-’24.06.06.
Ez egy csütörtöki nap története. Az egész úgy kezdődött, hogy 29.-én voltam vérvételen. Elő lett ez jegyezve 3 hónappal előbb. Mondja a hölgy, pénteken fenn lesz az eredmény, mehetek főorvos úrhoz. Rácsodálkoztam. Azt mondja erre, - vagy amikorra a kontroll időpontja van. Nekem, nincs kontroll időpontom, - válaszoltam. Olvassa el figyelmesebben az Ambuláns lapot, amit a rendelésen kapott. Hazamentem és olvastam figyelmesen. Tényleg nincs kontroll időpont. De, most beugrott, - majd hívsz telefonon. Olyan van az ambuláns lapon, hogy fogászati góc feltárás. Ezt el is kezdtem. Akkor cseréltek le egy koronát. Igen ám, de a Xeter mérgezésem miatt teljességgel elfelejtkeztem az egészről. Na, hétfőn telefonáltam, hogy kéne még egy rögöny a fogamról. Gyere csütörtökön. Kedden szedtem egy csomó cseresznyét. Szerdán főztem belőle, egy üveg dzsemet, és pár üveg lekvárt. Mentem csütörtökön. Kiderült egy hét múlva kellett volna. Mindegy maradj, - hátha valaki nem jön. Mázlim volt. Nem jött. Mondja a doktornő, hogy adjam oda az ambuláns lapot. Nincs nálam, - vallom be derekasan. De, azt hozni kellene Gyula. Kiderült, a fájdogálós, érzékeny fogam jó. A mellette lévőnél, viszont csontelhalás van. Azt mondta, Ő nem húzná ki. Neki is van ilyen. De ha, a kardiológus azt mondja, akkor kihúzza. Délután úgy döntöttem megyek a Balász-érre. Elegem van mindenből. Jöhet a kikapcsolódás. Nehogy-mán a fagyi nyalogassa a nagymamát. Attila hívott telefonon. Mondtam megyek pecázni. Jól teszed, - mondta. Letesszük a telefont, erre beborul az ég. Eszembe jutott, hogy a faluban van még dolgom. a nap újra süt. Akkor veszek friss csontit, meg gilisztát. Otthon megállok, és öltözök át a harci ruhámba. Dögcédula, horgászóra és nyakba akasztós horogkivevő. Mire mindennel végzek, sötétedik. Azért is megyek. Az ég mindenfelé sötét. Nagy fekete felhők vannak, de nem látszik, hogy lógna a felhő lába. Már a városban látszik néhány esőcsepp a szélvédőn. Mikor elhagyom a halastavat, esik az eső. Mi több egyre sűrűbben. Beállok a parkolóba. Elhatároztam, nem megyek be az északi ágra. Egyre sűrűbben esik. Bemegyek a negyedik fáig. Ott ellehet az ember, nem esik rá az eső. Odaviszek egy kevés cuccot. Négy méterre húzom ki a bolót. Lefulladt csontit teszek rá. Egyből fogok egy e.kárászt. Teszek mellé csontit még egy kárász. Ne mán! Dobok egy diónyi gombócot és kevéske pelletet. Gyermek tenyérnyi vörösszárnyúak jönnek. Aztán kisebbek is. Nagy területű buborékolással a teknős is jelzi megérkezett. Egy kis kárász fordul a vízfelszínen. Sok kapás van. Nem tudom mind megfogni. Párperc szünet. Nem értem, - mi történik? Aztán szép lassan elindul az áramlással szemben az úszó. Nem pattogtat, mint a kis kárászok, és nem rohan, mint a kis vörösök. Bevágok. Nagyot görbít a spiccen, és megszűnik a kontaktus. Nagyobb halra gyanakszom. A teknős nem ugrik így meg. Kis idő múlva, határozottan indul valami a bokor alá. Nagyon ellenkezik. Hat dekás törpe. Elmentem a kocsihoz az oldalvágóért. A híja még, hogy mikor szedem le a horogról, akkor megszúrjon. Mellettem egy vederbe rakom a halakat, és olyan öt darabonként viszem a haltartóhoz. Nem tettem magam elé. Szemben, cirka 3-3,5 méterről fogom a halakat. Nehogy zavarja őket, mikor a haltartóba dobom őket. Hatkor befejeztem a horgászatot. Néhány perccel horgásztam többet, mint két óra. A 9 vörösszárnyú 27 deka. A 49 e.kárász 2,49 kg. mennyi lett volna, ha nem járkálok a kocsihoz, meg a halakat haltartóba tenni. Érdekes, hogy a fullasztott csontiból három kellett, az élőből kettő. Párszor kísérleteztem egy csonti fél gilisztával. Kisebbek voltak az e.kárászok, mellé dekás vöröskék is elkapták. Összességében nem volt ez rossz, csak teljesen megbüdösödtem, mert kisütött a nap, és nem vettem le a pulóvert, csak nyakaltam a vizet. Otthon a pulcsit vállfára tettem, olyan izzadt volt a háta és az ujja. -.appa.