-’24.04.20.

Csütörtökön (18.-án) kisebbik gyerekem visszarepült Hollandiába. Álltam a sorban Én is, és beszélgettünk. Ott lapozgatott a telefonjában. Kérdem Tőle: mit keresel Gyimike? A repülőjegyem. Lusta voltam kinyomtatni. Hát úgy is volt. Odafordította a két kislány felé (az egyik tanuló lehetett, mert máshol egy kislány volt) és megköszönték. Mehetett a másik sorba. Ott rápillantottak, az útlevélre, aztán ment beljebb kanyarogni. Itt az utasokkal szemben unatkozott egy helyes rendőr kislány. Érdekes volt, hogy az ellenőrző fiúcska felmutatott egy folyadékkal teli cumisüveget. Kérdezte a rendőrnőt: bevihető? Bólintott. A kisfiú anyja mondott valamit a gyereknek, mire az kis gurulós batyuját húzva megindult a szülők előtt a kanyargós részhez. Hát nem ma kezdhette. Egyszer a rendőr leányka előrébb lépett, és tüzetesen, laponként átforgatta az útlevelet. A férfi mondott valamit. A hölgy tündéri mosollyal közölte: paszport kontroll. Végig lapozta az útlevelet, és visszaadta. Elment. Mikor visszajött, akkor a fiatalember lapozgatott egy útlevelet. Két arab külsejű fiatalembert állítottak meg. A rendőr hölgy kérdésére, azt mondta: az övé Holland. Amit lapozgatott, azt nem értettem, de a fedlap nem latin betűkkel volt írva. Néztük egy darabig, hogy kanyarog odabenn a gyerek, de ki sem nézett ránk. Így hazamentünk. Ebéd után szunyókáltam, és onnan is hazajöttünk Vasváriba. Olyan idő volt, hogy nem mentünk horgászni. Kimentünk szétnézni. Egy lélek sem volt a vad természetben. A Délfelé folyó ágon magas vízállás volt. A tetején olajos nyárfapihe terítette be. Az Észak felé folyó ág, állt. Kábé, 25-30 centi víz volt benne. Zavaros volt. Arra gondoltunk, hogy halak miatt van. Pénteken, felhívtam Gyuszit: mi újság? Nem tudom, - mondta. Egy hete ágyban vagyok. Folyik rólam a víz. Hát, ahhoz képest, hogy azt mondták neki. Megeszi egy hét alatt az antibiotikumot, és semmi baja sem lesz. Ez nem jött be. Hívtam Karcsit, de nem vette fel. Hívtam Lajost. Azt mondta, az erőmű alá volt két nap. Akasztott egy nagy busát. A hátába volt a horog. Lehúzott nyolcvanméternyi zsinórt. Az összes tábla le van engedve, hatalmas a víznyomás. Egy jó tízes busát a partig kihozott. Lacika meg akarta szákolni. A busa ettől megriadt, és szétrúgta a szákot. A horog kiegyenesedett és elment a hal. 15-.én fogott egy 3,5 kilós márnát. 17.-én egy hármast. A tilalom miatt visszaengedősek voltak. Fogott néhány jó dévért. Laci kisebb csalikat használt, csak kisebb halakat fogott, köztük egy paducot is. Szerinte, annyira folyik a víz, hogy úszósan nem lehet meghorgászni az erőmű alatti részt. Azt mondta, második Laci barátunk, az erőmű feletti részen szép keszegeket fogott. Maradt tehát a Balázs-ér. Nos, ahogy kimentünk látható volt, hogy két nagy autó áll, azon a szakaszon, ami Délfelé folyik. Három csapat horgászott. Egyik ott, ahol Mi is szoktunk. Fenn megálltam, a halastó közelében. Felvetettem, hogy maradjunk ott. Mégis bementünk. Etettem. Sajnos, egy idő múlva jól látszottak a pelletek a fenéken. Inkább elmentek a halak. Volt egy szép merítős kapásom. Nem lett meg. Kábé 10 perc múlva hagytam, hogy vigye. Sikeresen megfogtam. Nem érte el az egy dekát, de már nem betliztem legalább. Az útnál láttam, egy szürke autót lassulni. Mondtam Attilának: megjött Karcsi, az unokájával. Tényleg Ő volt, de egyedül jött. Gyűlésről jött. Nézi a telefonját. Na, valaki hívott. Mondtam Neki: Én voltam. Mondta az úttal párhuzamosan ültek le hétvégén. Egy óráig kapás sem volt, de utána nagyon megindultak. Áthurcolkodtunk. Ott voltunk 20 méterre az autótól. Hideg szél fújt. A fák törzse árnyékot adott. Nekem sok kapásom volt, de többnyire nem akadt semmi. Fogtam 2 kis bodorkát. Attila fogott egy törpét, és egy nagyobb bodorkát. Ennek a szájába beleszakadt a horog. Azt hitte el is veszett, de aztán megnézte. Kivette, de nem volt kedve újra kötni. Szerencsémre, mert ez után fogtam egy 5 dekás sügért, és még két bodorkát. Az 5 bodorka volt 8 deka. Pont, mint az Attila két hala.  -.appa.