appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Az óra állítás és a kecsege

2025. július 08. 04:45 - appasztorik

-’25.03.30.

A vasárnap jól kezdődött. Kivétel az idióta óraállítás. Ez is azt bizonyítja, hogy hülyék irányítják az uniót, és ebben benne van a Mi, szuverenista türk sámánunk is. Négy ország van, ami nem közép-európai időzónában van. De egyébként se számít semmit. Régen, amikor mentünk Romániába, vagy a Szovjetunióba akkor átállítottuk az órát. Nem volt ennyi okos kütyü. Az ember kénytelen vót a maga eszitül tudni, hogy hány óra van. Ebéd (lekanyarítottam egy jó darabot a sonkából, és megettem vörös hagymával, hagyma csirával, az utolsó falatokat kápia paprikával) után abban maradtunk, hogy a Balázs–ér nagy valószínűséggel betli. Az őrházin nagy a sár, és csúszós a part. Azt mondta Attila nézzük meg a vízerőművet. A Bocskai hídnál lefordultunk jobbra, a Tisza felé. Sokkal sárgább, mint amilyennek tegnap a Keletit láttuk. Horgászt nem láttunk. Megnéztük nem Caca Karcsi stégjét. Kinn van még a parton, többedmagával. Visszakanyarodtunk a Horgonyozó (ez egy büfé, söröző) mellett az erőmű felé vezető útra. Meglepően sok autó volt a parkolóban. Három táblán engedték a vizet. Hosszan habos a Tisza. Ezek szerint elég szennyezett a víz. A szembe oldalon hat horgászt láttunk. A nő alatt 3-an voltak. Az egyik a beton peremen állt. Ahol a múltkor a fiatalember állt, és horgászott ott most a feje búbja se látszana ki. Amilyen erős sodrás volt, már régen igaz lenne rá Orbán mondása: vigye a víz! Rablás nem látszott sehol. Kis idő múlva mondja Attila: az meg halat fáraszt. Aki fárasztott jött lejjebb, hogy a halat kisodorja a víznyomás. A másik spori óvatoskodott le a köveken, hogy kivegye a halat. Volt nála egy olyan szerkezet, amivel be lehet nyúlni a hal szájába, és kiemelhető vele a jószág. Ez az eszköz (a modernebbek) egyből alkalmas arra, hogy megmutatja a hal súlyát. Erről elég rossz emlékem van. Akkor a harsányi felső tavon lehetett pergetni. Csónakot lehetett bérelni. Csukázni mentünk. Akasztottam egy jó süllőt. Mondtam Sanyinak szákolja meg. Ezzel a bigyóval kísérletezgetett, hogy azzal kiveszi. Mellé az övének sokkal rövidebb nyele volt. Addig próbálkozott, míg a süllő meg nem unta és el nem ment. A jelenben már a partszélénél evickélt a hal. Odamentem kíváncsiskodni. Azonnal látszott, hogy ezt a halat azzal az eszközzel nem lehet megfogni. A nagyméretű csali – nagy gumi csalinak néztem, de lehetett szilárd testű műcsali hármas horgokkal - a hal farkába volt akadva. Ennek a halnak a szájába nem rakható be ez a csudaság. Ez rabló halakra van kitalálva. Miért nem néztem a műcsalit? A gyönyörű kecsegét bámultam, meg a horgász bátorságát, és botorságát, aki a parton megfogta a 3 kiló körüli kecsegét. Az csapott egyet és kiment a kezéből. Az elbeszélések szerint a kecsege kivehető puszta kézzel, csak a farkát kell megfogni. Ez a csali miatt kivitelezhetetlen volt. Másodszorra sikerült a kezeivel átfogni. Valamit beszélgettek. Majd elindult a fiatalember, miközben azt mondta, - amúgy is kívülről akadt. A kecsegét tartó sporival megbeszéltük, hogy kecsegét tilos hazavinni. Meghallhatta a kecsege is, mert nagyot rúgott, és egy másfél méterre beugrott a Tiszába. A spori utána szólt a másiknak: hagyd, elengedtem. Mind a két tenyere erősen vérzett. Azt mondta: sérült, nem vészes, a műhelyben tönkre ment a bőröm. Ott hagytuk Őket. A part oldalon lementünk a sólyázó helyig. Egy spori akkor pakolt a csónakba. Egy huzi kocsi, ki volt kötve a fához és a csónak láncához. Egy horgász pakolgatott a parton. Mint később kiderült ketten voltak. Ezt a sólyázó helytől láttuk. Egészen fent, jókora ágasok voltak leszúrva a beton mind a két oldalán. A parton látszott, hogy cirka fél métert apadt a víz. A parkoló előtt utolért a két sporttárs. Mondták, hogy keszegezni voltak, és trágya gilisztával nyomták. Reggeltől vannak kinn. Fogtak egész jó keszegeket is. Ami átlátszott egy polietilén szatyron, azok olyan 30 deka körüli halak lehettek. A gilisztájuk valószínűleg házi tenyésztésű volt. Egy 10 literes fekete vödörben volt, és nagy darabos földje volt. Ami meglepett. A vedér nem volt zárható. Igaz később leköthették vászonnal. Sokan alkalmazzák ezt a módszert, hogy nem pattintós fedeles használnak. A másik meglepetés. A Tisza parton a levegő kellemesebbnek tűnt, mint Vasváriban a várásban. -.appa. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr518903560

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása