mert,

mindig is utáltam, ezt a maradona gyereket—így aztán nem is csoda —örülök hogy kiestek—azóta nem szívlelem mióta a VB döntőn ütötte azt a gólt az angoloknak—még hogy isten keze—na most elbuktak az isten lábában—és szerencséje hogy nem rúgta farba—megérdemelte volna—mellé az ő esete nagyon szépen bemutatja—mondhatni iskolapéldája az emberi—és az emberiség butaságának—ostobaságának—az isteni diégó—deégő szerintem—így is kiálltak mellette—ó valamikor tudott focizni de azt lássuk be hamar elszaladt vele a ló—nagy kövér disznóvá hizlalta magát a hüjéje—ettől még nagy pénzekért focizott az olaszoknak—nagyképű drogos majom lett belőle az idők során—röviden ez a történet—amit értékelhet mindenki saját vérmérséklete szerint—na egy apróság a nagy diégónak a jellemzésére—ő volt az argentinok szövetségi kapitánya —vagy edzője—hát valami ojan ember ami a focihoz kell—tudjátok ott ül a partvonal mentén és izgágáskodik—őrjöng—esetleg faarccal nézi hogy a páján mik történnek—ezek az emberek meccs előtt szépen nyilatkoznak—meg persze a mérkőzés után is—az attól függ mijen a hangulatuk—na ijen embere volt ő az argentinoknak—hát mindenki odáig volt—hú kijutatta a csapatot—és tudjátok mi volt—azt mondta a sajtó tájékoztatón—küldjék el a labdaszedő gyereket—ő nem ül le ismeretlenekkel egy asztalhoz—és történetesen pont a német középcsatár volt az aki ott ült—na és mit tesz isten—a harmadik percben fejelt is nekik egy gólt—na hoppácska csak—megpecsételve ezzel az argentinok sorsát—kiestek—aminek én nagyon—de nagyon örültem—na te hüje majom—most már ismered a labdaszedő gyereket—és még egy adalék a hüjeségére—két órát hordott—az egyik mutatta az argentin időt—a másik meg az afrikait

mert,

villamosok csilingeltek—buszok ontották a bűzt—szóval zajlott az élet—eséjem van rá hogy ma révbe érek—hogy kefélek—így utólag—tény—sok mindennek nevezték már a női nemi szervet—de révnek—na mondjuk annak még nem igen—és had csókoljam meg legalább a homlokát—ennyit megérdemel ki testét áldozza érettünk a köznek oltárán—nem akarok szűken bánni a szavakkal—hát szűkszavú az nem vagy—mondta—de inkább szűkmarkú ne légy—nem vagyunk első áldozók—és azt hiszem hazahúzhatsz nyugodtan—a te csókodra itt semmi szükség nincsen—hát jó—készségesen egyeztem bele— bár az én markomból elfojik minden—így maradtam itt—az annya istenit—hisz magamra hagyott az élet—meg az isten is—széplányt ölelnék—esetleg ifiasszonyt—ki ott hagyott egy férjet—és akkor láttam én—igen tisztán láttam hogy megtört arcukon a csillogás—na hát az is megtört—de megtört az asszony is—aki otthagyta a férjet—és szeretőt tartott—lett inkább kitartott—hiszen mégiscsak párosan szép az élet—ezt így tartja a mondás—meg ők is—időnként mindketten megbánást sem színlelve félrekefélnek—mondtam—megbánás nélkül—de ne ítéljétek el őket—ez így alakult—erre teremtődtek—talán gondoljátok inkább nyugodtan végig—lévén az élet sokszor ismétlődik—és mondjátok mire való hát a megbánás—lehet hogy nincs is elkárhozás—csak riogatnak ezzel az egésszel hogy megteljen tested a félsszel—hogy görcsölj—mij rettenetesen bánod—pedig alig várod hogy megtedd újra és újra—hogy előtted legyen a gyönyöröknek bugyra—vannak kik mind ezt  megvetve nézik—az egészet még te sem gondoltad végig—azt hiszed hogy az életed elejétől látod—aztán egyszer csak majd a megbánást is megbánod—lehet pont akkor lesz a halálod—pedig akkor még nem is várod