• Amint azt említettem, gondolataink elterelésének következménye, hogy elégedetlenkedni kezdtünk az iparral, és a multikkal szemben. Egyértelmű, hogy ez is a piárnak köszönhető.
• Mi is a látszat? A közvélemény fontosnak tartja, és előtérbe helyezi a környezetvédelmi szempontokat. Az egyértelmű, hogy globálisan tekintve az emberiségnek, halványlila gőze sincs, - mi káros a környezetre? Megjegyzem: senkinek sincs! Vélhetőleg, morzsácskákat sejtenek belőle, de ökoszisztémánk bonyolultsága miatt, a következmények beláthatatlanok. Ezt a környezetünkkel kapcsolatos sejtéshalmazt zúdítják az emberiségre. Szép piáros tálcára teszik, és csemegézünk a bőségtálból. Lásd, elektromos- roller, - bicikli, - autó, stb. A jól vezetett irányítás, egyes személyekkel, vagy szervezetekkel szemben is ellenséges magatartást válthat ki. Ez is jól irányítható. A szervezet munkatársairól elterjed, hogy fásult, gépies, személytelen az ügyintézés. Megfűszerezhető még, udvariatlan magatartással is. Jól látjátok. Igen nagyhatalom a péer.
• Nézzünk példákat. Hozom, amit Margó írt valamelyik nap. „olyan dolog, amit kutatnak, magyaráznak, de lehet, hogy később megcáfolják, mint a disznózsír esetét”. Én ehhez hozzáteszem a kókuszzsírt. Elterjedt, hogy milyen egészséges. Pedig nem. Mostanra szinte, már mindenben van. Vesztek valamit a boltban, olvassátok el. Kötelező feltüntetni, a termék, mit tartalmaz. Igaz, nagyon kis betűvel van írva. A lényeg, rá tudják venni a vásárlókat, hogy vegyék. Még csak tudományos külsőség sem kell, mint az emlegetett zsírok esetében. A tudomány is arra koncentrál, amit be akar bizonyítani. Több kísérletnek kell egyeznie, oly módon, hogy mások is ismételni tudják. A pr nem ilyen. Addig mondja a füledbe. Képeket mutogat a szemednek, amíg be nem dőlsz, és meg nem veszed.
• Lássuk be. Fogalmunk sincs mi a pr, pedig jövőre százhúsz éves. Akkor meg hogy-hogy nincs definíciója? - merül fel a kérdés. Nincs ezen, mit csodálkozni. A pr, mint a szélhámosok, megpróbálják magukat a legkedvezőbb színben feltüntetni. Tehát nemhogy nincs definíciója, de annyi van, mintha nem is lenne. Egyes vélekedések szerint több mint 2000 definícióval rendelkezik. Lássuk be. Ez olyan, mintha nem is lenne. Kit érdekelhet annyira a pr, hogy 6-7 ezer sort elolvasson. A tanár majd megmondja, hogy a vizsgán mit kell mondani. Megjegyzem, ez az egy volt az, amit tudni kellett. Mikor tanárunk kiadta, az államvizsgára a tételsort. Akkor Mi tanulók naivan azt vártuk, hogy röviden elmondja, a tétel kidolgozásával kapcsolatos elvárásait. A többi tanár így tett. Közölte velünk: dolgozzák ki a tételeket. Egyik társunk erre azt mondta: tanár úr, erre mondhatom ezt is, meg azt is. Persze, - mondta Ő. De akkor melyiket dolgozzuk ki? – kérdeztük egyszerre többen is. Nekem mindegy, - válaszolta. A lényeg az, hogy amit mondanak, azt meg tudják védeni. -.appa.

• Jut eszembe, gyermekkoromból. Éljen Május elseje, a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepe. Na! Több komolyságot.
• A tegnapi napon Őszentsége hazautazott. Délután jöttünk haza pecázásból. Akkor méltatta a pápa közvetlenségét, és viselkedését, a kormány részéről a megfelelő férfiú. Nem jegyeztem meg a titulusát. Valami olyasmi rémlik (tartalmilag), hogy a zökkenőmentes lebonyolításáért felelős helyettes kormánybiztos, vagy államtitkár. A nép jól viselkedett, a pápa szintén. Mit mondjak? A pápától elvárható volt. Ő lelkületében nem politikus. De, azt mindenképpen figyelembe kell venni, hogy az egyház is él, a péer eszközeivel. Nem új keletű a dolog. Ha elemezgetnénk a dolgokat, már az Ó-szövetségben tetten érhető, pedig akkor, - hol volt még a kereszténység? Tudom. A nagytervben már mindez benne volt.
• A pápa visszatért Vatikánba. Térjünk vissza Mi is Amerikába. Amint már említettem, az első világháború utáni években, újra növekedett a PR iránti igény. Ebben az időben került képbe, az amerikai public relations másik neves, egyben leghírhedtebb személyisége, Edward L. Bernays. Az ötvenes évekről már mondtam, hogy az Egyesült Államok minden jelentősebb vállalatánál működött PR-részleg. A hatvanas évekbéli visszaesés után, visszanyerte, sőt növelte fontosságát. Szükség lett rá! A közvélemény bizalmatlan, mi több ellenséges lett bizonyos nagyvállalatokkal, iparágakkal, és mondhatjuk a multikkal szemben. Több okra vezethető vissza. Az ipar, és az emberek érdekei ütköztek egymással. Az ipar arra törekszik, hogy minél többet termeljen, és értékesítsen. Ehhez egyre silányabb termékeket állítanak elő. Meglepő módon, a piárnak köszönhetően, ezen a tömegek könnyedén túl tették magukat. Tudomásul vették, hogy fogyasztói társdalom van. Pár év alatt kijönnek szebb, jobb, és modernebb termékek. A felsorolásból a jobb, nem igaz. Sőt egyre silányabb termékeket dobnak piacra. Emlékeztetnélek benneteket a tartós fogyasztási cikkre, mint olyanra. Ma már nincs ilyen! – és pár vénségen kívül, mint amilyen Én is vagyok, nem is hiányolja senki. Ne mondjátok Nekem, az a természetes, hogy a telefon, a mosógép, a tévé, az autó pár évet működőképes. Az emberiség elfogadta.
• Miért fogadta el? – kérdezhetjük. A piár miatt. Ügyesen mozgatják a szálakat. Mi, Marionett figuraként mozgunk, - és nincs ellenvetésünk a történtek ellen? De van! – ám ez is más irányba terelődött. El lettünk térítve a környezetvédelem felé. Persze! – óvjuk a környezetet. Az ipar, a többlettermelés miatt, egyre több ipari területet akar. Terjeszkedik. A nagyobb profit érdekében, a termelést költözteti a felvevő piac közelébe. A maszlag szerint, amit a magyar kormány is adagol az alattvalók számára, - munkahelyteremtés történik. Vessük össze azzal, amit a múlt héten hallottam. Jelenleg ötszázezer munkavállalót keresnek, a munkáltatók. Minek, és kinek akkor a munkahely. Nos, a kínai multik, hoznak Kínából olcsó munkaerőt. Debrecenben, a Tócó mentén  épülnek is, a „rabszolgaszállások”. -.appa.

• Bizony mondom Néktek, itt most igazából, egy gondolódzkodás következne, de átcsusszant töprengésbe. Hiába no, az emberi elme útjai kiszámíthatatlanok. Főleg akkor, ha utat engedek, a gondolatok szabadáramlásának. DE! – szabad e, egyáltalán a gondolat? Persze, hogy nem! Minden, a pápa magyarországi ittléte felé tereli a figyelmet. Teszem hozzá, már több mint egy hete. Amit részemről unok is, de elfogadom, hogy vannak emberek, akik érdeklődnek az események iránt. Lehetnek ezek, olyanok is akik nem katolikusok. Ű dóguk.
• Bizony szerettet testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy ettől a látogatástól jobbá válik a helyzetünk. Hát nem válik. Ez is csak arra jó, hogy ez a képmutató kormány, magamutogatóvá is válik néhány napra. Ránk figyel a világ. Ettől a megítélésünk nem lesz jobb. A világot hétköznapi értelemben mondom, vagyis a Földről beszélek.
• Tegnap délelőtt kilenckor, bekapcsolom a kormány legfőbb rádióját, a Kossuth rádiót, hát nincs rajta kabaré. Ez már kész kabaré. Mi van? István után szabadon, most felvesszük egyetemesen a katolikus hitet. A nem katolikusok, - miért nem hallgathatnak kabarét? Ne töprengjetek. Én rájöttem. Vallásszabadság van. Mindenki szabadon hallgathatja a pápát. De jó is ez, Istenem!
• Nem is értem a dógot, ezzel a pápa körüli rajongással. Minden magyarok atyja, a legfőbb sámán református. Nem hallottam arról, hogy a pápa fiatal korában focizott volna. Aztán Novák Katikánk szintén református. Értem Én, hogy fogadni kell, ha már idecibáltuk. Persze lehetett saját, vagy az Apostoli Szentszék ötlete is. Na, mindegy. Ű dóguk.
• Jövök hazafelé. Az autóban bekapcsolom a cédét, hagy zsinnyegjen. Jó, hatvanas, hetvenes évekbeli számok vannak rajta, még fiatalkoromból. Tudjátok, van az a funkció, hogy amikor útinform megy valamelyik adón, akkor a cédéről átkapcsol rádióra. Amikor vége, akkor visszakapcsol cédére. Ha, valaki nem kíváncsi rá, az egy gombnyomással visszakapcsolhat a cédére. Képzejjétek mán el, hogy most ezt a jelet, időnként rányomták az adásra, és cédéről átkapcsolt a pápa körül történő dolgokra. Minden esetben visszakapcsoltam. Elég gyakran kellett kapcsolgatnom. Nem tudom, mit is véljek? Azt hitték, hogy megunják az emberek a kapcsolgatást? – és áhítattal hallgatják a pápát.
• Hanem hajjátok! Hiába jött szegény Őszentsége ide. Nem fog itt változni semmi. Hiába celebrál szent misét a bűnök, és bűnösök háza mellett a Kossuth téren.  -.appa.

• Most megláthatjátok, miért szeret az USA háborúzni. Az nekik jó. Nem volt ez másképpen a II. VH idején sem. A háború alatt, és az azt követő években is, az amerikai gazdasági élet fellendülése következett be. A miértre, egyszerű a válasz. Az ország területén nincs háború. Összefogás alakul ki az emberek között, a világ ellen. A fegyvergyártás fellendül, ami húzza magával a kiszolgáló ipart is. A fegyver eladások jó pénzt hoznak. Az emberek több pénzhez jutnak, és költekeznek. A háború után, ott van egy sor romokban heverő ország, ami segítségre szorul. Az USA segít. Kölcsönt ad, és részt vesz az újjá építésben. Ez azt jelenti, hogy visszaszedi a kölcsönadott pénzt. Ezért indít, mondhatni lépten-nyomon háborút az USA. Gondoljatok Obama elnökre. Azzal kezdte elnökségét, hogy Béke Nobel díjat kapott. Azzal indokolták, hogy az USA elnökeként, megteremtheti a világbékét. Nyolcévig volt elnök. Ez idő alatt, egyetlen nap sem volt, hogy az USA ne állt volna hadban valakivel. Erről, ennyit. A II. VH alatti, és utáni gazdasági megerősödés következtében, a péer szakma is fellendült. Így aztán, 1948-ban megalakult az első, Amerikai Egyesült Államokat lefedő Public Relations Szövetség (PRSA). Hivatalos lapja, a Public Relations Journál, ami egyébként 1944 óta jelenik meg. Erről jut eszembe. Mindég elfelejtettem közbevetni. A tanárunk azt mondta a public relations kiejtéssel kapcsolatban, pablik rilésön.
• Az ötvenes években, az USA szinte minden jelentősnek mondható vállalatánál működött pr-részleg. Mikor az Alkaloidát megvette az ICN, akkor itt még pr vezérigazgató helyettes is volt. A gyárudvart, és az üzemeket táblákkal rakták tele. Volt annyi tacepao, vagy még több is, mint a szocializmus alapjainak lerakása korszakában. Ebédközben a gyári étteremben szólt a zene, és az ICN eredményeit ismertették a dolgozókkal. Persze ez is szemfényvesztés volt. Trükköztek a tőzsdén, hogy az ICN részvények felszökjenek. Egy ideig működött is ez a dolog, de végül kipukkant a lufi. A gyár eladásra került. Megvette az indiai, Mumbai székhelyű multinacionális Sun Pharma, amelynek jól jött egy európai gyógyszergyár, ami FDA által auditált. Felvette újra, Eszenyi Tibi engedélyével, a jól csengő Alkaloida nevet.
• Azt gondolom a befektetők kezdték megunni, ezt a játékot, hogy sok pénzt adnak ki arra, hogy a cégek piár tevékenységet végző részei működjenek. Magas fizetés, sok reklám (hirdetés, szóróanyag). Ennek következtében a pr szakma jelentősége, a hatvanas évek közepén háttérbe szorult. Ez egy átmeneti időszak volt. A piár szakértők el tudták adni magukat is. A másik ok, hogy a befektetők belátták, hogy több termék adható el, ha megvezetik, az embereket. A piár visszanyerte régi rangját. Továbbá, még azért is vált szükségessé a pr visszatérése, mert a közvéleményt befolyásoló társadalmi mozgalmak, csoportok bizalmatlanná, sőt kimondottan ellenségessé tették az embereket a multinacionális nagyvállalatokkal, és iparágakkal szemben. Gondolok itt a vadzöld mozgalmakra. Jegyzem meg, ők is a pr módszereit használták. -.appa.

• E kis magyar-utas pr után, térjünk vissza Lee-hez. John D. Rockefellernek, 1914-ben ő lett a közvetlen tanácsadója. Talán, a piszkos kapitalista megérezte a péerben a lehetőséget. Mindenesetre így Rockefeller is, a vállalati pr úttörői közé került. Lee-nek köszönheti, hogy a piszkos, kapzsi kapitalistából barátságos bácsikává vált, aki a gyerekeknek 10 centeseket osztogat. Legenda lett belőle, aki a kulturális, és jóléti intézményeket támogatja. E mellett, tudományos alapítványokat hoz létre. A róla kialakított kép szerint, dollármilliókat költő nagyvonalú mecénás lett belőle. Teszem hozzá, tett is valamit érte. A Mi nagyvonalú kormányunk bejelenti. Megőriztük a nyugdíjak, vásárló értékét, és dob egy kis alamizsnát.
• Erről jut eszembe. Tetszett, a hétfői műsor a kolostor előtt. Jó. Nem egyházi ének, amit ott skandáltak, pedig a tüntetőknek is illett volna szenteskedni egy kicsit. Most minden cselekedett, az Atya, a Fiú, és a szentélet hevében történik. Mégiscsak Mi vagyunk az a bűnös ország, ahová már másodszor látogat el Őszentsége. Vélhetőleg Mária, a Magyarok nagyasszonyának keze van a dologban. Nyilván nem vagyok egyedül, aki jót nevetett amikor meghallotta: kismalac, kismalac engedj be! Igazából, disznót kellett volna mondani, de olyan mese nincs. Miért jelenik meg előttem a disznó képe? Nézzétek meg, azt a képet, ami akkor készült, mikor a miniszterelnök úr Firenzében sétálgatott. Tudjátok? – mikor a katonai gép (bocsánat, honvédségi) Egyiptomból hazafelé Toszkánba repült, hogy az Atya meglátogassa kislányát. Teszem hozzá, hogy az újságok is rosszindulatúak. Rendre oldalról fényképezik a miniszterelnökünket. Így lett Nálam belőle, felcsúti gömböc. Most nem azért, hogy védjem, de még az is eszembe jutott: lehet fotoshoppal csinálnak belőle, ilyen zsírsertést. Lehet, az idegfeszültség miatt kényszeres evő, és azért hízik. Lehet, anyagcsere zavara van. Szóval, alkalmazzátok a mondást: ne utáld elsőre.
• Térjünk vissza ismét Amerikába. Szidtam Én már Edward L. Bernayst, mint főgonoszt. Újságíró volt, pr szakembersége előtt, aztán Creel-bizottság tagja lett. Ő lett az amerikai public relations másik neves személye. 1923-ban írta a Crystallizing Public Opinion című könyvét. Az egész könyv a nyilvánosságszervezéssel, és a közönségkapcsolatokkal foglalkozik. Egy elméleti munka, amelyben elsőként írta le a piár szaktanácsadók tevékenységi körét, és elemezte az alkalmazott módszereket. Vállalta külföldi kormányok péer megbízásait. Így aztán neki köszönhető, az első világháború után elismerték a Csehszlovák Köztársaságot, és Litvániát. elismertetése. -.appa.

• A Pr, egy rövidítés, ami a „public relations” kifejezést takarja. A tanítónk, azt mondta, hogy ez nem más, mint egy cég kommunikációjának, a kommunikációja. Olyan komolyan vették, hogy az államvizsgán buktattak is belőle. A mai értelmezésben 1879-ben használták először a „Yearbook of Railway Literature” című évkönyvben.
• A pr első vállalati alkalmazója Ivy Ledbetter Lee volt. Ő, a munkaadóinak kívánt kedvező arculatot létrehozni. Ennek eléréséhez, kellő tudatossággal, és szervezettséggel végzett, tájékoztatás volt szükséges.
• Ki volt? – és mit is csinált Lee? Földünk több más, kommunikációs tanácsadójához hasonlóan, Ő is újságíró volt. Felismerte, a nyilvánosságszervezésben rejlő lehetőségeket, és 1904-ben létrehozta az első professzionális pr-irodát.
• Legismertebb megbízatását 1906-ban kapta. A bányaiparban kitört sztrájkhullámot kellett megfékeznie. Sikerült neki. (Nem úgy, mint Söndörnek a pedagógus sztrájkot). Két alapfeltételt jelölt meg. Állandó kapcsolatot a felső vezetőkkel, és a tények objektív feltárása érdekében, kapjon szabad kezet, a sztrájkolók és a sajtó képviselői előtt. Úgy tartják, hogy az általa alkalmazott elvi, és gyakorlati megoldásokkal, ma is hatékony pr munka végezhető.
• Hazánk ebben is külön utas. Hétfőn (24.-én), tüntetés kezdődött a belügyminisztériumnál. Innen a Karmelita kolostor elé vonultak. Itt, a tüntető tanárokra, és diákokra gázspray-t fújtak. Tudjátok miért? Kordont bontottak, mint annak idején Orbán Viktor a Kossuth téren. Nem volt rajtuk a piros karika, hogy 18 éven alul nem ajánlott. Délután erről már szó sem volt. A kormány pr, azt harsogta, hogy a státusztörvény előkészítése a legjobb úton halad. Egyeztetések folynak, az érdekképviseleti szervek, az oktatási minisztérium, meg a belügy között. Addig, amíg nincs a parlament előtt, addig az oktatásra tett hatásáról nem kell beszélni. A tanárok jól járnak, könnyebb lesz az előmenetel. Bosszútörvénynek nevezik az érintettek a készülő törvényt. Itt jegyzem meg. A tanári pályáról történő, elmenetel nehezebb lesz (félévkor, vagy évvégén).
• GéGé, miniszterelnökséget vezető miniszter nertárs, a 20-i kormányinfón érintette a státusztörvényt. Szerinte, a diákok érdeke, hogy évközben ne távozhassanak a tanárok. Megpendítették neki, hogy már több mint négyezer tanár mondana fel, ha bevezetnék a státusztörvényt, Gügye azt felelte: ez amúgy csak 3 százaléka az aktív pedagógusoknak.
• Mi is a baj, a státusztörvénnyel? Közalkalmazotti jogviszony helyett a kormány, köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyt vezet be. A tervezet szerint, a jövőben a tantestületek, csak véleményezési joggal fognak rendelkezni a saját iskolájukat érintő kérdésekben: A döntéseket az igazgató, és a fenntartó hozza meg. -.appa.

• Beszéltem arról, hogy lefizettek, lefizetnek, és fognak is újságírókat, hogy írjanak cikket. Így, annak tartalmát is meghatározzák az újságíró számára.
• A pr. európai, XX. század előtti fejlődésének történetében fontos, a mai napig működő, első kulturális propaganda-intézetnek 1883-ban történő megalapítása, amely a francia kultúra elterjesztését és népszerűsítését szolgálta, és szolgálja. Ez, az Alliance Francaise, mai szóhasználattal élve „pr-intézet.
• Az első időkben a nyilvánosságszervezés, és a közönségkapcsolatok tudatos alakítása volt a fő cél, és mint írtam, napjainkkal ellentértben, a hamisított hírek terjedésének megakadályozása. El kell ismerni, hogy forradalmian új ötlet volt, hogy hamis híreket, és hazugságokat tesznek közé. Ki gyanakodna arra, hogy az állam folyamatosan hazudik az alattvalóknak. Hazánkban is sokan kérdik, - miért hazudnának?
• A kutatók szerint, ami már megfelel a mai értelemben vett „public relations”-nak az, az amerikai függetlenségi háborúhoz köthető (1775-1783).
• Az első pr-esek igazából agitátorok voltak. Személy szerint Benjamin Franklin. Dezertálásra szólította fel a brit katonákat. Földet, pénzt, és szabadságot ígért Nekik. Lelkesítő beszédeinek, és mesterkedéseinek hatására, a brit hadsereg egy hatoda tette le a fegyvert.
• Az 1861-től 1865-ig zajló polgárháborúban, Lincoln maga volt a pr-főnök. Egyik célja volt, hogy megszerzi azoknak az európai csoportoknak a támogatását, akik ellenzik a rabszolgaságot. Ennek érdekében, az előre felkészített ügynökei, átgondoltan, jól megfogalmazott kiadványokat terjesztettek. Nyílt levélben fordultak más országok népeihez. Felismerte a nemzetközi kapcsolatok jelentőségét, mikor azt terjesztette: „Tisztában vagyok azzal, hogy önmagunk megvédésének feladata, egyes-egyedül az amerikai népnek adatott meg. De tudom azt is, hogy más népek szimpátiája, vagy antipátiája milyen befolyást gyakorolhat a háború kiterjedésére, vagy elhúzódására.”
• Maradjunk Amerikában. 1917-ben a hadüzenetet követően Thomas Woodrow Wilson elnök létrehozta a Nyilvános Tájékoztatási Bizottságot(a Külügy-, Hadügy- és a Tengerészeti Minisztérium részvételével). George Creel lett a bizottság vezetője. A bizottság célkitűzése, a háború népszerűsítése volt. Oly módon, hogy a polgárok hazafias érzelmeit felkeltik. A másik, hogy a függetlenségi háború után megromlott angol-amerikai viszonyt helyreállítsák. Miből állt ez? Röplapokat szórtak a német vonalakra, dezertálásra szólították fel a német katonákat. E mellett tudósításokat juttattak el, a semleges országok sajtóihoz. Tudták, hogy azokat németek is olvassák. Terjesztették Wilson sokszorosított beszédeit. Ő volt az első amerikai elnök, aki sajtótájékoztatókat tartott. Innentől kezdve a kormányzati munka rendszeres, és nélkülözhetetlen eszközévé vált. -.appa.

• Azzal fejeztem be tegnap, hogy ne aggógjatok folytatom. Miért is írtam? A rádió, a piár fontos eleme. Nos, a Szánsájn (Sunshine) rádión hallani ilyen szöveget. Most hírek, de ne aggódjatok, a hírek után jövök vissza. Az embereknek sok aggódni valója van. Háborús válság, háborús infláció, migránsok. Már Soros miatt nem is aggódunk! Majd pont a műsor miatt fogunk aggódni. Ugyan ez vonatkozik arra is, hogy folytatom e gondolataimat a péerrel kapcsolatban. Nyugodjatok hát meg. Én nem aggódtam, hogy Ti aggódtok.
• Említettem, hogy a pártállam idején az újságok mind államilag előállítottak voltak. Azt viszont kifelejtettem, hogy a kollégiumban volt, amolyan politikai félóra. Ez, úgy zajlott, hogy egy tanuló kijelölésre került. Kapott egy Népszabadságot, és abból kiválasztott egy cikket. Ezt ismertette a többiekkel. Én rettenetesen untam az ilyeneket. Egyszer rám került a sor. Semmi olyan dolgot nem találtam, ami felkeltette volna az érdeklődésemet. Akkor kezdődtek az amerikai, vietnámi háború béketárgyalásai. Nos, amire emlékszem belőle, éppen ott tartottak a tárgyalások, hogy milyen asztal legyen a teremben, ahol majd tárgyalni fognak. Ovális, vagy szögletes. Ebből is látható, a politikusokat nem érdekelte különösebben a béke megkötése. Foglalkoztak inkább, a külsőségekkel. A tartalmasnak nem nevezhető előadásom után, a nevelő tanár meg is jegyezte, milyen sok időt töltöttem, az asztal ismertetésével. Egy előnye volt a dolognak. Több politikai tájékoztatót, nem kellett tartanom.
• Említettem Defoe munkásságát, az Angol realizmust. Ezzel kapcsolatban szólnom kell arról is, hogy a többi író (Swift, Dickens) regényeiben feltűnnek a kor társadalmi, és szociális gondjai. Mi több, megjelennek a kormányintézkedéseinek ellentmondásai is, amiket a közönségkapcsolatok befolyásolására tett.
• Na, akkor ruccanjunk át a sógorokhoz. A bécsi kormány, rendeletet alkotott 1769-ben. Tekinthetjük úgy, hogy ez óriási lépés volt a piár fejlődésében. A lényege az, hogy a kormányrendelet kötelezte a hatóságokat arra, miszerint az újságírókat rendszeresen tájékoztatniuk kell, az aktuális intézkedésekről, valamint a döntések előzményeiről.
• Még mindég a sógorok, de, egy száz évvel később. Ausztria az 1860-as években meglepő trükköt eszelt ki. Poroszországban akarták javítani az osztrákokról kialakult képet. Ezen céljaik elérése érdekében elkezdtek lapokat megvásárolni. Újságírókat fizettek le. Hát, nem igazán sikerült, a kívánt eredményt elérniük.
• A rendszerváltás előtti időkből mondok egy példát. Az újságíró elvtárs, ha egy nagy áruházról írt egy jó cikket, akkor a nagy áruház meghálálta, és az elvtárs sok terméket vásárolhatott akciósan. Manapság tudjuk, hogy a várnegyedben lehet, olcsón lakáshoz jutni. Lássuk be. Az emberiség történelmében, mindég is jelen voltak ezekhez hasonló módszerek. De! Tudjátok: amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek. -.appa.

• Hajnal van megint. Tegnap hajnalban emlegettem a római kisökröket. Az óta változott az emberiség. Felnőtté vált. Most egy nagyökör, hogy hagyja magát kihasználni. Egyébként, ilyen az ember. A Bibliában is kérték az ÚR-at, hogy adjon bírákat, királyt. Az ember jobban szereti, ha irányítják. A tegnapi mondás latinul így szól: Quod licet lovi, nonlicet bovi. Gyerekkoromban többször példálóztak nekünk ezzel a közmondással. Azt kellett értenünk belőle, hogy amit szabad az idősebbeknek, a felnőtteknek, azt Mi nem tehetjük meg, mint gyerek, vagy fiatal. Manapság főleg azt jelenti, hogy amit megtehetnek a hatalmasok, azt nem teheti meg a nép. Slussz-passz. Ennyi.
• Térjek, át akkor az „úság”-ra, ahogy anno, 1974-ben Miskolcon Takács százados úr mondta. A határőrséghez jártak újságok, amiből politikailag tájékozódhattunk. Ezért említettem század parancsnokunkat. Volt egyébként „polhá”, aki felelt azért, hogy politikailag tájékozottak legyünk. Akkor ellenzéki lapok nem voltak. Ez alapján üzemeltetik manapság is az úságokat. Mostanság is megvannak a felelősük a fiatalság lelki üdvéért.
• Éppen ott tartottam, hogy ismertetem már Ki is alkalmazta először, hogy írásos formában tájékoztatja a lakosságot. Ez az államférfi nem más volt, mint Richelieu bíboros. Lám a franciák mindig is kezdeményezők voltak. Ő volt az, aki felismerte a rendszeres tájékoztatás fontosságát, az alattvalók, és a külföldiek véleményének alakítása szempontjából. Ezért 1631-ben megalapította La Gazette nevű, állami újságot. A Közlöny, innen erednek az államrészéről történő tájékoztató közlönyök. Ellentétben a mai lapokkal, ennek az újságnak az egyik meghatározott célja, a hamis hírek elterjedésének megakadályozása
• De, menjünk át a csatornán, és pár évszázadon keresztül a 18. századi Angliába. Számtalan példája adódott a politika, és a kultúra összefonódásának, így többek között ilyen volt az is, amikor az angol kormány, levelező hálózatot hozott létre. Tették ezt annak érdekében, hogy folyamatosan informálódhassanak a társadalom gondolkodásáról, és helyzetéről. Ennek a hálózatnak a felelőse Daniel Defoe az angol felvilágosodás nagy alakja volt. Gyerekkoromban olvastuk a Robinson Crusoe című regényét. Másik híres regénye a Moll Flanders. Több mint ötszáz könyvet írt. Hiába no, mit vót, mit tenni, az emberek írtak, meg olvastak. Nem vótak még a kütyük. Amúgy meg, most is azt teszik, csak most mindenki a masinákon irkál, és olvas. Én például, most itt hagyom abba az irkálást, de ne aggódjatok, folytatom. -.appa.

Beszéltem Én már arról, hogy tanultam péert, piárt, vagy ezt az akármit, ami arra mindenképpen alkalmas, hogy az emberiséget terelgesse, vezesse a maga útján. Értem alatta, hogy azon az úton, amit kijelöltek számára. Tehát megvezesse, és olyan úton haladjon, olyan dolgokat tegyen az ember, amit egyébként nem tett volna meg. Olyasmi ez, mint mikor a kutya száját kinyitják, és a torkába hajítják a féreghajtót. Köpni nem tud, csak nyelni. Mennyivel kellemesebb, mikor selyemsonkába göngyölve adják be neki. Na, ez a selyemsonka a PR. Nem is akárhová sorolják magukat. A PR azt mondja magáról: a public relations fogalmi elemei egyidősek az emberiséggel. Ilyen szerények. Nem mondják, hogy a PR, már az emberiség előtt is volt. PR nélkül az emberiség sem alakult volna ki. Szemlélet kérdése. A Bibliára gondolva, valójában a zsidók negyvenéves pusztai vándorlása is piár fogás volt. Azt a rövid utat megtehették volna hamarabb. Ezzel a sivatagi kóválygással csupán azt álcázta Mózes, hogy a népe megtudja, - mennyivel jobb is volt Nekik Egyiptomban.  Nem tartom tudománynak, de akár nevezhetjük is, - az átverés tudományának. Fogásait a reklámokban is, nagyon hatékonyan alkalmazzák. Nézelődjünk még a történelemben.

• Elég az ókori Római Birodalom politikai gondolkodására hivatkozni. Ők a közvéleményt nagyon fontosnak tartották. Nem annyira, mint Orbán Viktor a nemzeti konzultációt. DE! Ilyet mondtak állítólag: vox populi, vox dei. Nem tudom így volt e valójában. Nem voltam ott. Hallomásból tudjuk a dolgokat. Jegyzem, meg a történelmet ezért nem tekintem tudománynak. Fikciókon alapszik. Az utókornak sem lesz könnyebb dolga. Amik megjelennek napjaink történéseiből, annak 95%-a nem igaz. Félévszázadra titkosítanak dolgokat. Orbán filmet archiváltat tevékenységéről. Fura módon, az is titkosítva van.
• A fennebbi latin szöveg, azt jelenti, a nép szava Isten szava. Ők nem az újságról beszéltek. Emlékezzetek csak. Orbán megszerezte a Népszavát. Az újságot. Tehát PR szempontból nagyon lényeges, hogy a hatalom határozza meg, - mit olvassanak az alattvalók. Amint azt látjátok már a rómaiak is használták a szlogent. Mi több ők is Istenre hivatkoztak. Tehát abban, hogy manapság istenítjük Istent, és félünk tőle nincs semmi különös. Ez sem mai keletű dolog. Az, fel sem tűnik a népnek, amit a politikusok művelnek, akkor azok már régen pokolra kerültek volna. A rómaikor embereinek feltűnhetett, de erre is volt válasz. Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek. Hinnye, de egy ökör vagyok, csapott a homlokára a római polgár, osztán belenyugodott, és nem firtatta tovább a dógot. Tovább megyek. Az újságok, hatalom általi irányítása sem, a XX. század találmánya. -.appa.