- Pár régebbi dologra reflektálok. Olyanok, amik szóba kerültek, de nem töprengtem eleget rajtuk. A töprengéssel az a baj, hogy hosszúra sikeredhet. Hát hiányzik az?
- Írtad, egy kiscsipetnyi iróniával: ” igaz több dologban tévedsz (ha nem tévedek?!) A tudás határa végtelen, függően attól meddig jutottunk el a dimenziókat illetően, másik, az élet nem egyszeri, mert annak nincs értelme”.
- Megleptél ezzel. Mi van, - ha Te tévedsz? Ha, mind a ketten tévedünk? Ha, mind a kettőnknek igaza van? Vannak lehetőségek. Azt mondod: „A tudás határa végtelen, függően attól meddig jutottunk el a dimenziókat illetően”. Ha ez, így van, akkor a tudásnak vannak a határai, a dimenzióktól függően.
- Játszunk el a gondolattal. Tegyük fel a tudásnak nincs határa. Ahogy Te vélelmezed, - végtelen. Akkor mi van? A régi tudások elvesztek. A közel múlté is. A NASA nem tudna leszállni a Holdra. Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy az új ismeretek, a régiek elvesztését eredményezik. Vélem, nem így van, de nem is zárhatjuk ki. Azt mondom a tudás nem végtelen, egy szakasz az életünkben. Az, ami volt, és ami lesz, az kívül esik rajtunk. Érdektelen a számunkra. Semmi közünk más dimenziókhoz. Más univerzumokhoz. Nem vagyunk velük kölcsönhatásban.
- Módosult tudat állapotban lehetséges hallucinációkat megélni, de az a jelenre nincs jelentős hatással. Esetleg, az illető agya, világhoz való viszonya megváltozik a szer hatására. Ezt úgy érzékeljük, hogy a fickó becsavarodott. Találkoztam ilyennel. Kétségbe esetten kérte, hogy telefonáljunk a mentőknek. A barátja összeesett. A falon volt egy nedvesség folt. Alatta mutogatta a barátját. A faltövét mutogatta. Várták a repülőt, és összeesett. Hívjam már a mentőket, vagy adjam oda a telefont. Mikor mondtam, hogy nincs ott senki, kétségbeesetten berohant a szomszédházba. Ő tényleg egy másik világban volt akkor.
- Az élet szerinted nem egyszeri. De az! Az előző életeddel (ha, van olyan?), a következő életeddel (ha, van olyan?), semmi értelme foglalkozni. Tehát azt mondom, nemcsak az egyszeri élet értelmetlen, a többszöri is. Ezzel nem kritizálom a lélekvándorlásban hívőket, és senki mást sem, aki hiszi, hogy újjá születik majd. Nagy megkönnyebbülés ez azok számára, akik félnek az elmúlástól. Megnyugtató, hogy az élet folytatódik, csak átmegyünk az út túloldalára.
- A következő kijelentéssel sem értek egyet. „ Minden és mindenki a Teremtő része, semmi nincs rajta kívül, így elképzelhetetlen, hogy akárcsak egyetlen darabja is elvesszen.” Azt gondolom a teremtés részei vagyunk. Ettől nem vagyunk a Teremtő részei. Kétségtelen, hogy abból az anyagból valók vagyunk, ami kábé 13,8 milliárd éve keletkezett. Ha feltételezzük a Teremtőt, akkor ez azt jelenti, Ő már megvolt. Ő teremtett. A genezis szerint nem Önmagából, hanem porból. -.appa.
