appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Reagálások versekre

2018. május 11. 13:37 - appasztorik

  • Örülök, hogy azt a lapot, amire e versed, írtad nem dobtad el. Persze másik lapra, sőt lapokra is szüksége van az embernek élete során. Nem tudjuk feledni a dolgokat. Nem is szabad. Amik megtörténtek, azok életünk részei kell, hogy maradjanak. Mondják, megszépülnek az emlékek. Valójában, előjönnek azok a történetek, történések, amik jók voltak. Amik kedvesek voltak számunkra, hogy ne a veszteség foglalkoztasson bennünket, hanem az, amit nyertünk összességében. Amíg be nem következett, ami bánkódásunk tárgyát képezi.
  • Nagy tülekedés van annál, az asztalnál. (életasztala) A lelkük lehet halott, de jól élnek. Ők, ezt választották, nem a lelki életet. Szabad akaratukból választották. Ezért nem ítélhetjük el őket.
  • Már köszöngettem el, a Poetesektől, amikor egy kedves kis költőnő (16 év) jelentkezet írásom alatt. Neki írtam, a következőt: Kicsi Fanni! Modortalan modorommal, több embert megsértettem. Ezért, a megjelent versekre csak verbálisan reagálok. Az nem jut el az íróig. Viszont cserébe nem sértek meg senkit. Mert tudd meg, a művészek érzékeny lelkek. Na, várjál. A lelkük érzékeny. Óvakodj a világról alkotott nézeteimtől is. Tanuld szépen az iskolában, a koppenhágai modellt. Abból van feleltetés. A lényeg. Örültem rövid ismeretségünknek. A legjobbakat kívánom Neked. Boldogulj, mint költő, és nem különben a magánéletedben is.
  • Laura, szintén 16 éves költőnő. Szörnyű híreim vannak. Az embernek mindig vannak hiányérzetei. Ami még rosszabb. Bármivel kapcsolatban is. Szóval mindennel. A világ, olyan, amilyen. Meg kell próbálnunk megbékélni vele. Már csak azért is, mert nekünk lesz egyszerűbb, az életünk. Ez egyáltalán nem biztos, de reménykedhetünk benne. Ez is egy emberi sajátság. Reménykedik. Ez olyasmi, mint a hit. Mert ugye mindig hiszünk is. Amiről végig gondolva elmondhatjuk, hogy bugyutaság. A hit nem más, mint a meg nem tapasztaltak, valóságként, tényként való elfogadása. A lényeg. Tetszik a versed.
  • Megint nagyon jó verset írtál Ferikém. Sajnos, esélytelen a cigányok sorsa. Mondhatom reménytelen. Látszólag segítő intézkedésekkel tartják Őket rabszolgasorsban, és kényszerítik Őket, a bűnözés útjára. Hetente megnyomják őket pénzzel, ne is gondoljanak arra, hogy tanulnak. Amelyik gyerek tanulna, azt megszólják a rokonok. Nem hagyják. Így is megélsz. Várják a segítséget. (a segélyt hívják így) Mivel nem tanulnak, nem mehetnek külföldre. Maradnak itt rabszolgának. És maradnak itt, belső migránsnak, akik megszállják Miskolcon az Avast. Akik évszázadok óta nem tudtak asszimilálódni a társadalomba. Mondták ezt kormánykörök, akik mellé, még keresztények is, és dolgoznak a cigányság felemelkedésén. Hová lett, az az irgalmatlanul sok pénz, amit a cigányokra kellett volna fordítani. Megmangelték a romák. Nem folytatom, ebből belátható időn belül nincs kiút. Jaj, bocs félrebeszéltem. Megvan a lehetőségük. Egyenlőség van. Szabadon választhatnak, hogy mik akarnak lenni. Tényleg, a lányok a legideálisabbat választják. 12-13 évesen elhálnak. Szülnek 5-10 gyereket, és boldogan élnek. Sajnálatos. Nem látok ebből kiutat.    -.appa.
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr4113907990

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása