Mindég is mondogattam, hogy az ember roppant antropomorf szemlélettel rendelkezik, a környezetében található élőlényekkel kapcsolatban. Azt is mondhatom, hogy élőlényekkel szemben, hiszen kicsit sem érdekli, hogy azoknak mi a jó. Ki találja, hogy mi is lenne jó nekik. Az Ő elképzelése szerint. Ha, Ő az lenne, és azt rájuk erőlteti, még ha belepusztulnak akkor is. Én készségesen elhiszem, az ember jót akar. Természetesen magának, és itt értsétek úgy, hogy saját magának. Ebben a többi ember nincs benne. Vegyünk egy nem régi történetet. Egy söréttel, gazdagon megspékelt gólyát gyógyítgattak. Nos, írtam már erről egyszer, hogy a gólya megeszi a kisnyulat. Úgy gondolom, hogy egy fészekalja gólyacsalád gyorsan elfogyaszt egy alom nyulat. Nem arról van itt szó, hogy működik a természetes kiválasztódás, és a leggyengébb, vagy sérült kis nyuszi válik táplálékká. Itt közbeszúrom, hogy az idén, az elmúlt évekhez képest sok békát láttam. Azt gondolom, köszönhető ez annak, hogy a gólyák az évek során átálltak más táplálék állatok fogyasztására. A réteken bogarásznak, meg gyíkásznak. Halastavak szélein álldogálnak, és a szél által kisodort haltetemeket szedegetik össze. A bátrabbak sétálgatnak a horgászok mögött, és apró halakat, törpeharcsát kuncsorognak. Nem kell Őket félteni. A törpeharcsa tüskéit, ügyesen letördelik. Mondhatjuk vigasztalás gyanánt: mindennek van természetes ellensége. Na, jó. Az embernek nincs, de neki nem is kell. Erre ott van Ő maga. No, térjek csak vissza, ahhoz a verzióhoz, hogy mégiscsak, a természetes kiválasztódás működik, és amelyik nyuszi elég fürge, azt nem kapja el a gólya. Szerintem a róka is elkapja, meg a kóbor kutyák, és macskák. Nyilván ezeket is lövöldözik a vadászok, de ők nem szerepelnek a hírekben, hogy mennyi sörét van bennük. Aztán nem tudhatjuk, - mi zavarhatta meg a vadászt? Ez a gólya ennek köszönheti, hogy nem került elföldelésre. Miért óvják ennyire a vadászok, a sérült, gyenge nyulakat is? – merülhet fel a kérdés. Nagyon egyszerű. Hagy nőjön fel. Mindegy, hogy milyen, lelövöldözni jó lesz. Tegnapi történettel rukkolok elő. Nem tudom miért, de nagyon sok méhecskét hozott a víz. Éltek még, erős repülő mozdulataik miatt, pörögtek a víz felszínén, de vélem nem tudtak szárazra evickélni. Láttam már vízbe pottyant méhet. Mozgásában van valami tervszerűség. Nem pörög, inkább úszni próbál. Egy nád, vagy gallydarabot benyújtva megkapaszkodik benne, és partra segíthető. Megszáradása után elrepül. Mondhatjuk, a tipikusan emberi szemlélet alapján, hogy: na, és? Ezek elvadult méhek, nem hajtanak semmi hasznot az embernek. Pedig de, hiszen a növények megporzásával, segítenek Nekünk. Hát, így hirtelen ez jutott eszembe a vadtermészetről.  -.appa