appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

A Filippinó úszós szereléke

2025. május 08. 05:35 - appasztorik

-’24.08.09.

Tegnap félhárom körül mentünk le, de még ki kellett állni a garázsból, és indultunk is. Úgy emlékeztem, hogy a haltartókat levittem, még délelőtt, amikor lementem a szerelékemért. A 0,3 grammos ólmot lecseréltem 0,19-esre. Ez lett a legfelső ólom. Az alsó ólmot levittem az előke fölé. Ezzel az előke hossza 12-13 centi lett. Álló vízen használnak ennél rövidebb előkéket is. Én vízközti horgászatnál alkalmaztam ezt a módszert. Attila rá is kérdett: a haltartókat visszük?  Annyira erős volt bennem, ez a levittem a kocsiba élmény, hogy a csomagtartóba pakoláskor nem tűnt fel, hogy nincs ott a nájlon zsák (igazából polietilén). Nyilván, egy másik univerzumban levittem. Ezzel a vízparton szembesültünk, amikor halat kellett volna beletenni. Egy nagy vedret kiürítettem, és abba raktam a halaimat, ahogyan itt a többi horgász is csinálja. Később Attila halai a kézmosó vödörbe kerültek. De, ott még nem tartunk. Kicsit később értünk ki (nem tudom, hogy csináltam). Ahogy bekanyarodtunk látjuk, benn horgászik valaki. Hát a Filippinó spori volt. Még nem volt hala. Új szerelékkel jött. A nagy úszó helyett egy vízi golyót használt. Ez egy 8 gramm körüli ólommal volt ütköztetve. Előkéje, olyan 15-20 centi hosszú volt. Azt nem néztem meg, hogy csúszó ólommal volt e szerelve. Csúszó ólom esetén ugyanis egyből az úszót húzza a hal, bár az nem kis ellenállás. Mondanom sem kell, hogy ez a kis ólom meg sem kottyant a vízi golyónak. Másrészt az ólom a fenéken volt. Mutatta Nekem, hogy a nagy gilisztát a 8-as horgáról leeszik a halak. Ennek a szerelési módnak a nagyszerűsége abban rejlik, hogy a szerelék a növények elé ejthető közvetlenül. Ott lehorgonyzódik, és a kikíváncsiskodó e.kárászok felveszik. Nyilván nem ilyen finnyáskodva táplálkozó időben. Hamar megunta, és elővett a kocsiból egy kétágú vasmacskát, amivel besétált olyan 80 méterre. Legalább félóráig takarította a helyet. Én odanéztem az ott hagyott botjára. Láttam, hogy egy 3 négyzetméter körüli vízinövényes közepén van a vízi golyó. Nem nyúltam hozzá. Mondtam is Attilának: nem igen odadobta. Mikor megjött néhány kiló növénnyel kicibált egy 4 dekás törpét. Állandó mosolyával, mondta, hogy ket fis. Pakolt és elment. Attila mondta: jó vastag zsinórja lehet, hogy ennyi növényt kicibált vele. A pontosan nádszélen történő horgászathoz találták ki annak idején a feltolós, és a felfektetős úszós horgászatot. Gyakorlatilag ezt módszert használom, a kristály veglerrel. Manapság nem használatos már. A pontyozók bojliznak, éppen a meder felé csábítva a pontyokat. A fizetős vizeken, ahol sok a hal a methód fíderezés eredményesebb. Nem utolsó sorban etetőanyag is több eladható. E kis történeti áttekintés után lássuk, mit ügyködtünk. Attila ötös spiccbotra váltott 2 grammos úszóval. Mondtam: jó lesz az, mindenki nagyobb úszókkal horgászik az éren. Mint kiderült jó is lett. Én megint egy ¼ órával később kezdtem horgászni. Attilának sok kapása volt. De nem akadt meg egy sem. Én szórtam a pelletet, de a gombócokkal magunknak etettünk. Attila sokáig erőltette a meder horgászatot, pedig az ötössel meg tudta horgászni az akácia alatti részt. Az első bedobásra szép kiemelésem volt. Valami apróság elkapta a süllyedő csontit. Eltelt újabb 15 perc, amikor ismét kapásom lett. Addig vártam, hogy abbamaradt. Eszembe jutott, hogy szerdán is jobban ették az egy csontit. Most is úgy volt. Attila is fogott egy halat. Elkezdett az akáciás alatt horgászni. Igaz, e miatt odaszakadt az előkéje. Míg a filippinótól búcsúzkodtunk a hal bement a dzsuvába, ennek eredménye lett a horogvesztés. Nekem maradt le halam. Több is szájszélbe akadt. A hamarabbi bevágásra mentségemre legyen mondva, egyből húztak be növények alá. Volt olyan, hogy emelem ki a szereléket, és visszarúg. Megrántottam, mire elengedte, és bogozgathattam a gubancot. Volt még egy eset, amikor a meder közepén szaladt be a dzsindzsa alá. Felhúztam a víz felszínre. A horog kipattant, és bogoztam ismét. Még hogy a horgászat jót tesz az idegeknek. Ebből okulva a következő alkalommal, megszákoltam a halat mintegy 3 kilónyi hínárral együtt. Innentől nem volt mibe beleszaladni. A túlparti növényzet alól közel vízszintesre fektetett bottal kihúzhatóak voltak az alámenekülők. Jegyzem meg. Az akácia alól, most is indultak ki hullámok. Lássuk akkor miket fogtunk. Mikor kimentünk mondtam Attilának 11 halat kell fognia, hogy a tegnapival együtt kijöjjön a 7 darabos átlag. Ő azt az elméletet vetette ellen, hogy a tendenciát figyelembe véve egyet, de lehet, hogy halat sem fog, mert leszállóágban van. 9 e.kárászt fogott, és két törpét. Ez 62 deka volt. Én 30 e.kárászt, 1 törpét, egy bodorkát, és egy nagy razbórát fogtam. A súlyuk 1,75 kg volt. Már többször eltöprengtem azon, hogy egy hármas bottal, 16-os horoggal össze lehetne szedegetni ezekből a razbórákból vagy 100 darabot, és főzni egy jó olajos halat. Biztos vagyok benne, hogy 5-8 dekás e.kárászok is belekeverednének. A folyamatosan petyegtetett etetésre kijönnének, és már vízközt elkapnák a csalit. Mondom Én. Oszt vagy úgy lenne, vagy nem. -.appa. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr9818854824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása