-’24.06.21.
Reggel, tettem vettem. Ebbe beletartozik az is, hogy megnézem, mit ír az internet a halfogással kapcsolatban. Azt írta jó fogás. A szolunáris táblázat nagyon jó fogást ígért. Innentől foglalkoztatott a gondolat, hogy ki kellene menni, horgászni. Igaz harmadfokú hőségriadó van, de péntekre még melegebbet ígértek. Nagy dilemma ez, de az idén nagyon keveset horgásztam az elmúlt évekhez képest. Június közepe elmúlt, és még nem voltam reggeli horgászaton. Tavaly, reggel kilenc körül már mentem haza. Olyan meleg volt a stégen, hogy nem reckíroztam meg a hőgutát. Attila érdeklődött kettőkor: tudtál menni, horgászni? Nem. Borzalmas meleg van. Esetleg később. Időnként kicsit beborult. Rávettem magam, hogy csak kimegyek. Mégiscsak vannak fák. Nem is értem. Hogy nem jutott még senkinek eszébe, hogy ezeket a hatalmas fákat, - jó üzlet lenne kivágni. A 36-os mentén, tényleg vannak, amik letörnek a viharban. Van, amin megtelepedett a taplógomba. Az is csalogató érv, hogy a csatornahatás miatt van levegőmozgás. Annyi kellemetlenség azért van az egészben, hogy muszáj hosszú ujjúban lenni, Védendő magam a szúnyogoktól. Mi több, minden alakalommal megjelenik egy pőcsik is. Végül elszántam magam, - megyek! És a gondolatot, tett követte. Pakolgattam össze. Etetőanyag maradék a hűtőből. Van e elég csonti? Nem szoktam sokat vinni. A melegben kezdenek bábozódni. Láttam, hogy van kb. 25, elég az. Úgyis kell giliszta falatka is mellé. Ínyenckednek a halak. Leltározok magamban. Megvan e minden? Persze. Indulás!- adtam ki a vezényszót, mint Picard kapitány, a Star Trekben. Benézek a csomagtartóba. Ez a négy decinyi víz kevés lesz. Fel a lakásba, és leviszek egy egész palackkal. A csomagtartóban lévő elég meleg, a frissel feltöltöm egy literre. Akkor látom, hogy nincs ott a gilisztás kis vedér. Megyek a garázsba. Na, igen. Milyen jó, hogy idejöttem. Itt vannak az ágasok. A vedér lefedő, és a kéztörlő rongy. Persze ezzel az ide-oda ténfergéssel telik a horgászatra szánt idő. Meglepő módon, nem lettem idegalapon. Ezen csodálkoztam is. Nézelődök a kocsiban. Nincs itt a Storica. Meg a száknyél sem. Tegnap felvittem valamiért a lakásba. Bot nélkül bajos horgászni. Fel a lakásba. Akkor már felviszem a maradék vizet. Akkor már írok Attilának egy cetlit, hogy hol a vacsora. Gyanítom, hogy később jövök, hisz négy óra. Végig gondolok mindent, - megvan e? Elindulok. A parkoló kocsik miatt, szembe jön a rendőrségi kis busz. Villogok, hogy jöjjön. A rendőr felemeli kezét, megköszönve az előzékenységemet. A következő utcán kénytelen voltam fékezni. A hölgy jó nagy ívben előzte a kerékpárost. Biztos siet. A 36-osra való kikanyarodásnál, Én lettem a negyedik autó. Az első autós nem kanyarodik ki. Job a biztonság. Régebben az ilyenre azt mondtam: azért aki most indul Cserkeszről, azt nem kéne megvárni. Tán a meleg teszi, de most nem érdekel. Rövid idő alatt kikanyarodik a másik két autó is. Szemből jön egy zöld Honda. Illetve nem jön. Meg áll, a kezével jelzi, hogy mire várok. Intek neki, egyenesen megy. Neki van elsőbbsége. Kiteszi balra az irányjelzőt, és elindul. Én is. Több kalandom nem volt. A megérkezésem után, mikor kiszálltam majdnem szétégetett a nap. Tegnap lekaszálhatták a parkolót, és már száraz a széna. Kipakolok. Szedek száraz etetőanyagot. Rakok rá földet. Nem akarok munkát adni a hangyáknak. Az látszik, hogy a déli ágban magas vizet tartanak. Átmegyek a túloldalra. Megnéztem, van e, a K.-I-ben víz. Van. Úgy rendezem a motyót, hogy merítek majd egy vödör vizet. Megyek át a 36-oson, valamibe akadozok. Hát igen. A száknyél és a bot, akadozott a ágasok tartó szákjában. Merítettem vizet, és elrendeztem a rám aggatott motyókat. -.appa.