Gondoltam. Ott helyben, megveszek legott.

Én, a hitvilág nélküli megátalkodott,

ki növekedvén, sátánná fajulok.

Egy ércangyal, békésen álldogált ott,

átnyújtva, egy csokor rozsdás virágot.

Mosolygott. A jóságra noszogtatott.

Hogy vannak angyalok? Mindig is tudtam.

Ez, egyszerűen csak jött. Nem tanultam.

(Eddig, nem mondtam, és ki sem mutattam).

Az érc angyal, a szakadékszélére cammogott,

mikor engen a rozsda boglyával ott hagyott.

Gondolhatjátok, milyen nehézkesen mozgott.

Tekintetével pásztáz, a mélység fölött.

Figyelme nem lankad. Keselyűként köröz.

                                                                -.appa.