Lujzilla egyhangúan töltögette a háromcenteseket, míg a többség hangtalanul nyelegette a háromcenteseket, és egyhangúan bámult ki az emlékhely ablakán. Ez, egy hangulatjelentésnek tökéletesen megfelel. Teszem hozzá, már nem élünk az átkosban. Ebből következik, hogy ez a hangulatjelentés nem politikai indítattatású, hanem irodalmi eszközként jelenik meg. Na, hamán ilyen helyzetjelentésnél tartunk, akkor hagy tudjátok meg: miért háromcenteseket töltöget Lujzilla? Egészségesebb. Most felmerülhet a kérdés. Honnan tudjuk ezt? Lujzilla mondta. Ide csupa békés ember járt. Nem akartak ujjat húzni Lujzillával. Régit se. Nagyon jól emlékeztek, mi történt régebben. Úgy voltak vele, jobb a békesség, mint a megbékélés. Másrészt a faluban nem volt több kocsma. Még egy apró kiegészítést teszek. Itt most gondoljatok a megbékélni szó, ama értelmezésére, ami a Bibliában úgy jelenik meg, hogy: megtért őseihez. Itt egyenlőre, senki nem kívánt megtérnie. Még hazatérni se, inkább még egy háromcentest akartak. És akkor ebben a nem mindennapi pillanatban az emlékhely ablakán kitekintve olyan jelenséget láthattak, ami szintén nem mindennapi. Úgy vonult el, mint az Úristen, a Hóreben Mózes előtt. Na, hogy tisztázzam a dógot. Ez a Mózes, nem az a Mózes volt. Ebből kifolyólag, ez a Mózes láthatta, ahogy teljes dicsőségében elvonul előtte. Meg a kocsma előtt. Ha nem is az ÚR, de ez a jelenés. Mellé, még minden hang nélkül. Szó benn akad, lehelet megszegik. Csak itt ajtó mögül, nem ősz bárd emelkedett, mint Aranynál. Mindezt Lujzillától tudták, abból kifolyólag, hogy ugye tavaly Arany év volt. Nem aranyér. Ami egy elég kellemetlen betegség, amiről Lujzilla elmondta, hogy visszér tágulat. No, és ebből azt is tudhatjátok, hogy nem is a telér, ami ezt a már emlegetett értékes fémet tartalmazza. Most azonban Mózesnek nem volt ideje végig gondolni, hogyan nyerik ki a telérből az aranyat, mert az ajtó mögül, maga a jelenség bontakozott ki. Régebben, azt mondta volna, hogy :jelenség jelent meg, de Lujzillától tudta, hogy választékosan kell beszélni. Minden szempár erre a nőre meredt. Trajektória, mondta Lajos. Mire Mózes elképedt. Az annya! Te ismered, a csajt? Ezen fokú tudatlanság hallatán Lajos teljesen elképedt, de most ennek nem adott hangot, hanem magát a jelenséget szemlélte, teljesen átszellemülve, átadva magát a tudományos érdeklődésnek. Megállapította, hogy itt nemcsak pályagörbe, de egyéb görbék is előtérbe kerülnek. Mi több a szemlélt, kiterjedt testnek, nem egy pontja, de több pontja is kiemelkedett. Mondhatni, nem is görbéket, hanem inkább domborulatokat szemléltek mindannyian. Lajosnak, az is beugrott, hogy: valamely vonatkoztatási rendszerhez viszonyítva leírt görbe. Természetesen itt is domborulatokat kell érteni. Természetesen a viszonyítás, ebben a rendszerben Az Ő Timikéje volt. Halványan azért felötlött benne, hogy: mi lenne, ha mégiscsak viszonya lenne ennek a tömegközéppontnak a középpontjával? De, természetesen, ezen gondolatot elhessegette magától. Lévén ugye, komoly gondolkodású fiatalember. -.appa.