- Azzal fejeztem be tegnap, hogy ne aggógjatok folytatom. Miért is írtam? A rádió, a piár fontos eleme. Nos, a Szánsájn (Sunshine) rádión hallani ilyen szöveget. Most hírek, de ne aggódjatok, a hírek után jövök vissza. Az embereknek sok aggódni valója van. Háborús válság, háborús infláció, migránsok. Már Soros miatt nem is aggódunk! Majd pont a műsor miatt fogunk aggódni. Ugyan ez vonatkozik arra is, hogy folytatom e gondolataimat a péerrel kapcsolatban. Nyugodjatok hát meg. Én nem aggódtam, hogy Ti aggódtok.
- Említettem, hogy a pártállam idején az újságok mind államilag előállítottak voltak. Azt viszont kifelejtettem, hogy a kollégiumban volt, amolyan politikai félóra. Ez, úgy zajlott, hogy egy tanuló kijelölésre került. Kapott egy Népszabadságot, és abból kiválasztott egy cikket. Ezt ismertette a többiekkel. Én rettenetesen untam az ilyeneket. Egyszer rám került a sor. Semmi olyan dolgot nem találtam, ami felkeltette volna az érdeklődésemet. Akkor kezdődtek az amerikai, vietnámi háború béketárgyalásai. Nos, amire emlékszem belőle, éppen ott tartottak a tárgyalások, hogy milyen asztal legyen a teremben, ahol majd tárgyalni fognak. Ovális, vagy szögletes. Ebből is látható, a politikusokat nem érdekelte különösebben a béke megkötése. Foglalkoztak inkább, a külsőségekkel. A tartalmasnak nem nevezhető előadásom után, a nevelő tanár meg is jegyezte, milyen sok időt töltöttem, az asztal ismertetésével. Egy előnye volt a dolognak. Több politikai tájékoztatót, nem kellett tartanom.
- Említettem Defoe munkásságát, az Angol realizmust. Ezzel kapcsolatban szólnom kell arról is, hogy a többi író (Swift, Dickens) regényeiben feltűnnek a kor társadalmi, és szociális gondjai. Mi több, megjelennek a kormányintézkedéseinek ellentmondásai is, amiket a közönségkapcsolatok befolyásolására tett.
- Na, akkor ruccanjunk át a sógorokhoz. A bécsi kormány, rendeletet alkotott 1769-ben. Tekinthetjük úgy, hogy ez óriási lépés volt a piár fejlődésében. A lényege az, hogy a kormányrendelet kötelezte a hatóságokat arra, miszerint az újságírókat rendszeresen tájékoztatniuk kell, az aktuális intézkedésekről, valamint a döntések előzményeiről.
- Még mindég a sógorok, de, egy száz évvel később. Ausztria az 1860-as években meglepő trükköt eszelt ki. Poroszországban akarták javítani az osztrákokról kialakult képet. Ezen céljaik elérése érdekében elkezdtek lapokat megvásárolni. Újságírókat fizettek le. Hát, nem igazán sikerült, a kívánt eredményt elérniük.
- A rendszerváltás előtti időkből mondok egy példát. Az újságíró elvtárs, ha egy nagy áruházról írt egy jó cikket, akkor a nagy áruház meghálálta, és az elvtárs sok terméket vásárolhatott akciósan. Manapság tudjuk, hogy a várnegyedben lehet, olcsón lakáshoz jutni. Lássuk be. Az emberiség történelmében, mindég is jelen voltak ezekhez hasonló módszerek. De! Tudjátok: amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek. -.appa.
