November utolsó napján hívtam Gyuszit. Ő elég megátalkodott. Tavalyelőtt január 5.-én már kezdte a horgászatot. Hátha most még nem fejezte be. Mondta, hogy a halastó engedi a vizet. E miatt, nem olyan tiszta az ér. Magasabb a vízállás is, mind a két oldalon. Nem tudott eddig pinkit szerezni, de holnap kimennek. Jön Zoli, úgy hogy délután kinn lesznek. Az átkötő-csatornán, nagyon fogják a csukát. Valaki vágott helyeket? – kérdem. Mert, amiket tavaly Én vágtam, azt benőtte a növény. Nem tudja. Nem is volt kinn, csak hallotta. Vasárnap tényleg szép napsütés volt. Kimentünk megnéztük az eret. A víz kicsit magasabb volt, mint szokott, de nem volt zavaros és nem folyt. Elég mélyen bele lehetett látni. A déli irányba folyó ág, kicsit magasabb vízszintű volt, de halmozgást nem láttunk. Az északi ágon rengeteg vadkacsa volt. Mikor megjelentünk és elindultunk feléjük, akkor olyan 150 méterről már felrepültek. Hamarosan megtaláltuk a magyarázatot. A lövedékek papírdobozát elhagyták. A hüvelyeket nem dobálták széjjel. Ezért nem várták meg, a kacsák a szokásos 20-30 métert. Átmentünk az átkötőre. Nagyon sáros volt a töltés, de látszott egy kocsi nyom befelé. A felső betonban, a szembe oldalon látszott kis hal mozgás. Rablást nem láttunk. A főcsatorna felé menet három helyet láttunk, ahol le lehetett menni a vízig. Az egyiknél, a partig még volt cirka 3 méter növényzet. Az alsó beton jól horgászható végig. Mi több horgásztak is. A fiatalember pergetett szilikonnal. Mutatta milyen jókat vett a kínai boltban. Szagoljam meg, hogy nem az a büdös műanyag szagú. Tényleg jó illata volt. A hölgy állt a horgászszék mellett, amin egy kislány üldögélt. Mondta a sporttárs, eddig egy koppintás volt. A leánykának beetetett. Tett csontit is az etetőanyagba, de egy mozdítás sincs. Néhány kis halat vinnének a cicának. Tavaly ugyanígy horgászott. Ugyan itt, és egyik tenyérnyi keszeg jött a másik után. Volt kint délelőtt is. Akkor az egész átkötő be volt fagyva. Az élőn dobált, de semmi sem volt. Visszamentünk az autóhoz. Megnéztük a Keletit. A csatorna kezdetén több, szépen kiült helyet találtunk. A dolog érdekessége, hogy itt tilos horgászni. Mikor meghozták a döntést, hogy kíméleti terület lesz, akkor a halőrök azt mondták, hogy azért hozták ezt a döntést, hogy a rabsicok ne garázdálkodjanak. Ezzel sikeresen megvalósították, hogy csak a rabsicok horgásszanak, az adott területen. Jogkövető horgász ugyanis nem megy be erre a területre.

Tegnap szép napos idő volt. Gondoltam megnézzük a Tiszát. Az erőmű alatti részen egyetlen ember sem volt. Csónakban sem. A víz lenn van. Elég gyorsan folyt. A hajókikötőnél lementünk. Attila egyből kiszúrta, hogy egy fluo világítós színű gumihal hever a homokban. A túlparton egy sporttárs üldögélt. Lementünk a sólyázó helyig. A csónakok nagy része, majdnem egész hosszban a parton fekszik. Néhányban víz van. Ez áradáskor ott marad majd a víz alatt. A víz, szép lassan jön fel, és feltölti a csónakot. Visszafelé a töltésen mentünk. Láttuk, hogy egy huzi kocsi a fák alatt van. Valaki lement Dada irányába csónakkal süllőzni. Szembe találkoztunk egy fiatal sporival, aki egy kis lánnyal, és egy pár évvel, idősebb fiúcskával jött. Kérdeztem: süllőre? Megpróbálják, de nem sokára sötétedik. Említettem Neki, hogy a fényváltás körüli időszak jó. A nap még sütött, de fekete felhő sávok jelentek meg az égen. Nem nézelődtünk tovább. Legjobb, ha hazamegyünk. -.appa.