- Jut eszembe, gyermekkoromból. Éljen Május elseje, a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepe. Na! Több komolyságot.
- A tegnapi napon Őszentsége hazautazott. Délután jöttünk haza pecázásból. Akkor méltatta a pápa közvetlenségét, és viselkedését, a kormány részéről a megfelelő férfiú. Nem jegyeztem meg a titulusát. Valami olyasmi rémlik (tartalmilag), hogy a zökkenőmentes lebonyolításáért felelős helyettes kormánybiztos, vagy államtitkár. A nép jól viselkedett, a pápa szintén. Mit mondjak? A pápától elvárható volt. Ő lelkületében nem politikus. De, azt mindenképpen figyelembe kell venni, hogy az egyház is él, a péer eszközeivel. Nem új keletű a dolog. Ha elemezgetnénk a dolgokat, már az Ó-szövetségben tetten érhető, pedig akkor, - hol volt még a kereszténység? Tudom. A nagytervben már mindez benne volt.
- A pápa visszatért Vatikánba. Térjünk vissza Mi is Amerikába. Amint már említettem, az első világháború utáni években, újra növekedett a PR iránti igény. Ebben az időben került képbe, az amerikai public relations másik neves, egyben leghírhedtebb személyisége, Edward L. Bernays. Az ötvenes évekről már mondtam, hogy az Egyesült Államok minden jelentősebb vállalatánál működött PR-részleg. A hatvanas évekbéli visszaesés után, visszanyerte, sőt növelte fontosságát. Szükség lett rá! A közvélemény bizalmatlan, mi több ellenséges lett bizonyos nagyvállalatokkal, iparágakkal, és mondhatjuk a multikkal szemben. Több okra vezethető vissza. Az ipar, és az emberek érdekei ütköztek egymással. Az ipar arra törekszik, hogy minél többet termeljen, és értékesítsen. Ehhez egyre silányabb termékeket állítanak elő. Meglepő módon, a piárnak köszönhetően, ezen a tömegek könnyedén túl tették magukat. Tudomásul vették, hogy fogyasztói társdalom van. Pár év alatt kijönnek szebb, jobb, és modernebb termékek. A felsorolásból a jobb, nem igaz. Sőt egyre silányabb termékeket dobnak piacra. Emlékeztetnélek benneteket a tartós fogyasztási cikkre, mint olyanra. Ma már nincs ilyen! – és pár vénségen kívül, mint amilyen Én is vagyok, nem is hiányolja senki. Ne mondjátok Nekem, az a természetes, hogy a telefon, a mosógép, a tévé, az autó pár évet működőképes. Az emberiség elfogadta.
- Miért fogadta el? – kérdezhetjük. A piár miatt. Ügyesen mozgatják a szálakat. Mi, Marionett figuraként mozgunk, - és nincs ellenvetésünk a történtek ellen? De van! – ám ez is más irányba terelődött. El lettünk térítve a környezetvédelem felé. Persze! – óvjuk a környezetet. Az ipar, a többlettermelés miatt, egyre több ipari területet akar. Terjeszkedik. A nagyobb profit érdekében, a termelést költözteti a felvevő piac közelébe. A maszlag szerint, amit a magyar kormány is adagol az alattvalók számára, - munkahelyteremtés történik. Vessük össze azzal, amit a múlt héten hallottam. Jelenleg ötszázezer munkavállalót keresnek, a munkáltatók. Minek, és kinek akkor a munkahely. Nos, a kínai multik, hoznak Kínából olcsó munkaerőt. Debrecenben, a Tócó mentén épülnek is, a „rabszolgaszállások”. -.appa.
