Mit tesz Isten, ma hajnalban olvasgattam ezt, meg azt. Mit látok? Pusztulnak a méhek. Jól tippeltem tehát a minap, hogy a Nyugati-főcsatorna vizén pörgő méhek, nem a véletlen művei. Sajnálom szegény méheket. Természetesen szegény méhészeket is. Semmiféle kártérítésre nem számíthatnak. Miből gondolom? Kormányzati szinten nem számítanak állattartónak. Mezőgazdásznak meg főleg nem. Nagy környezet védők vagyunk, úgy nemzeti szinten. Védjük a környezetünket, a vizeinket meg főleg, hiszen államelnökünk is állandóan a vizek védelméről beszél, itthon és külföldön egyaránt. Természetesen, minden környezetvédelemmel kapcsolatos megnyilvánulás, ami mindenféle politikus részéről történik a Földünkön, az Föld lakosságának megnyugtatását szolgálja. Nyugodtan mondhatjuk, az emberek félrevezetését, egyszerűbben mondva becsapását szolgálja. Ha, valaki elolvassa a 2013. évi CII. törvényt, a halgazdálkodásról és a hal védelméről, akkor meglepődik, hogy mit tapasztal a való életben. Vannak ugyan őshonos, és idegenhonos halak. Az idegenhonos, más néven invazív. Nem mondhatjuk, hogy migránsok, mert ezeket mi emberek telepítettük be hazánkba. Természetesen ez nem teljesen igaz, hiszen az éghajlat változásai hazánkat is elfogadható élőhellyé tették. Gondoljunk csak, a délről felvándorló kullancsokra. A halaknál nagyon jó példa erre az ezüstkárász. A hetvenes években csak ikrások voltak belőlük. A tejesek nem éltek meg. Szaporodásuk, úgy történt, hogy összeívtak más pontyfélékkel. Megindult az osztódás. Tovább is haladt, de nem volt apai gén. Így aztán mindig ikrás ezüstkárászok keltek ki. A nyolcvanas években jelentek meg a tejesek. Ezt nem is akarták nekem elhinni, amikor a Magyar Horgásznál elmondtam, hogy most már tízből,  három ezüstkárász fiú. Ezzel, csak azt akarom mondani, hogy mi, nagyon bölcs emberek vergődhetünk a természet ellen, nem érhetünk el semmit. Amelyik faj megtalálta az életfeltételeit, az szaporodni fog. Amelyik faj nem találta meg, azt védhetjük agyba-főbe, nagybőgőbe, az bizony sodródik a kihalás felé. Ezt nevezték evolúciónak, mikor még hittek benne. Az emlegetett törvényben meghatározták, hogy élővizen csak rekreációs halászat lehet, meg horgászat. E két tevékenységet folytató emberek a halat nem adhatják el. Mégis, hogyan lehet akkor kiírva, minden Tisza menti faluban, hogy tiszai hal eladó. Azt rebesgetik, hogy az orvhalászok elektromos eszközökkel éjjel megfogják a halat, és ezek abból származnak. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy az interneten minden megkötöttség nélkül, szabadon lehet elektromos halászeszközt vásárolni, holott nem veszélytelen a használata. Igaz, a barkácsoló típusú emberek villanypásztor berendezést is átalakítanak halász eszközzé. Ezek az eszközök viszont megölik a halat. A Nyugati-főcsatornán a hídlábnál láttam már 3 kiló körüli amurt megakadva. Félkilós balint. Aztán felfigyeltem valamire a hídtól lejjebb. Az bizony hal lesz.

Az bizony, és nem is kicsi.

A cigány horgászok azt mondták. Gyula bácsi. Az orvhalászok megütik árammal, oszt éjjel a sötétben nem lelik meg. Nem lehetetlen, hogy igazuk van. Zárszóként annyit. Egyszer visszatérek még, a halvédelemre. Hogy miért? Nagyon egyszerű oka van. Kezd úgy festeni a dolog, hogy fizess sok pénzt, aztán horgászhatsz. A halat dobd vissza, ne kelljen telepíteni a víztulajdonosának. Jó lenne valamim ilyesmit bevezetni a vadászatban is. Ne lehessen lőni, csak vaktölténnyel.  -.appa.

Hát akkor, nézzük a cikkeket. Annyit előrebocsájthatok, hogy hasonlóan a bevezetőhöz a cikkek is hangzatosak. Ez a lényege. Azt kell éreztetni, hogy törődnek az emberekkel. Ha, jól megnézzük, akkor rájövünk, hogy semmi ilyesmi nem történik. Porhintés az egész. Megnyugtatólag hat az emberekre. Azt hiszik, hogy valaki törődik velük. Pedig dehogy.

1. cikk

Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.

Egyébhelyen erről már beszéltem. Szó nincs arról, hogy az emberi lények szabadon születnek. Biológiailag determinált folyamat a születés. Milyen értelemben mondhatnók szabadnak az embert? Abban az értelemben sem szabad az ember, mint egyén, hiszen kapcsolatokkal rendelkezik. Kapcsolatai meghatározzák tevékenységét. Apró gyermekkorától irányítottság alatt él. Gondoljuk csak végig. Az egyén életét, meghatározzák, a családi, nemzeti, szociális, társadalmi, és még sorolhatnánk sokáig, hogy mennyi, mindenféle körülmény. Azt is könnyű belátni, hogy az emberi viselkedéssel kapcsolatban semmiféle kellésről nem beszélhetünk. Az emberek csoportjait, az uralkodó osztályok egymásellen hangolják. Abból az egyszerű célból kifolyólag, hogy könnyebben uralkodhassanak felettük. Mímelve, hogy törődnek velük. Úgy beállítva a dolgot, mintha az uralkodó osztály nagy áldozatot hozna, az emberekért. Ez a legkisebb mértékben sem igaz. Mindég a saját ügyükben, érdekükben hoznak intézkedéseket.

2. cikk

Mindenki, bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre, vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül hivatkozhat a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított összes jogokra és szabadságokra.

Ezenfelül nem lehet semmiféle megkülönböztetést tenni annak az országnak, vagy területnek politikai, jogi vagy nemzetközi helyzete alapján sem, amelynek a személy állampolgára, aszerint, hogy az illető ország vagy terület független, gyámság alatt áll, nem autonóm vagy szuverenitása bármely vonatkozásban korlátozott.

Az első, gyönyörűen hosszúra sikerített mondatnak igaza van. De tényleg. Ez nem kamu. Bárki, bármely, rangú, rendű ember, tekintet nélkül hivatkozhat a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított összes jogokra és szabadságokra. Csak egy szépséghibája van a dolognak. Úgy szarják le, ahogy van. Alapvetően, azt sem tudjuk, hogy: mit értünk? – jog, és szabadság alatt? Jegyzem meg, a második gyönyörűségesen nagy mondattal is elégedettek lehetünk, teljes mértékben. Szépen sikerült, csak nem mond semmit. Ezt nevezték valamikor Szofisztikának.

3. cikk

Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz. 

Ez a kinyilvánítás nem jelent semmit, hiszen a benne foglalt jogokat nem biztosítja semmi. Az, hogy leírták nem garancia semmire. Az, hogy megszületik valaki nem jog. Az kényszerpálya. Az embernek nincs szabadsága. Adott történelmi keretek között él. Visszautalok a családi, nemzeti, szociális, társadalmi, stb. kapcsolatok meghatározó voltára. Említettem, hogy ez a iromány az USA-ban született. Nézzük meg, hogyan viszonyulnak ehhez. Lenéznek, és megvetnek minden embert, aki nem amerikai állampolgár. Mindenkit kihasználnak, dolgoztatnak. Az már csak természetes, hogy lenézik a más bőrszínűeket. Akkor is, ha állampolgárságuk amerikai. Minden meggondolás nélkül, az élethez, és a szabadsághoz való jog szellemében lebombáznak, és halomra lövöldöznek embereket. E mögött persze minden esetben kimutatható gazdasági érdek húzódik. A személyi biztonság érdekében fegyvert tarthatnak maguknál. Hallhatjuk is gyakorta a hírekben, hogy iskolai lövöldözés, ámokfutás, meg hasonló események. Azt gondolom felesleges tovább boncolgatnom, és bizonygatnom a 3. cikk ürességét. Láthatjuk, ez is egy hangzatos mondat, melynek ürügyén a kormányok saját hatalmuk védelmét szervezik meg.     -.appa.

Ha emlékeztek még, akkor ott tartottunk, hogy azt sikerült tisztáznunk nem paranormális jelenség következett be, mikor a poharak megállottak a levegőben. Attól most tekintsünk el, hogy Mónika megjelenése az emlékhelyen, azért nem mindennap előforduló esemény. Ő maga sem egy mindennapi látvány, pedig sokan szívesen látnák mindennap. Emlékeztetnélek benneteket arra, hogy az UFÓ les is, beletorkollott egy kis Mónika lesbe. Ne ítéljünk el hát senkit, így elsőre, de még másodjára sem, hogy az italozás könnyed, és léha tevékenysége helyett minden szempár Mónika felé fordult, és meredt tekintettel bámultak. Hozzátartozik a történethez, hogy egyéb meredezés is előfordult, akiknek eme képességét nem csökkentette még a nagymértékű alkoholfogyasztás. Amondó vagyok, ezt a szálat engedjük el, tekintettel a kora reggeli órára, és az ifjúság lelkének megőrzése végett. Mit keres itt Mona? Nem tudták értelmezni a dolgot. Helybe jön a simogatni való? Sompi kezében még ott volt a belenyomott reklám. Ő, abban a kivételezett helyzetben volt, hogy egyenlőre azt sem tudta értelmezni.  Szépen, illedelmesen utat nyitottak neki, pult felé haladtában. Hamar kiderült, miért is következett be, a kora reggeli látogatás. Drágaságom. Nem váltanád fel nékem ezt a húszezrest? Nem akarom, hogy a buszsofőr morgolódjon ott rám. Mária, Lujza, Gizella három nevének megfelelően, három ember kedvességével mondta: nem tehetem szívecském. Banki tevékenységet nem folytathatok. Ebből is láthatjátok, hogy Gizella: - Az Isten háta mögött. - Kora reggel is betartotta a törvényt. Többen is egyetértőleg bólogattak, tapasztalván ezt a mindenképpen dicséretes, és helyes cselekedetet.  Mónika már éppen búsulásnak indult, meg az ajtó felé. Mikor így szólt Gizike: vegyél valamit aranyom. Erre aztán, a bajszuk alatt somolyogva, megértően bólintottak. Már akinek volt bajsza, meg somolyogja. Mindannyian tudták ugyanis, és helyeselték is, hogy pénzt váltani nem szabad. Természetesen a vásárlónak, a visszajáró az dukál. Nálunk, ugye forint, mert itt, ebben az országban csak apró pénz van. Mónika megkönnyebbülve egy nagy sóhaj kíséretében, azt mondta: de, drága vagy. Kérek egy kávét. Itt meg kell jegyezzem, már csak a  történeti hűség miatt is, hogy a nagy levegő vételt, ami a sóhajt megelőzte igen élénk érdeklődés, és figyelem kísérte. Többen megállapították magukban, hogy húha. De annyira kulturáltak voltak, hogy ez nem hallatszott ki belőlük. Mónika minden mozdulatát izgatott szemek követték. Igazából, nem arra gondolt senki, hogy Istenkém. Le ne késse mán a buszt. Aztán megtört a csend. Mónika, hogy is van ez a simogató? És ekkor Mónika hatalmas levegővétel közben, szembefordulva a törzsközönséggel, azt mondta: de édik vagytok. Már ezzel boldoggá tesztek, hogy érdeklődtök a vállalkozásom iránt. Az újabb nagy levegővétel hatására, - ismét csak megállapították jó páran. Itt vóna mit simogatni. Mi több egyesek tovább mentek a gondolatmenetben, el egészen addig, hogy a boldoggá tételnek más módjai is ismeretesek, és eme ismeretet szívesen megosztanák vele. Természetesen ezt nem közölték, sőt halovány célzást sem tettek erre. Nem is annyira jólneveltségükből adódóan, mint inkább a miatt, hogy féltek Lujzilla dorgálásától. Azt tudjátok meg, hogy Gizike olyan szempillantást tudott vetni az emberre, hogy az legszívesebben elsüllyedt volna. Ez persze még egyszer sem fordult elő. Nem a pillantás, hanem az elsüllyedés. Köszönhetően a járófelület szilárdságának. Mónika így fejezte be lelkendezését: én kicsi drágáim, ha érdekel benneteket a dolog, akkor az esti busszal jövök. Ha van, kedvetek gyertek ki, és elmondom, hogyan is történik a simogatás. Na, rohanok. Puszi, és köszönöm Gizikém. Ott hagyva ezzel a kocsma népét, akik lassan felocsúdva a történet hatása alól, megkésve kissé, de végre szájukhoz emelték a poharat. -.appa. 

Mindég is mondogattam, hogy az ember roppant antropomorf szemlélettel rendelkezik, a környezetében található élőlényekkel kapcsolatban. Azt is mondhatom, hogy élőlényekkel szemben, hiszen kicsit sem érdekli, hogy azoknak mi a jó. Ki találja, hogy mi is lenne jó nekik. Az Ő elképzelése szerint. Ha, Ő az lenne, és azt rájuk erőlteti, még ha belepusztulnak akkor is. Én készségesen elhiszem, az ember jót akar. Természetesen magának, és itt értsétek úgy, hogy saját magának. Ebben a többi ember nincs benne. Vegyünk egy nem régi történetet. Egy söréttel, gazdagon megspékelt gólyát gyógyítgattak. Nos, írtam már erről egyszer, hogy a gólya megeszi a kisnyulat. Úgy gondolom, hogy egy fészekalja gólyacsalád gyorsan elfogyaszt egy alom nyulat. Nem arról van itt szó, hogy működik a természetes kiválasztódás, és a leggyengébb, vagy sérült kis nyuszi válik táplálékká. Itt közbeszúrom, hogy az idén, az elmúlt évekhez képest sok békát láttam. Azt gondolom, köszönhető ez annak, hogy a gólyák az évek során átálltak más táplálék állatok fogyasztására. A réteken bogarásznak, meg gyíkásznak. Halastavak szélein álldogálnak, és a szél által kisodort haltetemeket szedegetik össze. A bátrabbak sétálgatnak a horgászok mögött, és apró halakat, törpeharcsát kuncsorognak. Nem kell Őket félteni. A törpeharcsa tüskéit, ügyesen letördelik. Mondhatjuk vigasztalás gyanánt: mindennek van természetes ellensége. Na, jó. Az embernek nincs, de neki nem is kell. Erre ott van Ő maga. No, térjek csak vissza, ahhoz a verzióhoz, hogy mégiscsak, a természetes kiválasztódás működik, és amelyik nyuszi elég fürge, azt nem kapja el a gólya. Szerintem a róka is elkapja, meg a kóbor kutyák, és macskák. Nyilván ezeket is lövöldözik a vadászok, de ők nem szerepelnek a hírekben, hogy mennyi sörét van bennük. Aztán nem tudhatjuk, - mi zavarhatta meg a vadászt? Ez a gólya ennek köszönheti, hogy nem került elföldelésre. Miért óvják ennyire a vadászok, a sérült, gyenge nyulakat is? – merülhet fel a kérdés. Nagyon egyszerű. Hagy nőjön fel. Mindegy, hogy milyen, lelövöldözni jó lesz. Tegnapi történettel rukkolok elő. Nem tudom miért, de nagyon sok méhecskét hozott a víz. Éltek még, erős repülő mozdulataik miatt, pörögtek a víz felszínén, de vélem nem tudtak szárazra evickélni. Láttam már vízbe pottyant méhet. Mozgásában van valami tervszerűség. Nem pörög, inkább úszni próbál. Egy nád, vagy gallydarabot benyújtva megkapaszkodik benne, és partra segíthető. Megszáradása után elrepül. Mondhatjuk, a tipikusan emberi szemlélet alapján, hogy: na, és? Ezek elvadult méhek, nem hajtanak semmi hasznot az embernek. Pedig de, hiszen a növények megporzásával, segítenek Nekünk. Hát, így hirtelen ez jutott eszembe a vadtermészetről.  -.appa

Az úgy van, hogy hazánkban mindenki ért a focihoz, és a halászléfőzéshez, meg a halsütéshez. Ez persze nem igaz. Én két fűszerezéssel kedvelem a sült halat.  Azt gondolom meglepő, de én nem paprikás lisztben forgatom meg a halat. Először is. A megtisztított halat jól besózom. Ezután megszórom fűszerkeverékkel. Két zacskó halak fűszerkeverékhez teszek 1 zacskó szárnyas fűszerkeveréket. Beteszem egy turmixgépbe. Rakok hozzá, kevés bazsalikomot, és olyan fűszerkeveréket, amiben szárított zöldségek is vannak. Többször megpörgettem, egy-egy percre, majd egy szóróba teszem, amivel a sózás után a fűszerkeverékkel is megszórom a halakat. A hal nagyságától függően kívül-belül. Amikor ropit készítek halból, akkor csak kívülről történik fűszerezés.A sütésre szánt halakat megkenem mustárral. Kívül belül. Dobozba teszem, rápattintom a fedelet, és másnap sütöm. A  pácban lévő halra 2-3 napig rájárok. Mindig frissen sütöm. A hal frissen sütve jó, lágy kenyérrel, ami szintén friss. A fűszerek illatoznak, fokozva ezáltal, az ember étvágyát. A másik módon történő fűszerezésnél, annyi a változás, hogy hagymából, és fokhagymából pépet készítek. Ugyanazzal a masinával, amivel a fűszerkeveréket porítom. Ebben az esetben, a halakat a péppel kenem meg kívül belül. A só, meg a fűszerek hatására, azt a 2-3 napot jól el van a hal a pácban. Természetesen, aki több mustárral szereti, az tehet többet. Egyértelmű, hogy akkor több liszt tapad rá. Ilyenkor egy kis ropogós réteg pirul a halakra, vagy a halszeletekre.

A lisztben történő forgatás. E képen is látszik, hogy amennyiben vastagabb a mustáros pácréteg, akkor vastagabb lesz a bunda.

A hagymás pácból előszedett halszeletek, várják a lisztben történő forgatást.Így néznek ki a lisztben történt megforgatás után.

A sütéssel kapcsolatban, a következőre érdemes odafigyelni. A forró olajba, mindég úgy helyezzük bele a hal szeleteket, hogy a bőrös oldala legyen az edény alján. Ezzel érhetjük el, hogy a hal megfelelő állagú legyen. (a szakácskönyvek texturaként jellemzik). A képeken jól látszik, hogy a liszt nem színes. Megfelel a BL 55-ös liszt. Én, annyiban változtatok rajta, hogy 2/3 rész búza liszthez teszek 1/3 rész kukorica lisztet. Sok sikert kívánok a recept kipróbálásához. A halakhoz pedig jó étvágyat. -.appa.

Többen kérdezték, ruszli receptet tudok e. Tudok, hiszen Tarifa, Isten nyugosztalja híres volt ruszli készítéséről. Gyorsan előrebocsátom, hogy az elkészítéshez nem áll rendelkezésre fényképes segítség. Ennek nagyon egyszerű oka van. Nem szoktam ruszlit készíteni. Ez meglepő lehet, hiszen mindent hallal eszünk. Na, jó. Nem mindent, ahogy Attila fiam mondja: a tejbegrízbe nem rakunk halat. Apró gyermek voltam, amikor a sarki boltba mentünk anyámmal. Apám dolgozott, nem volt kire hagyni, így mentem. Veszélye nem volt a dolognak, hogy ez kell, meg az kell. Kimondták, hogy nem, aztán annyi. Így volt ez, az esetek 99 %-ában. Történe pedig, hogy bent volt a boltban néhány építő munkás. A pulton lévő fahordóból, Feri bácsi a boltos, zsírpapírra (25-30 centis halakat) ruszlit rakosgatott. Nekem roppant megtetszett a látvány, és az illata sem volt ijesztő. Mondtam anyámnak, én kérek olyat. Nem! –volt a válasz. Megmakacsoltam magam. Kérek. Nem eszed meg, - mondta anyám. Megeszem. Megvette. Hazamentünk, és amikor az evésre került a sor, elém tette a ruszlit. Úgy közelről, már büdösnek éreztem, és nem illatosnak. Az íze, kimondottan csípős volt. Forgattam a falatot a számban, majd kimondtam: nem kérem. Anyám, azt mondta: azt mondtad megeszed. Akkor egyed! Cirka egyharmadát megettem, kínkeservesen. A többit anyám ette meg. Ez volt első ruszli vásárlásunk, és egyben az utolsó is. Evés szempontjából, ugyancsak ez a helyzet. Ennyi bevezető után lássuk akkor, hogyan készül a ruszli. Milyen halak kellenek hozzá? A „ruszli" elkészítéséhez legalkalmasabb a küsz, a garda, és a törpeharcsa. Más, hosszúkás alakú halakat is használhatunk. Vörösszárnyú keszeg, bodorka, lapos keszeg. Nagyságukat tekintve, a ruszlihoz 8-12 dekás halakat használjunk fel. A göngyölt halhoz felhasználhatjuk a szélesebb halakat (karikakeszeg, dévérkeszeg, bagolykeszeg, ezüstkárász). Méretüket tekintve, az előbbiekben említettnél nagyobb halakat használhatunk fel, olyan 15-30 dekásakat. Kezdődjék hát, a móka. A gondosan megtisztított, kibelezett halakat - miután a fejüket eltávolítottuk - alaposan besózzuk, és porcelán, vagy üvegedénybe lerakva, körülbelül 12—14 napig állni hagyjuk. Közben harmadnaponként megforgatjuk halainkat. Nagyobb halak esetében ajánlatos a gerincüket is eltávolítani. Miután a fentebb jelzett idő eltelt, a sóból kiszedjük a halakat, és ecetes vízzel jól átöblítjük. Ezután hagymát szelünk karikára, amit szintén besózunk. Ennek is állnia kell 2, de inkább 3 óra hosszat a sóban. Ezután a hagymát kenyeres ruhába té­ve „kicsavarjuk", hogy puhább legyen. Természetesen, ezt megtehetjük kézzel is, de úgy nem olyan elegáns. A halakat széles szájú üvegbe rakjuk. Középére mustármaggal meghintett hagymát helyezzük. Fűszerként használhatunk még, néhány szem egész borsot, és fenyőmagot. A leg­tetejébe babérleveleket rakunk, majd ráöntjük a forró páclevet, és az üveget légmentesen lezárjuk. A páclé elkészítése a következő módon történik. Nyersanyag igény: háztartási ecetet, és cukor. Az ecetet saját ízlésünknek megfelelően felhígítjuk. Ízlésünknek megfelelően adunk hozzá kevés cukrot is. Felöntés előtt ajánlom ízleljék meg, mert ha „eltolták" a páclevet, akkor az egész ruszli, vagy túl savanyú, vagy túl édes lesz! Az üvegbe annyi páclevet kell önteni, hogy a behelyezett halakat el­lepje. Sőt, körülbelül egy centivel magasabban álljon a folyadék szintje a halak farkánál. Néhány napig, hagyják állni hűvös helyen. Aztán következik a próba. Az evés, mint a pudingnál. Kö­rülülhetik az asztalt, - és jó étvágyat kívánok a sa­ját gyártmányú ruszli elfogyasztásához.              -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy nem igaz a hír, miszerint a forint gyengülését spekuláció okozza. Mert bizony mondom néktek, hogy: de! Ebből láthatjátok, megint tévedtetek. Nem régiben irkáltam róla, mennyire praktikus is, a forint mélyrepülése. A felhalmozott eurót, jó sok forintért lehet eladni. Van ennek egy másik vetülete is. Vegyük a Mi egyszerű esetünket. A jó magyar forint, alig egy hónap alatt több mint 20 forintot romlott, az euróhoz képest. Mondta is a kormány, de maga Orbán Viktor is: spekulánsok miatt van. Amit el is hihetünk. Mégiscsak tudják, hogy mit csinálnak. Vessünk rá pár pillantást, és nézzük meg, milyen következményei vannak, ennek a spekulációnak. Egyik ilyen, amikor jön az a külföldi illetőségű személy, aki itt akar dolgoztatni.  Jelen állásnál, a pénzéért, jó sok forintot kap. Tehát, ennek eredményeképpen, az Ő szempontjából, olcsón tudja dolgoztatni a magyar munkavállalót. Igen ám, de ebből az is következik, hogy amit venni akarunk, termékeket külföldiából azért többet kell fizetnünk. Ez, egy mellékes szál, mondhatnók. Később megnézzük ezt is. Mégis, akkor miért csinálják? – kérdezheti, az érdeklődő egyszerű ember. Az egésznek az értelme a következő. Az EU. támogatja hazánkat, különböző jogalapokon, különböző összegekkel. Lehívják a támogatást, amikor annak eljön az ideje, és a pályázatot elnyert vállalkozások megkapják az előre kialkudott összeget, vagy tán még kicsit többet is, az elvégzett munkájuk alapján. Magyar specialitásként, azt kell elvégzett munka alatt érteni, hogy leigazolták készre a munkát, és dőlhet a lé. Na most, hogy az euróért sokkal több forintot kell adni, sokkal több lé dől a vállalkozásokhoz. Azt most ne firtassuk, hogy ezek olyan megbízható vállalkozások, amit a rossz nyelvek kormány közelinek mondanak. Nézzük meg azért a mellékszálat is, ha már megígértem. Amint, azt már az előbbiekben említettem volt, mivel a forint gyenge, ezért amit veszünk külföldön, az többe fog kerülni. Következmény. Nyílván itthon is felmegy az ára, mert azért hasznot akar a forgalmazó.  Nem emberbaráti, jószolgálati cselekedet miatt hozza be a mindenféle termékeket. Érthető módon hasznot akar elérni. Nézzük meg a munkavállalók esetét is. Az egészet végig gondolva, könnyen beláthatjuk, a magyar munkavállaló jelentősen kevesebb fizetést kap, mint amennyit a forint romlása előtt kapott. Mindeközben persze, mintegy biztatás gyanánt megy a kamuzás, a vásárlóerő megőrzéséről. Megint lehet majd vakítani a bérek emelésével, holott összevetve a dolgokat jelentős bércsökkenés fog bekövetkezni. Aminek eredményeképpen csökken, azon emberek köre, akik pénzecskéjüket, a létfenntartáson kívül egyébre is fogják költeni. Már csak azért is, mert nem lesz plusz megtakarításuk. Vigasztalásul, annyit mondok Nektek. A spekuláció, nem magyar jelenség. Kisebb nagyobb mértékben, így megy ez mindenhol. Konklúzióként megállapíthatjuk: Az emberiséget, legnagyobb szerencséjére, mindenhájjal megkent bűnözők irányítják. Természetesen hétköznapi értelemben véve. Tudnunk kell azonban, hogy Ők elhitették magukról, hogy nem hétköznapi emberek, és felette állnak minden törvénynek. Ők hozzák a törvényeket, úgy alakítva, hogy nekik jó legyen, és természetszerűleg, ami kellemetlen a számukra, az rájuk nem vonatkozik. Ismeritek a latin mondást. Quod licet Iovi, non licet bovi. Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek. Jut eszembe, anno egyik tanárom ezt úgy idézte, hogy nem szabad a kisökörnek. DE! A nagyökröknek sem szabad. Hát ehhez tartsátok magatokat.   -.appa.

Zsebemben idegen kezek kotorásznak.

Markecolók. Hűlt helye a pénztárcámnak.

Ezt, már régen érzem.

Mondhatod, no hiszen.

Pedig, nem is gyorsulok,

csak az időm, egyre fogy.

Ezt, is régen érzem.

Mondhatod, no hiszen.

                                            -.appa.

Mit tesz Isten, meg a véletlen,. Ami nem véletlen, hisz a számítógépes rendszerekkel előfordulhat, hogy összeomlanak. Így aztán kénytelen voltam belenyúlni, és helyre állítani, az eredetileg írt dolgokat. Lássuk akkor.

Irkáltam már a Poetről. Az úgy van, hogy felteszel verset. Van egy szabályzat, hogy mit nem szabad írni. Ettől még a moderátorhoz kerül a vers. Abban az esetben, ha valami nem stimmel, átkerül a főmoderátorhoz. Aki elutasítja, vagy olyan is előfordult az én írásommal, hogy megjelent: nincs elfogadásra váró versed. Akkor lehet beküldeni újat. Természetesen vannak kivételek. Sok hölgy ábrándozik, súrolván a megjelentethetőség határát. Aki, kíváncsi, az a Poet szabályzatban elolvashatja mi, az eljárás. Különösebben nem jártam utána: mi a moderátor dolga? Feltettem a következő írást:

Optimista pesszimizmus

Ha majd a napsugár barackot érlel.

Ha majd mosolyogva a szemembe nézel.

Lám. Valamire mégiscsak vitted.

Eddig legalábbis, még ezt hitted.

Ha majd senkitől, semmit se kérdezel.

Nem kérsz, és senki sem lesz, aki kérlel.

Akkor majd, gondold végig magadban.

Látsz e még valamit, a tavaszban?

A múltat nem tüntethetjük el, mint ruhából a foltot,

nagyon elszomorít, hogy Te. Már sohasem lehetsz boldog.

Mond. Nagyon elszomorít? - hogy már sohasem lehetsz boldog.

(hozzátartozik, hogy a "már" véletlenül kis betűvel lett írva, az utolsó előtti sorban).

A moderálás után, a következő jelent meg:

Optimista pesszimizmus

Ha majd a napsugár barackot érlel,
Ha majd mosolyogva a szemembe nézel,
Lám, valamire mégiscsak vitted,
Eddig legalábbis még ezt hitted.

Ha majd senkitől semmit sem kérdezel,
Nem kérsz, és senki sem lesz, aki kérlel,
Akkor majd gondold végig magadban,
Látsz-e még valamit a tavaszban?

A múltat nem tüntethetjük el, mint ruhából a foltot,
nagyon elszomorít, hogy te már sohasem lehetsz boldog.

Mondd, nagyon elszomorít, hogy már sohasem lehetsz boldog?

Hát, ha valaki engem kérdezne, azt mondanám, hogy: e bizony furcsa.

Az is, hogy összegabalyodott, a két iromány. -.appa.

mert,

nem egyszerű dolog magyarnak lenni—emlékezzetek csak vissza—a bak korszak hozta be az osztrák magánjogi polgárkönyvet.—na nehogy mán— hát persze hogy elvetettük—csinájjunk mink szebbet—jobbat—oszt úgy is lett—ezerkilnenszázötvenhárom és ötvenkilenc között el is készült—hát pekkünkre akkor meg mán magántulajdon nem volt—de tuggyátok mit—mondhatjuk itt hogy polgárság—az is—meg a polgári élet is illúzió—úgy mint minden egyéb is a jelenlegi társadalmunkban—nem érinthet széles rétegeket—de azt látni kell—nem igaz hogy hazánkban semmi sem érint széles rétegeket—bizony hogy érint—sőt egyre inkább érint—és az nem más mint az egyre elméjülő szegénység—gondoljátok végig—a javakat újra elosztják—az elosztásnak van egy diszkrét bája—ami abban leledzik hogy nagyon gazdag embereknek kell lenniük—na már most—ahhoz hogy a társadalomban nagyon gazdag emberek lehessenek meg kell lennie az ellentétjének is—ami azt jelenti hogy nagyon szegényeknek is lennie kell —ha ez nincs meg—akkor nem érezheted magad nagyon gazdagnak—nos ehhez még van egy kis hozzáfűzni valóm—minél több gazdag ember van annál több—és annál szegényebb embernek kell lennie—azt szoktam mondani hogy előnyt csak valakinek a kárára lehet adni—a társadalomnak vagy öt százaléka nagyon gazdag—említettem—sok a szegény ember—és épp a napokban röppent fel a hír hogy mészáros lőrinc dollár milliárdos lett—most kérdezhetitek—ki nem szarja le—nem így van ez—sok embert vonz ez az életmód—ő bármit megtehet—gondoljatok bele—gyárfásról az a hír járja hogy megölette fenyő jánost—portik tamás energolvezér is sok mindent megcsinálhatott—hát halljátok—ha embereket kell megöletni—akkor én lemondok arról hogy bármit—hogy sok mindent megtehessek

mert,

először nem is értettem—azt mondta—ne sirass majd meg—téged is vár majd valahol egy sír—ne értsen félre—a szavakat tisztán értettem—mégis valahogy nem fogtam fel az értelmét—az jutott eszembe hogy gyerekként hallottuk mikor beszélgetnek a felnőttek—egyszer éppen arról volt szó hogy valaki elment a halott látóhoz—azt mondta neki—vagyis üzente neki a halott hogy ne sirassák—már így is térdig vízben áll—nahát akkor sem értettem—hogy állhat amikor a koporsóban fekszik amikor eltemetik—azt gondoltam biztosan felállt hogy meg ne fulladjon—aztán eszembe jutott nem is tud felállni—sok földet dobáltak a koporsóra—na ez nagyon rossz emlék—mikor az első kapavágás földek tompa puffanással dübörögnek a koporsón akkor kezdenek el sírni a rokonok—főleg a nők—aztán sokkal—de sokkal később jutott eszembe hogy a halott már nem félhet a vízbe fulladástól—kétszer nemigen lehet meghalni—lehet azoknak akik hisznek a lélekvándorlásban—de igazából ők se tudnak róla—azt mondják hogy tanul a régi életének hibáiból—ugyan már—mi a fenét tanul ha semmire sem emlékszik belőle—mindig is motoszkált bennem ez a kérdés—meg az is hogy mi értelme lenne—gondolhatjuk azt hogy a lélek rezgés—akkor a halállal nem szűnik meg hiszen az energia örök—sarkítva mondhatjuk az energia elpusztíthatatlan—mondani mondhatjuk de nem ijen egyszerű ez a dolog—e egyenlő emszer cé négyzet—hát erre lehet hivatkozni csakhogy ebből azt gondolom nem következik a lélek halhatatlansága—én abban sem hiszek hogy a lélek energia—mindig is mondtam az újjászületés lenne a legnagyobb kitolás a világon—és akkor mi van ha egyszerűen mi is egy fogyasztói társadalom termékei vagyunk—ugyanúgy mint a mosógépek—egyre rövidebb élettartammal—lesz hejettünk szebb—jobb—újjabb     -.appa.