Köszönöm, hogy időt szakítottál rám, és pársorban reagáltál is. Úgy gondolom, ez egy eluralkodó hangulat. Mondhatnám. Kérdezhetném.  Egy nem normális korban: miért pont az emberek lennének normálisak? Nem mondok, és nem kérdezek ilyet. Mit tehetek? Kicsit félek, én is. Van, mikor kicsit jobban. DE! Azért reménykedem. Amúgy, remek gondolatokat indítottál el töprengésre. Az embernek változik a hangulata. Másképpen éli meg a világot. Vélem az idő nem létezik. Az Istenek találták ki a bosszantásunkra. Vagy mi, hogy szoronghassunk. Pedig felesleges izgulnunk. Nem fogunk hiányozni a világból. Feledésbe merülünk. A Prédikátornak igaza van. Hiábavalóság minden az ég alatt. Bizton mondhatjuk. Nem értik meg, az emberek! Felesleges volt Jézus kereszthalála. Ha, jól megnézzük, nem sikerült a megváltás. Továbbra is gyarló, és bűnös az ember. Abban igazad van, hogy reménykedni lehet. Tudjuk, a remény hal meg utoljára. Következmény. Sose tudjuk meg, hogy mi lesz. Mi, hamarabb meghalunk. Hát tudod? Lehetséges, hogy meg kellett volna kérdezni. De! Annyi minden van, amit nem kérdez meg az ember. Amit, nem tesz meg az ember. Ez már elmúlt. Lebeg valahol, és időnként a múltból feldereng. Azt gondolom, komoly gondok ezek, amiket felvetettél. Remekül írtad meg tépelődésedet. Viszont szerintem valójában, nem is csak két választásod van. Van előre, hátra. Srégen, erre, arra. És sosem tudhatjuk meg, - helyesen választottunk e? A másik választás történéseit nem éljük meg. hogy is élhetnénk meg, hiszen nem azt választottuk. Azt mondom, elgondolni sem tudjuk, mi lett volna ha, így, vagy úgy döntünk. És még egy ha. Ha, az megnyugtat. A kvantum univerzum Gizije a másik verziót választotta. Ő biztos, hogy tudja a választ. Vigasztalásként még annyit. Ő viszont nem tudja azt, amit Te, mert Ő mást választott. A magyar nyelvvel kapcsolatban. Pontosabban, annak megőrzésével kapcsolatban, nem osztom a véleményed. Hát, csak abba gondolj bele, gyerekkorod óta is mennyit változott a nyelv. Már, az is rengeteg változást hozott, hogy megjelent egy csomó tárgy, ami akkor még nem is volt. Rengeteg kütyü. Ma, napi rendszerességgel használod. Úgyhogy, én megértem, az a pár betű, meg ékezet semmit sem számit. Számítógépen csetelve: minek az ékezet? Azt is megértem, hogy változik a nyelv. Annak idején sok szót vettünk át, a törököktől. Itt most, a népvándorlásra gondolok. később a németektől. Idegen nyelvek jönnek be. Világnyelvek. Minek akkor ez a jelentéktelen kis nyelv. Döngetjük a mellünket, a fene nagy magyarságunkkal. Szóval? Mire is való, ez a semmire való kis nyelv? Talán ettől vagyunk magyarok? Valószínűleg 100-150 év (4-6 emberöltő) múltán nem lesz magyar nyelv. Néhány vénségnek, majd még rémlik valami. A többiek meg csudálkoznak erősen, mint Mi, a Halotti beszédre, vagy az Ó-magyar Mária-siralomra.          -.appa.