• Folytatom ott, hogy már régen készülődtek egy világméretű járványra. Anthony Fauci amerikai orvos, virológus már 2017-ben megjósolta ennek bekövetkezését, ugyanis kijelentette, hogy Donald J. Trump mandátumának lejárta előtt pandémiával fog szembesülni. 2020-ban aktívan szorgalmazta a maszk viselését. Azt gondolom, járványok keletkezhetnek maguktól is, de biztosabb az, ha az ember, kiaknázva a gén technológia adta lehetőségeket besegít a természetnek. Mást mondok. Ő Svábhoz hasonlóan támogatta a lezárásokat. Abban is egy véleményen voltak, hogy soha többé nem térhetünk vissza a normális élethez. Amennyiben, mégis megteszi az emberiség, akkor arra kell számítani, hogy a betegségek folyamatosan átterjednek az állatokról az emberekre. Indoklásuk szerint, járványok csak 2020-ban fordultak elő, mert a világ „túl iparosodott”.
• Itt pár dolgot közbevetek. Azt jól látták, hogy nem térhettünk vissza, a pandémia előtti megszokott életünkhöz. Nem is tértünk. Megszoktunk dolgokat, beépült az életünkbe. Jól együtt tudunk vele élni. Nem tudom pontosan mire gondoltak. Azt biztosra veszem, ettől a momentumtól, hogy nem tértünk vissza a járvány előtti gyakorlathoz még ránk zúdítják majd a további járványokat, azon egyszerű oknál fogva, hogy a világ elit baja nem a túliparosodás. Hanem, a túlnépesedés. Egyszerűen, nincs szükségük ennyi emberre. Itt megismétlem, hogy járványok 2020 előtt is voltak. Nem kell a túliparosodásra fogni. Már csak azért sem, mert a túliparosodást, a fogyasztói társadalom hozta magával. A fogyasztói társadalmat pedig, a világ elit erőlteti az emberiségre, hogy minél nagyobb hasznot tehessenek zsebre. Ennek álcázására építik fel azokat a légvárakat, amik elsődleges célként az emberiség egészségének megőrzését hirdeti. Hirdeti, de minden intézkedésükkel egyre nagyobb környezetkárosítást, ezzel egészségkárosítást hoznak létre.
• Sváb, és környezetkárosító bűntársai azt hirdetik, hogy önmagunk megmentéses érdekében a természettel összhangban kell átalakítani a társadalmakat. Azt látnunk kell, hogy a WEF célja nem más, mint egy világkormány létrehozása. Rendelkezni az alattvalók minden vagyonával. Ez által az életével is. Csak, az arra érdemesek kapják meg a gyógyítás lehetőségét. Fejlesztik is vissza, az államilag finanszírozott egészségügyet. (Nálunk is).
• Tévedtek! Ez nem olyan, mint a rabszolgaság. A rabszolgákat ellátták élelemmel. Lakhatásuk volt. Ruházták, és gyógyíttatták őket. Az akkori társadalmaknak szükségük volt a rabszolgák munkájára. Most nincs szükség ennyi emberre, hagy pusztuljon hát. Fejlett technológiák vannak, és ott lesz a mesterséges intelligencia. -.appa. 

• A minap írtam, hogy Sváb 2019 októberében, mondhatni váratlanul járványtervezési gyakorlatot hajtott végre. Teszem hozzá, ez lehet fordítási hiba. Mindenesetre Én úgy értelmezem, hogy elszólás. Az emberiség túlságosan elszaporodott. A technológia fejlődése miatt nincs szükség ennyi jobbágyra és rabszolgára. A járvány kirobbanása után Sváb nyíltan dicsekedett előrelátásával. Csalhatatlan jósnak feltűntetve magát. Tegyük hozzá. Könnyű úgy, hogy meg van tervezve a dolog. Csak be kell teljesíteni a jóslatot. Ez nem összeesküvés elmélet. Sorolom, - miért nem?
• Nemzetközi szervezetek, mint az Egészségügyi Világszervezet (WHO), már évek óta más intézményekkel együtt rémisztgetik az emberiséget, hogy az emberiség vesztét okozhatja a korona vírus. Bármikor átugorhat az állatokról emberre. Eközben próbálkoztak a madár influenzával és a sertés influenzával. El kell ismernünk, hogy a madarakkal történő ötlet jónak tűnhetett. Madarak hozzák, viszik át a határon. Vagyis hiába zárják le a határokat, a légteret, az a madarakat nem akadályozza meg abban, hogy terjesszék a betegséget. Készítettek is vakcinát, de az emberek nem vették fel, elég nagy számban. Kellett tehát egy hatékonyabb vírus, ami ellen a vakcina felvételét kötelezővé tehették.
• Ha odafigyelünk a hírekre, akkor hallhatjuk, most is azt nyomatják, hogy súlyos járvány törhet az emberiségre. Tehát az új nagy járvány vírusa fejlesztés alatt van, vagy már ott lapul a páncélszekrényben és kieresztésre vár.
• A nagy gyakorlat harmadik résztvevője a Járványügyi Készenléti Innovációs Koalíció (CEPI) volt. Ez a szervezet a Világgazdasági Fórum (WEF) 2017. évi, Davosban tartott éves találkozóján alakult). Ezen a találkozón neves személyek, figyelmeztették az emberiséget az elkövetkező járványok kockázatára. Köztük Bill Gates.
• Akkor már lefutott dolog volt a járvány. Legalábbis erre utal az, amiket elmondtak.

1./ A betegség olyan sűrűn lakott helyen alakul ki, ahol a gazdasági fejlettség az embereket és a vadvilágot együttélésre kényszeríti.

2./ Gyorsan és csendben elterjednek az emberek utazási szokásainak és a kereskedelmi hálózatoknak a kiaknázásával. Jegyzem meg, ez be is jött. Az USA ifjúsága Fort Lauderdale-be ment bulizni a járvány kezdetekor. Valamiért úgy vették, hogy az amerikaiakra a vírus nem lesz hatással. A terv tényleg ez lehetett, de a vírus gyorsan mutálódott, és 2021. július 11.-ére az USA-ban fertőződtek meg a legtöbben, a Johns Hopkins Egészségbiztonsági Központ adatai szerint (emlegettem őket a járványtervezési gyakorlatkor).

3./ „Több országba eljutnak az elszigetelés megakadályozásával.” Véleményem szerint ez a pont a legérdekesebb. De nem így lett lebonyolítva. Mikor Xi Jinping kijelentette, hogy az elszigetelés náluk bevált, akkor az országok a bezárkózás mellett döntöttek. Tegyük hozzá, Trump azon volt, hogy csökkentsék a bezárkózást, mert az visszavetette a gazdaságot.  -.appa.  

2023-01-08

Dacára annak, hogy borult, szürke idő volt, enyhe széllel (kinn nem is volt olyan enyhe) kimentünk. A vízszint nem változott ugyan, de tisztult, az élő ágon is. Én megint pergetéssel kezdtem. Mit tesz Isten? - egyből eltaláltam, mi a nyerő. Ahol a kereszt gát helyén, egyből akasztottam egy halat. Csuka lehetett. Rázogatta a fejét, és sikeresen ki is rázta magából a gumihalat. Nemigen volt nagy, hisz a féket nem tudta megszólaltatni. Lementem teljesen a Nyugatiig. Mondtam is Attilának, hogy most nincsenek kinn az őrültek. Mire megkérdezte: mert Mi mik vagyunk? Hát ebbe nem mentem bele, elindultam az élő felé. Volt egy jó rácsimpaszkodás, de csak a gumit húzta le. Lehet, cserélni kellett volna, de Attila mellett hagytam a dobozokat. A következő helyen, kettős ütés, fordul, koppan a bevágás, szól a fék, de csak a gumi jött lejjebb. Még lejjebb mentem. Keményen ráfogott. A bevágás ült, hoztam magam felé a halat kb. egy métert, és megkönnyebbült a szerelék. A következő helyen, ahogy húztam a cuccot háromszor ütötte meg valami apróság. Megindítottam, akkor koppintotta. Nem tekertem, hogy lelibegés közben el tudja kapni. Hát nem kapta, megint az indításkor ütötte. Ez ismétlődött meg harmadszor is. Nem tudtam csalit cserélni, mert mint már említettem Attila mellett volt a cucc. Ugyan azt csali dobva, nem érdeklődött. Az alsó betonban nem volt semmi. Az élőn valami apró sügér jött mögötte, és kopogtatta. Jut eszembe. Régebben jártam úgy, hogy sok apró ütögetés után 3-4 dekás törpéket fogtam. Vége a pergetésnek határoztam el. Mentem keszegezni. Most Attila is, és Én is csak egy-egy tenyérnyit fogtunk.  Hoztunk el pár ropinak valót, és ott áll a száraz pácban, hogy reggeli váljék belőle. Attila fogott 28 darabot, 43 deka. Én 5 darabot, 18 deka. Ma nincs peca. Megyünk Debrecenbe. Most megyek, sütöm a halat.   -.appa.  

2023-01-07

Olyan szép idő volt, hogy egy óra előtt elindultunk. Több részletben, mert össze kellett szedni a motyót. Fenn maradt a lakásban a száknyél. Elővettem a hűtő aljából, a sikertelen decemberi etetőanyag maradékét. Hideg vízhez jól meg volt aromázva, így nem penészedett. A csonti lefulladt, ezért bementem a boltba. Tavalyi, zömében báb volt csak. Abból csipegettem. Kiérve láttuk, hogy lenn két autói is áll. Lementünk addig a helyig, ami elég széles volt még ahhoz, hogy ketten elférjünk. Amíg ilyen alacsony a víz meg kellene szélesíteni ezt a helyet, a tavaszi szezonra. Ott lepakoltam. Attila horgászni kezdett. Én mentem pergetni. Próbáltam kanalat, körforgót, woblert. Végül egy zöldes árnyalatú  gumihalra volt egy óvatos hozzányúlás. Egy 1,5-2 méter után egy másik. Lejjebb mentem, de nem volt semmi. Tettem egy kisebb gyöngyházfényűt. Első dobásra megfogta. Nagyon közel volt, ezért nem mertem rendesen odarámolni neki. Szépen irkálta a nyolcasokat. A szákot Attilánál hagytam, de mivel nem szólaltatta meg a féket, nem szóltam neki. Közelebb mentem a parthoz, hogy leguggolva majd kiemelem. E közben ráemeltem a botra, akkor fordult a hal. Egy 30 dekás körüli sügér volt. Úgy gondoltam, hogy rövid a zsinór, ezért engedek rajta egy kicsit, hogy kézhez tudjam húzni a halat. Ezért picit lejjebb engedtem a botot. Ez hiba volt, meg is szűnt a kontaktus. Nem tudom, miért tettem. Feszítve kellett volna tartani a botot, és zsinórt húzni, hogy hosszabb legyen. Persze, akkor is elmehetett volna, amikor szerencsétlenkedek, hogy kézzel alányúljak a sügérnek, úgy hogy ne szurkáljon össze. Hát ezen, kár lamentálni. De térjek vissza a keszegezéshez. Mielőtt eljöttem Attilától, akkor 4 laza gombócot bedobtam. Mikor a negyediket dobtam, akkor elvitte valami az úszót. Mondtam: na, hogy viszi. Nem lett meg. Attila szerint, mert Én beleszóltam. Gyakran vádol azzal, hogy elkiabálom. Mikor odamentem, akkor mondta, hogy minden ötödik kapás van meg csak. Az első kapás nekem sem lett meg, pedig szép folyamatosan vitte. Aztán fogtam négy halat. Valamiért letettem a botot a nádra. Mert nem vittünk ágast. A lényeg, hogy beakadtam a nád levélbe. Ahogy ráncigáltam egy ólom leesett. Egy 0,4 g-os ólom volt. Na, ezért nem megyek el a kocsihoz. Az úszó feküdt a vízen. Látszott, hogy valami esemény van, de ott hagyták. Egyszerűen, nem húzták el a víz tetején fekvő úszót. Az ólom elvesztése után egy, 1 deka alatti balint fogtam, ami kiesett a partra. A sárba nem akartam bemenni, ezért törtem egy nádszálat, és azzal piszkáltam vissza a vízbe. Minden áron kifelé úszott. Negyedjére tudtam befelé történő úszásra ösztökélni. Attila is fogott, vagy öt ilyen kis balint, küszöket, bodrikat és vörösszárnyúakat. Összesen fogott 33 db halat, ami 49 deka volt. Az aprók súlyát csak saccolta, mert azonnal visszatette őket. A 26 hal volt 16  deka. A 7 nagyobb 33 deka volt. Az Én halaim 22 dekát nyomtak. Ennyi a történet. A lényeg nem betliztünk. -.appa.  

Legutóbb Nagy mellénnyel, fennhangon (ha levélben lehet ilyet csinálni) következnek a 2023-as beszámolók. Igazából nem is volt ez nagy mellény. Azt a kérkedően magabiztos kijelentésekre mondjuk. Én csak simán magabiztos voltam. És íme, volt is miért. Ezennel tényleg megkezdem a beígért beszámolókat.

2023-01-03

Hívott Sanyi újév alkalmából. Naná, hogy a horgászatra terelődött a szó. Kiment az erőmű alá. A zavaros víz viszi a fákat. A vízszint a nő alatt lévő kerítés 2/3-ig van fenn. Hatan pergettek. Egyikük fogott egy 6 kilós csukát. A többieknek kapása sem volt. A sporinak is ez az egy, de maradt és dobált tovább. Másik Sanyi barátom Szolnokon kesereg, hogy nem tud halat fogni. Elsején kiment a holtágra. Odaszakított egy drop shotot, meg egy dzsig fejet. De volt egy jó rávágása. Az élő Tisza, majdnem eléri, a 3. padkát. Attilával a tegnapi sétán találtunk az átkötőn egy fiatalembert. Azt mondta apró törpék jönnek. Míg ott voltunk, akkor is fogott egyet. Olyan másfél dekásat. Fogott egy gyermek kis arasznyit is. Azt mondta elsején is csak törpék jöttek. Azért ez, csak óriási megszállottságra vall, hogy Hajdúdorogról átjön idehorgászni. Tegnap még azt terveztük, hogy kimegyünk az átkötőre, de most elég gelyvás idő van. Majd meglátjuk. A Nyugatiban a víz nagyon kicsi. Az átkötőn, kinn van a sziget, azon a helyen, ahol a keresztgát volt.

2023-01-05

Tegnap estétől, ma reggelig esett az eső. Mellé, a légnyomás is esett öt millibart. Egész délelőtt borult idő volt. Egyszer-csak telefonál Rudi: szürke a fordítás (egyesek másolásnak hívják) teteje, ha arra járok ugorjak be. Több mint 40 év vegyipari tevékenység után, második generációnak nevezhetném. Nevezhetném, de nem tehetem. A II. generáció nem borászati szakszó. Elmentem. Lefejtettük, és megkéneztük. Elmosogattuk a cuccokat, beszélgettünk. Kimegyek a pincéből, hét ágra süt a nap. Elmentem a kocsiig (15 méter), hatalmas fekete felhő takarta a napot. Attila azt mondja, míg odavoltam esett is. Elmentünk a pennybe, meg sétálni. Közel van hozzá a csónakázó tó. Ha a két tó körül egy nyolcast gyalogolunk le, akkor egy kilométert teszünk meg. Közben azért nézegettem az eget. Teljesen meglepett a látvány. Nem tudom hogyan, - mi módon? - de álló fekete felhők is voltak az égen. A net szerint, a legközelebbi horgászni való idő vasárnap lesz. Akkor Mi, pont megyünk Debrecenbe. Ez, a Mi formánk. Telik az esztendő és Mi, még nem is fogtunk halat. -.appa. 

• K. Gandhi. Jól gondoljátok, ez a Gandhi, az a Gandhi. Mohandász Karamcsand Gandhi, aki a híveitől kapta a Mahátma Gandhi tiszteletnevet. (Mahátma szanszkrit szó, jelentése: „Nagy Lélek”). Ő indiai jogász, politikai és spirituális vezető, az indiai függetlenségi mozgalom vezéralakjaként vált ismertté. Így már érthető, hogy spirituális vezetőként úgy látta, hogy az üzleti ügyekben is helye van az igaz mondásnak. Úgy gondolta az igazmondás összeegyeztethető az üzleti élettel. A történethez tartozik, hogy a család, kereskedő volt. Gandhi gudzsaráti kasztnév, vagyis a kereskedők (vaisja) kasztjába tartozott.
• Azt is írtam, hogy ma nincs üzleti tisztesség. Mindent úgy gyártanak, hogy mihamarabb tönkremenjen. Dobd el! - vegyél újat. Fogyasztói társadalom van. Ehhez képest minden szöveg arról győzködi az egyszerű halandót, hogy kímélje a környezetét. Vegyen elektromos autót. Legyen minden tölthető. Praktikus. Egy kapcsoló segítségével megbénítható minden közlekedés. Igen. Az üzemanyag kutak sem tudnak kiszolgálni, ha lekapcsolják az áramot. Vásárolni sem lehet majd. Ugye milyen remek perspektíva. Ez lesz a szép új világ. Nyugi! –Szép lassan vezetik be 2050-ig. Hol van az még?
• Egy érdekesség. WEF-ben gyűltek össze a jelenlegi leghatalmasabb globális erők, hiszen a legnagyobb gigacégek, pénzintézetek, nemzetközi szervezetek, médiumok, a tudományos élet szereplői, (és sorolhatnánk tovább) egyaránt a WEF tagjainak számítanak. Mi sem természetesebb, hogy minden megmozdulásuk arra megy ki, hogy a Föld leggazdagabb embereinek érdekeit védje.
• Jut eszembe. Sváb nevéhez kötődik egy magas szintű járványgyakorlat, amelyet 2019. októberében tartott. Közel öt hónappal a Covid-19 járvány kitörése előtt. Pár hónappal ez előtt engedték rá, a kínaiakra a vírust. A szponzorok a gyakorlatnál a Johns Hopkins Egészségbiztonsági Központ, valamint a Bill és Melinda Gates Alapítvány volt. Ők, 2020-ban, aktívan támogatták a pandémiára adott választ. A londoni Imperial College londoni tagja, Neil Ferguson elmondta, a bezárkózásokat senki sem javasolta addig, amíg Xi Jinping ki nem jelentette: „nálunk Kínában ez működött”.
• Xi Jinping (ejtsd, Hszi Csin-ping) azért nem akárki. Röviden bemutatva: kínai politikus, aki a Kínai Népköztársaság elnöke. 2012. november 15 óta. Egyben a Kínai Kommunista Párt főtitkára, a Központi Bizottság Politikai Bizottsága Állandó Bizottságának, gyakorlatilag az ország legfelső hatalmat irányító testületének az első embere. Nem mellesleg a KKP Központi Katonai Bizottságnak az elnöke is. -.appa. 

• A Világgazdasági Fórum (WEF) vezetőjének, Klaus Schwabnak (ahogy a legutóbb hívtam Sváb) a lezárásokról és a jövőről szóló könyve, 2020. július 9-én jelent meg. A könyv elég nagy port kavart. Mostanáig több mint 900 értékelés jelent meg róla.
• Sváb évtizedek óta nyíltan harcol (láthatjátok, nemcsak Orbán harcos gyerek) a Milton Friedman-féle közgazdaságtan ellen. (Orbán minden ellen harcol. Ettől unortodox. Ha kell a józanész ellen is. Ezért szeretjük.) Sváb harca gyakorlatilag az óta tart, mióta Friedman 1970-ben publikálta híres esszéjét. Két fontos dolgot is kimond. 1. Az üzleti élet társadalmi felelőssége növeli a nyereségét. (Vélem, nem igaz.) 2 A vállalat társadalmi felelőssége a profit növelésében rejlik. (Hát, ja. De a plusz profitot lenyúlják. Így ez sem igaz).
• Friedman, az Én értelmezésemben azt is mondja: A magántulajdonon alapuló szabad vállalkozások rendszerében a vállalatvezető a tulajdonosok alkalmazottja. Közvetlen felelősséggel tartozik az alkalmazóinak, amiből következik, hogy a tulajdonosok elvárásaiknak megfelelően igazgatja a rábízott vállalatot. Ez nem jelent mást, mint azt, hogy annyi jövedelmet termeljen, amennyit bír. Lehetőleg oly módon, hogy közben betartja a társadalom részéről felmerülő, törvényekben és erkölcsi normákban megjelenő alapvető szabályokat és elvárásokat. Hát barátim! Nem is lenne ez rossz. Csakhogy! Ez utóbbiak alól a vállalatok fondorlatos módon kibújnak. A törvények úgy vannak megírva, hogy különböző kiskapuk vannak beépítve, amit kihasználva, lehet ide-oda mentegetni a nyereségből, ami által kevesebb adót kell fizetni. Néhány idézettel előrukkolok, ebben a témában.
• Az Európai Unió szerint „a vállalati társadalmi felelősség (CSR) fogalom jelentése, hogy a vállalatok önkéntesen szociális és környezeti szempontokat érvényesítenek üzleti tevékenységükben és a partnereikkel fenntartott kapcsolatokban”. (Tóth 2007.)
• Egy másik sokszor idézett meghatározás szerint, a vállalatok társadalmi felelősségén azt értjük: „ha egy üzleti vállalkozás folyamatosan elköteleződik az etikus viselkedés és a gazdasági fejlődéshez való hozzájárulás iránt, mialatt javítja munkavállalóinak és családjaiknak életminőségét, csakúgy, mint a helyi közösségét és általában a társadalomét.” (Watts – Holme 1998.) Be szép is lenne Istenem! Csakhogy van egy mondás. Amihez az emberiség tartja magát. E szerint – üzletben, nincs barátság!
• A kereskedőktől azt hallottam, hogy üzleti ügyekben nincs helye az igaz mondásnak. Én másként gondoltam, és véleményem az óta sem változott. Ma is vannak kereskedő barátaim, akik azt vallják, hogy az igazmondás összeegyeztethetetlen az üzlettel. Az üzlet szerintük valami nagyon gyakorlatias dolog, az igazság pedig a vallásra tartozik; azt állítják: más az üzlet, és más a vallás.” (M. K. Gandhi) Ez, az Ő véleménye volt. Nyugodtan mondhatjuk. Aki napjainkban sikert akar elérni, az dobja ki szótárából és viselkedéséből a tisztességet. Ma, ilyen egyszerű a boldogulás útja. -.appa.  

2022. december 28.

Felkeltem hajnalban, azzal az elhatározással, hogy megírom miket láttunk a vizek partján. E helyett belebonyolódtam a Great Narrative átfutásába. Arról aztán át, a Great Resethez. Amerikai költő barátom teljesen oda van tőle, és szidja szegény Klaus Schwabot. Tényleg mondott olyat, hogy 2050-ben az embereknek nem lesz pénze, mégis boldogok lesznek. És tényleg erre mozog a világ. Mindent bérelnek. Ha beindul Soros terve, az örök hitel, akkor meg főleg. Megkapja az ember a pénzt. A tőkét nem kell megadni, csak a meghatározott kamatot kell fizetni. Innen kanyarodtam a kapitalizmushoz. Jut eszembe, az imperializmusból érettségiztem. Megállapítottam, hogy az ember a múltban él. A jelenről nem nagyon tudunk semmit. Debord 1967-ben megírta könyvét, A Spektákulum Társadalma címmel. Ha úgy veszem, már az akkori kapitalizmus sem az volt, amit a tanulmányainkban jellemzőként tanultunk. De, ugyan ez van a tudományok területén is.

Na, térjek vissza a tárgyi témához. Vasárnap végig sétáltunk, az átkötő partján. A nyugati alacsony vízállású, de zavaros. Felsétáltunk a dobi hídig. Az átkötő végig jeges volt. Halmozgást nem láttunk. A híd alatt volt küsz mozgás, a lábaknál. Kedden megint kimentünk. Botot csak nem vittem, mert csúnya fekete felhők voltak. Az átkötő kiolvadt. A vízbe bele lehetett látni kb. 10 centire. Érdemes lett volna gyöngyházfényű gumit, vagy körforgót vinni, + egy fényes könnyű kanalat. De nem vittem. A keszegek szépen mozogtak. Rablás is volt. Mondtam Attilának, holnap megpergetem, de viszek egy négyes botot. Vékony zsinór, kicsi horog. Egy szem csonti.  Reggel, hét negyvenkor megyek készíteni a reggelit. A szomszéd lépcsőházi munkába induló lakó vési a jeget az autóról. Ma is csak sétáltunk. A víz végig befagyott. Holnap Böszörménybe megyünk év búcsúztatóra. Hát ennyi, a történet. Az időkép szerint, vasárnap, hétfő, kedd jó idő lesz. Utána megint lehűlés várható. Na igen, meg a 2023-as levelek megjelenése is várható.  -.appa. 

• Amint az eddigi irkálásaimból kiderült, arról írok, és azt, amihez éppen kedvem van. Írhattam vóna, hogy úri kedvem, - de hol vagyok Én ahhoz? Egy időben írtam a kapitalizmusról, meg a Sváb féle megújításáról. A WEF, emberiség életét jobbá tevő terveiről. Mindenki boldog lesz, bár nem lesz magán vagyon. Olyan apróságokról nincs szó, - mi lesz azzal az irgalmatlan nagy vagyonnal? - ami a Föld urainak jelenleg a birtokában van. A jelenlegi vagyon több mint 95%-a, a lakosság kevesebb mint 5%-ának kezében van.
• Vannak dógok, amik kimaradtak, a kapitalizmus ismertetésénél. Ilyen, nem is mellőzhető a gazdasági körforgás. Ugyanis, a kapitalista piacgazdaságra jellemző, egy sajátos gazdasági körforgás, amiről érdemes töprengeni.
• A kapitalista gazdaságnak két főszereplője van. A fogyasztó és a termelő. Ők azok, akik a fogyasztási cikkek, és az erőforrások piacán is találkoznak egymással. Erőforráson értjük a termelési tényezőket. Mint minden ez is tovább bontható, úgymond több al-területre . Ezek a munkaerőpiac, tőkepiac, pénzpiac, és ez akár még tovább is bontogatható. De ez Minket nem érdekel. Főleg Engem nem. Hát így jártatok.
• A dolog úgy történik, hogy a fogyasztó, vagyis Mi, szükségleteink kielégítésére termékeket és szolgáltatásokat vásárolunk a fogyasztási cikkek piacán. Bótba megyünk, meg valós piacra is. De idetartozik a fodrász, a műkörmös, a kutya kozmetika, a konditerem. Sorolhatnánk sokáig.
• A másik oldal, a termelő. Ők az erőforrások piacán szerzik be azokat a javakat, amikre szükségük van a fogyasztási cikkek megtermeléséhez. Mik tartoznak ide? Példának okáért, a tőke, a nyersanyag, a föld, és nem utolsó sorban a munkaerőt. Ezeket a javakat, veszi, ahol veszi. Ha belegondolunk, akkor nem is meglepő, a munkaerőt elsősorban a fogyasztóktól vásárolhatja meg. Az elkészült terméket, vagy a szolgáltatásokat, a végeredményt a termelő a fogyasztási cikkek piacán értékesíti.
• Az egyértelmű, hogy a felvázolt körforgásban a termelő, és a fogyasztó egymásra van utalva. Könnyen belátható, hogy a termelő, és a szolgáltató vállalkozások csak akkor tudnak tartósan fennmaradni, ha termékeikkel és szolgáltatásaikkal ki tudják elégíteni a fogyasztók szükségleteit. Ehhez társul az, hogy a fogyasztók csak akkor kaphatják meg, amit akarnak, ha a piac él. Vagyis, ha a piacra visznek, olyan életképes, megfelelő minőségű termékeket és szolgáltatásokat, a termékeket kínáló vállalkozások, amik ki tudják elégíteni a keresletet. Eredetileg ez volt a felállás, csakhogy jött a fogyasztói társadalom. Piár tevékenységgel felpumpálták a keresletet. Az emberekkel megvásároltattak olyan termékeket, amire semmi szükségük sem volt. Napjainkban ez egyre fokozódik. Egyre több szemetet termelnek, és vetetnek meg velünk. -.appa. 

Na, a gyilkos szer hatásának ismertetése után térjek vissza 2022-be. Nem fog tetszeni, amit most mondok, az emberek megmérgezését erőltető szervezeteknek. Megismétlem azért, ilyen anyagokat nem szabadna étetni az emberekkel. A legbrutálisabb az egészben az, hogy mindezt úgy adják be az embereknek, hogy ettől meggyógyulnak. Szóval az úgy volt, hogy szombaton mentünk Debrecenbe. Ehhez a sztatin históriához kapcsolódik a történet, egyik szála, meg a plakkok képződéséhez. Mondja Zsuzsi, mikor odaértünk, hogy jönnek Timiék, és beadják Bogit, mert az édesapja kórházba került. Már a hét közepén fájt a lába. A háziorvoshoz is voltak. Nem javult, kezdett dagadni ezért bementek a kórházba. Azt mondták trombózis. Megkezdték az ellátását. Amint azt megtudtuk, már jól van. Amiért felhoztam a történetet. Imre eszi a gyógyszereket. Vér hígítót, és sztatint is. Úgy is megközelíthetjük, hogy lehet ez volt a szerencséje. Mármint hogy kórházba került. Na, eddig a történetnek ez a része, és le is zárom.

Vasárnap hazamentünk, és neki láttam a töltött káposztakészítésnek, ha-már pénteken szétdíboltam a halakat. Vettem kelkáposztát. Mondom is, történelmileg, hogy alakult ki, hogy abba töltjük. Hol vót, hol nem vót, mintha Jázmin mesélné. Akkor pont nem vót káposzta. Pedig akkor már a szocializmust építettük, hiszen a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa 1962 novemberében megállapította, - hazánkban lerakták a szocializmus alapjait. Erre, hogy jöttek rá, azt most ne firtassuk. Amúgy is mindég bajban voltam a káposztavásárlással. Miért nem laposat hoztam? Miért nem a kereket? Úgy döntöttem, ha már egyik sincs, akkor viszek kelkáposztát  Mondanom sem kell, hogy ez sem volt jó. Drága! Aztán kiderült, hogy lazább szerkezetű. Jobban levelekre szedhető. Jóízű. Így aztán megszerettem. Hiába tartunk már, a nemzeti nagytőkés osztály virágzásának korában, Én káposztailag megrekedtem, a szocializmus építésének időszakában megszokott konyhai tevékenységek posványában. Azért nem egészen. Akkor még forráztuk a káposztát a levelekre szedés végett. Manapság blansírozom. Na, hát azt csináltam. A rizst posíroztam, ha már eddig megtettem, adjak a konyhaművészetnek, az ő szakszavaival. Tettem ezt azért, mert a halhús már eleve főzött. A paprikát, paradicsomot, hagymát, fokhagymát  fonnyasztottam. Belekevertem a halat. Beleraktam a rizst. Hogy kicsit puhább legyen, egy merőkanál halkocsonyát tettem az egészhez, és belekevertem. A fazék aljára raktam a káposzta pundrát. Két sor töltött káposztát tettem rá. Öntöttem rá a káposzta, főző levéből. Miután megfőtt. Az egész macerához (itt nem a vegyipar értelmezése alapján értem a macerát, hanem a gyötrődés értelmében) képest ez hamar megvan, hisz minden főtt. Mikor kész, akkor ráöntök egy liter paradicsomlevet, és felfőzöm. Utána hideg vízre rakom, hogy elhűljön. Most Én is elhűltem, megint milyen hosszú levelet sikerült kanyarintanom. -.appa.