Nah, itt meg igen finom gyümölcsöt eszem Apa. Az a neve, hogy pluot. Ez szilva ( plum) és sárgabarack ( apricot) hibridje ( így lett belőle plu-ot). Itt nyugat Európában a szilva kerek és édes, leves, és ennek a pluotnak pluszba barack íze van. Kinézetre, mint a szilva, de olyan vöröseslilás valami. Tegnap gyalogoltam hat kilométert. Villámlott, mondtam kolléganőnek, készüljön fel, túl közel van a villámlás, lehet kibassza az áramot, akkor a villamossal sokra nem megyünk. Nah, kiröhögött. Mentünk kb. négy megállót, leszállítottak a villamosról, hogy a villám bebaszott valami központba és nincs áram egy jó nagy szakaszon. Úgy, hogy hazagyalogoltam. Itt sajnos, ha a villamos nem működik, akkor nincs épelméjű megoldás. Folyton buszoztatni akarnak. De arról a térről a 15 -ös busz megy, amiről átszálltam volna a 62-esre, aztán a 69-esre, ami 3 km-re tett volna le a lakhelyemtől. Gyorsabb volt legyalogolni a hatot. Itt amúgy is 15-30 percenként jár egy busz, csak a várakozás sok időbe telik. Ezen kívül semmi érdekes nem történt. De képzeljétek el, később mégiscsak volt. Az én gyermekem megijesztette a hold. Kérdésemre: mégis mi módon? A következőt írta:” Ó, ez az éjszaka közepén volt olyan nagy, néha csak úgy felriadok. De három körül mindig felkelek. Akkor volt olyan nagy a hold. Aztán jól megijesztett”. Erre én a megfontolt atya, a következő nagyon megnyugtató választ írtam: A hold, fel tud jönni, az éj közepén is. Meg le is tud menni. Neki más a ciklus ideje, mint a napnak. Ezért van, amikor napközben jön fel, vagy megy le. Azért ne ijedj meg a holdtól. Hacsak nem Ufó. Azt ritkán látni. Én is csak egyszer láttam. (de, a se a vót) Vissza is mentem megnézni, hogy milyen ezüst szivar lebeg a ház felett. Ahogy közeledtem egyre lejjebb került, és kiderült, hogy egy fényes alumínium postaládán csillogott a hold. Nagy csalódás volt. Szerencsére, Ő is megnyugtatott. „ Nem direkt ijedtem én meg a Holdtól, olyan fél álomba voltam és kinéztem, nagy volt, ráadásul narancssárga és arra gondoltam, hogy jön felénk egy meteor. Ezt nem magamtól találtam ki, egy filmben volt. Azt hiszem armageddon volt a címe. Megleltem véletlenül a blogodat. Arra kerestem rá, hogy mi a kotu jelentése. Már tudom, hogy a ponty olyan ízű , ha iszap ízű. De maga a szó mi. Megleltem, meg a blogodat, ahol Zsuzsival Szegedre mentetek. Erre csak úgy rákerestem, mert valaki fikázza szegény pangát, hogy az milyen rossz hal, gondoltam ennél kotu izű pontyot. Erre ki is kerestem, hogy mi mást is jelent pontosan. Holnap megyek időpontot kérni dokihoz, mert rám nőtt valami anyja jegy ami naon csúnya. Nem csinál semmit épp, de jobb megnézetni. Kilencedikén meg az endokrinológushoz megyek. Mint egy öregasszony annyit megyek a dokihoz.  -.appa.

Több mint egy éve irkáltunk, a terrorizmus kapcsán. Írja, az én gyermekem, hogy: „Azt írja az újság, hogy egy 45 éves férfi hajtott bele a tömegbe. Nagyon alacsony vércukrot mértek nála, de valami gyógyszeres kezelés alatt áll. A házát átkutatták, de semmit nem leltek. Úgyhogy valószínűleg elájult és elszállt, mint a győzelmi zászló. A rendőrök, meg kint voltak egy percen belül. Mondjuk ez nem nehéz, mert az állomáson van rendőrség. És mindig áll a téren valaki. Meg mindenhol áll, meg cirkálnak. Még itt a város szélén, ahol lakom is. Mondjuk, itt annyi rendőr van, mint a háborodás. Gondolom, van pénze az országnak, akkor telik rendőrökre is. Amikor meg lovon jönnek, az olyan vicces egy nagyvárosban. Meg egyik lakótársam is az, ha jönnek kollégái kávézni, tele vagyunk itt rendőrökkel. Igen, ha az ember elveszti eszméletét, akkor nincs jól. Ezek az újfajta kocsik meg, már meg se állnak. Barátnőmnek az új kocsija megy magától, akkor kell nyomni a féket, ha meg akar állni. De amint felengedi, elindul a kocsi. Nem tudom ennek az embernek, aki rosszul lett ilyenje volt e? De, ha ilyenbe rosszul van valaki, akkor az letarol mindenkit, aki az útjába kerül. Nah. Londonba meg írták, amikor elkezdtek késelni, egy román pék kiszaladt az üzletéből, fejbe baszta az egyik késelőt a péklapáttal, és megtömte vagy húsz emberrel a pékséget, és lehúzta a rolót. Egy csomó embert bemenekített végül is, a késelők elől. Lehet, a zab így is olcsóbb, mint a benzin. Meg vannak biciklis rendőrök is persze. Mutatott ez a rendőr kissrác, hogy biciklis letartóztatás tanfolyamon miket műveltek. Egyiknél az volt, hogy leugrik a bicikliről, valahogy előre engedi a biciklit, és szépen blokkolja vele a bűnözi elemet.”                         Pici Leánykám! Itt is irkálták, hogy nem terrorizmus gyanús az eset. Rosszullét okozhatta, hogy a forgalom elől elzárt területre behajtott, az illető. Azért ez szerencsésebb, mint a londoni, ahol még késelgetett is. Nem baj az, ha mindenfelé vannak ott rendőrök. Bolond egy világ van. A lónak az, az előnye, hogy kis helyen elfér, egy autóhoz képest. Nehezebb felborítani, mint az autót. Magasan van a rendőr, és le tud súlytani. Kétségtelen, akkor is van fogyasztása, ha nem megy. Az autót be lehet állítani úgy is, hogy normálisan működik, de az emberek lusták. Most Angliában, fordított terror cselekmény volt. A mecsetből kijövők közé hajtott egy fickó. Hát igen, kiképezik a rendőröket, de a csibészek is változtatgatnak a módszereiken, a fene a jó dógukat. Puszilunk mind. apa, meg a többiek. -.appa.

Szerintem, nagyon jól leírtál mindent. Gondolom, ez valami liberális eszmeáramlatból adódik. Valami, olyasmi ez, az engedékenység, mint a queer-nél. Ha jól belegondolok, akkor ezek legalább vállalják magukat. A queer, csak büszke, hogy más, mint a többiek. Egyszer, egy büszkeség (szerintem böszmeség) napi főszervező nő mondta, hogy Ő nem leszbikus, meg elsorolgatta, hogy mi nem. Ő queer. Bimbó professzor, mindig azt mondogatta: a tagadás nem meghatározás. Attól, hogy valamiről tudjuk, hogy mi nem. Még nem tudjuk! – hogy valójában mi? Szóval, ez a nő is hosszan sorolgatta, hogy Ő mi nem. Ki nem mondta, hogy mi. Pedofil? Akkor vállalja azt. Ezzel kapcsolatban Mártival is levelezgettünk. Amszterdamban is volt, ez a meleg büszkeség napja. Nem hiszem, hogy erre büszkének kellene lenni. Engem nem érdekel. Vélem, ez valami pszichés indíttatás. Így győzködi megát, hogy Ő helyesen cselekszik. Nincs ebben semmi különös. A bűnözők, a gyilkosok is meggyőzik magukat, hogy ez volt az egyetlen járható helyes cselekedet, amit tettek. Ez által, a lelkiismeretnek nevezett kontroll ki iktatásra kerül. Amszterdamban, annyiban más ez a büszkeség, hogy keverednek a tömeggel. Ott a hajókon táncolnak. Nem támadják Őket, nézik a színes kavalkádot. Vannak bárok, ahol kapsz egy ingyen koktélt, ha a telefonodon szelfin bemutatod, hogy ott voltál. Ezzel kapcsolatban, még azt szeretném elmondani Neked. Most nagyon büszkék vagyunk kereszténységünkre, meg az Európai keresztény kultúránkra. Mit mond erre a biblia? Hiszen akkor is voltak, ilyen viselkedési, magatartásbéli, mondjam azt devianciák. Az ÚR, - nem tudni miért? Helytelenítette. Egyszerűen, azt mondta: irtsd ki néped közül. No, mondhatjuk nagy szerencse, hogy nem vagyunk, az ÚR népe. Jut eszembe, ha már biblia. Kedves ismerősöm bosszankodott a sátánista versek miatt. Ő sok mindent olvas. A levelezésünk tárgyából következtettem, hogy a Poeton olvasta. Példát, ilyen módon nem tudok írni, hogy mely szerzők vannak összeköttetésben a másik hatalommal. Jegyzem meg, az ÚR ezt is helytelenítette. A Poeton, én is találkoztam olyan verssel - egészen fiatal szerzőtől - ami halál utáni sóvárgást fogalmazott meg. No de, elhagyom az ÚR-nak nem tetsző dolgok taglalását. Amennyiben kíváncsi vagy rá, a Bibliában megtalálod. Mózes lejegyezgette ezeket. Öt könyve van. Gyakorlatilag, az Ó-szövetség eleje, de természetesen a többi próféta is irt ezekről a dolgokról. Azért tudod? Részemről csodálom, megátalkodott optimizmusodat. Azt azért feltétlenül látnunk kell, hogy az ember továbbra is kiszipolyozza a Földet. Nem tudhatjuk: miért is van még mindég ennyi természeti erőforrás. Amikor én középiskolába kezdtem járni, (1967) azt tanultuk: 20 évre van szén, 30-ra olaj. Gondolj bele, hogy megnőtt azóta a fogyasztás, és még mindég van minden. Vedd figyelembe, mennyivel többet termelnek ki, a megnövekedett fogyasztás miatt. -.appa. 

Ez a címe, az alábbi írásomnak:

Szeretsz?- kérdeztem.

Dehogy, kérdeztem.

Tény, hogy valamiért, sose mertem.

Sosem voltam olyan bátor.

Csak halogattam. Majd máskor.

(mint gatya nélkül kimenni a szobából)

      Féltem. Hogyan is hangzana az, a számból?

Miért? Na, miért? Nem akartam hallani: nem!

Hogy tudjam. Esze ágában sincs, hogy szeressen.

Ugye, hogy milyen hülyén jött volna ki az egész?

Ejtsük. Fedje az egészet jótékony feledés. 

• Na, erre aztán volt érdeklődés. Részint, ugye a gatyámmal kapcsolatban. Őszinte válaszom: A gatya meg van. Rajtam van. Ezzel kapcsolatban, azt tudom mondani, mint .…-kának."Ha már, rákérdeztél. Vannak dolgok, amik veszélytelenek. Nincs benne semmi rizikó. Otthon vagy, egy bezárt lakásban. Nem tud, váratlanul bemenni senki sem. Mégis ódzkodik az ember, úgy pőrén flangálni. Úgy gondolom számtalan kérdéssel vagyunk így. Nem merjük feltenni kérdésünket, pedig tudjuk a választ." Csak, hogy döntse el az ember tutira? - hogy: most kérdezd. Most mond. Aztán marad a csend. Mind két eset eredménye lehet tévedés.
• Többen is érdeklődtek. Miért nem tettem fel, azt a kérdést? Úgy gondolom, nem egyszerű dolog ez. Ezért azt írtam: Teljesen egyet értek veled. Az emberek, nem szeretnek konfrontálódni. Most, nem emiatt értek veled egyet. :) Inkább lelki megalkuvó voltam. Kerülni próbáltam a kellemetlenségeket. Kerülve ez által, kellemetlen helyzetekbe. Ilyen egyszerű, vagy ilyen bonyolult ez. Bizonyos helyzetekben. Bizonyos kérdésekre, nem szeretjük, azt hallani, hogy: nem. A kérdésfeltevéssel kapcsolatban, volt még egy hivatkozásom: Noés, azt is tudom még mondani, mint …..-nak: Lehet, hogy fel kellett volna tenni. Lehet, hogy így kellett történnie. Ezt már sosem tudjuk meg. Egy másik univerzum, másik énje feltette a kérdést, és most azon töpreng: miért is kérdezte meg?

Aztán tudjátok még, mi jutott eszembe. Biztos, Nektek is eszetekbe jutott már. Egy kérdés feltevésénél, nagyon sokat számítanak a körülmények. Vegyük számításba azt is, hogy milyen garancia van arra. Egyáltalán van valami biztosíték arra, hogy: őszinte választ kapok? Meg ugye, - egyáltalán akarunk? - akarunk őszinte, igaz választ kapni?  Ugye hogy, nem? -.appa.

Levél részletek (2)

Egy húsvéti emlék-kel kapcsolatos írásomra kaptam a következőt:

• „Azt hiszem, az estém verse!!!! Nem semmi. Krisztust rövid idő alatt háromszor tagadta meg leghívebb követője. Nálunk egy nap, egy adásban, ki tudja hányszor hazudnak.....
  SZÍVVEL”
• Köszönöm, értékelésed.Nem régiben olvastam, hogy egy hétköznapi beszélgetésben 10 perc alatt háromszor hazudnak az emberek. (csúsztatás, pici ferdítés, és kegyes hazugságok) Természetes akkor, hogy mikor a nézeteinket, véleményünket kell formálni, akkor sűrűbben szükséges, ehhez a praktikához folyamodni. Az emberek 4 %-a bármit elhisz elsőre. DE! Ha sokat mondják, akkor sokan hinni kezdenek benne. Csak nem mondanák, ha nem így lenne. Akartam hozzátenni, hogy sajnos igaz. Mi, több lassan büszkék is vagyunk rá. Vagy már, vagyunk is? Büszkék arra, hogy mindenki hazudik. Nem értelmezhető már, amit annak idején nagyszüléink mondtak. Nem vagyok benne biztos. Nem lehetetlen, hogy ennek az inercia rendszernek, ebben a szakaszában, ahol száguld a Föld, ez a természetes. Engem meghaladott, az idő. Ott ragadtam a múltban. Köszönöm, hogy olvastál.
• Egy levelezgetés kapcsán, kaptam a következő levelet: „Kedves barátom. Nagyon megörültem írásodnak, sajnos igazi problémák ezek, bűnmegelőzési oktatást tartok cigány iskolákba. Mit látunk ma, csoportokba verődve fiatalok félelmet keltve idősekbe és másokba is. Mit látnak otthon ezek a cigánygyerekek? Nélkülözést, éhezést, állandó veszekedést. Ezek a sérült gyerekek hajlamosak a bűnözésre. Egyre több a drogos, drogdíler, ami bűnözés útjára viszi a cigányainkat. Sajnos sok az uzsorás, aki dupla áron árul feketén élelmiszert, kihasználja a legszegényebbeket és abból profitáll. A cigányok legnagyobb ellensége a cigány vezetők, és az ügyeskedő cigányok. Egy drasztikus megoldás kellene, a közbiztonság romokba. Itt helyben is az üres házakat lebontsák, leamortizálják a felelősöket nem is keresik, Társadalmi súlyos probléma. A lopások erre is jellemzőek. Írhatnék még, de nem idegesítem magam vele.
  Baráti üdvözlettel ……………., ha van időd írhatsz, felhasználom őket”.

Ebben a levelezgetésben, kaptam a következőket. „Kedves barátom, Tudom, hogy Tiszavasváriban sok a szélsőjobb, ismerem az érpataki modellt. Habár jogilag megkérdőjelezhető lépés volt. Én úgy tudom, hogy ott a jobbikosok járőröznek is. A jelenlegi politika most kiéleződik és egyre el fog durvulni. Ezért nem nyilatkozom, mert így is nagy a faji gyűlölet is. Baráti üdvözlettel……….”          -.appa.

• Most, azért vagyok (voltam) optimista, mert fogtam halat. Megpucoltam, és a fagyasztóba tettem. Itt a bűdi részen (illetve ott, mert a település másik végén van) „pucujják” a halat. Ez, az én fülemnek, eléggé kétértelmű, de inkább értelmetlen.
• Az mán tényleg úgy van, ahogyan írod. A költők megszínesítik a világot. Ezért mondom mindég, hogy milyen jó is lehet költőnek lenni. Jót, meg szépet látni egész nap. Gyönyörködni minden nap, mindenben. Ha, most egy kis őszinteségi roham rám jön, akkor azt kérdeném: szeretném én ezt? Bevallom. Egyszer, mikor még azt hittem verset írok, valami ilyesmit írtam: gyönyörködtem a tehénszaros legelőkben. Kis rosszindulattal mondhatom. Ráéreztem a költőség, egyik lényeges pontjára.
• Antagonisztikus ellentét csak a Marxista filozófiában van. (meg a testvérek között, de azt inkább nevezzük, antagonosztikusnak, és az nem békíthető ki. (Aggyunk mi is valamit a filozófiának, ha már van agyunk). Hogy ezt senki se olvassa, nem a vers alá írom. Mellesleg, az emberek nagy részének fogalma sincs arról: mi is az a hidrogénbomba? A kommentjeimmel kapcsolatban. Szoktam udvariasságból is gratulálni. Értékelem, hogy munkát fektetett bele. Bárkinek lehetnek rossz napjai. Az is lehet, nem értettem meg a verset. Nekem is lehetnek rossz napjaim, de azért egyfolytában, az túlzás. Meg értetlen is vagyok. Hát amióta? - már az is túlzás.
• Az legalább optimizmussal tölti el az embert! Mármint a halfogás. Legalábbis engem. Ám, kiegyenlítődik a világ. A halpucolás idegesít. Írtad, kicsit maródi vagy. Remélem leveled írása óta eltelt időben helyrejöttél. Fel sem merült bennem, hogy nem vagy tisztában a fogalommal (antagonisztikus). Viccnek szántam, azokat a sorokat. Ilyen egyéni humorom van. Van, akinek bejön. Hogy, kinek? Hát például nekem, (én vevő vagyok rá, ami nem igaz, mert eladó) de nem mennék bele hosszas felsorolásba. Nem akarlak vele untatni. A hidrogénbombára pedig büszkék vagyunk. A magyar tudás kellett ehhez is. Mivé, is pusztulna a világ nélkülünk? - ha nem segítenénk nekik? Tegnap, nem fogtam halat, de így is jó kedvű voltam, meg vagyok is. A főorvos úr fogott csukát. Ennek örülök, mert Ő is nagyon örült.

• Mint láthatjuk visszatekintve, a történelem során, az ember nem fog megváltozni. Krisztus kiontott vére is hiábavalóság volt. Most optimista hangulatban lévén, azt mondom: talán kicsit javított, az emberen. DE! Igazából nem sikerült, a megváltás. Ezért, (vagy másért) nem is jött vissza, ígérete ellenére. Bizony mondom néked, optimista szemléletük miatt, irigylem a költőket. De, komolyan. -.appa.

Kedvelem az ilyesmit is. Gondolom, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Higgyétek el, nagyon jól elszórakozom ezzel a dologgal. Hogy miért? Kapsz egy levelet. Elgondolkodtat. Tovább gondolod. Válaszolsz. Kérdéseket tehetsz fel, az írtakkal kapcsolatban. Erika (elhunyt nejem, Isten nyugosztalja) mondta egyszer nekem, hogy rengeteget szenvedett, amikor katona voltam. Írta nekem a levelet. Hogy mi volt a szenvedés? Olyasmi, amire én nm is gondoltam. Kaptam Tőle egy levelet, sím-sutty megválaszoltam. Ő pedig szegény szenvedett, hogy megint írjon nekem valamit. Nos, ilyen gyors reakcióimat örömmel teszem közzé. Aztán, hogy a köz örül e, az más kérdés. Ű dóga, ahogy az egyszeri, egyszerű bűdi ember mondaná. Hát akkor. Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk. Na, jó. Kicsit csaltam a magyarításban. A vogymuk, nem vannak, hanem vagyunk. Én ezt, lazán könnyedén úgy értelmeztem, hogy: lássátok feleim szemecskétekkel, hogy mik vannak? Hát akkor lássátok:

• A hatodik rész nem jelenhetett meg. Nem tudom miért. Úgy vélem, hogy tartalma miatt, az emberiség számára jobb, ha nem tudja miket gondoltam. Igyekszem rövidebb írásokat közre adni. Őszintén mondom, de ez maradjon közöttünk. Semmi értelme ennek az irkálásnak. Valamivel szórakoztatóbb, mint a keresztrejtvény.
• Gratulálok. Ahogyan a zengő gitárod húrja által keltett rezgések elenyésznek, úgy enyésznek el régi érzéseink. Pedig ott vannak bennünk. Felbukkannak néha, és végképpen velünk enyésznek el.
• Kifejezted fájdalmad. Tekintesz a jövő felé, és meglátod, egyszer ennek az egész történetnek, a kellemes, a szép részeire fogsz emlékezni. Ezek is életünk részei. Ezekből is tanulnunk kell, és tanulunk is. Mindennel együtt, mindezekkel együtt teljes az életünk. Nem ruhás szekrény az élet. Nem dobálhatjuk ki a göncöket. Minden bennünk marad. Van ami elmállik, van amit megesznek a molyok, de valami azért marad. A legjobbakat kívánom.
• Köszönöm, amiket írtál. Valóban így van, hogy az emberben bujkál a félelem. Mi van, ha mégse? Ha, mégse úgy van, ahogy feltételezi? Ezeknek a kérdőjeleknek a kampói megakadnak, az ember agyában, és időnként kicsit megszúrnak, kicsit megkarcolnak. Kicsit vérzik, kicsit fáj, aztán beheged. Feledjük, egy időre, míg két kérdőjel, megint össze nem akad, - valami miatt? - valamiért?
• Jó ötletet adtál. Feledje, a feledést, jótékony feledés. Elfelejted valamiről, hogy elfelejtetted. Így aztán, tudod. Emlékszel rá, hogy tudod. De hát, ilyen van. Tudom, hogy tudom, csak nem jut eszembe. Na, itt abbahagyom, mert már magam sem tudom, mit akartam ezzel mondani. Hátha, eszembe jut majd. Bár most már arra sem emlékszem, hogy tudtam e, mit akarok írni. Kora reggel, ilyen fáradt vagyok. -.appa.

Vannak, akik pénzt váltanak. Én levelet váltok, a gyermekemmel. Egy tavalyi akciónkat beszéltünk meg éppen. Most jöttünk meg Istvándiból. Voltunk megint a nagydobosi tökfesztiválon. Egy 184 kilós tökkel nyert, egy helyi erő. Kisebb volt mint, amikor Te is ott voltál. Rebusék nem voltak, mert Rozi bekoppintotta a fejét. Éva szerint nem kapott levegőt. Szerinte el is ájult. Nem látták, csak a koppanásra lettek figyelmesek. Nem volt sem külső, sem belső nyoma, de azt mondták, ne mozgassák 2-3 napig, ha mégis agyrázkódása lenne. Így aztán otthon maradtak. Az akváriummal kapcsolatban, azt mondom: Nem egy jó ötlet halat venni. Abban igazad van, hogy nem veszel bettát. Az harcos hal, és megöli a többit. Egy lányt elfogad. Szaporodáskor azonban, a lányt is üldözi. A fiú gondozza a habágyat. Mikor édesanyád foglalkozott ilyennel, akkor a fiú elosztotta a habágyat, és hagyott a lánynak is nevelni. Az ilyesmi azonban nagyon ritka. Minél többet eszik a hal, annál többet ürít. A hal sokat eszik, és akkor átszalad rajta. Nem szabad túletetni őket. Azt írja, a gyermekem: Simek, nem slimek. De a simnek be lehetett állitani a személyiségét. Pl. ha trehány sim volt, akkor bírta fürdés nélkül. A tisztaságmániás meg elájult, ha nagyon koszos lett. Volt olyan amelyik, ha kigyulladt a ház hívta a tűzoltókat, valamelyik meg az istennek nem akart telefonálni, és elégett mert folyton visszaszaladt a tűzhelyhez, hogy nézze a tüzet és visítozzon. Mit mondhattam erre? Kösz, hogy helyesbítetted. Én mindég slimet írtam, meg mondtam. Megjegyzem, hogy Sim. Lényegében, ostoba, mint az ember. Kicsit panaszkodott, az én gyermekem: Itt folyamatosan zuhog. Tegnap előtt orkán erejű szél volt. Gyalogoltam vagy négy kilométert, de aztán, láttam , hogy jön villamos, vagy egy órát nem jött. Vártam, hogy vagy kettő elmenjen, hogy felszedje az összetorlódott népet, aztán a harmadikra felszálltam. Itt most az a téma a kollégák közt, hogy a hurrikánokat mesterségesen kreálja Trump, hogy majd segélyt vegyen fel, hogy felépíthesse a házakat.  De majd a Mexikóknak nem építi fel, csak az USÁ-ban. A többit ellopja. Mondjuk, nem értem miért építené Trump Mexikót, meg hogy eddig ki csinálta, amerikai kontinensen mindig voltak forgó szelek. Dorothyt is az kapja fel Kansasból, meg más könyvbe is van, hogy menekülnek a forgószél elöl. Nah, mindegy, mindig kitalálnak valamit , amin csácsogni lehet. Hát kislányom. Mi is jó nagy esőben jöttünk, Nyíregytől. Bár 90-vennél zuhogásnak tűnik. Jól gondolod szerintem. Egyenlőre ilyen forgó szelet nem lehet mesterségesen előállítani. Na, egyébként mindegy. A lényeg, hogy filozófiailag belefér, sok minden a világ keletkezésébe. És, itt ért engem a meglepetés. Azt írta a gyermekem: Oh, nekem nem volt filozófia órám, szerintem Attilácskának volt. Elment a tanár nyugdíjba. És Apáti tanár úr tanított társadalom ismeretet. Ezért tanultam németet is, francia helyett. Most nem tudom, hogy két tanár ment nyugdíjba, vagy egy, aki mindkettőt tanította volna. Nem emlékszem. -.appa. 

• Igazad van. Én, már az éhezőnek sem adok. Rövid a története: Aggyik mán egy százast. Pár kiflire. Két napja nem ettem. Akkor jöttem ki a boltból. Nyújtom felé a kiflit. Mire Ő: gyaj, a nekem nem kell.
• Laci, ez nagyon igaz, és osztom véleményed. A perc tünékeny, de azért emlék morzsák. Morzsácskák maradnak, amit jó szájízzel csipegethetünk.
• Emlékekkel kapcsolatban. Az ember próbálja az ilyesmit titkolni. Nem akar sebezhetővé válni azáltal, hogy sok mindent elárul magáról. De, ki is kívánkozik.
• Több olyan emléke van az embernek, ami időnként előjön, felbukkan. Hol szépen szelíden, hol erőszakosan. Sokszor gondolom, nem is tudjuk irányítani. Megindul, és eláraszt minket. Néha öröm-, néha bánat, - könnyekkel.
• Köszönöm tanácsodat. De, múlik ez, rajtunk? Tudjuk egy dellel törölni a dolgokat? - vagy ha esetleg, meggondoltuk – vissza tudjuk húzni a szemetesből? Mi aligha. Valaki biztos végre tudja hajtatni azt parancsot, és agyunkból, törlődik az a file.
• Amit írtál: "áhítat, életuntság, inkább egy rossz hangulat". Bizony, ez mind igaz. Ez, az én világom. Egyébként mindenkié, csak nem merik bevallani. Nem mernek szembe nézni vele. Azt is írtad: "ami - remélem - elmúlik". Nos, ezzel kapcsolatban, jó hírem van. Minden elmúlik. Ebből következőleg ez is.
• Írj és ne törődj azzal hosszú-e, kifogástalan-e. Hisz pont úgy viselkednek a sorok, ahogy írod. Igazán köszönöm, tanácsodat. Nem csak a sorok. A sorsok is így viselkednek.Ha, engem kérdel, tökéletlenül. De hát, kinek? - mi, adatott meg? 
• Aztán megjegyzem, hogy ilyen az, amikor tudással ruházzuk fel, a köröttünk lévő élőlényeket, vagy akár tárgyakat. Amire Te rájöttél, az miattad van. A diófának ehhez semmi köze. Nem ő gondolta el a dolgokat. Kivetíted rá, a dolgokat, történéseket, gondolatokat. Mindent ember szempontúan szemlélünk. Mindig, minden állatnak, növénynek jót akarunk. Egy kivétel van. Az embernek nem akarunk jót. Úgy általában igen. De, konkrétan nem. Ezek a gondolataim, a versed hatására jöttek létre. A diófához semmi köze. Vagy tán, mégis?
• Gratulálok, a versedhez, ábrándodhoz. Jól látod. Álmában, az ember álmodhatja, hogy nem enged a rendszernek. A költő álmodozó népség, és elhiszi álmait. Igaz. Várni kell. De, nem ráérünk? Ennyi dógunk van, két nem lét között.
• Sok olyasmit írtál, ami nincs, csak a költők lelkében. Nincs már méltóság. Megalázottság van. Alamizsna sincs. Kegy van. -.appa.

Réveteg tekintettel nézett ki, az emlékhely ablakán. Bizonyítására, hogy lát is. Na, né mán. Ott gyön a nagyboldogasszon. Ezt mondta Belevári, amit mellesleg nem kellett volna mondania. Akit, nem mellesleg, ugyanúgy Brúnónak hívtak, mint sok más Brúnót, a Földkerekségen. Ez utóbbi Brúnóra vonatkozott, és nem a nagy boldogasszonyra. Amúgy, mentségére legyen mondva, nem igen tudta mit beszél. De, már nem akarta azt mondogatni, amit eddig mondott, hogy: na, mégeggyet, oszt megyek. Lajos kitekintve az ablakon, rosszallóan vonta fel a szemöldökét, és csóválta meg a fejét. A sajátját természetesen, és nem a Brúnóét, pedig azt is megtehette volna nemtetszésének kifejezése gyanánt. De mivel, a nemtetszés szó nem jutott eszébe, ezért szép csendesen megjegyezte: pofád befogod. A zénanyósom minden tiszteletet megérdemel. Csak ennyit mondott. Azt is ippeg csak. Igaz, a fákon elhallgattak a madarak, és a vándorcirkusz oroszlánjai megrettenve húzódtak, a ketrec sarkába. Ez jelzésértékkel bír, arra nézve, hogy mennyire el vannak ezek az állatok kényeztetve. Egy kedélyes kis korcsmai diskurzus is felborítja a lelki egyensúlyukat. Na, de nem így viselkedett Brúnó, bár horoszkópilag Ő is oroszlán volt. Igazán remek érzékkel vetette közbe: jovan, jovan. Mire Lajos is megbékélt, és megenyhülve, az Ő nagy haragjában, azt mondta. Na, azér! Merha, másér nem, máncsak azér is tiszteletet érdemel, mer szülte nekem Timit. Ekkor, megjelent Tímea. Valójában nem. Ettől, nem kell megijedni. Nem úgy az Ő valóságában jelent meg, csak Lajos képzeletében. Egyből tudta, hogy nem így kellett volna mondani, de még az is lehet, hogy a szórend sem volt jó. Elérzékenyülten, azt mondta: bocsáss meg nekem. Ettől Brúnó szeme úgy elkerekedett, hogy akkora karikán, az oroszlánok már vidáman, csonk nélkül átugráltak volna. Ennek az általa bizalmas közlésnek, és közvetlenségnek értelmezett mondatnak, a hatására Brúnó úgy érezte, neki is bocsánatot kell kérni, ezért a leglágyabb, és legbarátságosabb hangján, már-már könnyek között azt mondta: Te is bocsáss meg nekem Lajoskám. Nem tudtam, hogy szült Neked egy gyereket. Lajos homlokára ismét ráncok szaladtak, és árnyaltnyit emelve a hangján felbődült: miii? A cirkusz oroszlánjai, vacogó fogakkal ölelték egymást a ketrec sarkában. Pár madár ijedtében nem kapaszkodott rendesen, és leesett a fáról. No, persze nem volt ez igazi bődülés. Az úgy hangzott volna, hogy: múúú. Mint az már, az eddigiekből ki kellett volna, hogy derüljön, kereskedelmi, vendéglátó ipari helységben voltak. Lajos így folytatta: oszt azt tudod é? –Te böszme jószág, hogy itt, a pofon, meg a seggberúgás ingyenes. Brúnó nem értette, a kérdésfeltevés okát, hiszen ezekkel teljesen tisztában volt. Meg még, nemcsak úgy elméletileg, hanem gyakorlati tapasztalatokkal bírt ebben a témakörben. Érlelődött benne a gondolat, hogy tényleg menni kellett volna, a valahányadik még egy után.  Nem értette a hirtelen Pálfordulást sem. Ezt viszont elméletileg se, mert fogalma sem volt, - hogy mi az? Lajos, ismét megenyhült, már Tímea gondolatától is, és azt mondta: Timi, az én kicsi párom. Azt mondja erre Brúnó: na mongyad mán. Hogy Neked milyen igazad van? Lajos megjegyezte, hogy most montam. Ne hozzál ki, a béketűrésből! Jovan, jovan. Én is ezt mondom. Ne idegesítsd magad Lajoskám, mer az árt a… Itt kicsit várt, mert nem tudta, - minek árt? Semmiképpen nem akarta, úgy befejezni, hogy: a szépségednek. Praktikusan úgy fejezte be, a mondatot: szóval árt. Az igazi végszót, Lujzilla mondta ki. Na! Mit hangoskodtok itt? Húzzatok mosmán haza, a francba! És mivel nem volt nevesítve, ezért mindenki jobbnak látta ha kiódalog a kocsmából.    -.appa