-’24.05.11.

Haza jöttünk Debrecenből. Az idő kellemes volt. A gépállat ugyan esőt ígért délután háromra, de ígérgeti már egy hete oszt nem vót belőle semmi. Időnként beborult ugyan, nagy fekete felhők is látszottak. Félhárom körül elkezdtünk lecihelődni. Kilépünk a lépcsőházból. Kérdem Attilától: kisfiam, - jól érzem Én, hogy esik az eső? Jól érzed. Akkor most mi legyen? -  menjünk sétálni? – kérdi. Menjünk! Nézzük meg, - mi újság a Tiszánál? Legalább felderítjük. Azzal a lendülettel el is zúgtunk. A templomnál a 36-osra kanyarodva, már az üvegen nem jelentkeztek az esőcseppek. Attól tartottam viszont, hogy a mondásnak megfelelően „a Tisza lehúzza az esőt”. Hála Istennek nem így történt. Szikrázó napsütésben hordtuk le a motyó egy részét a horgászhelyre. A többi része otthon maradt. Nem pár apróság. A száknyelek a garázsban maradtak, a gilisztával egyetemben. Viszont merítő szákfej három is volt a csomagtartóban. Nem hoztuk az Attila székét sem. Otthon maradtak az ágasok. A csomagtartóban találtam hármat. Még felesleges is van. Egy-egy elegendő. Kiderült nem felesleges, ugyanis a haltartó szákok is otthon maradtak. A szákfej egyik végét a parthoz támasztottam, a másik végét megtámasztottam az ágassal. Így sikeredett egy haltartót eszkábálni. A szákolás egy külön ceremónia volt. Attila előtt volt egy fél méter szélesnyi folyosó. Abban vezettük ki a halat. A rituálé úgy zajlott, hogy egyikünk guggolt a parton, és amennyire tudott gebeszkedett, hogy a halat elérje. Ehhez persze a halat fogónak hátramenetbe kellett kapcsolnia. Ez főleg Attilára volt érvényes. Ő spiccbottal horgászott, Én a hetes bolóval, mert az ötöst nem szereltem meg. Horgászat közben kiderült, hogy a hetessel is gond van. Volt rajta egy kötés, ami gyakorta megakadt a spiccgyűrűben. Erre nem emlékszem mikor került oda. Eddig észre sem vettem. Normális, két zsinór összekötésére alkalmas csomó volt, nem sima görcs. Mégis állandóan akadozott. Várakozáson felül teljesítettünk horgászat szempontjából. Attila hozta a szokásos négy halát, 32 deka. Ebben volt egy 8 dekás szilvaorrú. Én is fogtam egyet. Elég rosszul kezdődött a horgászatom. Mint kiderült 10-es horog volt felkötve. Látszottak csípések, de a nagy horgon nem akadt meg semmi. Felmentem a kocsihoz, és turkáltam a szerelékes ládában. Találtam is 12-es Jenzi horgot. Szerettem ezt a horgot, a hosszú szára miatt. (Léteznek még, de itthon nem láttam tőlük semmit sem). Ezzel sikerült megakasztanom a halakat. Nagy szerencse is ért. Egy aprócska géb leesett a horogról, és nem csökkentette a fogási átlagsúlyomat. Hat darab halat fogtam, az volt 66 deka. Ebben szerepe volt annak, hogy a szerelés utáni első hal egy 25 dekás dévér lett. Este listát írtam, a horgászattal kapcsolatos másnapi teendőkről.

-’24.05.12.

Úgy is lett. Délelőtt nekiláttam az ötös boló megszerelésének. Horognak a Gamakatsu 1050 B lett kiválasztva. Ez is hosszúszárú horog. Szeretem, de valahogy a 14-ese nem jött be Nekem. A hetest nem szereltem meg, hogy a fíderről már ne is beszéljek. Mi több a búzafőzés is ebéd utánra maradt. E miatt háromkor kezdtük a cihelődést. De vittünk mindent. Kiérkezve egyáltalán nem tetszett, hogy nagyon erős felszél van. Ez nagyban zavarta a csali helyes vezetését. A széllökések sokszor az egész botot visszanyomták a kezünkben. Attila spiccbotozását jobban zavarta. Közelebb volt a spicchez az úszó. Így nem lett meg a szokásos négy hal, csak három, ami 18 deka lett. Most is fogott szilvaorrú keszeget, egy 6 dekásat. Én 13 halat fogtam, amiben sajnos volt három géb is. Jó a kisebb horog, de vitathatatlan hátránya, hogy az apróságok is megakadnak. Megvan viszont az, az előnye, hogy jól elrejthető a csaliban, és mivel könnyebb a horog, bátrabban veszik fel a halak. Halaim súlya 1,15 deka volt. Ebben volt egy 14 dekás paduc is. -.appa.