-’24.08.12.

Tévedés ne essék. Nem a hupikékekről beszélek. A „cat fish”-ekről. Az Én életem a viszont az Erste keseríti meg, hónapról hónapra. Sőt évről, évre. Mivel elfelejtettem kikapcsolni a telefont, ezért 3 óra 24-kor sms ébresztett, hogy megjött a nyugdíj. Mellé az Attila telefonja is megkapja az értesítést. A bank szerint Attila nem kapja meg. Nincs beállítva. Mit mondjak? Az Erste informatikusai nincsenek a hivatásuk csúcsán. A MI azt küld, amit akar. Hogy így leírtam, kicsit megnyugtatott. Lássuk akkor a halfogást. Olyan négy körül értünk ki. Nagy tömeg volt kinn. Sorrendben. Gyuszi, Ottó, a kislánya, és a szomszédja Attila. Mi lejjebb ültünk le. Az ötméteres száknyéllel sikerült sok növényt kiszednem. Megállapítottam, hogy nem nagyon fognak. Gyuszi nagy csobogással vette ki a halakat. Ez ilyen lelki prés. Megmaradt versenyző korából. Sokáig nem fogtunk semmit. Egy törpével törtem meg az unalmas újradobok, üres bevágás szisztémát. Érdekes módon, maradt le halam. Esett a partra is. Nagyon szájszélbe akadt a horog. Most nem foghattam arra, hogy életlen a horog. Aztán Attila kezdett halakat fogni. Hat körül Gyuszi is elment. Ketten maradtunk. Ettől nem lett jobb a fogás. Ha többet etettem, akkor a teknős pezsgette a vizet, jelezvén kedvére van a dolog. Kitartottunk 7-ig. Az időképnek igaza volt. Rossz kapás volt tényleg. Attila megfogta, a tegnapról hiányzó 3 halat. Így 10 hala lett. Hét e.kárász (a mai penzum), két törpe és egy bodri. 56 deka. Nem rossz átlagsúly. Én 11 e.kárászt, 4 törpét és egy bodorkát fogtam, 74 deka súlyban. Kár volt a horgászat kezdetén édesebbre alakítani az etetőanyagot. A törpe szereti, mint láthatjuk. Legalábbis az általunk fogott hat törpe, erre enged következtetni.  -.appa.