-’24.07.31.

Tegnap készülődtünk a hónap utolsó horgászatára. Megunva a sok gubancot, délelőtt kerestem a jutubon filmet, ami az ólmozással foglalkozik. Elsőre megtaláltam. Jól emlékeztem arra, hogy duplázni kell a távolságot. Délután át is alakítottam a szereléket. Mivel a vízmélység megengedi, ezért 3 fele húztam a három 0,3 grammos ólmot. Az elsőtől 11 centire, és attól 22 centire a harmadikat. Így csak egy gubancom volt. Az is akkor, amikor lesett a hal, és fellövődött a szerelék. Egyszer az úszó, és a kapocs tekeredett meg. Valami módon megint sikerült a spiccre tekernem a zsinórt. (Most viszont nem lett görcs a spiccen). Ezt viszont kétszer is megtettem. A görcsről jut eszembe. Az eredeti két ólmozás között volt egy görcs. Ez jól meg volt szorulva, hiszen sok halat fogtam vele. Ha-már ott a nagyító, plusz a fejpántos nagyító, akkor megpróbálom. Két varrótű segítségével, egészen rövid idő alatt sikerült kibontanom. Az ólmok átrakásánál probléma volt. Annyira szorosra sikeredett feltennem, hogy körömmel nem tudtam megnyitni. A rengeteg eszemmel kitaláltam, hogy a varrótűt végig szúrom a damillal párhuzamos irányban. Bekövetkezett, amitől tartottam. A tű hegye kiugrott, és jól beleszúrtam az ujjbegyembe. Nyomkodás, szívogatás, fertőtlenítés (Na, jó! – megelőzte egy kis rohattanyázás.) után sikerült átraknom az ólmokat. A szokásos etetőanyag fogytán volt. Variáltam az etetőanyagon. Édesebbre kavartam, és több főtt búzát tettem bele. Ez hibának bizonyult. Nagyon beaprózódott a hal. Ez feltételezés. Nem tudhatjuk, mi lett volna, ha maradok a régi keveréknél. Most már mindegy. Maradt ebből a keverékből. Hűtőbe teszem, és legközelebb meglátjuk, hogyan reagálnak rá a halak. Nem lehet véletlen a mondás: járt utat, járatlanért el ne hagyj. Na, Istenem! Akkor nem lettek vóna a nagy földrajzi felfedezések. Annyi bizonyos, hogy sokszor változtatok a keverékeimen. A föld mennyiségénél is csak úgy érzésre adagolok. Aztán itt a másik, hogy meleg a víz. Rakni kellene bele a sót. Fel lehetne menni 10%-ig. Állítólag a törpe sem jön annyira. Mi az utóbbi években nem fogtunk sok törpét. (Tegnap elég sokat). Az első jobb halam, egy 9 dekás törpe volt. Attila kezdett hamarabb horgászni. Az első 4 hala, más-más fajhoz tartozott. Én fogtam az ötödikhez tartozót. Sok kapás volt, de nem akadtak. Amik akadtak azok is zömében kicsik. Persze, egy versenyen 16-os horoggal rengeteg halat lehetett volna fogni. De nem verseny volt, hanem húshorgászat. Kiérkezésünkkor egy gólya árválkodott azon a részen, ahol a szürke gém szokott álldogálni. A kocsi elől gyalogosan indult el. Később felszállt és lejjebb helyezkedett el. Többnyire háttal állt a víznek. Jött egy sporttárs. Kérdezte: lentebb van tiszta vízfelület. Mondtam Neki, hogy igen, de itt van a kis fa, amivel szokták sepergetni a vízfelszínt. Kérdi, - itt a kosztos? Mondom ez nem igen, tarháló gólya, mint a Lökiek. Azt mondja erre. Délelőtt kinézett, és egy kis japán itt etetgette. Kérdeztem, milyen kocsival volt. A kék Skoda alapján mondtam, hogy az a filippinó barátunk. Elindult befelé, mire is a gólya elrepült. Egy idő múlva mondja Attila visszajött a gólya. Többnyire háttal állt a víznek. Néha a bokrok alól evett valamit. Erre aztán ivott egy kis vizet. Egyszer láttam a szürke gémet, de nem szállt le. Pedig ez a gólya kölyök lehet, mert még nem teljesen vörös a csőre. Van még benne egy kis feketés beütés. Fogtam egy két deka körüli törpét. Arra gondoltam odadobom neki. Alulról lendítettem a dobást, nehogy megijesszem. El is indult. Mikor fickándozott akkor közelebb lépett párat, de csak megállt. Na, ha-már annyira félsz közelebb dobom. Meg is tettem. Futva indult a törpéért, és elvitte. Komótosan forgatta, nyomogatta a csőrével. Földhöz verdeste, majd lenyelte, és ivott rá vizet. Több kis törpét is dobtam neki a mérlegeléskor. Az első leesésekor futva indult meg felénk. Mind megette. Nem tudom, - hogy is van ez? Ne etessük a vízi madarakat! – mindenütt ezt hallani. Én a Balázs-éren még nem láttam, hogy a víz tetején úszó kenyeret ette volna a vadkacsa. Nincs is sok, hiszen a kicsiket elhordja a réti héja. De, lássuk a zsákmányt. Attila fogott 11 e.kárászt, 3 bodorkát, 1 naphalat, 1 törpét. Ez volt 57 deka. Az Én zsákmányom, e.kárász 22 darab, törpe 7 darab, keszeg (bodrik és vöröskék) 7 darab, és egy razbóra. Súlyuk 1,48 kg.  -.appa.