Gratulálok, érdekes és tömör megfogalmazásaidhoz. A címkézéseddel nem értek egyet. Ez egy kórkép körkép. Valós problémákat feszegetsz, ami a társadalmi kereteket (ketreceket) még nem feszgeti. Mindég mondom, hogy az ember hisz. Nos, szívesen elhisszük azt is, hogy milyen jó is nekünk. Vannak, akik felvetik a problémákat. Lám Te is. A hatalmat azonban ez egyenlőre hidegen hagyja. Letudják annyival, hogy na, ja. A költők izgágák. Hagy irkáljanak. Mi történhet? Van itt ez a nem is kis közösség, 46 110 taggal. A költők száma sem mondható kevésnek. (15 355) Alapszabály szerint. No, szex. No, politika. Ügyesen feldobtál mondatokat, amik szép lassan ülepednek alá a tudatokban, amiből később még kisarjadhat valami. No, de. Azt hiszem túlmentem, azon a határon, ami egy hozzászólásban illendő. Kétségtelen. Való igaz, amiket írsz. Zúdul ránk a sors, én azt gondolom. Visz magával és evickélünk, meg reménykedünk, hogy majd a nyugalom tengerén. Gondoltam, hogy másoknak is vannak, hasonló meglátásai, megérzései. Sok lom összegyűlik, az életünkben. Gondolati és tárgyi egyaránt. De, mit seperjünk ki belőle? Megjegyzésedre, azt mondom. Ha, a gyanúm nem csal, a sors nem foglalkozik azzal, mi a kívánságunk. De, tudod mit? Legyen úgy, ahogy akarod. Amit az emlékekkel kapcsolatban felvetettél. Így, ahogy írod megrettentem. Hát, nem is tudom. Nincsenek sorrendek, értékrendek az emlékeimben. Úgy gondolom hirtelenjében, hogy ez kóros. DE! Ennyi idősen nem mehetek el a pszichiáterhez, hogy: doki nekem valami fontos emlékek kellenének. Segítsen, keressük meg. Aztán, azt sem tudom, hogy: tényleg hiányzik e? Végül is, az a bajom, egyre inkább nem tudom mi a helyes. Mi lenne, ha másképpen csinálná az ember? No de! - mit kellett volna másképpen csinálni? Sosem tudhatjuk meg mi lett volna, ha másképpen cselekszünk. Visszavonhatatlan az emberi cselekvés, ezt nyugodtan kijelenthetjük. Valamit elindított. Mondhatod erre, hogy az ember változtathat rajta. Változtathat az életmódján. Másképpen reagál dolgokra. De gondolj csak bele, az már nem az lesz, mintha egyből a másikat csinálja. A dolgok visszamenőlegesen nem változnak meg. Nem időutazás ez. Legalábbis ezt gondolom. Mindég marad az emberben egy kétkedés, egy kétség. Egy, - mi lett volna ha? Azt is gondolom, hogy ebbe nem szabad nagyon belemerülni. Aki állandóan ezen rágódik. Ezen emészti magát, hogy mikor? – mit kellett volna? Az előbb utóbb becsavarodik. Az életünket úgy kell élni, ahogyan van. Vannak, akik sokat merengenek, gondolkodnak – mit kellene tenni? – mi a helyes megoldás? Vannak akik, ripsz ropsz, beleugranak. Ahogy lesz, úgy lesz, amint azt, a dal is mondja. Erre sincs recept melyik a jobb. Ellenőrizhetetlen, melyikkel járt jobban, vagy járt volna jobban az illető.
