A magában biztos fiatalember írta, hogy úgy vette észre nem ment át amit írt. Nem vagyok művész, érzékeny lelkülettel megverve, nem sértődtem meg. Íme: Először is megköszönöm, hogy bővebben kifejtetted mondandódat. Azt gondolom, nem ment át, amit én írtam. Nem mentegetésképpen írom. Számomra világos volt, hogy az embernek, tennie kell valamit, ha el akar érni valamit. Van, ugye a mondás, hogy mindenki, a maga sikereinek kovácsa. Ez egy elterjedt nézet. Sokan hisznek benne.  (Részemről, a Prédikátorral értek egyet: hiábavalóság minden az ég alatt). De, ezt a zárójelbe tett szálat, most hagyjuk, mert messzire vezetne. Én, a következő miatt írtam, amit írtam. Idézlek:

„Ne hibáztasd a tegnapot                                                                                                                                             A holnap történtekért!”

Erre reagáltam úgy, hogy: „Azért, azt nem mondhatod komolyan, hogy a tegnap történései, nincsenek hatással a holnapra. Minden mából, egyszer csak tegnap lesz. „ Az ember napi cselekedetei által, sok mindent csinál. Javaslom, fogadjuk el Hegeltől, (vagy Einsteintől, újabban Neki tulajdonítják) hogy minden, mindennel összefügg. Akkor belátható, hogy minden emberi cselekedetnek - a legkisebbnek is - következményei vannak. Emlékeztetnélek, az okságra. Minden cselekedetünkben van, ok-okozati összefüggés. A csekkbefizetés is az, amit példának hoztál. De, ugyancsak ez történik, az iskola, a barátok, szülők, rokonok, ismerősök kontextusában is. Tehát nagyon sok szálon, következmények jönnek létre, a majd valamikorban. Az ember kitalálta az időt. Ezzel egymás utániságot határoz meg. Mondhatjuk, elhelyezi magát a történések sorában. Ebben az aspektusban a múlt, szereppel bír a jövő szempontjából. Megjegyzem, de nyilván már Te is észrevetted, hogy az emberek figyelmét mindég irányítják valamerre. Sikeresen. A múlton rágódunk. Fényes jövőbe nézünk. A mával nem foglalkozunk, pedig ebből építkezik majd a holnap. Elterelik a figyelmünk, és bedőlünk neki. Evidens, amit írsz, kár elmúlt dolgokon nyavalyogni, siránkozni. Meg kell próbálni változtatni. Amennyire lehet, mert erősen terelnek bennünket. Na, de az is felesleges, hogy a dicső múlton mélázzunk, meg az is, hogy fényes jövőn ábrándozzunk. A helyesebb, ha azt mondom: méláztatnak, ábrándoztatnak. Azt mondjuk, hogy az embernek szabad választása van. Isten, megadta a választás lehetőségét. Úgy sem tudjuk, - mit válasszunk? Választunk valamit. Nem tudjuk, - mi lett volna, ha mást választunk? Elég szkeptikus vagyok ebben a kérdésben, - mármint a szabad választásban - hiszen egy determinisztikus világegyetemben élünk.  Ebbe a kérdésbe se mennék most bele. Elnézésedet kérem, hogy a múltkor, csak egy odavetett mondattal reagáltam. Most pedig azért, mert ilyen sokat írtam.  -.appa.