Azt írtam már, hogy szombat vasárnap betliztünk. Szombaton jött a cigánycsapat, akik mondták, hogy a hortobágyin sem lehet halat fogni, mert kicsi a víz. Karcsi azt mondja, hogy ott mindég lehet halat fogni. Szombaton kinn voltak az unokával a Balázs-éren. Közel két óra alatt kapásuk sem volt. Átmentek a hortobágyira. Kb. 40 e.kárászt fogtak. Az mondja, nem is tudja, miért nem eszi meg, az onnan fogott halat. Pedig most, valamilyen módon, a hortobágyi felől táplálják meg a Balázs-eret. Akkor ide is feljön a gyári szennyvíz, ezt meg, megeszem. Bosszankodott egy kicsit. Azt mondja alighogy leültek, csörtetés hallatszik a hatalmas gazból. Megjelent egy cigány, hogy aggyon mán párszál gilisztát. Mondta, hogy nem ad. Kevés van. Akkor aggyon csontit. Na, azt megfelezte vele, de közben oktatta a csávót, hogy miért jártok csali nélkül horgászni. Majdcsak megsértődött. Ezt Én is megfigyeltem. Nagyon önérzetesek tudnak lenni. Van neki csalija, csak kukoricát hozott. Mentem kedden a Nyugatira. Tényleg felduzzasztották a vizet. Akkora víz van, hogy a déli ágon a part is víz alákerülhetett. Panaszkodtam, hogy az északi ágon nem kaszálták le a partot. Most lekaszálták mind a két partot a hídig. Attól lejjebb nem szokták. Onnantól dzsumbuj, és uralkodik az entrópia.

De, mit fogtam? A fídert metód kosárral szereltem. Úgy állítottam be, hogy 20 centi csúszás után ütközzön. Ezzel a szereléssel, az ég egy adta világon semmit sem fogtam. Az ötös bolót karcsú úszóval szereltem, hogy jól lássam az emelős dévér kapásokat. Hát ilyen nem volt. Fogtam egy 37 dekás e.kárászt. Két bodorkát, ami 18 deka volt. Egy bevágáskor meg sem moccant a szerelék. Idegalapon megrángatom. Erre megnyekken a fék, és indul a nádba. Egy szál, még be is hajlik a víz felé. Én rángattam meg, mert a szél ráfújta a damilt. Kétszer fordítottam ki. Aztán megszelídült és előttem körözgetett. A bot szépen kifárasztotta. Megszákoltam, a 92 dekás pontyot. Természetesen méret alatti volt, Felvitték a méretet 35 centire, ez meg 32,5 cm volt. Másnap kimentem és kitakarítottam a nádast. A hosszan bedőlőt nem értem el, akárhogy gebeszkedtem. A hídnál, csak egy nagy balint láttam. A víz kicsit opálosabb volt, mint amikor a sok balin ott duhajkodott. Csütörtökön (20.-án) kimentem reggel. Eltötymörögtem az időt. Hatkor indultam. Természetesen az órát itthon hagytam. Rossz jel, de a telefonon van óra. Mikor kipakolok, akkor jöttem rá, hogy nem vittem magammal a pelleteket, bojlikat. Vissza a kocsihoz, úgy is kell horogkivevő is. A kocsiban sincs. A múltkor pakolgattam, és felvittem a lakásba. Ott is maradt. Idevezet a rend mánia. A horogkivevőnek kialakított csipesz a stégen volt egy vedérben. Ez megnyugtatott, és szükség is volt rá. Törpét akartam fogni, mert azt mondtam Annamáriának, hogy fél kila, törpe színhúst viszek Neki. Azt mondta, nagyon jó hamburgert tud csinálni. Erre a kijelentésére ígértem meg, hogy csinálja akkor törpéből, mert a másmilyen burgereket nem eszem meg. Természetesen a gilisztás dobozt is otthon hagytam. Reggel, mikor pakoltam, megcsodáltam az amurokat. Olyan 50-60 centisek voltak. A mederben szépen turkáltak (vélhetőleg pontyok és e.kárászok), akkor úsztattam a túlparti mederesést. Nem etettem, de így is jött egy 2 dekás körüli bodri. Volt egy amur, ami megközelített olyan 6 méterre. Lehet, hogy egy ilyen elkapta a süllyedő kukoricámat. Egyre gyorsuló elvivős kapásom volt. Vártam, mert fogtam így küszt. No, bevágok. Mielőtt megcselekedtem volna, az egész botot megrántotta a kezemben. Nem nagy dolog, mert ugye, erő szorozva, erőkarja. A bevágásom nem ült. A 14-es horoggal, és a 16-os előkével, amúgy is esélytelen voltam. Nyolc harmincháromkor olyan irtózatos hőség volt, hogy még a szúnyogok is békén hagytak. Nem győztem a vizet kortyolgatni. 9 után kár volt maradnom. Onnantól, pár törpén kívül csak küszük jöttek. Kitartottam 10-ig. A szerelést és a mérlegelést a parton árnyékban csináltam. Az egész tűrhető volt. Nem semmi mutatvány volt, ahogy a keskeny pallón, az ötös bolóval kibalettoztam a nádasból a töltésre. 3 e.kárászt fogtam, ami 1 kg volt. A fíderrel fogtam, egy 70 dekásat. Pellet híján a horogra tettem egy szem csemegekukoricát. A csali tüskére egy kis sárga hungarocellt. Az ütközőt úgy állítottam be, hogy 5 centi csúszás után, akadjon a stoppernél. Jól látszottak a kapások, de nem akadtak meg. Lehet növelnem kellett volna a csúszási távolságot. 9 törpét fogtam, ami 42 deka lett. A 13 vegyes keszeg állomány szintén 42 deka volt.  -.appa. 

• Hatásosan megírt verset olvastam. Tetszett. Remekül írta meg a költő, az ember fiának szenvedését. De, ez az út volt Jézus számára meghatározva. Ez a sors volt kijelölve számára. Egyes próféták írtak olyasmit: „Atyám, ne kelljen innom a keserű pohárból, de legyen úgy, ahogy Te akarod”. Olyat is lehet olvasni, hogy az Atya, a Fiú, és a szentlélek megegyeztek a teremtéskor arról, miként fognak történni a dolgok. Mondhatjuk, ez is része az eleve elrendelésnek. Itt kitérőként megjegyzem. Ebbe belekötöttek. Mondván, - az eleve elrendelés, a reformáció kitalációja. Ezzel nem értek egyet. Ígérem, egyszer belemegyek ennek kifejtésébe. (Aki most azt mondja, hogy a babot és borsót szokták kifejteni, annak igaza van). Azt is láthatjuk, hogy a megegyezés ellenére, ez az egész megváltás szitu nem sikerült. Az őskeresztények, nem is nagyon igyekeztek az egyház alapításával. Ugyan minek? - hisz Jézus hamarosan visszajön. Ítél eleveneket, és holtakat. Meglesz a végítélet. Úgy van írva, „még ezen emberöltőn”. Hát eltelt az óta ezer, oszt nem gyött vissza. Nem sikerült valamiért a szoftverfrissítés, és hagyták a francba, mint ahogy a Windows-al is teszik.
• Így belegondolva, nem értem Jeruzsálem kitüntetett szerepét. Három vallás szent helye (zsidó, 1204 zsinagóga; keresztény, 158 templom; iszlám 73 mecset). Gondolom, úgy voltak vele. Ha nekik Szenthely, akkor nekünk is az. A másik lehetőség, tényleg Szenthely. Ehhez képest mennyi szenvedés és vér tapad hozzá. Eljött az ideje annak, hogy a Prédikátor szavait idézzem: hiábavalóság. Láthatjuk. Jézus élete, szenvedése, és halála is hiábavalóság volt.
• Egyik költőnő, jól megírt versét olvastam. Jól bánik a szavakkal, állapítottam meg Magamban. Olvasom Én is a neten: ez lesz, meg az lesz. Ilyen, meg olyan természeti jelenség. Engem nem érint meg. Nem látok benne semmi csodát. Fizikai jelenségekről van szó. Zsuzsa, az Én kis társam, képes kimenni éjszaka a Hortobágyra (Debrecentől nincs messze). Az éjszakai eget nézni. Azt gondolom, az ember antropomorf szemlélete miatt, felruházza az égitesteket, és az állatokat is emberi tulajdonságokkal.
• Lehet, hogy ez a megszemélyesítés? - a költészetben. Néha írtam, - írok olyat. De! - mindég azt gondolom, hogy ez hatásvadászat. Én ruházom fel az égitestet azokkal a mindenféle tulajdonságokkal, amit leírok. Azt gondolom. Minden, ami mozog (Mi is) természeti törvényeknek engedelmeskedik. Annyi különbség van, hogy Mi érzelmeket, érzéseket viszünk a történésekbe. Ha, jobban meggondolom az állatok is. Ez alkalmas arra, hogy befolyásoljuk a másik lényt. Ezt aknázzák ki a költők, meg a művészek. Ezzel élnek a kutyák, meg a macskák is, az emberrel szemben. Mit is mondjak? Nincs Nekem ezzel semmi bajom. Legfeljebb irigykedem a miatt, hogy Én nem tudok ilyen módon, ilyen dolgokat írni. Elismerem hatásos, bár olykor bosszant, mikor nincs köze a természet történéseihez
• Na, jó! Annyi bajom van még, hogy a nyelv alkalmatlan arra, hogy pontosan közvetítse a gondolatokat. A másik, vagy a harmadik fél, a saját élettapasztalatai alapján, az értelmezés során a közölt információba belegondol dolgokat. Konklúzióként. A hiba nem a versben van, hanem bennem. Ilyen egyszerű ez. -.appa. 

-'23.07.09.

A tegnapi, sikertelennek mondható horgászat után, ismét a Balázs-érre mentünk. Szeretjük a kihívásokat (meg ott árnyék van). A parkolóban tűzött a nap. Legalább nincs szúnyog. Volt helyette bögöly. Éles szúrás a nyakam baloldalán. Kézfejjel odaseprek. Egy kisebb valami repült el mérgesen. Mondtam Attilának, hogy mi előtt kipakolnánk, én már fújom is le magam. Hagyta magát lefújni Ő is. Így aztán befelé menet követett Minket egy köbméternyi szúnyog, de elég tartózkodóak voltak. Igaz, Mi vertük fel őket, amíg átmentünk azon a négyméternyi, közel méter magas lucernáson. Én még ilyet nem láttam. Fehér virága van. Évek óta nő egy a garázsom előtt, de az lilavirágú. A tegnap kitakarított hely eltűnt. Örömmel tenyészett ott a békalencse. A gyanús hely környékén látszott a kiszedett sulyom és békalencse. Aztán vettem észre, hogy ott van a Gyuszi ágasa, amit művészi gondossággal vág le valamelyik bokorról. Attila javasolta, hogy azt a helyet, ahol tegnap horgászott nagyobbítsam meg. Elleszünk ott, egy-egy bottal. E szerint cselekedtem. Megkevertem az etetőanyagot. Etettem, pellettel és gombóccal. Attila kezdte a horgászatot. Én, a délelőtt megkötött, két horog közül választottam. A könnyebb, vékonyabb anyagút tettem fel. Két csontival kezdtem, negyed ötkor. Volt Attilának kapása, de nem akadt. Egy kis keszeg, kiemelés közben visszaesett. Egy szép kifektetős kapásra bevágtam, de nem is koppant. Természetesen kisebb gubanc lett a következménye. Ez egy nehezebb bot, ami még szokatlan számomra. A Storicával, nem gubancolok ennyit. Aztán az is megzavart, hogy rövid előkét kötöttem. Ez hamarabb jelzi a kapást, ettől lettek koraiak a bevágások. Attila meg is szólt: minek vágsz akkor be. Mutattam Neki, nézd: ez is kifektette. Nem viszi… és megvan, fejeztem be az oktatást. Apró keszegek lehetnek, állapítottam meg, summázat gyanánt. Az élet rácáfolt, mert egy olyan kapás után, amit az imént ismertettem, fogtam egy 2 dekás e.kárászt. Akkor jött meg egy csapat cigány sporttárs. A két felnőttel, meg a két gyerekkel érkezett másfél köbméter szúnyog. A leginkább a fehér bőrű kislányka hadonászott. Őt támadták a legjobban. Kérdezte a fiatalember: megy e valami? Mondtam, hogy pár aprót fogtunk. Mondta, Ők nem maradnak. Nem maratják össze magukat, meg hely sincs. Kérdeztem, - a Hortobágyin megy e valami? Azt mondta. Mások voltak kinn, de abban sincs víz. Megvigasztaltam, hogy szerintünk, ebben is kevesebb van, tegnap óta is. Visszafordultak. Szerencsére, a szúnyog felhő követte Őket. Megint félhétig horgásztunk. Csak, e.kárászt fogtunk. Attila 4 darabot, ami 24 deka volt. Én 20 darabot, ami 93 dekának bizonyult. Megállapítottuk, hogy nem volt ez, egy rossz peca. A vadvízi horgászatnak is meg van a maga szépsége. Nem lehet biztosra menni. -.appa.

• hogy ma az év hányadik napja van. Hogy mi okom volt erre? Jó okom volt. Ma van Lujzika születésnapja. Holnap a Rozié. Azt tartja a mondás: aki kíváncsi, az hamar megöregszik! Vélem, ezzel akarták távol tartani, az érdeklődőket az olyan tartalmak megismerésétől, ami kényes témát érintett. Az is egyértelmű, hogy az ismeretek megszerzését nem kívánták gátolni. Legalábbis erre következtethetünk abból: hagy kérdezzen, abból tanul a gyerek.
• Módosítanunk kell a közmondást. Más tartalommal megtölteni. Aki kíváncsi, az hamar bosszús lesz. Ződ hajnal van (félhat). Történe ugyanis, hogy beírom a keresőbe, „az év hányadik napja van”? Fel is dobja: augusztus 30. péntek, az év 243, a hét 5. napja. Nézem az alatta lévő megjelenéseket. Azok is ezen a véleményen vannak. A gépállat mutatja a jobb alsó sarokban „2024.08.31”. Tudtam, hogy szombat van. (Erika nap).Attila nem ment dolgozni. Mondok magamban: megnyitom, és akkor feldobja a valós adatokat. Jobban jártam volna, ha összeszedve matematikai tudásom a 243-hoz hozzáadok egyet, és megállapítom. Ma, az év 244. napja van. De hát értitek, - éhgyomorra matekozni? Szóval ráklikkelek. És mit dob fel? Hogy elfogadom, hogy sütiket használ. Mindjárt az első sorban, hogy reklámokat küld. Nem fogadom el! Rohaggyatok meg! Éhgyomorra sütit. Reklámot meg kapok eleget.
• Jut eszembe. Ez, az a fajta, jóváhagyó nyilatkozat, ami hozzájárulásomat kéri személyes adataimnak következő célokra történő felhasználásához. Itt aztán görgeti az ember vég nélkül, hogy mit akarnak elkövetni ellenem. Némelyikből száz feletti. Több helyen jogos érdekre hivatkoznak. Nyílván ez az ő érdekük. Mellé azt sem tudom, mert nem írják meg, milyen állásban tilthatom meg, hogy (szerintük jogosan) elárasszanak reklámmal. Ilyenkor aztán bezárom az ablakot. Szerintem jogosan!
• Most így jártatok kedveskéim. Az, az aprónak nevezhető malőr teljesen kiverte a fejemből, hogy mit is akartam írni. Amúgy meg nagyon jól tudjátok, igencsak hajlamos vagyok az elkalandozásra. Teszem mindezt a „minden, mindennel összefügg” igazságának elfogadása jegyében. Azt gondolom nem minden tanulság nélküli a történet. Gondoljátok végig. Már ott tartunk, hogy nem férhetünk hozzá adatokhoz, ha nem vetjük magunk alá a Földet irányító hatalom kényének, kedvének. Igazából nem értem, - mégis, milyen jelentősége van, ennek a beleegyezésnek? Akkor hallgatnak le, néznek meg, amikor akarnak. Százával jönnek a reklámok. Bármikor előállíthatnak egy beleegyező nyilatkozatot. Úgysem emlékszik rá senki, - mikor, mire klikkelt rá? -.appa. 

• Ezt több féleképpen is lehet folytatni. Az egyik, amivel a becsületes munkára serkentik az embert. Ilyenkor úgy fejeződik be: (Ki, mint) vet, úgy arat. A másik is a vetéssel kapcsolatos. Ez szintén a jól végzett becsületes munka utáni megérdemelt pihenésről szól. Úgy fejeződik be: (Ki, mint) veti ágyát, úgy alussza álmát. Ezek után, senki se higgye, hogy az emberek megfogadva e két jó tanácsot, jólétben és nyugalomban élik életüket. Hihetnők, hogy törekednek jól végezni a dolgukat, és becsületesen élni. Csakhogy ez nem így van! Nem hallottam olyan esetről, amiben valaki becsületes munkával sok pénzt keresett volna. Nincs olyan. Aki becsülettel dolgozik, azt kihasználják. Ha, véletlenül pénzre tenne szert, azt fondorlatos módon elszedik Tőle. Ihat rá hideg vizet (ha már benne vagyok a közmondásokban). Amennyiben iható a víz. Itt palackos vizet veszünk, vagyis a közmondás betartása külön kiadást jelent. Mondjuk, a palackot visszaváltják, ami igazán nagyszerű cselekedet.
• Erről jut eszembe. Sok esetben ott dalolgat a gépállat. Ez többnyire azt jelenti, hogy megtelt. Ami nem is csoda. Minden boltban, zömében olyan palackokat árulnak, ami betétdíjas. Igen ám, de csak a 400 m² feletti területtel rendelkező boltok kötelesek visszaváltó automatát üzemeltetni. Augusztus 20.-a után, tele zsákokkal áll a tömeg a Penny-nél. Információ éhségemben, - kérdem az illetékes polgártársat. Azt mondja erre: azt ígérte a MOHU szerdán reggel itt lesz a kamion. Ellenvetésként megemlítem: csütörtök van! – és már délelőtt. Ezzel nem tudtam megfogni a fiatalembert. Ő is tudja. Felvetődik bennem a kérdés. Megéri ez? Mennyiért viszi el a kamion a palackokat? Valakinek biztos megéri. Ne sajnáljuk erre a pénzt! A fenntarthatóság, a környezetvédelem érdekében tesszük. Na, Istenkém! – a kamionok gázolajat fogyasztanak. Ezzel nő a CO₂ kibocsájtás. Újrahasznosítva nem lesz a palack. Ugyanúgy a szemétbe kerül, mint eddig, de legalább az övéivel utazik kamionon.
• A minap olvastam. Egyik megmondó emberünk idézik. Emlékszem mikor Amerikába akart költözni, hogy kártyázásból éljen, családjával együtt. Ne értsétek félre. A család nem kártyázott volna. A kovid alatt azon kesergett, hogy az előadóművészeknek elmaradt a jövedelme. Az állam segítse a művészeket. Volt, akit segített. Volt, akit nem. Beláthatjuk. Nem lehet minden művész mellé egy segítőt állítani.
• Na, megmondó emberként, azt mondta: „Teljesen vicc, hogy egy olyan irányba halad az ország, hogy olyanok leszünk, mint Mexikó”. Majka (mert róla beszélünk) szerint Miért pont Mexikó jutott eszébe? Megcsillantva gazdasági ismereteit, azt mondta. A középosztály eltűnőben van, és félő, hogy a jövőben még tágabbra nyílik a szakadék a társadalmi osztályok között. Közgazdászék ollóval szoktak példálózni. A szakadék mélyülni szokott. Szokjuk meg, ezt a kategorizálást. Szép tőle ez a törődés. -.appa. 

• Tegnap említettem, hogy a polgármesterünk híres hozzászóló a fészen. Az elmondások szerint, amit gondol, azt írja is. Én nem vagyok a fészen, de hallomásból tudom, hogy sokan így vannak ezzel a kérdéssel. Megbújnak a fész homályában. Kép és név nélkül. Ez utóbbit úgy kell érteni, hogy valami fantázia néven osztják meg véleményüket (meg az észt). A Mi polgink nem ilyen. Ő vállalja a véleményét.
• Jártamban, keltemben azt hallottam, - hogy mondhat ilyet a polgármester? Pislogtam a szemecskémmel, nem tudván miről van szó. Azt írta a fészen: attól, hogy felrakják a fészre, még nem lesz jobb az ivóvíz. Ekkor tettem a címben szereplő megjegyzést, mire is azt kaptam válaszul: az nem úgy van. Csinálhatna valamit! Nem mertem kimondani, hogy „valamit biztos csinál”, de attól sem lesz jobb a víz. Nem is kellett mondanom, mert jött a megoldás. Nem tudom Kinek, a nem tudom Kije, ott dolgozik a vízműnél. Az mondta 10 millió forint lenne a szűrő. Akkor jó minőségű lenne az ivóvíz. Nem igaz, hogy a városnak nincs 10 milliója!
• Elkezdtem mondani, hogy nagy a fogyasztás. Szellőztetni kellene a vizet, hogy a vas, és a mangán leváljon. Kiszűrni. Erre a beszélgető partner nem volt kíváncsi. Több emberrel is így jártam. A polgármester a hibás. Most abba nem megyek bele, hogy milyen pénzügyi feltételezésekbe mentek bele, a polgármesterrel kapcsolatban.
• Jegyzem meg, településünk híresen rossz ivóvízzel rendelkezik. Mikor a lakótelepet leválasztottál a gyárról, akkor Mi a vízkör végére kerültünk. Onnantól hogy ne a pocsolya szagú, ízű vizet igyuk, ásványvizet iszunk. Évtizedek óta. Néha főzéskor is olyan szagot áraszt a forrásban lévő víz, hogy az valami csuda. A település vízmű szempontjából tartozott Hajdúdoroghoz, Nyíregyházához, és jelenleg Kazincbarcikához. Nem is értem, - hogy nem lett még a vízszolgáltatás is Mészáros Lőrinccé? Tudom. Úgy önmagában attól sem lenne jobb a víz.
• A történeti hűség kedvéjért. Régen (valamikor a rendszer váltás környékén), küldtek mintát, az ÁNTSZ-nek. Megállapították, jó a víz minősége. A mostani polgármester előtt, voltak polgármesterek, akik tevékenysége alatt, szintén gondok voltak az ivóvízzel. Most megmozdult a város, petíciót fogunk benyújtani, hogy az ivóvíz minőségét állítsák helyre. Nem tudom hová fordulunk, de Én is aláírtam.
• Az „állítsák helyre” elég érdekes megfogalmazás, ám legyen. Azt nem értem, - miért a város adjon 10 milliót szűrőre? Minden lakos szerződésben áll a szolgáltatóval. Én abba azt is beleértem, hogy megfelelő minőségű vizet kapok a pénzemért. Mondom Én, aki évtizedek óta issza a palackozott ásványvizet, és nem vagyok ezzel egyedül. Azt gondolom a szolgáltatónak kötelessége a víz ellenőrzése. Nem igaz, hogy nem veszi észre, hogy minden sárga lesz a leváló vastól. A baj az, hogy az egész ivóvíz rendszer elavult. Nem hiszem, hogy 10 millióból megoldható lenne. -.appa. 

• de ígérem, most nem fogom. Nekikezdtem tegnap, nagy dérrel és dúrral, hogy megírom a nyíregyi stadion avatót. Na, ebből úgy nem lett semmi, mint a kormány ígérgetéseiből. A múltkoriban megint feldobta Nekem a net Orbán Viktor fotosoppolt ábrázatját, alatta a szöveggel, miszerint megint rendkívüli nyugdíjemelés lesz. (Nem tudni, hogy ezeket a közleményeket, - Ki teszi közzé? Miért engedik meg?). Az évi rendes nyugdíjemelésből sincs semmi. Olyan kevés, hogy nem megyünk vele semmire. Hideg vízre se elég, tartja a közmondás. Főleg így, hogy településünkön, híresen rossz az ivóvíz minősége. Jelennek is meg a fészen mindenféle hírek, meg képek. Színes, és rossz ízű. De nem ám, az a szép Fidesz sárga. Nem bizony, hanem az a vöröses vashidroxidos. Ennek a témának nincs vége, de egy másik alkalommal majd folytatom. A polgármesterünk híres hozzászóló. Természetesen ehhez is hozzászólt. Teszem hozzá, igaza is volt. De erről, majd később.
• Lássuk a stadionavatást. Bevallom, Én azt vetítettem előre, vereséggel avatódik fel a stadion. Ennek érdekében a nyíregyi játékosok meg is tettek mindent, de erről majd később. Kezdjük az elején. A mérkőzés napján nem nyitottak ki a pénztárak. A nyolcezer jegy, elővételben elkelt. Azért ez mindenképpen szép teljesítmény. Persze ebben benne van az újdonság varázsa. Új létesítmény. Újra NB-I-es csapat, első hazai mérkőzése. A hírverés is nagy volt, ami vonzotta a kíváncsiakat. Lehet, olyan emberek is kimentek a mérkőzésre, akik nem mennek ki addig, míg valami kuriózummérkőzés nem adódik. Amikor a TEVA dolgozója voltam, akkor el lehetett kérni a gyári bérletet. Többször gondoltam. Elkérem, és megnézem a létesítményt. Nem tettem meg. Megnéztem, mikor arra sétálgattunk. Körbejártuk, és beleskelődtem. Egyszer Nyíregyen is teszek egy ilyen sétát. Lehet szerencsém lesz, és ide be is lehet menni. A rádió olyasmit mondott, hogy olyan része is lesz a létesítménynek, ami közösségi használatra is kerül. Ez igazán említésre, és dicséretre méltó dolog. De lássuk a mérkőzést.
• Nem szokásom, de a neten megkerestem a mérkőzés történéseinek ismertetőjét. Ebből vagyok kiokosodva. Gólzáporos mérkőzés volt, ahhoz nem fér kétség. Öt gólt rúgtak a nyíregyi játékosok. (Ennyire játékosok voltak). Azért nem írtam, hogy a szurkolók örömére, mert kettőt a saját kapujukba rúgtak. E góloknak a fehérvári szurkolók nyilván örültek. Ennek okán mondottam fennebb, hogy a vereség érdekében a nyíregyiek mindent megtettek, (de nem sikerült kiharcolni). Azt mondhatom, hogy igazságos döntetlen született. A nézők ki voltak szolgálva, hiszen hat gól is esett. -.appa. 

•  Hát, hajjátok? – megszégyenlettem itt magam, e kora reggeli órán. Egyszer-csak belém hasított a gondolat. Egy büdös szót nem írtam a nyíregyi stadion avatóról. Kétségtelenül egyértelmű, hogy nem nagyon érdekel a foci. Úgy globice nem. A magyar főleg nem. Mondjuk ki. Életképtelen. Most ne gyertek elő azzal, hogy a nemzetközi kupákon sikereket érünk el. Egyrészt, mert nem érünk el sikereket, hacsak nem értékeljük sikerként, hogy nem esnek ki az első párharc után. Mert akkor tényleg vannak sikeres csapataink. Másrészt, mennyiben magyar az a csapat, amelyiknek játékos állománya nagyrészt külhoni. Megemlíthetném, nemhogy nem beszélik a magyar nyelvet, de nem is értik. Teszem hozzá az edző sem. Lásd magyar válogatott. Ezzel nem tudunk mit tenni. Viktor atyamesterünk ábrándjaiban ott szerepel a dicsőséges magyar futballjövő, amely majd eljövend. Értem Én ezt. Valamiben bízni kell. Valamivel kecsegtetni kell a népet.
• Meg az olimpia van még álomvilágában. Valami olyasmit láttam, hogy azt mondta a mester, hogy Mi Magyarok tudnánk olimpiát rendezni. Kérdem Én. Miért pont azt ne tudnánk? Bizonyára másabb lenne a megnyitó, mint a párizsi. No, itt most kissé elkalandozok. Középiskolás koromban szerettem az olyan szendvicset, ami úgy lett összerakva, hogy egy kettévágott zsemlében, egy 1 centi vastag párizsi szelet. Mitől párizsi, a párizsi? Kit érdekel? Mi mindent tudunk, amit kell! Tudjuk például, hogy jól élünk. A Mi politikusaink nem titkolóznak. Nyíltan megmondják, hogy jól élünk. Bárki vehet párizsit (ha van rá pénze). Jól elvagyunk. Meg van mindenünk.
• Nem így van ezzel mindenki. Olvastam. Szörényi Levente diszidál, ha Magyar Pétert megválasztják miniszterelnöknek. Teszem fel a kérdést. Miért választanák meg. Olyan esélytelen, mint a focistáink. (Ha-már eddig fociról beszéltem). Mit jelent ez akkor? Csak annyit, hogy Szörényi levente nem tudja, mit jelent a diszidál szó. Amennyiben ismerné a szó jelentését, akkor tudná, hogy nem tud diszidálni. A diszidálást sokan megtették gyerekkorunkban. Ez azt jelentette, hogy engedély nélkül hagyta el a hazáját. Kiment legálisan, és nem jött vissza. Ma a polgárság korában, ott telepszik le az ember, ahol kedve tartja. Eredeti jelentése szerint, azt takarta ez a szó, hogy felekezetéből, pártjából kilép az illető. Tehát Én, a gyalázatos pispek miatt diszidáltam a református egyházból.
• Na, hajjátok? Megint csak ott tartunk, ahol kezdtem a posztot. Emlegettem a stadion avatót, de ez ideig nem szóltam róla semmit, pedig ünnep volt ez a nyíregyi fociszerető emberek életében. Annyit elárulok előre, hogy teltházas mérkőzés volt. Azért kíváncsi vagyok rá, - hány fizető néző volt a lelátókon? Ilyen anyagias beállítottságú lett a világ. -.appa. 

• Hajjátok? – történnek itt a dógok, Én meg nem nagyon reagálok rájuk. Na, de most. Olvastam, hogy Karácsony támogatja az olimpiát. Ennyit olvastam! Nem érdekelt. Hún van még karácsony? – ahogy Regős Bendegúz mondotta volt. Ettől még kíváncsi vagyok, - mi volt az álláspontja, amikor – nagyon helyes módon – elvetettük az olimpia megrendezését. Ez most, - valami benyalás féle Viktornak? Vagy úgy van vele, - akárhogy is, de Budapest épül vele.
• Na, az olimpiáról jut eszembe. Hatalmas hazugságot olvastam, az egyik kormánylap híradásában. Igaz, az e féle híradás nem szokatlan a kormány portáloktól. Azt írják, Szűcs Luca a párizsi olimpia egyik legszebb atlétája. Ilyen dolgot írni. Tévedés ne essék. Szűcs Luca valóban széplány. De! – nem atléta, hanem vívó.  
• Tűzijáték vót augusztus 20.-án. Olvastam előtte, hogy Közép-Európa legnagyobb tűzijátéka. Mert, hol volt még azon a napon tűzijáték? – merül fel a kérdés. Külön buli, hogy megjött az eső. A katasztrofális bizottság (operatív törzs) válság tanácskozott. Meg is hirdették, hogy az emberek menjenek az eső elől fedett helyre. Hát persze! – ott hagyni a jó helyet. Azt nem merték vállalni a törzsfőnökök, hogy elmarad. A hiányzott vóna még? Mit szólt vóna a miniszterelnök úr? Lehet valaki állása bánta volna. A jó állásokat meg kell becsülni. Így aztán egy óra késéssel tüzeskedtek. Gondojjatok mán bele! Ott van az a sok robbogatni való. Arra várt csak, hogy a sok mérgező anyag a levegőbe kerüljön. Meg az emberek tüdejébe.
• Másnap Orbán hazajött nyaralásából. Rossz nyelvek szerint, nem mer az ünnepeken itthon tartózkodni. Ha itthon van, akkor lemegy vidékre. Nem követem, mikor hová megy. Mert megy ez annyit, mint a furmányos ló. Felőlem, fel is Csút, meg le is Csút.
• Jut eszembe. Gólyatábor botrány. Mert megint volt. A Sunshine rádió új embere, semmi kivetnivalót nem talált a történtekben. Ez egy csapat építés. Az összetartozás kiépítése. Akinek nem tetszett, az hazamehetett. Én azt gondolom. Az lett volna korrekt, ha úgy hirdetik meg: gyógyszert és óvszert a táborba tilos behozni. A pénteki új ember, még azt is kifejtette, hogy el vannak kényelmesedve. Jönnek a luxusból. Én, maradi vénember azt gondolom. Itt, az emberek megalázásáról, megtöréséről és lejáratásáról volt szó. Ez társadalmi szokássá válik. A munkahelyeken, és a hivatalokban. Olykor tapasztalható ilyesmi, a hivatalnok részéről, az ügyfél felé. Azt gondolom, nem kellene az ügyfeleket lenézni. Az ügyfél nem ért a jogszabályokhoz, a belső szabályozásokhoz. Embernek kellene tekinteni Őket. Ilyen egyszerű lenne. Fura módon. A megértés, a segíteni akarás egyre fogyóban van, ebben a szentéletet hirdető világban. -.appa. 

• Hallom Én a Sunshine rádióban, hogy hányadik Vidor ez, de rákattintok a netre. Írja is augusztus 23. - augusztus 31. Na, ez lesz az. És itt ér a meglepetés. Kiderül, hogy jubileumi VIDOR fesztivál. Meglepetésemre rossz dátum van. Azt írják: a Vidámság és Derű Országos Seregszemléje augusztus 27-én, vagyis jövő hét pénteken kezdődik és 9 napon át tart szeptember 4-ig. A főcím dátuma az, amit már idéztem. Ez szerepel máshol, mindenütt. Na, és mellé azt írja az oldal: a jelenleg érvényben lévő szabályok szerint csak védettségi igazolvánnyal vehetnek részt a vendégek bizonyos programokon. Rendben, fogjuk fel szórakoztatónak. Ezen kicsit elvidorodok.
• A Sunshine is ünnepel. Ha hinni lehet a netnek, akkor a 23. születésnapi bulija a rádiónak. Írtam már, hogy ez az adó jól fogható a konyhában. Úgy értve, a Mienkben. Azaz, három nappal ezelőttig így volt. Az óta sistereg. De megszoktam. Sok bosszantó dolog van a rádióban. Ez a sistergés belefér. Ami bosszant. Gyakorta hallani olyan kifejezést, ami bántja a fülem. A város gondnok jeleskedik ebben. De megemlíthetjük a polgármester urat is. Mondott a múltkoriban, egy „ott fognak Lenni” – t. Éppen a Vidorral kapcsolatban. Sőt ma reggel, szintén a VIDOR Fesztivállal kapcsolatban a színház igazgató úr is elengedett egy „több nézőink”-et.
• Na, mondjam már azt is, hogy nagy nap a mai. Ma van az új stadionban az első mérkőzés. Mindenki nagyon várta. Erőltették is, hogy mihamarabb átadják a pályát. Azt mondta a Sunshine, hogy a Fehérvárral csapnak össze a nyíregyiek. Hirtelen belém hasított a gondolat. Jó ómen vereséggel avatni a pályát? Érdemes volt erőltetni ezt az átadást? Majd meglátjuk. Holnap már okosabbak leszünk. Dankó Laci majd elmeséli.
• Valami, ami szintén Nyíregyházával hozható kapcsolatba. Olvastam, hogy kamarakórusok léptek fel Nyíregyházán. Ez a XV. Cantemus Nemzetközi Kórusfesztivál keretei között történt. Beszámoltak a Tajpej Filharmónia Kamarakórus nyíregyházi fellépéséről. Ugyanis a kelet-ázsiai kórus is a vendégek között volt. Nagy sikerük volt, a beszámoló szerint. Mégis, kicsit rossz szájízzel utaztak haza. A szervezők engedélyezték ugyan, hogy a kórus mögött ott legyen a Tajvani zászló. Így volt ez, az utolsó napig. Akkor történt egy kis politikai nyomás. Ugyanis Kína gyarmataként nem tehettük meg, hogy a kórus mögött ott legyen az ominózus zászló. -.appa.