appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Felderítés, horgászhely előkészítés

2025. július 09. 06:32 - appasztorik

-’24.04.02.

Tegnap felhívtam Gyuszit. Érdeklődtem, - mi újság a Balázs-éren. Vasárnap volt kinn. Előtte 4 hétig nem volt, mert megfázott. A héten megy Debrecenbe MRI-re, de utána aztán horgászni megy mindég. Hát, amikor kiviszik, mert mindenki dolgozik. Vasárnap volt kint, amint azt, az imént említettem. Evett is a hal. Mi, ezek szerint Attilával, már későn mentünk nézelődni. Azt mondta Gyuszi, hat ember volt kinn, rajta kívül. Egy horgászott bentebb, ahol ő szokott nyáron. Az fogott is két kárászt. A többiek semmit sem fogtak. Ők úgy jöttek, hogy gyorsan fognak csalihalat, és már mennek is. A kárászok kijöttek a vermelésből. Tavaly ilyenkor, már tömegesen lehetett fogni a kárászt. Ő is fogott kárászt, meg keszegeket és küszt. A legelső hal egy 20 dekás bodorka volt. Érdekes módon nem az etetésen ettek, hanem alatta, vagy fölötte. Nem állt meg a hal az etetésen. Próbálta gilisztával is, de csak az egy szem, lassan lelebegő fehér csontit ették. Én délután kimentem, és megmetszettem az akácot a vízparton. Rendben van, hogy kimegy az ember a vad természetbe, és ott horgászik. Szeretem, ha le lehet rakni a dolgokat. Ha, nem akadozok bele a parti növényzetbe. Lássuk be. Az úszózás mozgalmas sport. Sodortatom a csalit. Gyakorta kell újra dobni. A botot le kell tenni. A kellékeket úgy kell lerakni, hogy kézre essék. Ne boruljon fel az etetőanyagos vedér. Szóval odanyúlok, és az ott van. Nem kell keresgélni. Mondhatjátok: háklis vagy öreg. Miért nem mégy valami remekül kialakított kocka tóra? Egyszerű. Én nem horgászom, nagy halakra. Másrészt, jobb szeretek meglepetésekben részesülni. Mikor beugorhat bármi. Aztán jön, ami a régi társasjátékokban volt. Most mutasd meg! Ezért megyek ki a vad természetbe, és próbálok kicsit szelídíteni rajta. Egyébként a természet, egy ilyen kisebb beavatkozás után, nagyon bölcsen, nagyon rövid idő alatt visszaalakítja magát. Ha már ott voltam, akkor végzek egy kis felderítést. Nem tekintem ellenségnek a természetet, pedig igazából az. Mi emberek, drasztikusan felborítjuk az egyensúlyt. Elnézem, hogy hetente jönnek a közmunkások és letarolják a füvet. Most, amikor írom ezeket, a kánikula miatt már nincs fű. Rég kiszáradt. De jönnek és zúgatják a gépeket. Hamarabb végeznek. Végig szaladnak. Mintha meg lenne határozva, mennyi benzint kell elpöfögni. Na, és akkor még a lomb fúvókról nem is beszéltem. Az is benzin pazarlás. Óvjuk a környezetet. Ennyi morgolódás után térjünk vissza a természetbe. Fújt a szél, de nem volt hideg. Két olyan helyet találtam a polaroid szemüveggel nézve a vizet, ahol nincs vízinövény. Mi lehet ennek az oka? – és hal, van e ott? Ez csak egy próba horgászat során lenne eldönthető. Erős északi szél fújt, ami a csatorna hosszirányára fordult, keleti irányban. Halakra utaló mozgást, vagy halakat nem láttam. Igaz nem is dobtam be semmit, ami odacsalogathatta volna a őket. -.appa. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr9518904328

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása