mert,

ő volt az akit sohasem szertettem—de egyébként meg többször is—és nagyon—ez volt az én történelmi feladatom—jól emlékszem—megjelent kissé festetten—nem kicsit fesletten és testében megkísértett a szerelem—na persze ezt sem abban a nemes átvitt értelemben—részemről mindég a testiségről szólt az egész—tudtad—vágyam hajtott nem voltam szemét—egyébként meg szerintem téged is—ez azért valamit egyenlít—te arra gondoltál minduntalan—hogy is lehettél ojan csintalan—még alig fordult el a zárban a kulcs már akcióba kezdtél—bátyád szobájába vittél—míg boltba ment az anyukád túl lévén egy gyors numerán békésen tévéztünk mire előkerült—de persze nem volt ez mindég ijen felhőtlen—néhányszor eltöprengtem bőszen—esők és villámok hasították át az éjszakát—azon töprengtem hogy most mit is tegyek—te magadra rántottál mint egy rossz gyerek—aki nem akarja megérteni hogy mit tehet és makacsul hiszi hogy elég ha ő szeret—és ha jól tudom nem ezt bizonyította az életed—mindezt így a múltból—nem felrovásképpen—hisz mindebben én is benne—sőt benned voltam—nem is tudod hogy megrémisztett mikor gyakorlásképpen írogattad a nevet—vagyis az én nevem—ahogy a keresztnevem egy né vel kiegészítetted—így gyakorolgattál és közben mosojogtál—kézenfogtál és valahová elvonszoltál—aztán egyből a leggyorsabb fokozaton kezdted—mint a vibrációs szita járt a feneked—jól viselted—tán még élvezted is a korai magömléseket—és álmomban már nem jelentél meg nagyon rég—mint akkoriban—ahogy százkarú szörnyként jelent meg buja vágyaival—vágyaiddal—vágyainkkal a sötétség—hogy velőtrázó sikojjal üvöltenénk segítség—add hogy ne jöjjön még a magömlés—könyörgöm—segíts ég—könyörgöm egy békés szerelemért—álmom mosojogva csukta le szemét

mert,

tuggyátok néhány nagyagyú köcsög fogja magát—meg a cég pénzét és kimegy tanulmányútra—frankón meg is nézi hogy ott mijen kocsival jár a vezér—hogy mijen is az irodája—mégiscsak—őt is érinti—háer igazgató —itt mikkel rendelkezik—aztán meg város nézés—szórakozás—azt most ne boncolgassuk hogy megdug valakit—vagy éppen megdugatja magát—ez a körülmények tanulmányozásához hozzátartozik—ennyi információval aztán az agya meg is telik—valószínűleg csökken a térfogata—deszikálta az alkohol—szóval azt már nem nézi meg—vajon ott a fizikai munkások mijen körülmények közt dolgoznak—és nem utolsó sorban mennyiért—ezekre már nem jut ideje—valljuk be nem jut eszébe—hiszen mindenféle dolgot—apróságot be kell vásárolni—meg aztán arra is gondolhatunk nyugodtan hogy nem is érdekli—azért egyszer mikor nagyon nyugodt időszak adódik valami fejes életében—bár ijesmi nem fordul elő—mindig úton kell lenniük—természetesen szigorúan a cég érdekében—de mondjuk ha egyszer véletlenül mégis—akkor csak elgondolkozhatna valaki—éppen csak egy kicsinykét—sikeresen utolértük az európai árakat—a bérünk meg kétharmada az övéknek—a nyugatiakénak ahogy mondogatni szoktuk—ne ércsétek már félre—tudom a saját egekben lévő béreteket keveslitek—hisz összehasonlítjátok odakint mennyit keresnek a menedzserek—most nem erről beszélek—az egyszerű melós béréről van szó—nem az átlagbérről—az egy ravasz dolog—az statisztika—nézzétek csak meg mijen mértékben emelkedik hazánkban az átlag kereset—meg itt van ez a közmunka—ugye innen mennek át a versenyszférába—a társadalomnak—és a gazdaságnak arról a részéről beszélgetünk amejet a piaci verseny körülményei és követelményei határoznak meg—kérdem—mit csinál ott egy közmunkás

Itt, most megtöröm, a mellékmondatok rendjét, meg az általam kitalált írás rendjét. Egyszerűen arról van szó. Azt gondoltam az lesz a jó, ha az egész olyan versféle lenne. Vagy inkább mi a fene? Nem kell ehhez több balansz. Olvashatjátok alant.

mert,

ez egy kettős—kétes—könyvelés—ez lenne a címe ennek a versnek—az egyértelmű a számlaegyenlegek—és a számszaki tételek stimmeljenek—számvetés—csak úgy magamban—bizony—megtollasodtam de hát mire megyek vele—nagy részükben nincs is betét—így nem más mint egy csomó szemét—nyomasztólöttyöt permetez az éj—unottan hajtja öledbe a fejét egyre sűrűsödve a sötét—ágyán heverve sóvárgó nő piheg—remélem felidézitek—félig részegen—vagy nem is tudom—tán egészen—mára már nem emlékszem semmiképpen—üvöltöttük a holdra karban—elvtársak ne hagyjatok szarban—önhibájukon kívül bűnbe esni nem akaró—esetleg nem tudó—szüzekért imádkoztam hogy végre bűnbe essenek—megfelelő vétket találjanak—valakivel elháljanak—nézem mijen vidáman idézed fel a tegnapot—lám engem meg gyakorta nyomasztanak a tegnapok—válassz magadnak egy napot és majd emlékül megkapod—már nem akarok tovább várni—már nem akarok rád találni—halld—szerelmem társért nyüszít—ugat—reménykedve közülünk a kőfalak leomlanak—vajon részem volt e a fiaskóból—hogy kiűzettél a paradicsomból—szemed elhomájosítja a hájog—neked mindened a város—ha tehettem mindenkivel kikezdtem—álmomban megjelent a lány—akit igazából nem is ismertem—nem is volt rá mód—nem volt hozzá kód—meg nem is nagyon volt rá alkalom—ha tehettem egyből matattam az alhason—de hát ezzel te is így voltál—soha semmit nem szóltál—együtt álltunk a vártán és te is szerelemre vágytál—aztán egyszercsak álmomban megjelent a lány—az a lány akit én  sohasem szerettem—legalábbis abban a fennkölt és nemes lelki értelemben—hisz a világ teli van lelki értelmi fogyatékosokkal—meg még baromira sokkal—így szerencsére nem gátol minket semmiféle fennkölt  erkölcsi érzés

mert,

mindenféle mondások vannak—el van mint a befőtt—de hát a sincs el mind—ha nem megy tönkre akkor megeszik—de ettől még nem vagyok a közmondások ellen—végül ők is rendesek velem—hisz ők sincsenek ellenem—de most komojan kell ennél több a mai világban—meg még mindenféle dógok is vannak—körorvos—körjegyző—körmondat—körző is van—minden családban—mármint körző—az előtte felsoroltak azért nem minden családban vannak—egyszerű magyarázata van ennek—akkor túl sok jómódú ember lenne—ha ha—hát akkor pont éppen hogy sok lenne a szegény ember—minden pézük a kör kituggya mikre kéne kőteni—na ez pont így van jól—ennyi jó módban élő embert éppen elég eltartani—na meg sportkör is van—bár ez nem az igazi ebben hátul van a kör—azért jó a sportkör—hogy ide jöhet a taó—félre ne értsétek már—nem a tahó jöhet ide—hanem a társasági adó—ez azért jó hogy ellehessen valamennyit lopni belőle—még jó hogy nem ökör—ugye az ökörben is hátul van a kör—a hátulról meg sok minden eszébe jut az embernek—de igazából nem sok minden jut az embernek—meg az asszonynak se—az asszonyok már kicsivel is beérik—a nők nem mind—megállapíthatjuk hogy az elején  a nők még nagyravágyóak—aztán már úgy vannak vele hogy ojan amijen —aki nem elégszik meg az ojan amijennel az elmegy celebnek—most ezt nehogy félreércsétek—nem ami jenről beszélek—tisztában vagyok én vele hogy nekik dollárjuk van—meg még amerikai—hisz van belőle több féle —a lényeg hogy aki nem elégszik meg a kicsivel—vagy az ojan amijennel oszt nem ment el celebnek az biza elmehet nagyot mondónak is—jobb ha a lényeggel tisztában vagytok—alapvetően arról szólnak ezek a történetek hogy ne semmittevéssel teljenek a napjaik—vagy éppen hogy igen     -.appa.

mert,

mindig is utáltam, ezt a maradona gyereket—így aztán nem is csoda —örülök hogy kiestek—azóta nem szívlelem mióta a VB döntőn ütötte azt a gólt az angoloknak—még hogy isten keze—na most elbuktak az isten lábában—és szerencséje hogy nem rúgta farba—megérdemelte volna—mellé az ő esete nagyon szépen bemutatja—mondhatni iskolapéldája az emberi—és az emberiség butaságának—ostobaságának—az isteni diégó—deégő szerintem—így is kiálltak mellette—ó valamikor tudott focizni de azt lássuk be hamar elszaladt vele a ló—nagy kövér disznóvá hizlalta magát a hüjéje—ettől még nagy pénzekért focizott az olaszoknak—nagyképű drogos majom lett belőle az idők során—röviden ez a történet—amit értékelhet mindenki saját vérmérséklete szerint—na egy apróság a nagy diégónak a jellemzésére—ő volt az argentinok szövetségi kapitánya —vagy edzője—hát valami ojan ember ami a focihoz kell—tudjátok ott ül a partvonal mentén és izgágáskodik—őrjöng—esetleg faarccal nézi hogy a páján mik történnek—ezek az emberek meccs előtt szépen nyilatkoznak—meg persze a mérkőzés után is—az attól függ mijen a hangulatuk—na ijen embere volt ő az argentinoknak—hát mindenki odáig volt—hú kijutatta a csapatot—és tudjátok mi volt—azt mondta a sajtó tájékoztatón—küldjék el a labdaszedő gyereket—ő nem ül le ismeretlenekkel egy asztalhoz—és történetesen pont a német középcsatár volt az aki ott ült—na és mit tesz isten—a harmadik percben fejelt is nekik egy gólt—na hoppácska csak—megpecsételve ezzel az argentinok sorsát—kiestek—aminek én nagyon—de nagyon örültem—na te hüje majom—most már ismered a labdaszedő gyereket—és még egy adalék a hüjeségére—két órát hordott—az egyik mutatta az argentin időt—a másik meg az afrikait

mert,

villamosok csilingeltek—buszok ontották a bűzt—szóval zajlott az élet—eséjem van rá hogy ma révbe érek—hogy kefélek—így utólag—tény—sok mindennek nevezték már a női nemi szervet—de révnek—na mondjuk annak még nem igen—és had csókoljam meg legalább a homlokát—ennyit megérdemel ki testét áldozza érettünk a köznek oltárán—nem akarok szűken bánni a szavakkal—hát szűkszavú az nem vagy—mondta—de inkább szűkmarkú ne légy—nem vagyunk első áldozók—és azt hiszem hazahúzhatsz nyugodtan—a te csókodra itt semmi szükség nincsen—hát jó—készségesen egyeztem bele— bár az én markomból elfojik minden—így maradtam itt—az annya istenit—hisz magamra hagyott az élet—meg az isten is—széplányt ölelnék—esetleg ifiasszonyt—ki ott hagyott egy férjet—és akkor láttam én—igen tisztán láttam hogy megtört arcukon a csillogás—na hát az is megtört—de megtört az asszony is—aki otthagyta a férjet—és szeretőt tartott—lett inkább kitartott—hiszen mégiscsak párosan szép az élet—ezt így tartja a mondás—meg ők is—időnként mindketten megbánást sem színlelve félrekefélnek—mondtam—megbánás nélkül—de ne ítéljétek el őket—ez így alakult—erre teremtődtek—talán gondoljátok inkább nyugodtan végig—lévén az élet sokszor ismétlődik—és mondjátok mire való hát a megbánás—lehet hogy nincs is elkárhozás—csak riogatnak ezzel az egésszel hogy megteljen tested a félsszel—hogy görcsölj—mij rettenetesen bánod—pedig alig várod hogy megtedd újra és újra—hogy előtted legyen a gyönyöröknek bugyra—vannak kik mind ezt  megvetve nézik—az egészet még te sem gondoltad végig—azt hiszed hogy az életed elejétől látod—aztán egyszer csak majd a megbánást is megbánod—lehet pont akkor lesz a halálod—pedig akkor még nem is várod 

Alapvetés:

Pillanat. Még, mielőtt jól ledorongolsz.                                                                                                                       Ez nem az a Soros, akire Te gondolsz.

 № 1

Mára, a korlátoltság korlátlan,                                                                                                                                     és a sok pofázó meg, pofátlan.

 № 2                                                                                                                                                                            Igen. Az élet egy furcsa játék.                                                                                                                                 Zsákba (tarka)macska az ajándék.

 № 3                                                                                                                                                                         Honnan tudhatjuk: mi a talmi?                                                                                                                                Nekünk, az is lehet valódi.

 -’18.04.18.

Nem, azért 18.-án fűztem még egy strófát az irományomhoz (nevezhetem, akár versnek is), hogy két 18-as legyen benne. Ennyire tudatos irkáló nem vagyok, ebben a mindent tudatosan csináló világban. A legtudatosabban minden ember becsapásáról van szó. Kihasználni, pénzét elszedni. Ilyen egyszerű ez. -.appa.

Tudom én Gizi. Mindazt, amit írtál értem. Csakhogy bűnözőt csinálnak belőlük. Szándékosan. Itt volt a minap a tévé. Sokszor elmondják, hogy tilos a gallyakat is hazavinni. Aztán többször bejátsszák, hogy gallyat vág, az öreg cigány ember. Bejátsszák, hogy megrakott biciklin tolja a fát. Én láttam, amikor a rendőrök megfogták a cigány fiatalembert, egy bicikli fával. Részben miattam, mert megállt beszélgetni velem. Érdeklődött, hogy: mit fogtam? A tévé műsor után, vélem ki lesz adva. Mi megy ott? Lopják a fát. Mikkor a nagy terepjáró, derék vastagságú fákat visz, az rendben van. A karvastagságúak biciklin büntetendők. Példálóztak a támogatásról. Érdeklődtek: az önkormányzat, ad e fát? Kérdem én: mi indokolja, hogy a fatüzelés drágább, mint a gáz. Felénk, nem sok cigánynak van a gáz bevezetve. Minden, amit kitalálnak kedvezményt, az a gazdagoknak van. Mondja a múltkor, a rádió: családonként 170 ezer forintot jelent a rezsicsökkentés. Nekem, ennyi lehet az éves rezsim. Hogy jön ki ez, az átlag. Egy cimborám mondta: Te vagy a hibás. Miért nincs 300 négyzetméteres házad, fűthető úszómedencével? A csóró cigány, mindenért hibás. Nem akar dógozni! Sokszor, elég szerszám nélkül, értelmetlen munkát adnak ki. Küldik őket a város egyik végéből a másikba. Ne járkáljanak haza enni. Ülnek a park padjain, a földön, ha jó idő van. Mikor munkavédelmi szempontból hozzám tartoztak, próbáltam elérni dolgokat. Kétségtelen, a bakancsot pár nap alatt eladták, elcserélték piára. A szerszámokat is eladták. Aztán bevezették, hogy levonják a bérükből. Azóta vigyáznak rá. Szóval, munkavédelmi továbbképzéseken felvetettem, hogy nincs étkezde, WC. Azt mondták a közmunkás, ugyanolyan dolgozó, mint a többi. Mobil WC biztosítandó. Kérdeztem: és azt húzgálják maguk után? Négy kilométerre is eltávolodnak, a WC-től, az étkező helytől. Meg kell oldani. Tökéletes válasz volt, ugye? Így aztán intézményekbe kéredzkedtek be. Ettek, ahol éppen voltak. Ez nem csak a cigányokkal van így. A mi társadalmunk, nem tesz megkülönböztetést. Fix munkahelyen, ahol 90 százalékban magyarok voltak pottyantós WC volt. (hivatalos nevén űrgödrös) Ivóvizet palackban hoztak maguknak otthonról. Szóval, az egyenlő elbánás működött. A fizetésekről ne is beszéljünk. Főiskolát végzett fiatalokat betettek hivatalba. A bérük sokkal kevesebb volt, mint az ott dolgozóké. A szellemi közmunkás minimálbér, lényegesen kevesebb volt, mint az állandó munkavállalóé. Aztán hajtson zokszó nélkül, hátha szerződésesre átveszik. Aztán később talán állandóra. Olyat tapasztaltam, hogy szerződésesre átvettek, de nem ez a jellemző. Hosszú történet ez. Reménykedni lehet, de én nagyon sokszor gondolok Jóbra. Nekem hiába mondják, hogy mindent többszörösen visszakapott. Az, nem ugyanaz volt. Más volt. Persze, úgy forgatják ki, ahogy akarják. A papok nagyok benne. Mindig is azok voltak. Nem régiben voltunk Zsuzsa édesapjának a temetésén. Példálózott a pap, hogy amit Isten megígért, azt megtartja. Ábrahámnak fiút ígért. Ábrahám nem hitt, és besegített. Itt beszólt, hogy Ő lett minden arab, ennek a vadnépnek az apja. Figyelmen kívül hagyta a bibliát. Sára akarta, hogy Hágár szüljön Ábrahámnak. Persze, hogy az egyház nagy pénzeket kapjon, nekik is migránsozniuk kell. Lehet ezt elemezgetni. Lehet okoskodni, de ettől a helyzet nem változik.  -.appa.

Gondolatok versek kapcsán (3)

• Nagyon szép, keretbe foglaltad a lényeget.

        Gyanítom, a ma embere, ezt nem érti meg.

        Ez megy. Ha neki van, hát nekem is kell.

       Az ember a hátán, - ugyan, mit visz el?

       Hisz semmit sem nyer, és semmit sem veszít.

Remek versben, mondtad el érzéseid. Igazából, most (az utolsó két sorod hatására) erősödött meg bennem, hogy az ember bűnre teremtetett. Abban is igazad van, az ember mindenre rávehető. A média ezt szajkózza. Venni, venni. Az emberek arra figyelnek, amit gyakran hallanak. Egyszer csak azt érzi, az neki kell. Megy, és megveszi.

• Köszönöm hozzám intézett szavaid. Igazán empatikus, ezáltal szimpatikus, a hozzáállásod. Úgy vagyok vele, hogy nem feltétlenül baj az, ha kellemetlen dolgok olykor előjönnek. Nem élhetjük bele magunk abba, hogy mindég, minden happy.
• Azt gondolom, hogy az olvasó ráhangoltsága is sokat számít. Én, úgy gondolom, az embernek semmi oka reménykedni. Az ember kényszerpályán van a Földön. Gondoljunk csak, Az ember tragédiája, utolsó soraira. Ideszületik a Földre. Szabad akaratot kapott. Hát, ja. Ide akart születni? Egész élete előre lefutott. Sorsa elől nem tud kitérni. Meglehet persze, hogy rosszul látom, és az emberiség víg napjai, hamarost eljövendenek. Belátom, Te fiatal vagy, és jogos az optimizmusod.
• Az ember csinál dolgokat. Aztán feldolgozza magában. Hol így? – hol úgy. Mindegy, már megtettem. Mondhatnám, hogy sajnálom, de nem teszem. Azt gondolom, minden érzés vegyes. Mikor, melyik irány, érzés, nevezgethetjük akárminek is, válik erősebbé. És akkor, azt juttatjuk kifejezésre. Vagy, valami ilyesmi. Annyi vigasztaló van azért benne, hogy ezek legalább, nem rajtunk múlnak. Mert múlik valami rajtunk? Helyesebb, azt mondanom. Ezek se. Hogy ilyen jól megbeszéltem magammal. Búcsúzom.
• Köszönöm soraid. Inkább ellenállni próbáltam, de nem ment. És nem bántam meg. Bár elejétől éreztem, hogy jön sodor, és nem áll meg. Amilyen lendülettel, megállíthatatlanul elragadott, úgy tovább is iramodik, otthagyva engem fennakadva, valami parti ágon. Végül, azt sem tudom, hogy én zúgtam tovább, - és Ő maradt e, a parton? Lehet, másik partra dobott ki minket az élet. Jó párszor találkoztunk még. Minden zavarodottság nélkül, kellemesen elbeszélgettünk. Sosem tértünk ki arra, hogy mi is történt. Halvány utalás sem történt arra nézve, hogy valaha is volt köztünk valami. Évődtünk, nevetgéltünk. Az jutott eszembe, hogy mi volt az a vihar, ami egy hét alatt átzúgott rajtunk. Gyanítom Ő is gondolt erre. Hát, ilyen egyszerű ez, mondhatnám azt is, ilyen bonyolult, de inkább, az első tagmondat az igaz. Hagytam, pedig szinte tudtam, hogy nem lenne szabad. És, igazam is lett. Furcsa mód, valahogy mégsem bánom. -.appa.

A magában biztos fiatalember írta, hogy úgy vette észre nem ment át amit írt. Nem vagyok művész, érzékeny lelkülettel megverve, nem sértődtem meg. Íme: Először is megköszönöm, hogy bővebben kifejtetted mondandódat. Azt gondolom, nem ment át, amit én írtam. Nem mentegetésképpen írom. Számomra világos volt, hogy az embernek, tennie kell valamit, ha el akar érni valamit. Van, ugye a mondás, hogy mindenki, a maga sikereinek kovácsa. Ez egy elterjedt nézet. Sokan hisznek benne.  (Részemről, a Prédikátorral értek egyet: hiábavalóság minden az ég alatt). De, ezt a zárójelbe tett szálat, most hagyjuk, mert messzire vezetne. Én, a következő miatt írtam, amit írtam. Idézlek:

„Ne hibáztasd a tegnapot                                                                                                                                             A holnap történtekért!”

Erre reagáltam úgy, hogy: „Azért, azt nem mondhatod komolyan, hogy a tegnap történései, nincsenek hatással a holnapra. Minden mából, egyszer csak tegnap lesz. „ Az ember napi cselekedetei által, sok mindent csinál. Javaslom, fogadjuk el Hegeltől, (vagy Einsteintől, újabban Neki tulajdonítják) hogy minden, mindennel összefügg. Akkor belátható, hogy minden emberi cselekedetnek - a legkisebbnek is - következményei vannak. Emlékeztetnélek, az okságra. Minden cselekedetünkben van, ok-okozati összefüggés. A csekkbefizetés is az, amit példának hoztál. De, ugyancsak ez történik, az iskola, a barátok, szülők, rokonok, ismerősök kontextusában is. Tehát nagyon sok szálon, következmények jönnek létre, a majd valamikorban. Az ember kitalálta az időt. Ezzel egymás utániságot határoz meg. Mondhatjuk, elhelyezi magát a történések sorában. Ebben az aspektusban a múlt, szereppel bír a jövő szempontjából. Megjegyzem, de nyilván már Te is észrevetted, hogy az emberek figyelmét mindég irányítják valamerre. Sikeresen. A múlton rágódunk. Fényes jövőbe nézünk. A mával nem foglalkozunk, pedig ebből építkezik majd a holnap. Elterelik a figyelmünk, és bedőlünk neki. Evidens, amit írsz, kár elmúlt dolgokon nyavalyogni, siránkozni. Meg kell próbálni változtatni. Amennyire lehet, mert erősen terelnek bennünket. Na, de az is felesleges, hogy a dicső múlton mélázzunk, meg az is, hogy fényes jövőn ábrándozzunk. A helyesebb, ha azt mondom: méláztatnak, ábrándoztatnak. Azt mondjuk, hogy az embernek szabad választása van. Isten, megadta a választás lehetőségét. Úgy sem tudjuk, - mit válasszunk? Választunk valamit. Nem tudjuk, - mi lett volna, ha mást választunk? Elég szkeptikus vagyok ebben a kérdésben, - mármint a szabad választásban - hiszen egy determinisztikus világegyetemben élünk.  Ebbe a kérdésbe se mennék most bele. Elnézésedet kérem, hogy a múltkor, csak egy odavetett mondattal reagáltam. Most pedig azért, mert ilyen sokat írtam.  -.appa.

Ugye milyen remek dolog ez a demokrácia? Lehet tüntetni. Lehet szervezkedni. Ehhez aztán csatlakoztak, az ellenzéki pártok. Pesten, úgy mondják nem mehettek fel a színpadra haplatyolni, az ellenzéki pártemberek. Én ezt helyeslem is. Nem vagyok egyedül ezzel. Nehogy már mások kaparják ki Nekik a gesztenyét. Egyébként nem kaparja Nekik senki. Legfeljebb, Ők egymás szemét. Addig tüntetnek amíg a… Na, én eddig olvastam. Emlékszem mikor Fideszék tüntettek mindennap. Meg nem mondom nektek, - hogy ez országos volt? - vagy csak debreceni? Az biztos, hogy ment a duma, hogy a sztrájk hány századik napja. Nem érdekelt az senkit. A végén talán már a Fideszt sem. Na, azt még nem is mondtam Nektek, hogy vasárnap este Debrecenben is volt tüntetés. Vót ott, vagy ezer ember. Itt politikusék felmehettek a színpadra, és beszélhettek. Azok, akik nem nyertek a választáson. Fideszes nem jelent meg a színpadon. Ne ötleteljetek, - miért nem? Nem volt közöttük vesztes. Többen felháborodtak, hogy a választási törvény olyan, hogy a Fideszt segíti. A győztes kap külön, plusz mandátumot. Nem értem, mi ezzel a baj. Legutóbb is ilyen volt. Sőt, megnyugtatlak, vagy felizgatlak benneteket, ilyen is marad. Az is remek ötlet, hogyha valaki visszalép, annak vissza kell fizetnie, egy bizonyos összeget. Ez elveszi a kedvet, másik jelölt javára történő visszalépéstől. Nagyon jól látták meg, hogy ezt a kiskaput nem elég bezárni. Be kell hegeszteni. Emlékezzetek csak vissza. Annak idején, az első fordulót a szocik nyerték. A második fordulóban Torgyán papa visszaléptetett, egy csomó embert. Nyert a Fidesz, és kormányt alakított a kisgazdákkal. Tehát megvolt a történelmi tapasztalat arra, hogy a visszalépegetés veszélyt jelent. Jött a költségcsökkentés, hogy két forduló drága. Tudjátok mi lepett engem meg? – amikor a pesti tüntetés képeit nézegettem. Nagyon sok fiatal vonult a sorokban. Mondhatjátok, nem baj ez. Éljenek is alkotmányos jogaikkal. Igazából alaptörvényes jogaikkal. Semmi veszélyt nem rejt ez. Békések ezek a gyerekek. Elbulizgatnak a tüntetés után, az Oktogonon, meg itt-ott. Egy dolgot szeretnék Nektek mondani ezzel kapcsolatban. Most még! - de nem lesz ez így mindég. Lehet ez a nemzedék a Fidesz sírásója. Tóni, meg Petike még elég közel volt korban a tősgyökeres Fideszesekhez. De ez a generáció, már messze van tőlük. Egyszer, Ők is hatalmat akarnak. Mivel, a napi történésekben nőnek fel. Megszokják, hogy korlátlan a hatalom. Korlátlan lehetőség, bármekkora jövedelemre. Megszokják, bármit lehet. Majd nekik is az kell. Nem akarnak osztozni majd senkivel. Alakítanak maguknak egy jó pártot. Lesz majd közöttük olyan, aki Viktorhoz hasonló mentalitással fog rendelkezni, és elzavarja a megcsontosodott öreg, kivénhedt Fiatal Demokratákat. Kicsit játékosak leszek, de nagyon eltökéltek a hatalom megszerzésének érdekében. A hatalom leváltásához, a mostani ellenzék(ek) mentalitása kevés. Most mi volt a kiindulási alapjuk? Majd megint mi. Vagy, most már Mi. Ez kevés, egy bebetonozott hatalom leváltásához. De, növekszik, az a generáció. Na, ne ijedezzetek. Belekerülhet ez akár tíz-tizenöt évbe is. De, eljön az Ő idejük.  -.appa.

Tegnap este, egészen sok mindent írtam. Aztán kitudja mi módon, egy gombnyomással eltüntettem mindent. Ebben a rendszerben nem tudom, hogy lehet visszaállítani, a megkezdett levelet. Lehet nem a rendszer hibája. Bár szerintem, de. Amikre még emlékszem, megpróbálom Újra leírni. A következőket gondoltam: Ötletes, hogy az életet láncreakcióként fogod fel. Végtére is, minden az. Ha elfogadjuk, hogy minden mindennel összefügg, akkor meg főleg. Én, ezt a mondást Hegelnek tulajdonítottam, de manapság Einsteinre fogják. Amennyiben elfogadjuk, az okság elvét, akkor mondhatjuk mi is. Nagyon elvonatkoztattál. Ami nyomorultság érzését keltheti az olvasóban. Mondhatod erre, hogy akkor nyomorult is, és ne olvasson ilyen verseket. Hát, ja. Valahol, a lelke mélyén, azért irkál az ember fia, lánya, hogy olvassák. Gondolj bele. Sok ember, azt sem tudja: mi a magnézium szalag? Megzavarhatja, az olvasót, hogy nem használsz írásjeleket. Ami, remek gondolat, hisz ezzel is bemutatod, hogy a dolgok egymásból következnek, egymásra épülnek. Ahogy József Attila írta.

„Akár egy halom hasított fa,                                                                                                                      hever egymáson a világ,                                                                                                                       szorítja, nyomja, összefogja                                                                                                                            egyik dolog a másikát                                                                                                                                    s így mindenik determinált.                                                                                                                             Csak ami nincs, annak van bokra,                                                                                                                   csak ami lesz, az a virág,                                                                                                                                ami van, széthull darabokra.”

Elnézésed kérem, hogy idetettem az egész strófát, de nekem tetszik. Szóval attól, hogy az olvasó, nem érti, vagy nem meri érteni, amit sugall neki a vers, kicsit zavart lesz. Nem mer reagálni rá. Közel harmincan nézték meg a versedet, és ketten reagáltunk rá. Most mondhatod, hogy: Te beszélsz vénember? - neked is ugyanez a helyzeted. Igaz, de engem nem érdekel ez a dolog. A Prédikátor megmondta. Hiábavalóság minden az ég alatt. Ezt is mondhatta volna akár Einstein is. Te, még eljuthatsz odáig, hogy művészeted kiteljesedjék. No már most, amiket eddig irkáltam, abból kiderül, hogy az embernek, szabad akarat ellenére, nemhogy nem sok, de nincs is mozgástere. A történések viszik magukkal. Addig jut, ameddig a sorsa elpöckölgette. Ezekből következik, hogy a halál közelsége, megint csak meghatározhatatlan valami. Mindég ott van, az ember körül. Bármelyik pillanatban meg van, bekövetkezésének esélye. Gondoljunk a Heisenberg bizonytalansági relációjára. Valami, vagy bekövetkezik, vagy nem. Végtére is, a halál, az élet része. Egy befejező része, azt mondhatjuk. Azt is mondhatom olyasmi, mint a születés. Először ennél a pontnál sérül, az ember szabad akaratáról szóló képzelgés. Kérdezte valaki, hogy: akarok megszületni? Egy frászt kérdezte. Miért úgy álltak össze, a kromoszómák? Na, nem boncolgatom tovább, ezt a témát. Messzire vezetne ez. Bár már eddig is elég messzire mentem. Azt gondolom, az emberek többsége, nem szívesen megy bele, ilyen gondolatok végig vitelébe.  -.appa.

Lajoos ! – hangzott fel Hajnalka ajkairól a szó. Ha én, veszem itt a fáradtságot – Erről Lajosnak eszébe jutott: e mán megent a pízt kőti. Kőti, mintha számolatlanul vóna, fűzte tovább Laji gondolatait. Itt közbevetem, hogy tényleg számolatlanul volt, mert Lajos nem szerette a pénzt számolni. Hiába no. voltak tantárgyak, amit Lajos nem kedvelt. Hajnal cicus, ismét felharsant: Te Lajos! Erről ugye tudjuk, hogy rosszabb előjelű szó volt, a sima Lajosnál. Hát még, ami ezt követte: Lajos, Lajos. Te! – nem figyelsz rám?! Lajos megállapította, hogy ez a reggel nagyon rosszul kezdődik. Számolás, előjel, Lajos a négyzeten. Mi lesz még itt? Egyáltalán. Honnan jött rá? - hogy nem figyelek. Hát már, hogyne figyelnék rád drágaságom, - mondta Lajos, bár hangjában nem volt elég meggyőző erő. Hajni bogárka, ismét felcsattant. Igeen Lojos? Mit mondtam akkor Lajos? Ha, Te már figyeltél Lajos? Egy kósza pillanatra Lajos megállapította, ez a nő most olyan, mint a csattanómaszlag. Mérges. Azt mondtad Lojos, pedig nem szoktad. Az csak nyelvbotlás volt Lajos, vagy az író elgépelte. Előtte, mit mondtam? Azt, hogy igen, de nagyon furcsán ejtetted valamiért kicsi tündér mókicám. Timci szemöldöke, úgy felszaladt a homlokára, hogy elmehetett volna, valami rém film főszerepének válogatójára. Lajos, is megrémült. Nem is az ábrázattól, hanem, ami az után következett. Szóval Te mókicázgatol? Mókázgatol? – Lajos. A legelején mit mondtam? Az ábrázat. A suttogó kérdés, megtette hatását. Azonnal rávágta: persze, hogy emlékszem csillagom. Vettél valamit. Te Lajos! Te, ne csillagozzál itt nekem. Úgy, e? Szóval, nem figyeltél? Itt most tegyünk egy kis kitérőt. Lajos nem volt nyelvtanos, de azt érzékelte, hogy ez, az úgy e, valahogy nem passzol. Védjük meg Hajnalkát. Lajosnak nem volt érzéke a nyelvi finomságokhoz. Amit Ő sosem ismert el, hiszen a füstölt nyelvet szerette. Térjünk vissza. Tehát végszó: nem figyeltél? Mert, ha figyeltél volna Lajos! Akkor, nem fanyalognál Lajos! Ha, én! Vettem a fáradtságot Lajos. Akkor örülj nekem Lajos – fogta suttogóra Hajnalka. Örülök én Neked kicsi kincsem, élénkült meg Lajosunk. Magában még hozzátette, hogy – de még mennyire tudnék örülni Neked. Itt ugyan egy kicsit elbizonytalanodott. Nem az örülés miatt. Abban biztos volt. Azt nem tudta, hogy a nék, vagy a nák a helyes. A hiányzik még, hogy e miatt is bekövetkezzen egy csattanás. De, nem csattant fel. Legalábbis nem emiatt. Lajoska, ezt félre értelmezte. Azt hívén, hogy jól mondta, boldog mosoly terült el orcáján. Azt meg Tímea Hajnalka értelmezte félre, amiből újabb csattanás következett be. Szóval még ki is röhögsz!!? Humorizálsz Lajos? Ennek, most nincs itt az ideje, vedd tudomásul! Lajos megbánást tanúsítva, bűnbánó arccal, vette tudomásul. Azt, hogy ez a reggele sem úgy sikeredett, ahogy, azt Ő elgondolta. A többit is szívesen tudomásul vette volna. Ebben az akadályozta meg, hogy – pórias kifejezéssel élve – fingja nem volt az Ő kis tündér Timincéje, miről beszél. A megbánás mellett, még roppant figyelt is. Timinke, éppen azt mondta: ha én, veszem Neked a fáradtságot Lajos. Akkor Neked nem így kéne viszonyulni Lajos. Jézus Mária! – kiáltott fel Lajos. Magában, meg azt mondta: szóval fáradtságot vesz nekem? Azért vagyok ilyen fáradt. Akkor nem tavaszi fáradtság? A viszonyulni-ból, azt megértette, hogy itt most viszony nem lesz. A nyul-ról meg, egy mentőötlet, és a Jézus Máriát úgy folytatta: megbocsáss drágaságom. Megyek, lökök valamit a nyúlnak. A beállt pillanatnyi csöndben, kiment a szobából. Tímea Hajnalka ledöbbenve, némán állt, kissé megnyílt ajkakkal a szoba közepén. Magában, azt mondta. Nahát! Nyulat is tartunk?  -.appa.