Mindég mondom, hogy könnyen értik félre egymást az emberek. Írásban meg főleg. Gyermekem is magyarázattal kezdi: Évát én úgy gondoltam, hogy már így felnőttként nem olyan evős fajta. Bár lehet mi eszünk sokat. A birizgáló varrattal kapcsolatban, azt írta: Ó a varratot megmutattam az asszisztens nőnek, kiszedte, hogy elnézést, hogy nem szóltak , szóval erre várhattam volna, ez nem felszívódós. Az eredmény negatív lett, ennek örülünk. Aztán láthatjuk a munkahelyi kapcsolatok bonyolultságát is: A kolléganőim, meg kollégáim is néha, olyan dolgokért mérgesek, hogy nem értem. Egyik recepciós kislány szerintem tök aranyos, segít hollandozni, beszélget, pletykál, egyetlen baja, hogy béna takarító listákat csinál néha. Erre kolléganőm szőke kurvaként emlegeti. Egy valamit csinál rosszul, azt se rosszindulatból, legtöbb recepciósnak lövése nincs, hogy milyen rohanós munka ez. Nekem meg lövésem nincs, milyen lent állni, hogy üvölt a vendég minden frinc-francért, mert szoktak velük. Nah, de szerintem ezért mérgesnek lenni. Nah, mindegy ez is az ő dolga. Pedig ő is aranyos, kaptam tőle lestyán magot, most itt nőnek a lestyánok egy nagy tejszinhabos dobozból. Román kislány. Van egy másik román kolléganő, ő is mérges, hogy nem töltik fel a trollit, aztán otthagyja üresen nap végén. De egyébként ő is kedves. Egyedül az olaszokkal nem birok kijönni. Eddig csak eggyel találkoztam, aki nem csak vakarászta a seggét egész nap, és voltak dührohamai. Mondjuk pont az az egy, amelyik nem volt füves. Meg is lepődtem, hogy olasz és nem szív. Erre aztán a következő választ írtam: Még jó, hogy elmentél. Ott birizgált volna a varrat, míg be nem gyullad. Én is örülök, hogy negatív lett, az eredmény. Azt mondják, hogy szerencsére nem vagyunk egyformák. Gondold meg ha, mindenki izgága lenne? Sok psichológiákokat tanultál. Az emberek azért idegesek, mert nem tudnak mit kezdeni a világgal. Nem tudnak mit kezdeni magukkal. Vagy egyikkel sem. Ez egyre inkább így lesz, ahogy látom. Egyre kevésbé lesz az embernek ráhatása, a saját életükre. Ami persze, hogy frusztrálja. Azt hiszi, mert abban a téves illúzióban nőtt fel, hogy van saját élete. Pedig dehogy. Mindenki más, és más illúziót fog fel valóságnak. Azt szoktam mondani, hogy az élet valóban álom, ahogy a szép lelkületű költők megéneklik. Egy szar dolog van benne, hogy nem az Ő álma. Valakié. Mint ahogy Te a Simeket, meg a mit tudom én miket dolgoztatod. Csak minket 3 dimenzióban szívatnak. Arról már leveleztünk, hogy nem is tudsz nekik segíteni. Ezt megtapasztaltad, mint szoc.munkás. Az embereken való segítés is illúzió. Hagyni kellene őket élni. Nem kizsigerelni, minden pénzük elvenni. Ha, nem a politikusoknak, bankároknak kellene a pénz, akkor több ember dolgozhatna. Kevesebbet kellene dolgozni. Most ezek az aljadékok kihajtják a szart is a munkavállalóból, hogy nekik minél több legyen. Jól levonnak a megkapott bérből, és a mocskok jótékonyságot mímelve, osztogatják, mint szociális juttatást. Na, eddig a kesergés. Én sem tudok mihez kezdeni a világgal.   -.appa.

Ott tartottunk ugye, hogy Lujzácska azt mondta: Bár hihetném, Lajos. Bár hihetném. Mondsza csak Lali baba. Itt tartott, egy kis szünetet, aminek hatására a többiek elindultak, mint akik pont most jöttek rá, hogy Ők nem is Lajosok. Lali babák főleg nem. Egy Lali baba mellett legfeljebb a negyven rablók lehetnének. Arról nem beszélve, Ők nincsenek is negyvenen. Arról az ijesztő dologról, már nem is beszélve, hogy az ilyen kedveskedő megszólítás után Lujzácska esetében, olyan dolgok szoktak történni, amit senki emberfiának nem kívánnak. Még az esküdt ellenségüknek sem. Bár az nem volt teljesen tiszta előttük, hogy amerikai filmekben lévő statisztáknak, miért ne lehetne kívánni olyasmit, hogy Lujzilla eligazítsa Őket. Szabad lévén a pálya, és ez alatt a kocsma területét értsétek, ne a trajektóriát. Akiről azt is tudjuk az előző rész alapján, hogy nem nő. Lajosnak ez okozta a legkisebb gondot most. Miért zsarol engem, ez a Lujzilla? Ezen töprengett, de nem tehette sokáig. A mondsza után kis idővel elhangzott a kérdés: hogy lehet így viszonyulni egy nőhöz? De hát Lujzi! – és itt Lajos lefagyott. Majdnem kimondta a Lujzillát. Lujzika, amúgy sem kis szeme elkerekedett, és ajkai picinykét nyitva maradtak. Fejét picit oldalra billentve, kíváncsian várta a fojtatást. Lajosunk még jobban megijedt. Azannya, micsoda szexi beállás, - állapította meg magában, és egy szót sem tudott kinyögni. A varázs elmúlt. Mári Lujza, azt kérdezte, hogy: mióta vagyunk mi, ilyen kebelbarátok Lajos. A kérdés kapcsán Lalink, megállapította meg tudna barátkozni vele, de most nem a kebelről van szó. Kicsit belevörösödve dadogta: de, én nem is…nem is viszonyultam. Ne háríts Lajos! Ne, háríts. Átlátok én rajtad. Na, az meg nem miattam van. Mongyad Mónikának. Ű hozta ezt a pólót, oszt még Timeja is erőteti, hogy visejjem, mer jól áll. Kicsit megnyugodva hozzátette. Elnézésedet kérem Gizike. Tudom, nem így kellett volna mondani, de kissé ideges vagyok. Hát lehetsz is Lajos. Lehetsz, mert nem tiszta a lelkiismereted. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szexista gondolataid vannak. Lajos a kétségbeesés felé sodródott. Tagadni, tagadni, erősítgette magát. Tán gondolatolvasó. Tudja mit gondoltam, a bekószáló nőről. Te, Atya Úristen. Ez tudja, hogy megtudnék barátkozni a kebleivel. Úgy döntött Lajos, hogy támad. Ne fogjá rám mindenféle dógokat! Jó? Ne támadj Lajos! Valld be Lajos. Te úgy néztél erre az idegen nőre, mint egy pályán mozgó testre. Gondoltál, az evolutára. Neked még a határgörbe is eszedbe jutott vele kapcsolatban. Amilyen mocskos fantáziád van, Neked a lefejtési görbével kapcsolatban, a ruha lefejtés jutott eszedbe, meg még, a hölgy görbéiről. Domborulatairól. Nézegettetek, mint majom a ketrecben. Le nem vettétek a szemeteket, a kétszer sík területekről. Lajos megnyugodott. Nem is arról van szó, amitől félt. Nyugodtan mondta: azért hangsúlyozta ezeket a felületeket a csajszi, hogy nézzük.  Mijszi? – kérdezte Gizella, némi rosszallással a hangjában, mert neki nem volt szimpatikus, a csajszi. De így, nem beszélünk, mondta hangosan. Neked a burkológörbék is eszedbe jutottak. Hogy tudnád magaddal beburkolni. Sőt, még az ortogonális trajektóriákra is gondoltál. A közös középponton áthaladó egyenesre is. Timikére nem gondoltál? Lajosnak megint beugrott, hogy ez a Gizi gondolatolvasó. De remélem, a vele kapcsolatos gondolataim nem olvasta. Azt mondta elnézést kérek. Lehet helytelenül viselkedtem. Itt, egy igazi Lujzillás felcsattanás történt. Nem lehet! Biztos.  Jóvanna, haggyá! Timikémre, én mint Timikémre, a kicsi kincsemre gondolok, lágyult el Lajos. Tudod, mit gondolok? – kérdezte Lujzilla. Most még nem szólok Timinek, de a következőkben, ne helytelenkedj. Világos? Világos, válaszolt Lajos, és mosolyogva nézett Gizike kétszer görbe felületeire. Mit ácsorogsz itt? – dörrent rá Lujzilla. Azt mondtad sietsz. Lajos kisietett, a kocsmából. -.appa.

 Elöljáróban annyit, hogy a Poeton sokan kategorizálják versüket filozófiaként. Másokra is könnyen rámondják, "remek filozófiád". Az egésszel az a bajom, hogy meglátásom szerint a filozófia, egy szemlélet a világról. Vélem annak kellene lennie. Bimbó professzor, annak idején azt kérdezte, egy előadás közbeni szünet után, egyik osztálytársunktól: ki volt az, akivel a szünetben beszélgetett? Egyik kollégám. Ő is iskola igazgató. Mire a prof. Eltudom képzelni, milyen az iskolája. Őt ismerem, én tanácsoltam el tavaly a filozófiaszakosítóról. Összetéveszti a filozófiát, a mellébeszélés tudományával.

• Sosem mertem filozófiaként kategorizálni írásaimat. Lételméletem abból áll: a világ nem létezik. Ismeretelméletem: a világot nem ismerjük. A világ cirka 4 %-áról vannak sejtéseink. A csillagászok ennél messzebb mennek. Ők úgy vélik, a világ 90-99 % - a nem tud kölcsönhatásba lépni a barionos anyaggal. Aztán kiderül, mikor világról beszélünk, hogy a Földről van szó. Ami lássuk be igaz is, hiszen a Föld, a mi világunk. Persze, vélhetőleg egy aranyhalnak, az akváriuma a világ.
• Azt írod:''A költői kérdésekre nem vársz választ senkitől sem. Benne van a gondolataidba, a sorok között''. Jól látod. Tényleg nem várok választ. Kétkedem, hogy lenne elfogadható, mindenki számára jó válasz. Oda tettem a kérdést, és akinek kedve van, gondolkodjon el rajta. Tényleg próbálkozom azzal, hogy a sorok között, eláruljak valamit, a felmerült kérdéssel kapcsolatban. Nem mondanám, hogy ez lenne a válasz, hiszen kérdéseim kapcsán, újabb kérdések fogalmazódnak meg bennem. Azt gondolom másokban, szintúgy. Gyakorlatilag kimondhatjuk. Írásaimmal, nem jutok semmire.
• Azt mondod: ''Hibernált gondolataid az élet legfontosabb kérdéseit boncolják: kik vagyunk, hogyan, milyen úton, utakon haladunk életünk során''.
  Azt gondolom, valóban felmerülhetnek az emberben, az emberekben kérdések. Jogosan, hiszen nem nagyon tudunk semmit, a világról. Jól, elvagyunk benne. Pontosabban ki jól, ki kevésbé jól. Most írásod kapcsán felmerül bennem, összevetve az előző mondatommal. Haladunk egyáltalán? Vagy csak, elvagyunk benne?
• Köszönöm biztatásod, és köszönöm értékelésed. A korlátok, adnak egyféle nyugalmat, egy kis biztonságot. Nem hiszem, hogy belefogok a korlátok döntögetésébe.
• Köszönöm, hogy véleményedet kifejtetted, írásommal kapcsolatban. A hibernálás, valóban erős elvonatkoztatás. Az utolsó sor, utolsó sora ''másvilág''. Nos, ennek az elérését lenne hívatott lassítani, a hibernálás. Rengeteg kérdőjel rángat minket vissza, utunk (életünk) során. Kiszakítjuk magunk, kampójukból. Szaggatjuk, ruhánk, húsunk, és az istrángot, míg eljutunk a másvilág kapujáig. Azt hiszem, azt nem tagadhatjuk, hogy közben sok csábításnak vagyunk kitéve. Hát, ennyi ez. Még egy dolgot szeretnék Neked elmondani. Huszonévesen kapcsolatban álltam egy költővel. Ő, azt mondta: a költőnek nem kell megmagyarázni a versét. Ebben, egyet is értek vele. Már csak azért is, hogy adjuk meg az olvasónak is a szabadságot. Az értelmezés szabadságát. Nem magyarázhatjuk meg, egyenként, és külön-külön minden olvasónak, hogy miről is szól a vers. Tudom a művészek érzékenyek. Nehezen viselik, ha marhaságnak tartanak valamit is, az írásaik közül. Nem írom, hogy mindez mit jelent. Nem irigylem a művészeket. Állandóan megváltani a világot, közben durcáskodni, és dünnyögni. -.appa.

Kétségtelenül, többen is megállapították, hogy nem is akármilyen testes, az ismeretlen, és itt nem a test nagyságáról volt képzelgés. Ámbár, bizonyos szögből jól látszott, hogy bizony, ha egyszer utódot szül a hölgy, akkor nem igen lesznek gondok a táplálással kapcsolatban, ha csak ezen múlik. Mármint, ha azon, amit többen is kedvtelve szemlélgettek. Abba most talán mégse menjünk bele, hogy nemcsak azon múlik. Ennyi kalandozás után, akkor folytassuk a kocsmai történetet, a tényeknek megfelelően. Annyi még hozzátartozik a dologhoz, hogy Lujzilla tekintetében, a hölggyel kapcsolatban nem érdeklődés tükröződött, inkább megvetés. A nő kezében ugyanis, egy cigaretta volt. Csábos mosollyal, szőke göndör fürtjeit, egy fejmozdulattal kicsit megdobva, csilingelő hangon azt kérdezte: Uraim, tudna nekem valaki nyújtani egy kis tüzet? És, ekkor olyasmi történt, amire ez a nő nem számított. Ahhoz volt szokva, hogy már-már ízetlen tréfálkozások közepette, vigyorogva elmondják, mit tudnának még nyújtani, a tűzön kívül. Mire is Ő, huncutkodva, azt mondaná. No-no, kis beképzelt. Ahogy elnézem, nem kicsit kellene azon nyújtani. Mások elmondanák, a kis tűz helyett, mekkora tüzet gyújtanának. Itt azonban nem ez történt. A tekintetek elképedésre, felháborodásra váltottak. Hölgyem! Hogy, gondolhat ilyet? Honnan jött maga? Mink, itt a huszonegyedik század gyermekei vagyunk. Magácskának, a kilencvenkilencedik évi, negyvenkettes törvény az smafu? A nő arcán a csábos mosoly torz fintorrá vált, és rá is fagyott, amúgy csinosnak mondható, és kimondottan ápolt arcocskájára. Úgy állt meg Ő is, mint aki odafagyott, és egy hang ki nem jött száján. A kocsmáros nő, és vendégei tekintetéből kilövellő megvetés, egyszerűen megsemmisítette, a nemrég még bibliai hasonlatokra emlékeztető jelenséget. A nő kicsit felolvadt, az amúgy igencsak fagyos hangulat ellenére. Valami köszönésféleséget motyogva kioldalgott az ajtón keresztül. Érdekes módon, a teremben tartózkodók is megcélozták az ajtót. Lajos is indulóra fogta a dolgot. Pontosabban, fogta volna. Ám, felzendült egy hang. !Lajooos. Az előretett felkiáltójellel, azt szerettem volna jelezni, hogy Mária Lujza a hangsúlyt előre tette. Már magában, az is elég szörnyű, de tetézte ezt azzal, hogy a három o-betűt, kis dallammal hullámosítva ejtette ki. Amiről tudták, hogy ez már nem is hajlítás, hanem inkább vibratió. Azért, mert kocsmajáró valaki, még lehet zeneileg művelt (ezt is Lujzillától tudták). Erre többen is megálltak, nem a vibratió meghallgatása miatt, de azért mégis. Pedig Lajos volt, az egyetlen Lajos, a teremben. Mária, igazán szexi búgó hangon, így folytatta: drága kisszívem, maradnál vélem, egy kicsinység. Váltanék véled néhány szót. Úgy vélem, ez volt az a mondat, amit a kocsma törzslátogatói közül senki sem szeretett volna hallani. Igazából, már a drága, vagy a drágaságom is vészt jósló megszólítás volt. Természetesen, mondta Lajos, mint a megszólított drága kisszív. Mellesleg, eléggé természetellenesen, mivel némi ideges vibráció érződött a hangjában. Megpróbálta palástolni, de az ilyesmi palást nélkül nem megy. Teszem hozzá. Lajos nem volt jó színész, ami annyiban nem meglepő, hogy egyáltalán nem volt színész. Könnyedséget mímelve, azt mondta: igyekezz csillagocskám, mert sietek. Lajos! Szeretnéd Te, ha erről, a Te Timikéd értesülne? Lajos elképedt. Meg sem tudott mukkanni. Mert ha Te nem szeretnéd Lajcsika baba, akkor Te engem, ne csillagocskámozzál. Lajos elkeseredetten fakadt ki: de Lujzácska, - hát mit vétettem én? Én, egyáltalán nem azért. Hidd el. Mire is Lujzácska, egy végtelen nyugalmat árasztó, lesújtott, beletörődő hang azt mondta: Bár hihetném, Lajos. Bár hihetném. -.appa

• Azt gondolom, annyi kérdőjel akaszkodik ránk, hogy nemigen kaphatunk mindre választ. Egyáltalán. Biztos, hogy mindre akarunk választ kapni?
• Azt gondolom, nem tudhatjuk, mikor fordultunk be, egy zsákutcába. Ahogy az angol mondja. Dead end street.
• Sokszor vagyok én is úgy, hogy teljesen átérzem, amit mások leírtak. Tényleg tehetetlenek vagyunk. Nem tudhatjuk, mikor lefordulunk egy sarkon: nem ez e, a vég? (dead, vagyis nemcsak befordultunk, de fel is, fogunk) Egyre több kérdőjel akaszkodunk össze. A válaszok egyre bizonytalanabbak. Kijelentő mondatot várnánk, de mire végig olvastuk, a mondat végén pont helyett, újra kérdőjeleket látunk. Köszönöm soraidat.
• Sajnálom. Az öregek már ilyenek. Végig gondolják, és eljutnak a másvilág gondolatáig. Ez történt most is. Értékelésed köszönöm.
• Nagyon köszönöm értékelésed, és okfejtésed. A leírtakkal kapcsolatban. Olyan meggyőző erővel írsz, hogy a végén, még én magam is elhiszem, hogy jó.
• Azt gondolom, hogy sokat csalódtunk, és nem bízunk már a csodafélékben. Azt is gondolom, a zsákutca is életünk része. Próbálkozhatunk, de nem biztos, hogy ki tudjuk kerülni. Kétségtelenül jobb lenne mennünk a nyíl egyenes utcán, de ebben, és sok minden egyébben sem mi döntünk.
• Az is eszembe jutott. Vajon, ha csak az egyenes úton mennénk? – és nem lehetne lefordulni sehol. Az jobb lenne? Mondhatjuk persze. Lehessen letérni, de nem kellenek zsákutcák. Akkor nem tévedhetne az ember, hiszen minden út vezetne valahová. Ilyen módon, nem sérülne az illúziónk sem, ami az ember szabad akaratáról szól.
• Akárhogy is számolom, (könnyű dolgom van) Te vagy az első életemben, aki megdicsért a szorgalmamért. Hát, ezt is megértem. Értékelésed túlzó ugyan, de jól esett. Az sem lehetetlen egyébként, hogy igaz, és mikor a versekről tanultunk, még nem voltam szorgalmas. Ennek tudható be, nem tudom, hogyan kell verset írni.
• Azt hiszem, többünknek vannak azonos gondjaikból adódóan, azonos gondolataink. Ebből adódik az, hogy bizonyos emberek hamarabb közös nevezőre jutnak. Jobban megértik egymást. Minél nagyobb empátiával rendelkezik valaki, annál valószínűbb, hogy több emberrel képes kapcsolatot kialakítani. Értve ez alatt, egy olyan kapcsolatot, ami derűs, és súrlódásmentes.  -.appa.

Lujzilla egyhangúan töltögette a háromcenteseket, míg a többség hangtalanul nyelegette a háromcenteseket, és egyhangúan bámult ki az emlékhely ablakán. Ez, egy hangulatjelentésnek tökéletesen megfelel. Teszem hozzá, már nem élünk az átkosban. Ebből következik, hogy ez a hangulatjelentés nem politikai indítattatású, hanem irodalmi eszközként jelenik meg. Na, hamán ilyen helyzetjelentésnél tartunk, akkor hagy tudjátok meg: miért háromcenteseket töltöget Lujzilla? Egészségesebb. Most felmerülhet a kérdés. Honnan tudjuk ezt? Lujzilla mondta. Ide csupa békés ember járt. Nem akartak ujjat húzni Lujzillával. Régit se. Nagyon jól emlékeztek, mi történt régebben. Úgy voltak vele, jobb a békesség, mint a megbékélés. Másrészt a faluban nem volt több kocsma. Még egy apró kiegészítést teszek. Itt most gondoljatok a megbékélni szó, ama értelmezésére, ami a Bibliában úgy jelenik meg, hogy: megtért őseihez. Itt egyenlőre, senki nem kívánt megtérnie. Még hazatérni se, inkább még egy háromcentest akartak. És akkor ebben a nem mindennapi pillanatban az emlékhely ablakán kitekintve olyan jelenséget láthattak, ami szintén nem mindennapi. Úgy vonult el, mint az Úristen, a Hóreben Mózes előtt. Na, hogy tisztázzam a dógot. Ez a Mózes, nem az a Mózes volt. Ebből kifolyólag, ez a Mózes láthatta, ahogy teljes dicsőségében elvonul előtte. Meg a kocsma előtt. Ha nem is az ÚR, de ez a jelenés. Mellé, még minden hang nélkül. Szó benn akad, lehelet megszegik. Csak itt ajtó mögül, nem ősz bárd emelkedett, mint Aranynál. Mindezt Lujzillától tudták, abból kifolyólag, hogy ugye tavaly Arany év volt. Nem aranyér. Ami egy elég kellemetlen betegség, amiről Lujzilla elmondta, hogy visszér tágulat. No, és ebből azt is tudhatjátok, hogy nem is a telér, ami ezt a már emlegetett értékes fémet tartalmazza. Most azonban Mózesnek nem volt ideje végig gondolni, hogyan nyerik ki a telérből az aranyat, mert az ajtó mögül, maga a jelenség bontakozott ki. Régebben, azt mondta volna, hogy :jelenség jelent meg, de Lujzillától tudta, hogy választékosan kell beszélni. Minden szempár erre a nőre meredt. Trajektória, mondta Lajos. Mire Mózes elképedt. Az annya! Te ismered, a csajt? Ezen fokú tudatlanság hallatán Lajos teljesen elképedt, de most ennek nem adott hangot, hanem magát a jelenséget szemlélte, teljesen átszellemülve, átadva magát a tudományos érdeklődésnek. Megállapította, hogy itt nemcsak pályagörbe, de egyéb görbék is előtérbe kerülnek. Mi több a szemlélt, kiterjedt testnek, nem egy pontja, de több pontja is kiemelkedett. Mondhatni, nem is görbéket, hanem inkább domborulatokat szemléltek mindannyian. Lajosnak, az is beugrott, hogy: valamely vonatkoztatási rendszerhez viszonyítva leírt görbe. Természetesen itt is domborulatokat kell érteni. Természetesen a viszonyítás, ebben a rendszerben Az Ő Timikéje volt. Halványan azért felötlött benne, hogy: mi lenne, ha mégiscsak viszonya lenne ennek a tömegközéppontnak a középpontjával? De, természetesen, ezen gondolatot elhessegette magától. Lévén ugye, komoly gondolkodású fiatalember. -.appa.

A fenti címmel jelent meg írásom a Poeton. Mivel szoktam, itt is versnek tűnő írásokat megjelentetni, ezért közreadom. DE! Nem ám, csak úgy pőrén-szőrén, ahogy az Isten megadta. Lesz mellette egy kis körítés. Nem elírás. Nem kerítés lesz mellette, hanem körítés. És nem is Szögediesen mondom, vagy mondtam. Valamit, hagy áruljak el magamról. Én leginkább krumplipürével szeretem a dolgokat. Úribb helyeken burgonyapüré van. Ezzel van egy kis baj. Ez köret. A kekecek, kekeckedhetnek, hogy az nem körítés. Szerintem meg, de. A baj az, hogy ritka hely, ahol tudnak pürét készíteni. A mester szakács, odatesz a marha nagy tányér sarkára (mind a négyre) egy-egy ötven filléres gombóc fagyinyi tört krumplit. Miért mondom ezt? Mert gyerekkoromban, volt ötvenfilléres fagyi. Kisebb volt, mint a forintos.  Mielőtt felhördültök. Volt külön adagolója. Tudom én, hogy a táplálkozáshoz tartozik az is, esztétikailag hogyan néz ki. Nem lenne szabad elfeledni, a táplálkozást sokan evésként fogjuk fel. Nem a látvány érdekel elsősorban. Az íze, és az illata. Az sem utolsó szempont, hogy egyen is valamit az a szegény ember, ha mán étterembe ment. No, akkor lássatok hozzá. Nem az étkezéshez. Az olvasáshoz.

Nem tudom.
Mikor azt mondom: sajnálom.
Vajon tényleg sajnálom-e?
Vajon az embernek
Tényleg megvan - mindene?

Jót cselekedni? Az dicséretes.
A megváltás roppant ígéretes.
Aztán mégis! Minden olyan kétséges.
A bűnbeesés, ami tökéletes.

Eddig tart. Az egyik, igazán mérvadó Poetos költő. Pődör György, a következőket írta: ''Véremet adom bűneitekért, ha garantáljátok feltámadásomat!''
A fenti sorok jutottak eszembe versed kapcsán! Szívvel
Gyuri

Bánlaky László, aki szintén jeles tagja, a Poet világának, az alábikat írta:                                                      Marcangoló versed nehéz értelmezni - sajátos felfogásod van, de nekem tetszik.
Laci.

Erre, a következő választ küldtem:

Kedves Laci!

Köszönöm. Nekem magamnak is nehéz értelmezni. Adódik ez abból, hogy a világot is nagyon nehezen értelmezem. Pontosítok. Értelmezgetem, de nem értem.                                                                                       Pedig nagyon egyszerű. Nincs. Nem létezik.                                                                                                           Ezt, így tudom. És mégis. Valahogy nem akarom elhinni. ü

Nos, eddig az idézetek. Drágáim, ennyi a történet. Mondhatom azt is: ez így történt. -.appa.

Lássátok be, hogy nem hagyhattam ki, azt a szöveget, hogy jó nagy buli lehetett. Amúgy meg tényleg az volt. Az idén még nagyobb lesz. Gyülekező már szerdán. Ezért írtam: A rom, nem a bulikor keletkezett. Az, ott van a zeleméri állomáson. Mikor megnéztük, (Te találtad ki) ott találkoztunk Zsuzsival. Szerintem tavaly tavasszal. Na, hát ottan vótunk, osztán mán Te is tudod. Mire is replikázott a gyerek: „Gondoltam, hogy nem akkor keletkezett, hogy Zelemért mondod, így már emlékszem. Elfelejtettem, öregszem én is”.  Aztán írtam én mindent, ami eszembe jutott: Rozi elmúlt nyolc hónapos. Most már dolgokat megkóstol. Az öhönt például ette. Előtte, nem lehetett a kanállal a száját szétfeszíteni. Itt is vannak mindenféle dógok, amit ennie kell a babának, aztán vagy betartják, vagy nem. Nem tudom Éva mennyire volt evős babaként, abban igazad lehet, hogy az ilyesmi is örökölhető. Éva most nem olyan evős fajta, de Rozi olyan. Anyatej, joghurt kefir. Azt említettem, hogy slambucból is evett. Örülök, hogy jó a pajzsmirigyed. Nem tudom, hogy miként megy odakint a vizsgálatok finanszírozása. Biztos, azt végzik el, amivel küldtek. Azt írják le, a papírra, és annyi. ha kell valami, küldjenek megint. A műemlékekkel kapcsolatban. Itt is így van. Ha valami műemlék, akkor azon nem szabad változtatni. Ezért dől össze a kastély, ami fiú kollégium volt. Tudod a régi MTH. Pénzt nem adnak rá, csak elvárások vannak. A sulinak meg, nincs pénze. A megstoppolásoddal kapcsolatban. Nem tudom, mennyi idő alatt szívódik fel a varrat. Gondolom, a külső rész, csak azután esik le. Az a lényeg, hogy a seb jól van. A kollega nőkkel kapcsolatban. Azt gondolom, ebben a formában jól kezeled a kolléganőket. Semmibe sem érdemes belefolyni. Utána az van, hogy Te mondtad. Sok lehetőség van. Válasszon mindenki magának belőle. Ő döntése. Ő baja, vagy öröme. A mérgezett tojásokkal kapcsolatban. Itt nem írták, de nem is igen kerestem rá, hogy mi van a tojásban. Lehet ide is került, belőle. Nincs ebből semmi probléma. Akkor majd leszedik a polcokról, és eladják másképpen. Nem valószínű, hogy hagyják azt a sok jó tojást kárba menni. Ebben, hogy jó, azért némi irónia van. Úság van veletek kapcsolatban. Itt most van a Sziget Fesztivál. Az hírlik, hogy rengeteg Holland jön ide bulizni. Ha jól emlékszem tegnap volt a Pink koncert. Úgy rémlik nekem ez valami asszonka, akinek nem igen tudnék, egy nótáját se mondani, ami normális közeli lenne. Lehet, hogy tévedek, de én nem jegyzem szegénykét. Nyílván nem úgy szegény, hogy nincs Neki mit aprítani, az apró tartójába. Ma egyébként Balázska horgásztatás lesz, a Kacsáson. Jön az apjával. Rebus Rozival Zsuzsinál van, de napközben mennek Imre bácsihoz Böszörménybe. Ide visszajött a kánikula, de úgy mondják meterológusék, péntektől megint lehűlés lesz. Nem normális az időjárás. Ja. Ne lepődj meg. Szőllősi Lacikának megadtam az email címedet. Azóta biztos megkaptad a levelet, mert nekem is küldte Laci másolatban.  -.appa.

Ez is tavalyi történet. Említettem én már, hogy Bodaszőlőn volt családi összejövetel. Írtam, hogy a templom rom előtt balra kell fordulni.  Mire is azt írta, az én gyermekem: Én nem igen emlékszem erre a romra. De jó nagy buli lehetett akkor. Hát azért Éva se evett emlékeim szerint olyan rettenetesen jól. Gondolom tanul a gyerek ilyet a szülőtől. Barátnőm babája öthónapos, de anyatejen van, olyan pufi, mint egy pöffeteg gomba. Barátnőmnek elmondták, mit, hogy kell adni a babának, de elvileg már négy hónaposan, valami gyümölcs pürét kellett volna adni neki. De ő azt mondta kicsit ki tolja, hogy anyatejbe van minden, ami kell. Itt D vitamint adni kell a babának, nem tudom ez otthon, kötelező e? Ma voltam endokrinológusnál, azt mondta februárba megnéz, ha akkor is jó, nem kell mennem többet. Kérdeztem, hogy a menstruációval mi lehet. Azt mondta, hogy a pajzsmirigy rendben van, menjek vissza a házidokihoz. Szerintem, ha nem házidoki küld be kórházba, nem fizet nekik a biztosító. Mert, ha pluszkérdésem van, folyton visszaküldenek. Itt meg képzeld el, igen nehéz lecserélni az ablakot, ha a belvárosban vagy. Mert minden műemlék, hogy a turista a régi arcát lássa Amszterdamnak. Úgyhogy sokszor a belső udvarra néző ablakok újak, az utcára nyíló meg régi. Ez a varrat meg még mindig itt van rajtam, de megyek boltba, ott a doki útközbe megkérdezem. Ezzel kapcsolatban, akkor tájékoztatlak benneteket, az előzményekről: „Ez az anyajegy felkaromon, majdnem hátul volt, nőtt kettő is, ez olyan csunyácskának nézett ki. Doki szerint nem az. Azért leérzéstelenített és kiszedte és megvarrt itt. Most foldozott vagyok, mint a stoppolt zokni. Ez a cérna úgy néz ki, mint a horgász damilod, elvileg leesik magától majd. Érzéstelenítőtől jól elálmosodtam, lepihentem egy kicsit, nem ébredtem fel csak másnap tizkor. Aludtam 18 órát. Csipkerózsika is megirigyelte volna, nem tudom mi volt abban a szuriban. Semmit nem éreztem, akkor tudtam meg, hogy összevarrta a sebet, amikor megláttam. Érezni csak, nyomást meg hideget éreztem, ezt a nyiszbolást, és varrást semmit. Gondolom ezért adta. Bár nem értem miért aludtam így el tőle. Ezt a házi doki csinálta.” Irtam, hogy ne tolmácsoljon, olyan emberek között, akik nem beszélnek angolul. Nehogy ráfogják, hogy Ő mondta. Erre, így válaszolt: „ Nem tolmácsolok én a kollégának, összevesznek maguktól, jönnek hozzám nyavajogni. Mondom nekik, hogy én meghallgatom őket, de nem fogok egyik pártjára se állni, mert velem mindketten rendesek. Meg, hogy valószínűleg nyelvi problémáik vannak. De tojnak ezek erre. Velem nem veszekszenek, aztán nekem ez így jó.” Ebből láthatjátok, megfelelő körültekintéssel kezeli az eseményeket. Újdonságról is beszámolt: „Oh, láttam magyar hírekbe, hogy Hollandia mérgezi a tojásokat. Valóban valami rovarölő szer magasabb volt, mint a megengedett határ. Ezt észrevették, visszahívták a tojásokat és ennyi. Hivatalos oldalon közzétették a tojás kódokat, amit ne együnk meg. Felhívták a figyelmet, hogy gyerekekre veszélyes, mert kisebbek gondolom. Ha jól emlékszem fipronil a neve, ami bekerült a tojásba. Nem biztos, hogy jól emlékszem”.  Na, ennyi. Akkor, majd a templomrommal folytatom. -.appa.

Ezt most azért tolom elejbetek, hogy lássátok nem fenékig tejfel az élet, a szabdság világában sem. Miből gondolom? Ebből: „Vettem egy kis holland könyvet, olyan mint az i love words ( szeretem a szavakat) angolból. Csak ebben képek vannak, holland szó mellette, és angol. Most ezt tanulom. Úgy el voltam kenődve, hogy nem értenek, de rá kellett jönnöm, hogy aki angolul nem tud, az lehet hollandul se. Mert a holland kollégák, meg a kis holland lakótárs megért. Ebbe a hotelba a takarító kollégák olyan rosszul beszélnek angolul, hogy tényleg felidegelnek. Ha múlt időt használok nem érti, ha kellene, tudna, hasonlót használok nem érti. Folyamatosan jelen időben beszélni meg nem lehet, mert akkor meg azt hiszi, hogy akkor történt valami. És mindenféle pletyka visszajön hozzám, mert félreértik a szar angoljukkal, amit mondok. Egymással nem beszél némelyik, mert összevesztek, mert félre értik egymást. Nah, megyek alukálok”. Képzeljétek el. A múltkor azt írta Márti, hogy a kebeboshoz, olyan kislány érkezett, aki a románon kívűl semmilyen nyelvet nem beszél. Komolyan mondom, én ezért nem merek nekivágni a világnak. A következőn lehet többen is meg fogtok lepődni. Arról van szó ugyanis, hogy köszöntöttük névnapja alkalmából, a gyereket. Amit jól nevelt gyermekként megköszönt. Megtudtam, ott nincs névnap. Erre írtam: Szívesen tettük. Mi, itt Európa, eme szegletében, még ösmerjük a névnap intézményét. Ez amúgy, tényleg érdekes. Mikor Márti mondta az egyik holland manusnak, ezt a névnapi köszöntősdit, az teljesen meglepődött. Azt mondta, hogy azt hitte a menyasszonya szívatja, hogy minél több ajándékot kapjon. Most meg úgy döntöttem, ismerkedjetek Amszterdammal. Nem a nevezetességeivel, hanem csak úgy egyes részeit. Azt írta az én kislányom: „Meglátogattam kis hajdúnánási barátnőm. Ő Hofddorpban lakik (ez főfalut jelent magyarul). Ahol én lakom Amszterdamon belül, Osdorp meg ökör falut jelent. Hiába szeretnek itt földműveskedni. Még van olyan tv sorozat is, hogy boer zoek vrouw, avagy paraszt keres asszonyt, olyan, mint otthon a nagy ő volt. (No, jól elkalandoztam itt.) Szóval Hofddorp testvér városa egy magyar városnak és elnevezték az egyik szökőkutat a városról. Próbálom elképzelni, ahogy a hollandok próbálják kimondani, hogy Hódmezővásárhely. Jó kis testvérvárost leltek”. Erre a következő módon reagáltam: Nem is tudtam, hogy ilyen városrészek vannak ott. Mondjuk várható volt, itt is vannak különböző elnevezések. Velünk szemben a sin túloldalán a boci telep. Azt nem tudtam, hogy van nánási barátnőd. Egyszer tedejiről meséltél, akinek átütemezték, az adósságát. Itt is volt, ilyen paraszt műsor. Az volt a címe, hogy „A gazda”. Lehet most is van. Hódmezővásárhely jó. Onnan származik Lázár János úr, aki elég magas beosztásban van. (Itt teszem hozzá, hogy az óta volt egy választás, és Lázár távozott hivatalából). -.appa.