mert,

vajon a művészet mire való—ha egyáltalán valamire jó—gondoltam fennhangon megkérdem—kinek jó egyáltalán—nekik—vagy nékem—faragni a követ—olvasztani a fémet—festeni egy képet—játszani a szavakkal—játszani filmest a képi anyaggal—lábujjhegyen pipiskedni a színpadon—vagy megírni sok sok gondolatom—nehogy azt hidd a költészet nagydolog—a valóságot látod s a lélek háborog—elhiteted magaddal—mindezt csak álmodod—megjelennek gyönyörűséges verssorok—de visszaadható e a pillanat—más is azt éli e meg mint én—kérdésként fogalmazódik bennem—hogy tudom elérni azt hogy a többi ember ugyanazt lássa—gondolja—érezze—amit én—amit én akarok láttatni—amiről azt gondolom—ők is gondolják azt amit én gondolok—érezzék azt amit én érzek—talán ha digitális fényképezőgép lennék—akkor pontosan—mondhatni pontról pontra adhatnám vissza a tegnapot—kimondom sokszor nyomasztanak a tegnapok—egyáltalán—én azt látom e ami a valóság—vagy azt amit látni akarok—ki akarja velem azt láttatni amit látok—az égkékjét néztem—higgyétek el—tudtam—és mégsem hittem el hogy végtelen—mi az amit tudok—nem tudom—de mondtak nekem valamit—amit elhittem—így hát nem tudtam—pontosítsunk—csak gondoltam—pontosítsunk még tovább—gondoltam hisz mondták—akkor higgyünk e egyáltalán valakinek—embernek—vallásnak—talán istennek —melyik istennek higgyünk kérdezhetitek—pontosítsunk kérdezhetjük—foglaltassak benne én is—már csak azért is hiszen én sem tudom—azt sem hogy én mit nem tudok—ha tudnám—akkor nem mondhatnám hogy nem tudom—az emberek sok mindent tudnak—azt hiszik tudnak pedig csak hisznek—az ember sajátsága—mindig—minden körülmények között hisz

mert,

megjelent a téren—majdnem azt mondtam színen—végtére is ténylegesen mondhattam volna—de minek—most komojan mondom az egész ürge egy rakás szerencsétlenségnek nézett ki—asszonta—bocsánat—elnézést hogy ide bátorkodtam—keresek egy erkölcstelen nőt—mit lehet erre mondani—mit haplatyolsz kis hapsi—hát itt ojan nincs—itt csupa munkásnő van aki megfáradt az egész napi munkában—aki pihenésképpen esti sétáját végzi —erre az a marha—sajnálom—sajnálom—elnézést kérek—de tényleg—hogy is gondolhattam—de engem úgy küldtek ide a nagyvárosba— hogy itt vannak ojan nők—hogy is mondjam—hogy ne legyen sértő—akiknek csillagvirágos melle fényt hoz az éjszakába—de legalábbis az enyémébe—belenéztem a szemébe—az övéjébe—ez nem kamuzott—ez komojan megbánta amit mondott—nem tudtam mit csináljak—most mit mondjak—  nem gátol minket semmiféle fennkölt erkölcsi érzés—legfeljebb csak a havivérzés—közben kezdtek felénk szivárogni a csajok—addig kellett kitalálnom valamit amíg valamejik le nem csap rá—felkínálja neki a redves mejjit—meg egyebit—még hogy csillagvirágos—mondhattam volna neki—hamán fényt akarsz az éjszakában akkor itt van az én mejjem —de hogy gyött vóna a ki hamán úgy leteremtettem—így osztán marattam a letolásnál—elkezdtem vele kiabálni—hogy nem sül ki a szeme—horgya el magát—maga mocskos perverz disznó—láng vörös lett—hebegett habogott a szerencsétlen oszt elódalgott—isten bizony megfogadtam ha még egyszer idejön akkor elmegyek vele ingyenbe—de nem jött—jobb is —ezek a ribik csak elszedték vóna a pénzét amijen szerencsétlen egy alak volt—a csajok kérdezték—mi vót ez a ribillió—mondtam nekik—jobb ha nem tudjátok hogy mit akart—egyből—nem mindegy—fizetett vóna nem                 -.appa.