-’25.04.05.

Tegnap megjöttünk Debrecenből. Kis kitérővel, mert Böszörményből hoztunk gyöngyikét (hívják györgyikének is) a szomszédasszonynak. Tetszik Neki, hogy milyen szépen sorban vannak a lila virágaim, a garázs előtt. Tettünk vettünk, ebédeltünk. Utána szunyókáltam. Mikor végeztem, kérdi Attila: menjünk? Mondtam, - mindjárt kabaré. Majd utána. Szépen lecihelődünk. Ja! – közben kiderült, hogy az etetőanyagot, meg a csontit nem hoztam fel. Legalábbis, nem találtam a hűtőben. Ahogy megyünk a kocsi felé, egyből feltűnt, hogy ritkán ugyan, de csepereg az eső. Attila mondta is: mégiscsak a kabaré előtt kellett volna indulni. Lenn a garázsban megtaláltam egy vedérben, amit a hűtőnél hiányoltam. A csontik nem éltek, de lefulladtak. Az még jó. Az etetőanyag szőrös ugyan, de nincs penész szaga. Inkább olyan édeskés, mintha mannitos erjedés felé ment volna. Boroknál, ez inkább melegben szokott előfordulni. Mi legyen? – kérdi Attila. Annyira nem esik. Menjünk ki az őrházira. Hátha, ott ennyire sem esik. Ott na-ná, hogy jobban esett. A part is gyorsan sárosodik. Csúszós lesz. Fürödni, még korai. Menjünk akkor a Balázs-érre. Esélytelen a halfogás, de legalább friss levegőn vagyunk. A derékszögnél leparkoltunk. Az a rész nagyon ki van ülve. Esett, de nem tűnt vészesnek. Lejjebb mentünk a Gyuszi helyére. A szembe parton egy burvány jelent meg. Gondolom, kistartolt onnan egy csuka. Maradjunk itt. Pakolgatunk. Ott a doboz a mérleggel. Na, ez az, amire nem lesz szükség, - mondom nagyon bölcsen. Szórok egy kevés pelletet, majd a kevés etetőanyaggal, jól megszórom a pályát. Szerelem a négyes botot. Durva cájg. 22-es főzsinóron 16-os előke, 14-es horoggal. Arra leszek figyelmes, hogy e.kárászok forognak jó kedvűen. Alul, három helyen is, nagy buborékolással mozognak teknősék. Mindjárt az első bedobásra, mintha kapásom lett volna. Ez nem lehet akadozás a fenéken, hisz fél vízen lehetek. A következőnél hagyom, hagy vigye. Akkor sem akad. Az e.kárászok ott vigadoznak. Az eső egyre jobban esik. Attila nem is szerelt. Leült, és ahogy félre nézek, szunyókál. Már a negyedik e.kárászt fogom, mikor szerelni kezd. Gyuszi azt mondta a múltkor, hogy egy szem csonti. Én két szemmel csalizok. Nekem bejött. Attila egy szemmel horgászik. Mondjuk, Neki 16-os horga van. Az úszója nagyobb, és nincs antenna tőig kisúlyozva. Fogdossuk a halakat. Időnként pelletet dobok. Nem megyek ebben az esőben etetőanyagot keverni. Néha, egy csipet csontit dobok. Távolról égdörgés is hallatszik. Csak úgy grátisz, időnként szakad a sűrű eső. Maradunk, hisz eszik a hal. Többször mondom, - na, ez az utolsó! Még egyszer bedobom, - jó ez a csonti. Attila, azt mondja: tényleg befejezem. Én is megfogom az utolsó halat. Kábé, ez már az ötödik, ami utolsó. Mérlegelés. Erre, az eső teljesen eláll. Mit mondjak? - rendes tőle. Attila fogott 12 e.kárászt, két bodorkát, és egy szép nagy küszt. Ez volt 65 deka. Én 25 e.kárászt fogtam, és egy vörösszárnyú keszeget. Ezek 1,86 kilót nyomtak. Mondhatjuk, másfél órai horgászat alatt, ez nem rossz teljesítmény. A kocsiban a motoros dzsekit levettem magamról. Bizony a munkáskabát is nyirkos volt. Hazafelé, újra esik. Kit érdekel. Beadtam, a fűtést. Otthon, fél kalmopirin, 2 cent diópálinka. Két cent szilva. Meleg vizes tusolás, majd vacsora.

Ma is készültünk, de nagyon hideg szél fújt. Ezért úgy döntöttünk, hogy szétnézünk, mit csinálnak kinn az őrültek. Az érrel kezdtük. Hát megint egyedül lettünk volna. Felmentünk az északi ágra. Elmentünk a hídig. Két helyen láttunk, apró gyűrűzést, ami haltól is eredhetett. Hatalmas zúgással énekeltek a nyárfák koronái. Talajszinten is hideg szél fújt. A téli sapka ellenére fázott az ember tarkója, vagy füle, ha kilógott a sapka alól. A déli ágon is szétnéztünk. Ott nem volt olyan hidegérzet. A tegnapi helyen, a hangunk hallatára megjelentek a teknősök. Volt, hogy egyszerre, két helyen is pezsgett az iszap. Begyalogoltunk, a beállóig. Ezen a rövidebb hosszon több olyan jelet láttunk, ami halra utalhatott. Menjünk, nézzük meg a Tiszát. Az erőmű parkolójában két autó állt. Nem biztos, hogy horgászok. Lehet, sétálnak az arborétumban. Mögöttünk jött egy autó. Az egyből látszott, hogy nincs horgász a nő alatt. A szoborról beszélek). Egy hét alatt, egy félméternyit apadt a Tisza. Egy táblán bukott a víz. A túlparton, két nézelődő gyalogolt. Beszélgettünk egy sporival. Neki Tokajban van a csónakja. Ide is ki szokott jönni, szétnézni. Szépen fogják a nagy keszegeket. Amekkorákat mutatott azok kilós körüliek. Egész télen fogták. Ő kocsiba ült, Mi elindultunk a sólyázó hely felé. Előttünk egy házaspár ment, az unokával. Több helyen lenéztünk, de nem igen vannak olyan helyek, ahol egy fíderrel be lehetne dobni. Könnyen meglehet, hogy a négy tábla környékéig le kellene gyalogolni. Az bizony messze van. Fiatal koromban gyakran legyalogoltunk addig, hiszen úsztatva, sok keszeget lehetett fogni. Egyszer, több mint 20 kiló keszeget fogtam. Mindezt egy hetes spiccbottal úsztatva, csonti csokorral. Aztán lustább lettem, és elkezdtem az első lépcsőnél horgászni. Itt ugyan kisebbek voltak a keszegek, de nem a nagyság volt a lényeg. Egyszer nosztalgiából lementem. A megváltozott áramlás viszonyok elvitték a partot. Egész fentről lehetett horgászni. Nem lehetett irányítani az úsztatást. Sokat fogtunk, de apróságokat. Most, azt néztük, hogy amennyiben lejjebb megy víz, akkor a sólyázó hely körül lehet majd keszegezni. Úsztatva, vagy fíderrel. Úgy legyen! Most lelövöm a poent. Eddig, nemhogy nem mentünk le, még nem is horgásztunk a Tiszán.  -.appa.