Délelőtt beszéltem Karcsival telefonon. Elmesélte, hogy esett be a hortobágyiba. A szembe parton volt egy behajló akácia ág, amire gyakran rádobott. Többnyire lejött, de volt olyan is, hogy odaszakadt a horog. Na, ezt unta meg. Úgy öntött, visz egy baltát, és lecsapja azt az ágat. Át is ment, a közelben lévő hídon a túlsó partra. A part meredek. Ereszkedett lefelé. Egy ágat fogott, ami eltört, és Ő a vízbe csúszott. Tud úszni, de olyan pánik tört rá, hogy az borzasztó. Nem is maga miatt, hanem azért, hogy az unokája a túlparton van. Azt mondta, már érti, hogy fulladnak emberek méteres vízbe. Kapaszkodott, de csúszott vissza. Azt mondta: „tudok úszni. Gyerekkoromban fejest ugráltam a hídról”. Kicsit megnyugodott. Kidobta a telefont a partra. A papucsát is. A baltát belevágta a földbe, és próbálta magát felhúzni. A gyerek is átment. Húzta, cibálta, ahogy bírta. Még most is fájnak az izmai az erőlködéstől. Elmesélte, hová jár horgászni a Balázs-éren. A part ott is magas, de délelőtt 11.-ig árnyék van. Egyik alkalommal 11 kiló kárászt fogtak az unokával. Karcsi 2 bottal szokott horgászni. Kimentem délután megnézni a helyet. Sok rucaöröm van. Nem tudom, hogy tud ott annyi szabad területet csinálni, hogy horgászni lehessen.
Gyuszi is kinn volt a lányával. Nem túl sűrűn, de fogdostak. Ő úgy oldotta meg, hogy kivitte a rakós botját. Arra bálakötöző madzagot kötött. Egy 4 méterrel fentebbről, a vízre engedett madzaggal lejjebb húzta a növényzetet. Ott letette a botot, és volt horgászhelyük. Nem sokára kiugrok, és megnézem Karcsiékat, mit alakítanak az unokával. Főleg az érdekel, hogy készít helyet a horgászathoz. A fát megtaláltam, amivel odébb lehet tolni növényeket, de az a sűrű rucaöröm hamar összezár. Később megtudtam, hogy közvetlenül a part előtti részen csinál, egy 60-70 centi átmérőjű nyiladékot, amit időnként megújít.
Szeptember II. vasárnapja
09.08.
Így könnyű, hogy a szeptember vasárnappal kezdődött. A szombati napot kihagytuk. Tárcsán sütöttünk halat. Nem Én. Én csak a pácolást vállaltam magamra. Készítettem citromfüves, és egy vegyes fűszerkeverékű száraz pácot. Meg kell hagyni, hogy jó lett. Vasárnap aztán mentünk horgászni. Attila előtte előkét cserélt. Én is kötöttem kettőt (egy 14-es, és egy 12-es horgot), mert az előkém eléggé meggyötört állapotban van. Kiérkeztünk. Gyuszi már ott volt. Félórája, kapás nélkül. Pedig egy liter csontit beetetett. Mondta a teknős család megérkezett. Kb. negyed órán át szedegettem a vízi növényt. Még horgászat közben is háromszor. Ekkor, csak 4-5 szákkal szedtem le. Mindég az etetésemre húzódott a növényzet. Meg fogom próbálni, hogy bezúdítok egy 5 liternyi vizet, az elhajtja a növényeket egy időre. Ilyen gondolataim voltak, míg a kaját kevergettem. Nem először gondoltam erre, de visszafogtam magam. Mi van, ha elzavarja a halakat? Semmi. Nem muszáj mindég halat fogni. Mennyi időre zavarja el, - ha elzavarja? Etetéskor is csobog az ember. Közben áttértem a bot megszerelésére. No, nem az új előkét tettem fel. Nem nagyon esznek. Ma, még kibírja. Gyuszi fogott egy szép nagy törpét, olyan 10 dekásat. Otthon, mikor pucoltam, kiderült egy jó nagy, mogyorónyi nagyságú csonti gombóc van a gyomrában. Én még szöszmötöltem, mikor Attila fogott egy e.kárászt. Gyuszi is fogdosta, de nem igazán ment a hal. Hat után fejezte be. Fogott 9 kárászt, és a törpét, amit Nekem adott. Kezdett hűlni az idő. Szürkült is. ¾ 7-ig horgásztunk. Attila 5 e.kárászt fogott, 39 deka súlyban. Én 8 e.kárászt és két törpét. Ez 84 deka volt. Elég finnyásan ettek a halak. Egy halam maradt le. Bement az akáciás alá. Kihúztam, de a sok vízinövényben, amivel együtt húztam sikerült levernie magát. Fogtam egy 21 dekás e.kárászt. Mivel az előkémen van egy sérülés nem mertem kiemelni. Így aztán az 5 méteres nyéllel szerelt szákkal szedtem ki. Egy külsőszemlélő számára elég fura látvány lehetett a manőverem. -.appa.
