Ki sem szálltam még a Poetból, és íme, máris elkezdek nosztalgiázni. És még én mondtam magamról, hogy nem vagyok számítógép függő. A Poet rendszerén keresztül lehet egymásnak levelet is küldeni. Ez jó dolog, hiszen olyan témákat meglehet beszélni egymással, ami nem tartozik a többiekre. Kötetlen levelezés alakul ki. Így ismerkedtem meg Edittel, és Lászlóval, akiket aztán meglátogattunk Ó-budai otthonukban. Vagy így alakult ki ismeretség  Adrianaval is, aki férjével Gyulával, leruccant és megnéztük a nyíregyházi állatkertet. Na, jó nem az egészet, de olyan kétharmadát. Abban maradtunk, hogy folytatása következik. Ugyancsak alakul, hogy Nádudvaron megtekintjük Ilona Kincsesházat. Már csak azért is, mert Kiss Feri azt mondta, hogy szuper. Itt most felkaphatjátok a fejeteket. Ki az a Kiss Feri, akinek így egyből elhiszem. Ő nemezt ver Nádudvaron. Persze nem ez motivált főleg. Hanem a következő, amit Ilona írt: „Elsősorban örök szerelmemmel, a Kincsesházzal próbálkozom, ami nem más, mint egy helytörténeti gyűjtemény. Az itt élő emberek (Nádudvarról van szó)  régmúltját - tárgyi és szellemi örökségét- mutatja be. A Házat 30 éves gyűjtőmunkával tanítványaimmal együtt hoztuk létre, s mindennap bejárok vezetni, dolgozni, persze ingyen. Sok látogató keres fel bennünket, mert interaktív  programjaink vannak. Ebből is látszik, hogy talán történelemtanárként   eredményesebb voltam, mint magyartanárként”. Persze nem minden levélváltás alakul teljesen így. Kaptam egyszer egy levelet.                                                                             T. Gyula !
Amikor elkezdtem bepötyögni a hozzászólásom a " karácsonyfákat ugye lelövik " tárgyban a tied még nem volt itt olvasható. Örültem egy realista hangnak, meg hát a költőnek az igazat kell mondani, de legalább belenéztem a verseidbe. Irhatnál valami biztatót egy 57 évesnek !
Üdv sándor.

Kedves Sándor!                                                                                                                                                          De lehetsz T. Sándor is, amelyik Neked jobb. Tudjuk, hogy az embernek szabad választási lehetőség adatott. Ehhez tartsuk akkor magunk. Hogy mondod, tényleg volt valami ilyen: az igazat mond ne csak a valódit. Ha már idézünk, akkor idézzünk pontosan. Mondotta annak idején Bimbó prof.

"Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,"

Ez, egy idejét múlt felfogás. Van az a pénz, amiért bármit is lehet írni. Ha megfelelően elköteleztek, akkor: kell írni. A média hatására sok embert megvezetnek. Úgy állítják be, hogy minden értünk történik. Közben minden az eladások érdekében, annak fokozása céljából valósul meg. Nem látják át, hogy a mézes-mázos szavak elmaszkolják, ezt az álszent világot. Elfedve, hogy az emberek kihasználása, megnyomorítása a cél. Tudatos vásárló, környezet barát, kíméljük a környezetet stb, stb. Ha, mindez igaz lenne, akkor nem szart gyártanának tartós fogyasztási cikk helyett. Nem élnénk fel, a természeti kincseket. Akkor egy kazán, egy mosógép kibírna 30 évet, mint régen. Nem menne tönkre 5-10 év alatt. Ha belenéztél írásaimba, akkor tudod, hogy fogalmam nincs mi a vers ismérve. Van, de az nem az. Ami az elemi iskola első osztályaiból maradt, hogy amikor a sorok végei összecsengenek. Amióta a Poet-on vagyok, kezdem kapisgálni, hogy nem így van. Emlékszem én, hogy tanították volna, hogy rímképlet meg ilyenek. Sosem érdekelt. Vén fejjel, meg nem akarom megtanulni. Te még fiatal vagy, elmélyedhetsz mindenféle dolgokban, amihez sok sikert kívánok. Eme utolsó mondatot (ami ezt megelőzte) feltétlen figyelmedbe ajánlom. Kérésednek megfelelően írtam valami biztatót. -.appa.

A függőségekkel kapcsolatban, azért nem teljesen értek veled egyet. Igazad van abban, hogy aki beteg, azt gyógyítani kell. Azért azt lásd be, hogy e propagandák ellenére, nem megy olyan flottul a gyógyítás. Tíz százalékkal kevesebb orvos megy ki, mondja a kimutatás. Biztos lehet így is számolni.  Na, ez mellékszál volt. Azt akarom Neked kinyeferegni, hogy az alkohol káros hatása miatt sok betegség alakul ki. Ezeknek a gyógyítására az állam többet költ, - értsd alatta a szövődményes betegségek kezelését - mint amennyi bevétele az alkoholból van. Mégis megéri? Meg hát. Ezek az emberek, nem elégedetlenkednek semmiféle intézkedés miatt. Van mit inni? Akkor minden oké. Ilyen egyszerű ez, de nagyon sajnálatos is egyben. Másik téma. Nem rossz dolog az, hogy fogod magad oszt menni. Emlékezetes, és megoldásnak tűnik. És többé-kevésbé az is. Valahogy olyan felszabadító érzés, az elindulás. Megleptél. Verses értékelésed, meg különösen. Hát? Nem lehetetlen, hogy bonyolult vagyok. Nekem semmi sem egyszerű. Jól látod. Eltitkolok dolgokat, érzéseket, az érintettek elől is. Az, az én problémám, kínom, gondom, bajom. Mondhatod, hogy mégiscsak összetartoztunk, vagy még mindig összetartozunk. Szerintem ez lényegtelen. Mondhatni, nincs jelentősége. Minek bonyolítsam, nehezítsem mások életét is? Az én feladatom az élettől. Én kaptam. Nekem kell megoldanom. Ennyi. A vallással kapcsolatos megjegyzésedre, azt mondom: lehet megoldás, a vallásban való elmélyülés. De! Nem feltétlenül értek veled egyet. Ugyanis, az embert vagy kielégíti az a (bármilyen) vallás, vagy nem. Kit, és hogyan? De, az ember mindennel így van. Ha magamba nézek, akkor én is vagyok úgy dolgokkal, hogy nem értem. Mások, hogyan tudnak lelkesedni, ezért? - azért? - bármiért? Erre, mondja nekem Zsuzsa: Mások meg azt nem értik, - mit szeretsz a horgászatban? Bizonyára így van. Azt gondolom, én naivan elhiszem, hogy az emberek jót akarnak. Felvetésed, hogy: "Szolgálja-e képességei kibontakozását és kielégíti-e boldogságvágyát?" Fogós kérdésnek tűnik, de nem az. Kiindulási alapom az, hogy az emberi képességek nem összemérhetőek. Igazából becslésünk sem lehet, kinek milyen képességei vannak.(Produktumokat lehet összehasonlítani, nem képességeket) Mivel különbözőek vagyunk, boldogságvágyunk is más. Van, aki sosem lesz boldog. Aztán van, aki kevéssel is beéri. Visszatérve a vallásokra. Valaha, a különböző Istenek játékszereiként, hódoltunk Nekik, és harcoltunk értük. Aztán az Istenek új, jobb játékokat találtak. Mi itt keringünk még, a hatalmas számítógép merevlemezén. A vezetők rájöttek, hogy ők átvehetik, az Istenek szerepkörét. És átvették. Az egyszerű nép pedig elvárja, hogy irányítsák. Hiányolja, ha nem, és olyan is kell a számára, akiért rajonghat. Vannak persze, akik át akarják venni, az irányító szerepkört. Át is veszik, de újabban olyan negyven évig tart ez a lendület, utána jön egy új vezér, akit majd imádnak. Az még idetartozik, hogy az elégedetlenségek vezetnek, az új vallásokhoz is. Kettőnk közt legyen mondva. Csodálom, hogy a vallási elfogultsággal bíró költők nem támadtak meg írásodért, hiszen Te, a vers alapján, nem hiszel a messiás, nemhogy eljövetelében, de benne sem. Legalábbis én, így látom. Dacára, hogy sok dolgot hagytál homályban. Így aztán, hihet bárki, bármit.  -.appa.

Lajos vidáman tekintett ki, a felkelőnap sugaraira. Egyébként, meg általában, úgy volt vele, hogy éktelen zsivajjal vannak a madarak, de most más pennával írtak. Még vidámabb tekintettel nézett, az Ő napsugarára. Szép a hajnal, állapította meg. Csak úgy magában, nehogy kihallatsszon, mert akkor, az Ő kis napsugárkája felébred. Aztán meg az jutott eszébe. Na és, akkor mi van? – ha szép a hajnal? Az Ő Hajnikája százszor szebb. Itt kicsit, de éppen hogy csak meginogott, a képzavarok között. Határozottan emlékezett rá, hogy a tükör azt mondta, hogy „szép vagy, szép vagy, szép királynő, de Hófehérke százszor szebb”. Elkezdett matekozni, pedig ki nem állhatta ezt a sportot. Hogy lehet azt eldönteni, hányszor szebb valaki, mint másvalaki. Egyáltalán – tudhat e ilyesmit egy tükör? Hogy jön egy tükör ahhoz? - hogy az Én legnagyobb kincsemet, csak századrésznek tekintse szépségben. Határozottan emlékezett, hogy a vadászt megbízta, a királynő, hogy lője le Hófehérkét. Ez jó is lett volna, mert nullával értelmetlen osztani, oszt akkor nem állna ilyen dilemma előtt. A vadász viszont korrumpálható vót, így osztán egy szerencsétlen őz ért gyászos véget. Ha mán úgy vót, akkor a húst kimérte, a szívet meg elvitte a gonosz mostohának, aki mellesleg, de nem mellékesen mellékállásban boszorkány is volt. Lajos megállapította, hogy ezek a politikusok már akkor is álláshalmozók voltak. Egyrészt királynő, másrészt boszorka. Akkor arról még nem is beszéltünk, hogy még almaárus is volt egy posztágyon. Lajos, nagy elhatározásra jutott. Nem azért, mert Ő nagy Lajos volt. Tévedés ilyesmit hinni. Nagy Lajos úgy jött a képbe, hogy király volt. Ebből mindannyian láthatjátok, hogy Tót Lajinknak, ez egy királyi reggel volt. A tévedésekkel kapcsolatban Lajosnak felrémlett, hogy tévedés azt hinni, hogy minden Nagy Lajos király. Hát, ez király! Mármint a gondolat. – állapította meg magában Lajos. Ezt is csak úgy teljesen magában, hogy Hajnalka, e hajnali órán, még az igazak álmát aludhassa. Itt Lajosba belehasított a felismerés. Ez még nem is lett volna baj, de egyszerre kettő is, és ez nyomásként jelentkezett a fejében. Egy. Nagy Lajost többet is, ismer. Mindnek van, valami tisztességes foglalkozása. Az egyik alkoholista. A másik orvvadász, - halász, és alkohollista. Itt zárójelben, megjegyezte a Mi Lajosunk, hogy: na, ez is állás halmozó. Itt felhívnám a figyelmet arra, hogy ez a második Lajos nem az, aki a mohácsi csata emlékhelyen álldogál, fából kifaragva. És akkor, plusz nyomásként jelent meg a harmadik Lajos. Akiről, még nem is tudjátok, hogy zetoros. Akinek ez így zavaros, az lépjen kicsit vissza, a történetben. Ezeket így, éhgyomorra végig gondolva, a Mi Lajosunk, akiről tudjuk, hogy elég nagy volt, de Isten igazából Ő Tót volt. De, nem úgy tót, mint a tótok. Ha jól belegondolok, akkor egy szót se tudok tótul, - jegyezte meg megában, magáról Lajos. Halmazatiként Lajos elmosolyodott. Megérthetitek. Gyönyörű hajnal, meg – Hajnika, így együtt. Meg ezek a remek most már kora reggeli gondolatok. Szóval betetőződött a reggel. Hitte Ő, akkor a percen, de hamarost rá kellett jönnie, hogy dehogy. Hajnika szeme kipattant, és meglátva, az Ő Lajijának mosolyát egyből éberség költözött bele. Elérzékenyülve, lágy búgó hangon (amit Lajos nagyon szeretett) mondta: Lajoskám. Te megakarsz engem? Ez a kérdő mondat, még folytatódott volna, de a búgás miatt Lajosból kirobbant. Azt is, meg felköszöntenélek Tímea nap alkalmából. Hajnalka tekintete elkomorodott. Lajos! Te, a szexualitás mocsarába süllyesztenéd ezt a gyönyörű reggelt? Mi tagadás? - Lajos süllyesztette volna. Akár többször is. Úgy érezte, hogy nemcsak Hajnalka tekintete komorodott el, hanem az ég is. Odakinn meg veszettül rikácsolnak azok a rohadt madarak. Lajosnak felrémlett: hogy került a színes helyett? - fekete ténta abba a pennába. Na, ez volt reggel, de ne vonjatok le messzemenő következtetéseket, mert minden jó, ha a vége jó. -.appa

Itt tombol a nyár a nyakunkon, felhólyagosítva rajta a bőrt, és én még nem is értékeltem ki, a tavalyi összesítést. Most ez elég hülyén hangzik, ha azt mondom: gyorsan meg is teszem.

Elérkezett az év vége, és ebből az alkalomból szeretnénk néhány érdekes statisztikai adattal meglepni téged. (És tényleg meglepődtem, hiszen 15 ezer költő van fenn a Poeton). 2017-ben egy-egy alkotónak a Poeten átlagosan 7 verse jelent meg. Tőled 44 verset publikáltunk ez idő alatt, ami jóval meghaladja az átlagot. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 8.3 naponta került fel tőled vers a Poetre. Nagyon termékeny vagy, csak így tovább! :)                             A 2017-ben publikált verseidet összesen 5077 alkalommal tekintették meg látogatóink, ezzel pedig az év legolvasottabb szerzőinek felső 10%-ába tartozol. Erre igazán büszke lehetsz, gratulálunk! Elhalasztott halál című versed volt a legnézettebb 197 megjelenéssel (egy-egy alkotást átlagosan 215-en szoktak megtekinteni).

740 alkalommal voltak olyan hatásosak soraid, hogy az olvasók kedvencnek jelöljék őket. Oldalszárnyi kerengő (5) című versed volt a legnépszerűbb 28 kedvencnek jelöléssel. Ez a versed az idén publikált művek több mint felénél sikeresebb volt! 1478 hozzászólással is gazdagodtak műveid az év folyamán. E tekintetben is Oldalszárnyi kerengő (5) című versed vitte a pálmát 59 hozzászólással. 

Itt teszem hozzá, hogy az Oldalszárnyi kerengő sok részre lett szétcincálva, mert egyébként hosszú. Tudom naplementekor, az árnyék is hosszú. Hosszú, és türelmes. Ellentétben az olvasóval, aki ugye türelmetlen. Netalántán, még izgága is, és nem átallja megkérdezni, természetesen, a maga csendességébe: hogy írhat valaki ilyen hosszú szarságot? Jó. Vannak szelíd lelkületű, jámbor olvasók is. Ők, vélhetőleg nem a szarság szót fogják alkalmazni, még gondolati szinten sem. Ez után kicsit csiburászok, ebben a statisztikában. Mit ne mondjak? Azon tök meglepődtem, hogy egy év alatt 7 vers jelent meg alkotónként. Ha, belegondolunk, hogy havi egy vers megjelentetése esetén is, 12-re jön ki ez a szám, akkor jogosan döbbenek meg, azt hiszem. Arról ne is beszéljek, hogy mit fanyalgok én itt azon, a néhány jegelt írásomon, ami később jelent meg, vagy meg sem jelent. Az, hogy a legolvasottabb 10 %-ban vagyok, engem nem lepett meg. Nem nagyképű vagyok, hanem realista. Azt a szerzőt aki nem küld be verset, nem tudják olvasni. A 44-et, arányítsuk a 7-hez. Ilyen egyszerű ez. Bizonyítja ezt az is, hogy feltett írásim 18-al kevesebben nézegették, mint azt az átlagos nézettség mutatja. Azon viszont meglepődtem, hogy 28 kedvencnek jelöléssel, a megjelent szerzemények felénél jobb vagyok. Ez számomra szinte hihetetlen, figyelembe véve, hogy amiket olvasgattam, ott száznál is több ember jelölte kedvencnek a verset. Szóval, ha összegzem a dolgot, akkor azt mondom jól döntöttem, amikor elhatároztam, hogy leépítem e tevékenységemet. Nincs ebből semmi. Elegendő részemről is, az évi nyolc megjelenés. Akkor az másfél havonta van, és még jobb is vagyok a tavalyi átlagnál.  -.appa.

A vihar már elült.                                                                                                                                                 Békévé szelídült.                                                                                                                                     Megnyugodtam én is legbelül.

Tócsákból nézek fel, magamra.                                                                                                              Visszagondolok a viharra.                                                                                                                                     Tépett fák mögül kandikál a nap.                                                                                                                         Ágakon leng, egy-egy nylon darab.

Kitartottam. Hiába vártalak.                                                                                                                                        Így hát, semmi dolgom sincsen.                                                                                                                       Nyugodni készül már minden.                                                                                                                                      A park szobra is menne, de rab.                                                                                                                                  Az avatás után itt maradt.

Előbb, az árnyak növekszenek,                                                                                                                              majd hirtelen besötétedett.                                                                                                                                           A kocsma ajtónál részegek veszekszenek.                                                                                                                  A park mélyén, kinek éppen mi következett.                                                                                                  Ismerkednek, szakítanak, békülnek szerelmesek.                                                                                                   Fedi Őket, a jótékony homály.                                                                                                                                      A bolt pénztáránál, rövid sor áll.

Ennyi van, ami vigaszom talán.

                                                     -.appa.

mert,

hálás vagyok—köszönöm én teremtőm—hogy hűséges a szeretőm—de megmondtam neki áperté—nem bízok benne—hát miért is tenném—egy nőben sohase bízzon meg az ember—igazán nem érdekelt—sőt—nem is lettem zaklatott hogy amit mondok neked azt te rendre leszarod—e van gondoltam nagyon bölcsen—nem tudom figyeltétek e—az ember nagyon bölcseket tud gondolni—aztán később rájön hogy mégis mekkora nagy marhaság az amire gondolt—lehet most is ez lesz belőle—de mindegy is —nincs jelentősége—az embereknek van szeretője—tudjátok mégis mit tartok a legfurcsábbnak—van ojan akit szeretsz—és persze van ojan akit nem szeretsz—gondojjátok csak végig oszt rágyösztök hogy mennyire van igazam—nagyon—de ezt nem fogjátok bevallani—miért is tennétek—az ember esendő—azt is mondhatnánk hogy aljas—de azt mondom hogy ne szóljuk meg embertársainkat—mi értelme lenne—az ember értetlen is—csak a maga igazságát ismeri—ehhez ragaszkodik akkor is ha nincs igaza —aztán egyszer csak nyomorultul magányosnak érzi magát—voltál már így—hol vagy a világba—kiáltanád—egész vagy legalább felebarát—és ha már eléggé elvadítottál magadtól mindenkit nem érkezik válasz—ami meglepő hisz ha több nyelven kiáltasz akkor ember milliárdok hallhatnák —na igen—de nem hallják—irkálhatsz a fészbukra—egy darabig érdekes  vagy—aztán megunnak—mit nyavajogsz annyit—mindenki magát tolja előre—siránkozik vagy dicsekszik—aztán egyszer csak nincs szeretőd—semijen se—átgondolod hát a dolgokat—csodálkozol hisz egész ígéretesen indult az élet nevű projekt—aztán mi lett belőle—már elúszott az a hajó—ez mér nem végződött úgy hogy minden jó ha a vége jó—összességében azért nem is volt ez rossz mese—csak valahogy a vége nem sikeredett

mert,

mikor születtél az volt a start—azóta úszol—és nincs másik part—ne jöjj még—üvöltenéd segítség—visszhangzik—segíts ég—de nagyon jól tudod hogy semmiféle segítségre nem számíthatsz—nem is gondolsz bele abba hogy magadra se—csak sodródsz—a sors dobál ide oda—és az álmokkal ugyanígy vagy—az égen telihold sodródik—ő is csak játékszer—de egy pillanatig se sajnáld—a fénylő telihold rosszálmokat hoz—az éjben megjelent egy holt—megidézte tán a hold—és a lány egy rózsát dugott a gelebbe—kiserkent a vére—véres lett az inge mire hazavitte—ez az álom mindég megkísért—lecsókolnám onnan azt a vért—felettünk már a nap ragyog—elmúltak a pajzán gondolatok—na várjunk csak—álmok voltak vagy gondolatok—lám csak—gyakorlatilag nincs objektív valóság—amit érzékel az ember a szubjektumon átszűrődik—és mint ojan—ennek okán szennyeződik a tudat által—megszüntetvén ezáltal az objektivitást—nagy dolog mondhatod—de vegyünk egy gyakorlati példát—mondjuk egy ittas állapot—vagy egy kábítószeres tudatmódosított állapot—oké rendben—ne legyen egy mesterségesen kialakított dolog—vehetjük azt is amikor magas láza van az embernek—a tudat a felsorolt esetekben másképpen értelmezi a dolgokat—a történéseket—ennek megfelelően másképpen reagál—az  már más kérdés hogy abban a szituációban az a normális válasz reakció—már amennyiben normálisnak lehet azt tekinteni—nos—biztos láttatok már illuminált embert—mijen jókat tudunk nevetni az ijeneken—mellé még adjuk a blattott— a módosult tudatú emberke meg örömködik—ő lett a jani—a vicclapok—és a jutyub is tele van ijesmivel—szakadjunk el a módosult tudat állapotoktól—mi van akkor—amikor álmodik az ember—biztosan mindenki tapasztalta már—az álmot teljes valóságként éljük meg -.appa.

Gratulálok, érdekes és tömör megfogalmazásaidhoz. A címkézéseddel nem értek egyet. Ez egy kórkép körkép. Valós problémákat feszegetsz, ami a társadalmi kereteket (ketreceket) még nem feszgeti. Mindég mondom, hogy az ember hisz. Nos, szívesen elhisszük azt is, hogy milyen jó is nekünk. Vannak, akik felvetik a problémákat. Lám Te is. A hatalmat azonban ez egyenlőre hidegen hagyja. Letudják annyival, hogy na, ja. A költők izgágák. Hagy irkáljanak. Mi történhet? Van itt ez a nem is kis közösség, 46 110 taggal. A költők száma sem mondható kevésnek. (15 355) Alapszabály szerint. No, szex. No, politika. Ügyesen feldobtál mondatokat, amik szép lassan ülepednek alá a tudatokban, amiből később még kisarjadhat valami. No, de. Azt hiszem túlmentem, azon a határon, ami egy hozzászólásban illendő. Kétségtelen. Való igaz, amiket írsz. Zúdul ránk a sors, én azt gondolom. Visz magával és evickélünk, meg reménykedünk, hogy majd a nyugalom tengerén. Gondoltam, hogy másoknak is vannak, hasonló meglátásai, megérzései. Sok lom összegyűlik, az életünkben. Gondolati és tárgyi egyaránt. De, mit seperjünk ki belőle? Megjegyzésedre, azt mondom. Ha, a gyanúm nem csal, a sors nem foglalkozik azzal, mi a kívánságunk. De, tudod mit? Legyen úgy, ahogy akarod. Amit az emlékekkel kapcsolatban felvetettél. Így, ahogy írod megrettentem. Hát, nem is tudom. Nincsenek sorrendek, értékrendek az emlékeimben. Úgy gondolom hirtelenjében, hogy ez kóros. DE! Ennyi idősen nem mehetek el a pszichiáterhez, hogy: doki nekem valami fontos emlékek kellenének. Segítsen, keressük meg. Aztán, azt sem tudom, hogy: tényleg hiányzik e? Végül is, az a bajom, egyre inkább nem tudom mi a helyes. Mi lenne, ha másképpen csinálná az ember? No de! - mit kellett volna másképpen csinálni? Sosem tudhatjuk meg mi lett volna, ha másképpen cselekszünk. Visszavonhatatlan az emberi cselekvés, ezt nyugodtan kijelenthetjük. Valamit elindított. Mondhatod erre, hogy az ember változtathat rajta. Változtathat az életmódján. Másképpen reagál dolgokra. De gondolj csak bele, az már nem az lesz, mintha egyből a másikat csinálja. A dolgok visszamenőlegesen nem változnak meg. Nem időutazás ez. Legalábbis ezt gondolom. Mindég marad az emberben egy kétkedés, egy kétség. Egy, - mi lett volna ha? Azt is gondolom, hogy ebbe nem szabad nagyon belemerülni. Aki állandóan ezen rágódik. Ezen emészti magát, hogy mikor? – mit kellett volna? Az előbb utóbb becsavarodik. Az életünket úgy kell élni, ahogyan van. Vannak, akik sokat merengenek, gondolkodnak – mit kellene tenni? – mi a helyes megoldás? Vannak akik, ripsz ropsz, beleugranak. Ahogy lesz, úgy lesz, amint azt, a dal is mondja. Erre sincs recept melyik a jobb. Ellenőrizhetetlen, melyikkel járt jobban, vagy járt volna jobban az illető.  -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy Ti értitek - mit jelent képviselőnek lenni? Mennyi áldozatot hoznak érettetek? – és hálátlan módon viselkedtek velük szemben. Hát szégyelljétek el magatokat, és gondolkodjatok. Könnyű az felvetni, hogy: Miért nem tudtak megegyezni a pártok, az egyéni választókerületekben, a helyek átadásáról? Tudom, ezen töprengenek néhányan, még azóta is. Hát azért, az egymillió forintért. Említettem én, a múltkoriban, hogy nem kis pénztől való elesés forog fenn. Én, mint egyszerű választópolgár készségesen elhiszem, hogy akik indulnak a választáson, azoknak meg sem fordul a fejükben, hogy ez a hivatás anyagi előnyökkel járhat. Elhiszem, a haza felemelkedése, meg sok minden ilyen malasztos szöveg felsorolható még, szent céljakiként. A fel nem sorolt pedig az, az egymillió, amit a mandátumot szerzett politikus havonta zsebre rakhat majd. Ami persze jóval többre is kirúghat, ha ügyesen forgatja kapcsolati tőkéjét. Elsőre sajnálhatjuk Őket, mert azért sokat elvisz belőle az adó. Csakhogy, benne lesznek mindenféle bizottságban, amiért plusz pénz jár. Az ügyesebbek bekerülnek igazgató tanácsokba, ami megint hoz valamicskét a konyhára. Ott van, az országházban a kedvezményes étkeztetés. A lakhatási hozzájárulás, amiről ugye nem is kell számlát adni. Természetesen, aki kiadja a lakást, annak kell számlát adnia, mert Ő a kapott pénz után adózik. A képviselőnek nem kell. Nehogy már kétszeresen adóztassák meg azt a pénzt. Másrészt, Ő megérdemel annyit, hogy fáradt testét megpihentesse, hisz érettünk töretett meg. Azt meg, bokros teendői mellett, ne várjátok el, hogy még számlák leadásával fog bíbelődni. Ott van Neki, az ország baja, gondja. Most mondhatjátok, hogy ez a vidékieket érinti. Micsoda emberek vagytok Ti? Képesek vagytok elvárni? - a pesti képviselőktől, hogy a napi munka után át bumlizzanak a városon. Hát van Nektek szívetek? Arra, ugye nem gondoltok, hogy az éjszakába nyúló ülésezés, megbeszélés után már nincs is tömegközlekedés. Jobb az, amikor ott van a közelben a szállás, és mihamarabb államra, bocsánat állomra hajthatja fejét. Kipihenheti magát, és másnap újult erővel veti bele magát, a közszolgálatába. Úgyhogy drágáim, Ti csak ne irigykedjetek. Arról még nem is szólottam, hogy sok a kiadásuk. Szinte semmi nem marad belőle. Nézzétek meg, - mert ugye nyilvános - az anyagi helyzetüket. Sokuk családi, meg baráti kölcsönöket vesz fel. Szóval, ne irigykedjetek, hiszen nem napi nyolc órát dolgoznak, és azzal a sok munkával, gyakorlatilag nem tudnak jelentősebb megtakarításra szert tenni. Mondjátok meg igaz lelketekre – hát megéri ez? Na, ugye.  Aztán abba, még bele sem gondoltatok, milyen kiadások jöhetnek. Vegyük Orbán Viktor esetét. Megbírságolták, amiért a kampányidőszakban gyermekekkel fényképezkedett. Szegény miniszterelnökünk megtakarításának jelentős részét elvitte ez a büntetés. És itt felhívnám a figyelmeteket arra, hogy íme, most láthatjátok, a törvények mindenkire egyaránt vonatkoznak.   -.appa.

Nehogy meglepőggyetek ezen, meg szerintem nem is vagyok ezzel egyedül. Mánmint hogy, értelmezem, de nem értem. Meg fordítva is igaz. Sose tudhassuk hajjátok, - mit is ércsünk az alatt? – amit ippeg hallottunk. Mer azt azér lássátok be, hogy csudálatos dógok történnek. Lopáson kaptak egy politikust. Lemondott. Egyből tudtam, hogy nem magyar politikusról van szó. Magyar politikus nem lop. Képzejjétek mán el. Ez a pitiáner, két doboz kencét lopott egy áruházban. Azt mondom, az ilyen meg is érdemli. Hát normális? Nyugodtan lophatna bármennyit is. Na de, hajjátok bótbúl lopni, az már tényleg nonszensz. Ha már, lopás fen forgásának esete jött szóba. Froclizzák itt a magyar kormányt, hogy korrupt. Mongyátok mán. Melyik nem? Emlékeztetnélek benneteket, hogy az Európai vezetőkről rendre felröppen, hogy korruptak. Sokukról be is bizonyosodik, oszt békén hagyják őket. Nyugodtan végzik tovább a dógukat, meg lopnak. Legalábbis ezt gondolja, az eccerű halandó. Itt van újabban, ez a Szarkozi is. Azt is letartóztatták. Bőröndnyi eurót kapott ajándékba. Irigyek ránk, higgyétek el. Na. Mi jutott még eszembe? Hajjátok. Húzgálják, most ezt a szegény Gyárfást. Állítólag megölette Fenyő Jánost, a VICO médiabirodalom fejét. Úgy hírlik, felbujtóként vádolták meg. Gondojjatok mán bele. Hát mit tehetett vóna szegény ember? Akkor az állam, még nem gondoskodott, így mint azt manapság teszi. Akkor még vad kapitalizmus volt. Emlékeztetnélek benneteket, hogy az új világ kezdetén, a parlamentben Antall miniszter úr valami olyasmit mondott: ahogy Amerikában nem nézték meg, honnan volt a nagyapának az első milliója, itt sem fogják megkérdezni. Most viszont, Ti nyugodtan kérdezhetitek. Miért hozakodtam ezzel elő? Kombinájjátok össze drágáim. Bizon, bizon. Ha egyszer nem osztották le, hogy kinek mennyit, akkor bizony nekik maguknak kellett megvívni a koncért. Akkoriban, nagy robbantgatások, meg lövöldözések voltak. Rendezgették, a vagyoni-, meg az erőviszonyokat. 1995-ben lelövik Muskovics Gyulát, a menyasszonya szeme láttára, egy nappal az esküvőjük előtt. A fáma szerint a több százmilliós vagyon Portikhoz kerül. A következő évtől aztán megindulnak a leszámolások. Azt mondják, hogy Fenyő, meg Gyárfás tényleg nem voltak jóban. Úgy mesélik, hogy Horn Gyula miniszterelnök megpróbálta Őket kibékíteni. Na, most ez vagy így volt? – vagy nem. Aztán 1996-ban Pintér Sándort országos főkapitányt leváltották. Az akkori belügyminiszter, Kuncze Gábor nem támogatta ugyan az ötletet, de Horn erőltette a dolgot, és keresztülvitte akaratát. Nagyban, 1996-ban indulnak a leszámolások, egyik ilyen híres a Prisztás-ügy. Úgy hírlett, hogy ingatlanok miatt végezték ki Prisztás Józsefet. Van egy érdekessége a dolgoknak. Főrendőrök, politikusok nevei forogtak közszájon. Olajszőkítéssel kezdődtek, a vagyon felhalmozások. A hírek szerint, a főrendőrök, meg a politikusok, havonta megkapták a pénzecskéjüket, és simították, az ügyeket. Sose fogjátok megtudni mik történtek akkoriban. Bár vannak jegyzőkönyvek, de 85 évre titkosítva lettek. Tegyem hozzá nagyon helyes módon. Minek idegesítenétek magatokat ilyesmivel. Na, meg még azt se értem, amit ugyancsak hallottam. Minek Andynak a DVSC? Bár hajjátok, ha a focit is nyereségessé tudja tenni, akkor a magyar filmipar megújításáért felelős kormánybiztosság mellett, a magyar futball megújításáért felelős kormánybiztost is kellene belőle csinálni. Azt mondom ne legyünk kicsinyesek. Legyen Ő, a megújításért felelős miniszter. Na, jó. Ne legyünk ennyire szigorúak. Ne legyen felelős. A többiek se felelősek. Ne forgassátok ki a szavaim. Ez nem jelenti ótómatikusan, hogy a többiek felelőtlenek. Legyen ő a megújítás miniszter. Akkor, már az utakat is megújíthatná. Rengeteg dóga vóna. Na, nem álmodozok, ábrándozok itt tovább. -.appa.

Gondoltam. Ott helyben, megveszek legott.

Én, a hitvilág nélküli megátalkodott,

ki növekedvén, sátánná fajulok.

Egy ércangyal, békésen álldogált ott,

átnyújtva, egy csokor rozsdás virágot.

Mosolygott. A jóságra noszogtatott.

Hogy vannak angyalok? Mindig is tudtam.

Ez, egyszerűen csak jött. Nem tanultam.

(Eddig, nem mondtam, és ki sem mutattam).

Az érc angyal, a szakadékszélére cammogott,

mikor engen a rozsda boglyával ott hagyott.

Gondolhatjátok, milyen nehézkesen mozgott.

Tekintetével pásztáz, a mélység fölött.

Figyelme nem lankad. Keselyűként köröz.

                                                                -.appa.