Na, kezdem azzal, hogy pénteken elmentem Debrecenbe. Csütörtök délutántól péntek reggelig esett a hó. Kiindulási alapom a következőkre épült. Mégiscsak olvad, meg ugye takarítanak. Meg ugye a közútkezelő felkészült a télre. Amit Én nem is vitatok. Az bizonyossá vált, hogy a hóesésre nem készültek fel, pedig az időkép már két nappal előtte hajtogatta, hogy 17 centi hó várható, viharos széllel. (Az is igaz előtte egy napig 80 %-os biztonsággal írtak esőt, oszt elmaradotta vala). Hát most a hó megjött. Szerencsére a viharos szél elmaradt. A hó sem volt 17 centi, de tíz bizonyára volt. Szóval 11-kor indultam. Hát a megyehatárig latyakos jégbordás út volt. A megyehatártól Nánásig le volt takarítva az út. Meglepetésemre Nánástól az autópályáig latyakos volt az út. Sőt a pálya fel, - és lehajtója sem volt takarítva. A pálya tiszta volt. Délután jött a meglepetés, havazás formájában, ami hajnali kettőig kitartott. Reggel 8-kor lementem, hogy fűtök egy kicsit, letakarítom az ablakokat. A centi vastagságú hó nem akart lejönni. A hátsó fűtés segített, és az az ablak szabaddá vált. Az első is olvadozott, de az ablaktörlők csak hosszas piszkálás után váltak el az üvegtől. Zsuzsival elmentünk a piacra (gyalog). Hallani szerette volna, hogy ropog a talpunk alatt a hó. Az olyan jó, - mondta. Átláttam, - ez ellen semmiféle érvet nem lehet felhozni. Kivett a szekrényből egy dzsekit. Ez jó rád. Vedd fel! – meg ne fázz itt nekem. Így aztán sétáltunk. Vettem diót, mert Attilával mindennap megeszünk öt-öt fél diót. Vasváriban az olcsóhelyen 4500 Ft egy kiló, úgy hogy érdemes a nagyvárosban venni. Eszembe jutott. Mikor Pestre jártam munkavédelmi iskolába, az Arany János utcai piacon vettem uborkát, paradicsomot, paprikát és szabolcsi almát. Az alma 4 Ft volt kilónként. Itthon 8 Ft. Aztán a pesti kollégák azt mondták: ne légy már hülye! - az a belvárosban van, és drága. A Keletiből indulsz. Menj át a Garayra. Jött a lányom Győrből. Vegyek banánt, meg kólát. Vettem, együtt utaztunk Nyíregyre. Onnan indultam reggel. Ott hagytam az autó, és onnan mentünk haza Vasváriba. Következő alkalommal mondom a pesti kollégáknak. Tényleg milyen olcsón vettem a dolgokat. Mire azt kérdik, - hol vetted a bejáratnál? Máskor menj beljebb, azok sokkal olcsóbban árulnak. Utána így vásároltam. Most a múltból vissza a jelenbe. Jövetben, az őrházinál benéztünk a víz felé. Be van fagyva. Hazajöttünk, és 12 után úgy döntöttünk, hogy megnézzük a vízerőművet. Alig volt autó. Messziről látszott, hogy egy páros horgászik a tilosban. Ezen a parton nem horgászott senki. A túl parton, a napos oldalon többen is horgásztak. A víz egy fél méterrel magasabb volt a múlt hetihez képest. És erősen folyt. A morajlás alapján arra gondoltam, hogy turbina is megy. Hova kell ilyenkor áram? Úgy döntöttünk lemegyünk a sólyázó helyig. Addig sehol senki. Egy helyen volt, jó erős bicikli kábellel fához kikötve egy molnár kocsi. Nem horgászott lenn senki. Gondolom bement csónakkal. Szemben a napos oldalon, csónakból horgászott is egy sporttárs. Ennyi a történet, ami a legkevésbé szólt halakról, de azért a végére a Tisza láttatta magát. -.appa.