A vihar már elült. Békévé szelídült. Megnyugodtam én is legbelül.
Tócsákból nézek fel, magamra. Visszagondolok a viharra. Tépett fák mögül kandikál a nap. Ágakon leng, egy-egy nylon darab.
Kitartottam. Hiába vártalak. Így hát, semmi dolgom sincsen. Nyugodni készül már minden. A park szobra is menne, de rab. Az avatás után itt maradt.
Előbb, az árnyak növekszenek, majd hirtelen besötétedett. A kocsma ajtónál részegek veszekszenek. A park mélyén, kinek éppen mi következett. Ismerkednek, szakítanak, békülnek szerelmesek. Fedi Őket, a jótékony homály. A bolt pénztáránál, rövid sor áll.
Ennyi van, ami vigaszom talán.
-.appa.
