Mit tesz Isten, meg a véletlen,. Ami nem véletlen, hisz a számítógépes rendszerekkel előfordulhat, hogy összeomlanak. Így aztán kénytelen voltam belenyúlni, és helyre állítani, az eredetileg írt dolgokat. Lássuk akkor.

Irkáltam már a Poetről. Az úgy van, hogy felteszel verset. Van egy szabályzat, hogy mit nem szabad írni. Ettől még a moderátorhoz kerül a vers. Abban az esetben, ha valami nem stimmel, átkerül a főmoderátorhoz. Aki elutasítja, vagy olyan is előfordult az én írásommal, hogy megjelent: nincs elfogadásra váró versed. Akkor lehet beküldeni újat. Természetesen vannak kivételek. Sok hölgy ábrándozik, súrolván a megjelentethetőség határát. Aki, kíváncsi, az a Poet szabályzatban elolvashatja mi, az eljárás. Különösebben nem jártam utána: mi a moderátor dolga? Feltettem a következő írást:

Optimista pesszimizmus

Ha majd a napsugár barackot érlel.

Ha majd mosolyogva a szemembe nézel.

Lám. Valamire mégiscsak vitted.

Eddig legalábbis, még ezt hitted.

Ha majd senkitől, semmit se kérdezel.

Nem kérsz, és senki sem lesz, aki kérlel.

Akkor majd, gondold végig magadban.

Látsz e még valamit, a tavaszban?

A múltat nem tüntethetjük el, mint ruhából a foltot,

nagyon elszomorít, hogy Te. Már sohasem lehetsz boldog.

Mond. Nagyon elszomorít? - hogy már sohasem lehetsz boldog.

(hozzátartozik, hogy a "már" véletlenül kis betűvel lett írva, az utolsó előtti sorban).

A moderálás után, a következő jelent meg:

Optimista pesszimizmus

Ha majd a napsugár barackot érlel,
Ha majd mosolyogva a szemembe nézel,
Lám, valamire mégiscsak vitted,
Eddig legalábbis még ezt hitted.

Ha majd senkitől semmit sem kérdezel,
Nem kérsz, és senki sem lesz, aki kérlel,
Akkor majd gondold végig magadban,
Látsz-e még valamit a tavaszban?

A múltat nem tüntethetjük el, mint ruhából a foltot,
nagyon elszomorít, hogy te már sohasem lehetsz boldog.

Mondd, nagyon elszomorít, hogy már sohasem lehetsz boldog?

Hát, ha valaki engem kérdezne, azt mondanám, hogy: e bizony furcsa.

Az is, hogy összegabalyodott, a két iromány. -.appa.