-’24.06.19.

Kedden is horgásztam. Három körül indultam. Csekklistát nem írtam, de most vittem magammal mindent. A parkolóban állt a kék skoda. Úgy döntöttem, hogy a motoros dzsekit nem viszem be. Az ér  partján járva látom, jön szembe velem az ázsiai. Nagyon mosolygott. Legalábbis számomra, vidám ábrázatnak tűnik. Nagy magyarázatba kezdett, az Ő általa beszélt nyelven. Mutatta a zsinórját. Elszakította a nagy hal. Most, hogy jobban megnéztem, láttam, hogy nem fonott zsinórja van. Olyan harmincas vastagságú monofil. Mutatta a dobozát. Egy gilisztás doboz volt benne, az alatta lévő anyag úgy nézett ki, mintha auqva pellett lett volna. Annak néztem. Ezek szerint jó etetni is. Miért is ne lenne? Azért elég drága ahhoz, hogy ezzel kárászozzon az ember. Az ajánlott felhasználás szerint, vízzel el kell árasztani. Annyi percre, ahány milliméteres a pellet. A vizet elöntik. Ez után nyomják a method fíder kosárba. Meglocsolják, valamilyen locsolóval (aroma), és már mehet is be. Ja. A csalira is kennek egy kis locsolót. Ezt a módszert csali-tüskével űzik. Ott jó, ahol sok a hal. Az érben sok kárász van. Mutatta a vedrében volt, vagy 20 e.kárász. Na, azt meg elfelejtettem megírni, hogy vasárnap, amikor Mi az eső miatt pakoltunk a fa alá, Ő akkor jött befelé, nagy mosolyogva. Nem volt nála cucc. Mutogatta, hogy megy beljebb. Közben elkezdett szakadni az eső. Ahogy fordulok láttam, hogy visszafelé jön. Meg sem gyorsította a lépteit. Mellénk érve, még lassított is. Mutogatott az égre, meg a kocsija felé. Mondtam is Attilának, ez megszokta a monszun esőt. Na, e kis ázsiai sztorizgatás után, rátérek a keddi horgászatra. Hogy ne járjak úgy, mint hétfőn, kerestem vakond túrást. Egy nagyon laposat találtam. Megkapartam a csizma sarkával. Kiderült, hogy hangya boj. Azért szedtem belőle, és csak egy hangya csípett meg. Megérdemeltem. Megérte. Nem látszott, hogy kifehéredik az etetőgombóc. Megszórtam a pályát, és megkezdtem a horgászatot. Jó tízpercig semmi sem történt. Akkor elzúgott valami az úszóval. Egy másfél deka körüli bodorka volt. Aztán megint semmi, bár vízközt villantak a kishalak. Erőltettem a 12-es horog, 0,6 grammos úszót. Egy ólom az úszó alatt, egy a horog felett cirka 8 centivel. Húztam volna feljebb, de nagyon rászorítottam. Nem akartam, hogy a zsinór megsérüljön. Olyan előke hosszal horgásztam, amilyen volt. Az úszó sokszor maradt, kicsit elfekvő állapotban. Arra gondoltam, hogy az apróságok elengedik a csalit, mert nem tudják húzni a dzsuvában. Elővettem a mérő ólmot, majd centinként állítva beállítottam a szereléket. A mérés szerint előttem, a felőlem lévő oldalon volt egy gödör. Előtte megint láttam kárászmozgást. Megetettem a felőlem lévő vízinövény belső oldalát. Hátha takar engem, hogy ne lássanak a halak. Bár a víz egyre zavarosabb volt, ahogy táplálkoztak a halak. Ez hétfőn is így volt. Akkor látszott is az etető gombóc, amikor kioldódott a földes rész. Lassú megindulásra bevágtam. Több esetben semmi sem volt, ezért kicsit tovább vártam, és e.kárász lett az eredménye. Jó mélyen nyelt. Használnom kellett a horog szabadítót. Ezen meglepődtem. Végül kikísérleteztem egy időt, amikor nem nyelik mélyen. Hatóra ötkor sikerült megfognom az utolsó halat. Egy kis bodorka volt. 17 bodorka, és vörösszárnyú jött össze. 25 deka súlyban. Az e.kárászok száma is 17 darab lett, ami 1,35 kg lett. -.appa.