mert,

hálás vagyok—köszönöm én teremtőm—hogy hűséges a szeretőm—de megmondtam neki áperté—nem bízok benne—hát miért is tenném—egy nőben sohase bízzon meg az ember—igazán nem érdekelt—sőt—nem is lettem zaklatott hogy amit mondok neked azt te rendre leszarod—e van gondoltam nagyon bölcsen—nem tudom figyeltétek e—az ember nagyon bölcseket tud gondolni—aztán később rájön hogy mégis mekkora nagy marhaság az amire gondolt—lehet most is ez lesz belőle—de mindegy is —nincs jelentősége—az embereknek van szeretője—tudjátok mégis mit tartok a legfurcsábbnak—van ojan akit szeretsz—és persze van ojan akit nem szeretsz—gondojjátok csak végig oszt rágyösztök hogy mennyire van igazam—nagyon—de ezt nem fogjátok bevallani—miért is tennétek—az ember esendő—azt is mondhatnánk hogy aljas—de azt mondom hogy ne szóljuk meg embertársainkat—mi értelme lenne—az ember értetlen is—csak a maga igazságát ismeri—ehhez ragaszkodik akkor is ha nincs igaza —aztán egyszer csak nyomorultul magányosnak érzi magát—voltál már így—hol vagy a világba—kiáltanád—egész vagy legalább felebarát—és ha már eléggé elvadítottál magadtól mindenkit nem érkezik válasz—ami meglepő hisz ha több nyelven kiáltasz akkor ember milliárdok hallhatnák —na igen—de nem hallják—irkálhatsz a fészbukra—egy darabig érdekes  vagy—aztán megunnak—mit nyavajogsz annyit—mindenki magát tolja előre—siránkozik vagy dicsekszik—aztán egyszer csak nincs szeretőd—semijen se—átgondolod hát a dolgokat—csodálkozol hisz egész ígéretesen indult az élet nevű projekt—aztán mi lett belőle—már elúszott az a hajó—ez mér nem végződött úgy hogy minden jó ha a vége jó—összességében azért nem is volt ez rossz mese—csak valahogy a vége nem sikeredett

mert,

mikor születtél az volt a start—azóta úszol—és nincs másik part—ne jöjj még—üvöltenéd segítség—visszhangzik—segíts ég—de nagyon jól tudod hogy semmiféle segítségre nem számíthatsz—nem is gondolsz bele abba hogy magadra se—csak sodródsz—a sors dobál ide oda—és az álmokkal ugyanígy vagy—az égen telihold sodródik—ő is csak játékszer—de egy pillanatig se sajnáld—a fénylő telihold rosszálmokat hoz—az éjben megjelent egy holt—megidézte tán a hold—és a lány egy rózsát dugott a gelebbe—kiserkent a vére—véres lett az inge mire hazavitte—ez az álom mindég megkísért—lecsókolnám onnan azt a vért—felettünk már a nap ragyog—elmúltak a pajzán gondolatok—na várjunk csak—álmok voltak vagy gondolatok—lám csak—gyakorlatilag nincs objektív valóság—amit érzékel az ember a szubjektumon átszűrődik—és mint ojan—ennek okán szennyeződik a tudat által—megszüntetvén ezáltal az objektivitást—nagy dolog mondhatod—de vegyünk egy gyakorlati példát—mondjuk egy ittas állapot—vagy egy kábítószeres tudatmódosított állapot—oké rendben—ne legyen egy mesterségesen kialakított dolog—vehetjük azt is amikor magas láza van az embernek—a tudat a felsorolt esetekben másképpen értelmezi a dolgokat—a történéseket—ennek megfelelően másképpen reagál—az  már más kérdés hogy abban a szituációban az a normális válasz reakció—már amennyiben normálisnak lehet azt tekinteni—nos—biztos láttatok már illuminált embert—mijen jókat tudunk nevetni az ijeneken—mellé még adjuk a blattott— a módosult tudatú emberke meg örömködik—ő lett a jani—a vicclapok—és a jutyub is tele van ijesmivel—szakadjunk el a módosult tudat állapotoktól—mi van akkor—amikor álmodik az ember—biztosan mindenki tapasztalta már—az álmot teljes valóságként éljük meg -.appa.