Kedves Gizi! Köszönöm, hogy írtál és megtiszteltél bizalmaddal. Az általad használt mondást is ismerem. Éppen Erdélyben hallottam. Zsuzsa nagyon szeret odajárni. Nekem mindegy hol vagyok. Legszívesebben, nem megyek sehová.  Emberi szempontból igazságtalan, amik történnek. Mint a keleti vallásnál a Jing és a Jang. A valamit, valamiért elve, szerintem él. Ami jó történik, az valakinek a kárára van. A napi javak elosztásánál, még csak-csak megérti az ember. Ennyi van, azt kell elosztani. A társadalmi igazságosság szerint, a gazdagok kapják a többet. Nagyobbak, az igényeik. Egy megszokott életszínvonalból rosszabb veszíteni. A szegény úgysem tud mit kezdeni a többlettel, csak elszórja. Nem értem, miért így megy ez? A mindenség szintjén is. Erre szoktam mondani: Isten igazsága más. Nem látjuk, mik történnek. Főleg nem, hogy: miért? Amondó vagyok: Nincs kozmikus igazságszolgáltatás, vagy erkölcsi igazságszolgáltatás. Na, jó a regényekben tényleg van. Azt is elismerem, hogy létezik okság, de ez nem érhető tetten a jó és rossz cselekedetek tekintetében. Ezzel azt mondom, hogy nincs lineáris okság. A tettek, megnyilvánulások visszahatása véletlenszerű. Készséggel elhiszem Neked, hogy a világ, szép. Miért is, ne lenne. Azt gondolom, úgy is lehet értelmezni. Zsuzsa, roppant tud örülni, hogy dalolnak a madarak. Ez a dolguk, párzási időszak van, hívják a párjukat. Nem azért teszik, hogy nekünk jobb hangulatunk legyen. Gyönyörködik a naplementében, hogy milyen szép vörös. Koszos a levegő és megtöri a fényt. Persze láthatjuk szépnek is. A mindenséggel, annak értelmezésével azonban, szerintem baj van. Tudjuk, hogy van, de csak 4%-át érzékeljük. Ahogy a mai fiatalok játszanak a számítógépeken, úgy vagyunk mi is. Ott vagyunk egy monitoron 3 D-ben, és billentyű parancsoknak engedelmeskedünk. Részemről szeretném, ha folytatnánk ezt a megkezdett csevejt. Bár azt hiszem nézeteim eléggé ijesztőek. Egyébként meg azt gondolom, eléggé ismerem már a véleményedet. Azzal kapcsolatban, amiket írtál. A következő jutott eszembe: Márk Evangéliuma 10. fejezet 18. vers. Jézus így szólt hozzá:"Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, az egy Istenen kívül. Eddig az idézet. Attól, hogy eljött közénk és életét áldozta, nem lettünk jók. Hogy jót akarsz, és Te is tiszta jó vagy. Ábrándos lelkű költők hihetnek ilyet. Tudom, Isten úgy teremtett, hogy kimondta. Legyen világosság. És lőn világosság. Azt gondolom, ez a képesség nekünk nem adatott meg. Tudom. Jézus, azt mondta: legyen a Te hited szerint. Hallottam róla, hogy Távol-keleten szerzetesek állandó mantrája a világ jobbítását szolgálja. Úgy mondják, ha ők nem küzdenének állandóan, már megsemmisült volna a világ. Bízunk, az emberek jobbító szándékában. Vajon miért? Ábrándozgatunk. Reménykedünk. Nem tudjuk elfogadni, hogy magunkra maradtunk. Az evangelisták, azt írják: még ezen emberöltő alatt. Eltelt 1000 emberöltő az óta.  Azt hiszem ennyi, az oka, (ahogyan Te jelölted) a „pesszimizmusomnak”. Megint, csak hangsúlyoznám. Nem vagyok pesszimista. Reálisan látom a világot. -.appa.