Mindég mondom, hogy könnyen értik félre egymást az emberek. Írásban meg főleg. Gyermekem is magyarázattal kezdi: Évát én úgy gondoltam, hogy már így felnőttként nem olyan evős fajta. Bár lehet mi eszünk sokat. A birizgáló varrattal kapcsolatban, azt írta: Ó a varratot megmutattam az asszisztens nőnek, kiszedte, hogy elnézést, hogy nem szóltak , szóval erre várhattam volna, ez nem felszívódós. Az eredmény negatív lett, ennek örülünk. Aztán láthatjuk a munkahelyi kapcsolatok bonyolultságát is: A kolléganőim, meg kollégáim is néha, olyan dolgokért mérgesek, hogy nem értem. Egyik recepciós kislány szerintem tök aranyos, segít hollandozni, beszélget, pletykál, egyetlen baja, hogy béna takarító listákat csinál néha. Erre kolléganőm szőke kurvaként emlegeti. Egy valamit csinál rosszul, azt se rosszindulatból, legtöbb recepciósnak lövése nincs, hogy milyen rohanós munka ez. Nekem meg lövésem nincs, milyen lent állni, hogy üvölt a vendég minden frinc-francért, mert szoktak velük. Nah, de szerintem ezért mérgesnek lenni. Nah, mindegy ez is az ő dolga. Pedig ő is aranyos, kaptam tőle lestyán magot, most itt nőnek a lestyánok egy nagy tejszinhabos dobozból. Román kislány. Van egy másik román kolléganő, ő is mérges, hogy nem töltik fel a trollit, aztán otthagyja üresen nap végén. De egyébként ő is kedves. Egyedül az olaszokkal nem birok kijönni. Eddig csak eggyel találkoztam, aki nem csak vakarászta a seggét egész nap, és voltak dührohamai. Mondjuk pont az az egy, amelyik nem volt füves. Meg is lepődtem, hogy olasz és nem szív. Erre aztán a következő választ írtam: Még jó, hogy elmentél. Ott birizgált volna a varrat, míg be nem gyullad. Én is örülök, hogy negatív lett, az eredmény. Azt mondják, hogy szerencsére nem vagyunk egyformák. Gondold meg ha, mindenki izgága lenne? Sok psichológiákokat tanultál. Az emberek azért idegesek, mert nem tudnak mit kezdeni a világgal. Nem tudnak mit kezdeni magukkal. Vagy egyikkel sem. Ez egyre inkább így lesz, ahogy látom. Egyre kevésbé lesz az embernek ráhatása, a saját életükre. Ami persze, hogy frusztrálja. Azt hiszi, mert abban a téves illúzióban nőtt fel, hogy van saját élete. Pedig dehogy. Mindenki más, és más illúziót fog fel valóságnak. Azt szoktam mondani, hogy az élet valóban álom, ahogy a szép lelkületű költők megéneklik. Egy szar dolog van benne, hogy nem az Ő álma. Valakié. Mint ahogy Te a Simeket, meg a mit tudom én miket dolgoztatod. Csak minket 3 dimenzióban szívatnak. Arról már leveleztünk, hogy nem is tudsz nekik segíteni. Ezt megtapasztaltad, mint szoc.munkás. Az embereken való segítés is illúzió. Hagyni kellene őket élni. Nem kizsigerelni, minden pénzük elvenni. Ha, nem a politikusoknak, bankároknak kellene a pénz, akkor több ember dolgozhatna. Kevesebbet kellene dolgozni. Most ezek az aljadékok kihajtják a szart is a munkavállalóból, hogy nekik minél több legyen. Jól levonnak a megkapott bérből, és a mocskok jótékonyságot mímelve, osztogatják, mint szociális juttatást. Na, eddig a kesergés. Én sem tudok mihez kezdeni a világgal.   -.appa.