appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

A föld előkészítése

2025. június 03. 06:24 - appasztorik

09.27.

Elnézést kérek azoktól, akik mezőgazdasági jellegű olvasmányt vártak. Ez bizony nem az lesz. Horgászati szempontból jelentős szerepe van a földnek. Hajdú Tamással (Special Mix) történt beszélgetéseim során jöttem rá, milyen jelentősége van a föld használatának az etetőanyagban. Ő sok földet használ, nem véletlenül kapta a „fődes” jelzőt. Mikor még versenyeztem, már akkor is használtak földet. Gyors vizeken apró kavicsot, hogy mihamarabb levigye az etetőanyagot a fenékre. Nagyobb mennyiséget földből véletlenül használtam. Túlvizeztem az etető anyagot. Mancsos kajával nem lehet etetni. Eletetem magamtól a halat. Ahogy viszi a víz az apró szemcséket és az illat felhőt, úgy mennek vele a halak. Keresgéltem a kocsiban, hogy korrigáljam az etetőanyagom állagát. De nem találtam semmit. Tudtam, hogy sok versenyző használja a vakondtúrást, mint nehezítő és kötőanyagot. Megyek és szedek a vedrembe. Elhatározásom tett követte. Az sem baj, ha hangyaboly, csak azok csípnek. Másrészt ne bántsuk őket. Szegények nagy rohangálásba kezdenek, hogy mentsék a lakóhelyüket. Jut eszembe. Szentpéteri Jóska, a 70-es évek második felében nem vitt magával etetőanyagot. Aroma volt a kocsiban. Szedett egy félvödörnyi vakondtúrást, és bekeverte aromával. A kellemes vanília illatú föld vonzotta a keszegeket.  Én három féle földet használok. Függ attól milyen színű a meder. Sárga, agyagosat, mikor azt akarom elérni, hogy egy sávot húzzon a vízben, amire a lejjebb tartózkodó halak felúsznak. Arra számítok, hogy azt hiszik a halak, hogy a többiek ott turkálnak, ahonnan az illatos felhő jön. A másik kettő a fekete és a barnás. Annyi bizonyos, hogy horgászat után, a körmöm alatt meglátszik melyik anyaggal etettem. Szóval, úgy döntöttem, pénteken nem megyek horgászni. Napok óta ígérik az esőt. Ebéd után azt gondoltam, hogy mivel fogytán van, szedek abból a földből, amit az etetőanyagba szoktam használni. Elővettem a kis saválló kanalat, meg a 16 literes vödröt. Nem fogok ott kézzel földet túrni. Nem hiányzik, hogy elvágjam a kezem, vagy megszúrjon valami. Kezdtem a szép világossárga halommal. Aztán csak ráraktam a kicsit sötétebbet is. Elmentem a másik garázshoz, és egy szúnyogháló szitán át rázogattam. Kidobáltam a növényi részeket, és azt a néhány követ, amiket találtam. A diónyi földdarabokat összemorzsoltam. A zöld borsónyi, és annál kisebbek egy zsákba kerültek. Ezeket, amennyire tudom, összetöröm majd és kiszitálom. Ami nagyobb azt benyomom a tiszai etetőanyagba. Aki el akarja kerülni ezt a tortúrát, az a boltokban is válogathat a különböző földek között. Elegánsabb megoldás, mint a gyűjtögetés és a szitálás. Terv szerint úgy volt, hogy ma (szombaton), a szüret után hazajövünk Böszörményből, és megyünk horgászni a Tiszára. Ahogy azt Móricka elképzeli. A napok óta ígért eső megérkezett, aminek következtében a horgászatunk elmaradt. Amúgy csontink is, néhány szem volt csak. Ami nem aggasztott, hiszen a Tiszán kukoricával, és gilisztával is lehet halat fogni. Ezért aztán nem is mentem be egyik horgászboltba se. -.appa. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr3518880856

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása