mert,

lágyan cirógat a fény—már-már gyengéd—mosojogsz,—egyszer csak belém szúr a pengéd—egy nyilallás a lelkemben—nem nyíllal—de az sem lenne jobb—mármint nyíltól megsérülni—meg egyáltalán—a lelki sérülés sem jó—persze most mondhatjátok—vagy inkább kérdezhetitek—miért—szerinted mejik sérülés jó—tényleg egyik se—óvjuk hát meg lelkeinket—engedjük le fegyvereinket—te nem veszed komojan ezt az egészet—röhögsz azokon kikre fátylat eresztett az enyészet—pedig mint disznónál a torra—egyszer te kerülsz majd sorra—vágysz egy tehén illatú tanyára—vágysz valami jó hírre—vidámra—sorba álltál sörért—taglóval kezében állt a böllér—érdeklődés nélkül nézte a tehén—nem gondolt rá hogy nincs remény—lássátok be—így van ezzel minden marha—minden lábasjószág —így van ezzel az ember is—gondolkodik—tervez—aztán meglepetések érik—bosszankodik—vagy nem bosszankodik—megállapítja magában—vagy ki is mondja—hát ezt nem gondoltam—azt azért előre láthatjuk hogy az előrelátás eléggé behatárolt—mondhatni korlátolt dolog—tudjátok miért—az ember beleéli magát a tervezgetésbe—örül—boldog—és emiatt csökken a veszéjérzése—aztán ha valami nem úgy történt mint ahogyan a terveidben volt—ami azért egy kissé álmodozás is—akkor morcos leszel —hát már hogyne—mondod—mikor mindent mijen jól elterveztem—hát drága hapsikám ennyire jól tervezted el—jó—jöhetnek közbe dolgok—de ezért mondom—az emberek napi tevékenységei nem igazán  tervezhetőek meg percre pontosan precizen—sok gátló tényező van benne—ami nem más mint a többi ember—mondhatod persze—na jól van—majd holnap— és mondod is—magadnak—meg másnak is—de hát szerinted mi változik —mi lesz a különbség—holnap—meg holnapután is ma lesz

mert,

a tömegbe elvegyülten a templom zugában ültem—feszülten figyeltem— mennyei hangokra füleltem—nem fogjátok elhinni—nem szólított meg senki—ezt most ne úgy értsétek hogy jön valaki és azt mondja—üljön egy kicsit beljebb—amúgy meg ijen sem történt—ott üldögéltem és hallgattam a prédikációt—hallgattam meg halogattam a megértését—akkor valahogy nem volt kedvem értelmezni a hallottakat—ellustul az ember—megszokod  hogy a pap úgyis levonja a megfelelő következtetéseket és elmondja neked —azon esetleg mótyogsz magadban magadnak hogy biztos ez—aztán meg rájössz nincs mit tenni—nincs lehetőséged megbeszélni a dolgokat—hát a paptól mégse kérdezhetd meg—hogy is van ez tiszteletes úr—eszedbe jut hogy elkellene menni egyszer egy bibliaórára—nézegetd is miről lesz szó —aztán nem mész—lustaságból—de azzal magyarázod hogy nem az igazi —úgy van mint a templomban—mondja—magyarázza—de igazából nem kérdezhetsz meg ojasmit amire kíváncsi vagy—magadban perszet tudod hogy megkérdezhetnéd—ha is nem közvetlenül akkor—hátakkor utána—meg egyébként is—szépen ügyesen át lehetne vezetni arról a témáról a te kérdésedre a beszélgetést—ja—hogy nem ismered annyira a bibliát—hát az a te bajod—mondom—de ez sem igaz—tudod mi lesz a téma—otthon vagy—elő tudsz készülni—megtudod tervezni kérdésed—de eszed ágában sincs—nem tudom miért—templom kapcsán ugrott be nekem a mondás— amiatt talán hogy a templommal kapcsolatban az ember keresztre asszociál —biztos hogy ismeritek ti is—így szól—hiába no—mindenkinek meg van a maga keresztje—jutott eszembe—csak biza az egyáltalán nem mindegy —hogy a rejtvényben—vagy a bőr és nemi beteg gondozóban—vagy a nyakában láncként—vagy a nyakán—mint ahogy krisztus vitte

Kedves Gizi! Köszönöm, hogy írtál és megtiszteltél bizalmaddal. Az általad használt mondást is ismerem. Éppen Erdélyben hallottam. Zsuzsa nagyon szeret odajárni. Nekem mindegy hol vagyok. Legszívesebben, nem megyek sehová.  Emberi szempontból igazságtalan, amik történnek. Mint a keleti vallásnál a Jing és a Jang. A valamit, valamiért elve, szerintem él. Ami jó történik, az valakinek a kárára van. A napi javak elosztásánál, még csak-csak megérti az ember. Ennyi van, azt kell elosztani. A társadalmi igazságosság szerint, a gazdagok kapják a többet. Nagyobbak, az igényeik. Egy megszokott életszínvonalból rosszabb veszíteni. A szegény úgysem tud mit kezdeni a többlettel, csak elszórja. Nem értem, miért így megy ez? A mindenség szintjén is. Erre szoktam mondani: Isten igazsága más. Nem látjuk, mik történnek. Főleg nem, hogy: miért? Amondó vagyok: Nincs kozmikus igazságszolgáltatás, vagy erkölcsi igazságszolgáltatás. Na, jó a regényekben tényleg van. Azt is elismerem, hogy létezik okság, de ez nem érhető tetten a jó és rossz cselekedetek tekintetében. Ezzel azt mondom, hogy nincs lineáris okság. A tettek, megnyilvánulások visszahatása véletlenszerű. Készséggel elhiszem Neked, hogy a világ, szép. Miért is, ne lenne. Azt gondolom, úgy is lehet értelmezni. Zsuzsa, roppant tud örülni, hogy dalolnak a madarak. Ez a dolguk, párzási időszak van, hívják a párjukat. Nem azért teszik, hogy nekünk jobb hangulatunk legyen. Gyönyörködik a naplementében, hogy milyen szép vörös. Koszos a levegő és megtöri a fényt. Persze láthatjuk szépnek is. A mindenséggel, annak értelmezésével azonban, szerintem baj van. Tudjuk, hogy van, de csak 4%-át érzékeljük. Ahogy a mai fiatalok játszanak a számítógépeken, úgy vagyunk mi is. Ott vagyunk egy monitoron 3 D-ben, és billentyű parancsoknak engedelmeskedünk. Részemről szeretném, ha folytatnánk ezt a megkezdett csevejt. Bár azt hiszem nézeteim eléggé ijesztőek. Egyébként meg azt gondolom, eléggé ismerem már a véleményedet. Azzal kapcsolatban, amiket írtál. A következő jutott eszembe: Márk Evangéliuma 10. fejezet 18. vers. Jézus így szólt hozzá:"Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, az egy Istenen kívül. Eddig az idézet. Attól, hogy eljött közénk és életét áldozta, nem lettünk jók. Hogy jót akarsz, és Te is tiszta jó vagy. Ábrándos lelkű költők hihetnek ilyet. Tudom, Isten úgy teremtett, hogy kimondta. Legyen világosság. És lőn világosság. Azt gondolom, ez a képesség nekünk nem adatott meg. Tudom. Jézus, azt mondta: legyen a Te hited szerint. Hallottam róla, hogy Távol-keleten szerzetesek állandó mantrája a világ jobbítását szolgálja. Úgy mondják, ha ők nem küzdenének állandóan, már megsemmisült volna a világ. Bízunk, az emberek jobbító szándékában. Vajon miért? Ábrándozgatunk. Reménykedünk. Nem tudjuk elfogadni, hogy magunkra maradtunk. Az evangelisták, azt írják: még ezen emberöltő alatt. Eltelt 1000 emberöltő az óta.  Azt hiszem ennyi, az oka, (ahogyan Te jelölted) a „pesszimizmusomnak”. Megint, csak hangsúlyoznám. Nem vagyok pesszimista. Reálisan látom a világot. -.appa.

Köszönöm, hogy időt szakítottál rám, és pársorban reagáltál is. Úgy gondolom, ez egy eluralkodó hangulat. Mondhatnám. Kérdezhetném.  Egy nem normális korban: miért pont az emberek lennének normálisak? Nem mondok, és nem kérdezek ilyet. Mit tehetek? Kicsit félek, én is. Van, mikor kicsit jobban. DE! Azért reménykedem. Amúgy, remek gondolatokat indítottál el töprengésre. Az embernek változik a hangulata. Másképpen éli meg a világot. Vélem az idő nem létezik. Az Istenek találták ki a bosszantásunkra. Vagy mi, hogy szoronghassunk. Pedig felesleges izgulnunk. Nem fogunk hiányozni a világból. Feledésbe merülünk. A Prédikátornak igaza van. Hiábavalóság minden az ég alatt. Bizton mondhatjuk. Nem értik meg, az emberek! Felesleges volt Jézus kereszthalála. Ha, jól megnézzük, nem sikerült a megváltás. Továbbra is gyarló, és bűnös az ember. Abban igazad van, hogy reménykedni lehet. Tudjuk, a remény hal meg utoljára. Következmény. Sose tudjuk meg, hogy mi lesz. Mi, hamarabb meghalunk. Hát tudod? Lehetséges, hogy meg kellett volna kérdezni. De! Annyi minden van, amit nem kérdez meg az ember. Amit, nem tesz meg az ember. Ez már elmúlt. Lebeg valahol, és időnként a múltból feldereng. Azt gondolom, komoly gondok ezek, amiket felvetettél. Remekül írtad meg tépelődésedet. Viszont szerintem valójában, nem is csak két választásod van. Van előre, hátra. Srégen, erre, arra. És sosem tudhatjuk meg, - helyesen választottunk e? A másik választás történéseit nem éljük meg. hogy is élhetnénk meg, hiszen nem azt választottuk. Azt mondom, elgondolni sem tudjuk, mi lett volna ha, így, vagy úgy döntünk. És még egy ha. Ha, az megnyugtat. A kvantum univerzum Gizije a másik verziót választotta. Ő biztos, hogy tudja a választ. Vigasztalásként még annyit. Ő viszont nem tudja azt, amit Te, mert Ő mást választott. A magyar nyelvvel kapcsolatban. Pontosabban, annak megőrzésével kapcsolatban, nem osztom a véleményed. Hát, csak abba gondolj bele, gyerekkorod óta is mennyit változott a nyelv. Már, az is rengeteg változást hozott, hogy megjelent egy csomó tárgy, ami akkor még nem is volt. Rengeteg kütyü. Ma, napi rendszerességgel használod. Úgyhogy, én megértem, az a pár betű, meg ékezet semmit sem számit. Számítógépen csetelve: minek az ékezet? Azt is megértem, hogy változik a nyelv. Annak idején sok szót vettünk át, a törököktől. Itt most, a népvándorlásra gondolok. később a németektől. Idegen nyelvek jönnek be. Világnyelvek. Minek akkor ez a jelentéktelen kis nyelv. Döngetjük a mellünket, a fene nagy magyarságunkkal. Szóval? Mire is való, ez a semmire való kis nyelv? Talán ettől vagyunk magyarok? Valószínűleg 100-150 év (4-6 emberöltő) múltán nem lesz magyar nyelv. Néhány vénségnek, majd még rémlik valami. A többiek meg csudálkoznak erősen, mint Mi, a Halotti beszédre, vagy az Ó-magyar Mária-siralomra.          -.appa.

Szeretett testvéreim, kik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy a Nagy Bumm az egyetlen biztos megoldás a világ keletkezésére. Alapvetően, most a végtelen űrről akarok szólani. Manapság a multiverzumokban hiszünk. Számtalan Huuble-tér létezik, legalábbis ezt gondoljuk. (Huuble-tér ameddig ellátunk) Sosem fogjuk meglátni, mert ugye kívül van a látóterünkön. Ezek, az univerzumok, e Mi világunktól lehetnek teljességgel mások. (a világot hétköznapi értelemben mondom) Például minden anyag rádioaktív. Mellé, itt van még a kvantumtér. Az érdekessége ezeknek a tereknek, hogy bizonyos eltérésekkel, hasonlatos világ, mint a mienk. Ahol elágazás van, ott a másik lehetőség is megvalósul. Emiatt, még mi is létezünk benne. Kicsit minden más, Mi is. A szoba, lehet, hogy ugyanez, de kitekintve az ablakon, mást látunk. Látnánk. Igazándiból sosem fogjuk meglátni, mert ugye kívül van a látóterünkön. Nem kerülhetünk vele kölcsönhatásba. A sosem-et úgy értettem, hogy a mi életünkben. Valamikor meg tudják majd tenni, hogy kvantum alagúton átmennek a másik univerzumba. Úgy gondolom, hogy mikor álmodunk, akkor valamilyen úton, módon, kvantum alagúton (hogy rímeljen is) összemosódnak ezek az univerzumok. Illetve a történéseik. Na, most az előbbiek alapján nincs idő. Én szerintem tér sem. Mind a kettő csupán azért szükséges, hogy az ember elhelyezze magát. A térrel, egymásmellettiségben. Az időben, egymásutániságban. Amennyiben, okával végiggondoljuk a dolgot, a végtelen megfelel, annak, hogy nincs. Ilyenténképpen, bárhol elhelyezhető bármi. Ebből az következik, hogy (ha már úgy sincs) akár vissza is lehet menni az időben. Csak egy dologra szeretném felhívni a figyelmedet, ha ilyesmit akarsz véghezvinni. Majdnem azt mondtam, ha ilyesmire vetemednél. A dátumra kell nagyon vigyázni, mert lebuksz vele. :) Megnyugtatlak, nem Te vagy maradi. Sok ember hisz az időben, a kezdetben.  Ők úgy fogják fel a dolgot, hogy a Nagy Bummal kezdődött az idő, és az anyag, belefúvódott a meglévő térbe. Na, erre célozgattam az imént, hogy a végtelent nem lehet térként felfogni. Értem alatta, hogy nincs kezdete, meg vége. A végtelent nem lehet nagyobbra fújni. Értsd alatta, hogy nincs egymásmellettiség. A teremtés szempontjából, vagy a teremtő szempontjából sincs értelmezhetősége, sem az időnek, sem a térnek. Végtére is az örökkévalónak, ezek a dolgok, amiket emlegettünk nem bírnak jelentőséggel. Na, itt befejezem. Azt hiszem éhgyomorra ennyi elég.  -.appa

A dolog úgy kezdődött, hogy egy vers (tanka) alatt megjegyeztem: Ehhez kitétel, hogy legyen szabad akarata. Ami, egy determinált világegyetemben kétséges.

Erre írta a szerző: A szabad akaratról tett megjegyzésre a válaszom: Elengedhetetlen része az ember mivoltunknak a szabad akaratunk. Dante ezt nagyon szépen megfogalmazta az Isteni színjátékban:
''Minden lélek, mely a test tömegétől
külömbözik bár összekötve véle,
saját hajlamot s ösztönt nyert az égtől:
de csak működve tűn ki, hogy miféle,
és a hatásban nyilvánúl a hajlam,
…
adatott nekünk
erő, mely lelkünk ösztönei közt dönt.
Érdemet csak ezáltal nyerhetünk,
ez a kútfeje bűnnek és erénynek,
amint jobb vagy bal úton szeretünk.''

Ami pedig a világunk predefiniáltságát illeti, egy hasonlat hozzá:
a számítógépes játékok is predefiniáltak, mégis mindenki másképp játszik.

Kedves ………!

Most megkerestelek. Már csak azért is, mert erősen megfogadtam magamban, hogy leveledre feltétlenül válaszolok. Ez, így nem jött be, hisz feltételként megjelent, hogy tudnom kellene hová írjak. Meg is kerestem szépen mindent, de megfogadtam, a Poeton nem írok senki verse alá megjegyzést. Tehát nem küldöm el Neked. Nehogy megsértselek.

Dante valóban szépen megfogalmazta, az ember szabad akaratára vonatkozó feltevéseit. Azt gondolom, egy vers – legyen is az bármilyen jó – nem bizonyíték. Ábrándos lelkületű költő, az illető személy. Nem vitatva, hogy a kor tudományos színvonalának birtokában volt. A mai kor embereiről, ezt nem mondhatjuk el (bár akkor sem, mindenikűkről). Védev korunkat. A különböző tudományos területek, igen nagyok, az emberi elme számára áttekinthetetlenek lettek. Térjünk vissza, a szabad akaratunkhoz. Számomra egyértelműnek látszik, hogy az Istenek, ezt sugallták. Ugyanúgy, amint azt a mai hatalom is teszi, bárhol a Földön. Higgyék csak, az alattvalók, hogy szabadok. Azt gondolom, annyiban rendelkezünk valós szabadsággal, amennyiben tudomásul vesszük lehetőségeinket, és korlátainkat. Mindég idézgetem, a következőt: szabad vagyok, mondta a majom a rácsnak. Én nem. Felelte a rács – majmok köré zártak. Életünkben a szabadság is illúzió, mint maga az élet is. Itt csatlakozom, a predefiniáltsági hasonlatodhoz. A számítógépes játékokkal kapcsolatban. Nagyon jó. Azt viszont nem értem, - miért álltál itt meg? Nem merted tovább gondolni? – hogy mi sem vagyunk. Ugyanúgy csak rezgés vagyunk, mint a számítógépes játékban a Sim. (Amivel Márti lányom játszott). Tanítgatható, emberi szemmel nézve, aranyos, de azért mégiscsak ostoba. Ugyanezek vagyunk. Csak Mi, 4 D-ben, mert ha izgulunk, erőlködünk, akkor büdösek is vagyunk. Hát ugyanígy néznek, vagy néztek ránk, az Istenek, mint Mi ezekre a 2 D-ben a képernyőn mozgó figurákra. Vélem elavult játék lettünk, de nem törölték. A program fut tovább, - hátha valaki belép még rá? A Mi világunk, - a mindenségnek az a 4 %-a, amelyről vannak elképzeléseink - olyan apró, mondhatjuk semmikből épül fel, ami elképzelhetetlenül kicsi. Ugyanúgy elképzelhetetlen, mint az univerzumok nagysága, és száma. Így szemlélve a dolgot, belátom ez félelmetes. Megértem, hogy megálltál, és hiszed az ember egy megfontoltan gondolkodó lény, aki szabad akarattal bír. Mikortól? Meddig? Ki mondja meg, hogy én mit akarok? Nézzük a születést. Úgy vélem, először ennél a pontnál sérül, az ember szabad akaratáról szóló képzelgés. Kérdezte valaki, hogy: - akarok megszületni? Egy frászt kérdezte. Miért úgy álltak össze, a kromoszómák? Én döntöttem? - fiú legyek! - esetleg lány legyek? Ki dönti el: hol élsz? - mit csinálsz? Nem utolsó sorban: meddig élsz? Úgy gondolom, hogy a szabad akarat csupán annyiban nyilvánul meg, amennyit fennebb vázoltam. Azt mondjuk, az ember mindig hisz. Én hiszem, a Prédikátornak igaza van. Minden cselekvés hiábavalóság. -.appa.

• Örülök, hogy azt a lapot, amire e versed, írtad nem dobtad el. Persze másik lapra, sőt lapokra is szüksége van az embernek élete során. Nem tudjuk feledni a dolgokat. Nem is szabad. Amik megtörténtek, azok életünk részei kell, hogy maradjanak. Mondják, megszépülnek az emlékek. Valójában, előjönnek azok a történetek, történések, amik jók voltak. Amik kedvesek voltak számunkra, hogy ne a veszteség foglalkoztasson bennünket, hanem az, amit nyertünk összességében. Amíg be nem következett, ami bánkódásunk tárgyát képezi.
• Nagy tülekedés van annál, az asztalnál. (életasztala) A lelkük lehet halott, de jól élnek. Ők, ezt választották, nem a lelki életet. Szabad akaratukból választották. Ezért nem ítélhetjük el őket.
• Már köszöngettem el, a Poetesektől, amikor egy kedves kis költőnő (16 év) jelentkezet írásom alatt. Neki írtam, a következőt: Kicsi Fanni! Modortalan modorommal, több embert megsértettem. Ezért, a megjelent versekre csak verbálisan reagálok. Az nem jut el az íróig. Viszont cserébe nem sértek meg senkit. Mert tudd meg, a művészek érzékeny lelkek. Na, várjál. A lelkük érzékeny. Óvakodj a világról alkotott nézeteimtől is. Tanuld szépen az iskolában, a koppenhágai modellt. Abból van feleltetés. A lényeg. Örültem rövid ismeretségünknek. A legjobbakat kívánom Neked. Boldogulj, mint költő, és nem különben a magánéletedben is.
• Laura, szintén 16 éves költőnő. Szörnyű híreim vannak. Az embernek mindig vannak hiányérzetei. Ami még rosszabb. Bármivel kapcsolatban is. Szóval mindennel. A világ, olyan, amilyen. Meg kell próbálnunk megbékélni vele. Már csak azért is, mert nekünk lesz egyszerűbb, az életünk. Ez egyáltalán nem biztos, de reménykedhetünk benne. Ez is egy emberi sajátság. Reménykedik. Ez olyasmi, mint a hit. Mert ugye mindig hiszünk is. Amiről végig gondolva elmondhatjuk, hogy bugyutaság. A hit nem más, mint a meg nem tapasztaltak, valóságként, tényként való elfogadása. A lényeg. Tetszik a versed.
• Megint nagyon jó verset írtál Ferikém. Sajnos, esélytelen a cigányok sorsa. Mondhatom reménytelen. Látszólag segítő intézkedésekkel tartják Őket rabszolgasorsban, és kényszerítik Őket, a bűnözés útjára. Hetente megnyomják őket pénzzel, ne is gondoljanak arra, hogy tanulnak. Amelyik gyerek tanulna, azt megszólják a rokonok. Nem hagyják. Így is megélsz. Várják a segítséget. (a segélyt hívják így) Mivel nem tanulnak, nem mehetnek külföldre. Maradnak itt rabszolgának. És maradnak itt, belső migránsnak, akik megszállják Miskolcon az Avast. Akik évszázadok óta nem tudtak asszimilálódni a társadalomba. Mondták ezt kormánykörök, akik mellé, még keresztények is, és dolgoznak a cigányság felemelkedésén. Hová lett, az az irgalmatlanul sok pénz, amit a cigányokra kellett volna fordítani. Megmangelték a romák. Nem folytatom, ebből belátható időn belül nincs kiút. Jaj, bocs félrebeszéltem. Megvan a lehetőségük. Egyenlőség van. Szabadon választhatnak, hogy mik akarnak lenni. Tényleg, a lányok a legideálisabbat választják. 12-13 évesen elhálnak. Szülnek 5-10 gyereket, és boldogan élnek. Sajnálatos. Nem látok ebből kiutat.    -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy értelmetlen határokról beszélni, - hogy igazából nincsenek is határok, - hogy az ember mindent elér, amit csak akar, - hogy határ a csillagos ég. Szokásotokhoz híven ismét tévedtek. Úgy gondolom, határok mindég vannak. Mindig alatt, nyugodtan értsétek, hogy voltak, és lesznek is. Magunknak, állítjuk őket, - mondhatjátok. Ami részben igaz. Amint, az is igaz, hogy az emberiség működéséhez szükség van szabályokra. A világegyetem is szabályok szerint működik. Lássátok be, hogy akkor a társadalmi mozgások, is megkötöttek mindenféle, általunk ismert, és meg nem ismert törvényszerűségek által. Teszem hozzá, ezek a mozgató erők, nem megismerhetőek. Értem alatta, a fizikális világot, a szellemit, mint az emberi gondolatok összességét, de nyugodtan belevehetjük az ezoterikusat is. Az is az emberi gondolatok, - az emberi kultúra része. Figyeltétek? - felszabdalunk mindent apróbb részekre. Nem mintha, akkor megértenénk. Túlon-túl nagy nekünk, a végtelen. Azt gondoljuk, hogy részeire cincálva, majd megértjük, hogyan is működik a mindenség. Részemről, nem hiszek ebben. A dolgok hatnak egymásra. Kölcsönhatásba lépnek. Ennek hatására változások állnak be, ami megváltoztatja az egész dolog kimenetelét. Mondok egy példát. Sosem tudhatod, a párod hogyan szeretkezik, egy másik emberrel. Hiszek Nektek, hogy nem tesztek ilyet. Akkor gondolatban, hogyan történik az ilyesmi? Olyat sem tesztek. Én ezt is elhiszem, hiszen a biblia szerint már az is bűn. Akkor gondoljatok arra, hogyan szeretkeztek a párotokkal. Valami, mindég más. Ugyan így van ez a világgal is. Miért hoztam a szeretkezős példát? Egyszerűen azért, mert ez emberiség történetében, ez egy egészen elterjedt, sokak által gyakorolt dolog. Gondoljatok bele. Mit olvashattatok a második mondatban?  Lássátok, még egyszer: „igazából nincsenek is határok, - hogy az ember mindent elér, amit csak akar, - hogy határ a csillagos ég”. Nem láttok benne ellentmondást? Két dolgot mondok, a megkötöttségekkel, és a határokkal kapcsolatban:               1. Az ember szabadnak született. Mondják hangzatosan. Gondoljatok rá: Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. Ami egy olyan nyilatkozat, mely összefoglalja az ENSZ álláspontját a minden embert megillető alapvető jogokról. A nyilatkozat a II. világháború borzalmas emlékeinek hatására íródott. Belegondolva, erről a műről nyugodtan megállapíthatjuk, hogy hatalmas átverés, félrevezetés, a világi hatalmak részéről. Egy gondolódzkodást megér majd, egy későbbi időpontban.                                                                                               2. Az egyházi állásfoglalások szerint Isten, megadta az embernek a szabad választás lehetőségét. Ez valóban igaz. Megmondta Neki, mit szabad választania. A teremtés után, egyből, kijelölte Nekik. Arról a két fáról pedig nem ehettek. Amikor meg ettek a fáról, (nem is mind a kettőről, csak az egyikről) akkor megkezdődött a határ kijelölés, és a határőrizet. Egyből szigorított formában. (Kerub, és lángpallos) Mondhatjátok: jó, de a gondolat szabad. Hát ebben is tévedtek. Emlékeztetnélek benneteket, hogy a vallás is kötött dolog. Az ÚR szigorúan szabályozta: Ne legyenek idegen Isteneid Én előttem. Ami, nem könnyen értelmezhető. Isten előtt, a többi Isten nem volt idegen, legfeljebb az ember előtt. Nem azt jelentette, hogy lehet, de én legyek az első. És nem is azt, hogy lehet, idegen Istened, csak meg ne tudjam. Nem bizony. Egyértelmű volt, hogy Ő lehet, az egyetlen igaz Isten. Akkor, arról még nem is beszéltünk. Mi van, ha a másik fáról esznek? Nem tudjuk, az milyen gyümőcsöt termett. Persze, a Sátán az almát javasolta. Ezzel, azt akarom mondani, itt sem választhattak. Nem kérdezte meg a Sátán hogy: az örök életet, vagy a tudást választjátok? Milyen szabadság az? - amikor a bűnt sem választhatja meg az ember. -.appa.

Ídesanyám (hogy egy kicsit bűdiesre vegyem a figurát, pedig Ők Szen(t)mihályon laktak) ilyentájt, mindig azt mondta. Orbán, Gergely, két rossz ember. Félre ne értsétek. Nem a választások környékén mondta, meg új parlament alakulása időszakában jött elő belőle, ez a népi bölcsesség. A fagyos szentek környékén történt mindez. És íme, most is igaz, ha a tüntetésekből indulok ki. Csak az egyik Viktor, a másik meg Gulyás. Na, erről jut eszembe. Ki lehet hajtani a marhákat. Mármint a gulyát. Miről jutott eszembe? Hát nem a gyülekező népekről, a felől megnyugtatlak benneteket. Gulyásról. Nem a levesről. Gulyás, az az ember, aki tereli a marhákat. Na, de manapság nincsenek marhák. Hülyék sincsenek, mert azt hallhattátok, hogy az oktatás színvonala nő. Ez nő, meg az egészségügyi ellátás. Ja, meg a bérek. Na, így vannak ezek hárman jányok. De, térjek vissza fiúsabb dolgokra. Gulyás, az nem nő, szépen felcseperedett. Elég nagy lett már, azt hiszem. Tehát az előbb emlegetett Gulyás, nem az a gulyás. Nehogy az legyen, hogy emlegetett gulyás megjelenik, mert álmomban se jöjjön elő egyik se. Tudom szamárral szokták, ezt a mondatot összefüggésbe hozni. Na de, mit tudhatom én? – melyik gulyás, hogyan viszonyul a szamársághoz? Ezekből még mindig nem tudjátok, honnan jött? – a marhaterelési ötletem. Most fogtok meglepődni. Hétvégén Debrecenben a Böszörményi úton mentem kocsival. Tehát, elmaradt a Mihálynapi vásár. Képzejjétek el. Anyák napja volt. Na , de sikoljunk át más vizekre. Emlékeztetnélek benneteket, hogy Orbán Viktor nem régiben mondott valami olyasmit, hogy uraljuk a jégviharokat. Az nem jó, a mezőgazdaságnak, hát nem lesz. Hát mit gondoltatok Ti? Mennyi az Ő hatalma. A Kossuth téren jól jött, egy kis jégvihar. Hát lett. A mezőgazdaságnak nem jó, de tüntetők ellen igen. A Kossuth téren nincs mezőgazdaság. Tüntetők viszont voltak. Olvastam, hogy Juci üzent a tüntetőknek. Valami olyasmit, hogy sokan vannak, és nem soká elegen. Én meg arra gondoltam, hogy a kormánynak máris elege van. Azt gondolom, hogy nem sokáig mehet ez így. ne gyertek nekem azzal, hogy a tüntetés az törvényes. Tényleg törvényes. Most még. Mit gondoltok Ti? – mire való a kétharmad. Direkt nem írtam 2/3-ot. Nehogy mán valakinek a szocializmus, meg az ügynökök jussanak az eszébe. Ez a kettő per három értetek van. Ti akartátok. Tudjátok, mi jutott eszembe? Elmondom. Üzenet a tüntetőknek. Sokan vagytok, de semmire sem mentek vele. Ezt szép nagy molinókon ki lehetne lógatni az országház ablakából. -.appa

Tegnap este 3/4 10 előtt szépen bepötyögtem, amit gondoltam, aztán eltűnt a net, és nem tudtam elküldeni. Ma teszek egy újabb kísérletet. Elgondolkodtató, és egyben megfontolandóak is soraid. De! Tudhatjuk e? - miért is születtünk? - erre a Földre? - ebbe, az univerzumba? Kétségtelenül egyetértek veled. Teljesen, igaz. Nem egymás ellen kellene fordulnunk, hanem tenni valamit egymásért. A családban. A kis közösségben, a nagy közösségben. Az emberiségért. A Földért. Okosék úgy számolják, úgy gondolják, hogy 2020-ig 50-60 millió ember indul el Európa felé. Ez akkora tömeg, hogy nem állítja meg kerítés. Nem lesz elég tábor, és egyszer csak azt mondják: hagy menjenek. Tehetetlenek vagyunk. Egyrészt, az ÚR megígérte Hágárnak, hogy nagy népet támaszt a fiából. Másrészt, az Iszlámban dominánsabban jelenik meg, az a vonás, amire az ember ki lett találva. Ölni, pusztítani, megalázni, elpusztítani a másikat. Ebből mi, már úgymond kinőttünk. A Mi kulturált módszereink másak. Védekezés képtelenek vagyunk ezzel szemben, így pusztulásra vagyunk ítélve. Hiába hisszük, hogy pénzzel megoldható ez a kérdés. Úgy is övék lesz minden, előbb utóbb. Az idő nekik dolgozik. Na, nem is ecsetelem tovább. Így is elég szomorú, ez a kép. Tudod, a másik nagy vallás is árasztja el, a földet. Nagyapámék, apámék gyerekkoromban mondogatták, hogy jön majd a sárga veszedelem. Akkor került szóba Kína. Az biztos, hogy Ők nem csak Európa felé indultak el. Figyeld meg. Szépen komótosan, ügyesen, vergődés, hőzöngés nélkül megszállják a Földet. Nekem, úgy dereng, hogy eleim a bibliára hivatkoztak. Ennek csak annyi alapja van, hogy az akkori öregek, szeretettel citáltak a bibliából. Na, ezzel kapcsolatban jut eszembe. Mikor Szaddám Husszein hatalomra került akkoriban került szóba, hogy a világ ura lesz, mert a jóslás szerint eljön a kékherceg. Nostradamusra mindig is szeretettel hivatkoztak, hivatkoznak. Állítólag, Ő jósolta meg a kékherceget. Tudod, az jutott eszembe, hogy vannak írva mindenféle dolgok, aztán abba bele lehet magyarázni sok mindent. Hitlert, Sztálint, amerikai elnök gyilkosságot. Ilyeneket olvashatunk, a bizonyítékok közt. Név szerint megnevezte, csak egy betűt tévesztett. Anagrammában írta a nevet, ott is hallottam olyat, hogy egy betűt elírt. Ezt ugye, Mi nem tudjuk ellenőrizni.  Szépen elfogadjuk, amit a fordító bácsik, vagy nénik írtak. Azt vettem észre, ezek a régi nagy jósok okos emberek voltak. Tisztában voltak az emberi természettel. Átlátták, hogy az ember, ölésre lett teremtve, és ez a génjeiben lévén, nem fog megváltozni, az idők alatt. Azt is látták, hogy az emberi viselkedés mit sem változott az idők folyamán. Ugyanaz, a másikat kihasználó, leigázó, megnyomorító beállítottságú marad. A módszerek változnak, finomodnak egy kicsit, de lényeg, a végeredmény marad. Egyre szaporodunk. A hely meg kell. Azt is tegyük hozzá, hogy nem minden hely alkalmas, az emberi életre. Nagy meleg van. Nagy hideg van. Sok az eső. Kevés a csapadék. Szóval, keresni kell valami jobb helyet. Két oka van a tömeges mozgásnak. Az egyik, hogy az emberiség létszáma jelentősen megváltozott. Túllépve egy határt, egyre gyorsabban nő. A másik, az információ áramlása. Annak idején eléldegéltek ott ahol voltak. Nem tudták, hogy máshol milyen körülmények vannak. Most tudják. Jó, az idő. Van pénz. Ehhez még hozzájárul, az USA, hogy bujtogatja Őket, menjenek Európába. És mennek. -.appa.

Talán mesélnem kellene,

egy kevésbé unalmas történetet.

Merítsünk, ebből ihletet.

Be ne rúgj nekem, jó gyerek.

Látom, bennem az énnel szemben állok,

és valamire, - esetleg valakire? – várok,

és rögvest hányok.

Pedig az előbb, még én adtam tanácsot.

Nem gondoltam én, semmi rosszra,

főleg nem szagokra,

mit az éjbe okádott a kocsma,

és holnap is fog majd.

A hold, vigyorgó sajt.

Persze jelentkeznek hiányok.

Nem dohányzok.

Meg egyáltalán. - hová lettek a lányok?

Előbb félre léptek,

aztán férjhez mentek.

Higgyétek meg, ilyen egyszerű ez élet.

                                                                -.appa.