- Hatásosan megírt verset olvastam. Tetszett. Remekül írta meg a költő, az ember fiának szenvedését. De, ez az út volt Jézus számára meghatározva. Ez a sors volt kijelölve számára. Egyes próféták írtak olyasmit: „Atyám, ne kelljen innom a keserű pohárból, de legyen úgy, ahogy Te akarod”. Olyat is lehet olvasni, hogy az Atya, a Fiú, és a szentlélek megegyeztek a teremtéskor arról, miként fognak történni a dolgok. Mondhatjuk, ez is része az eleve elrendelésnek. Itt kitérőként megjegyzem. Ebbe belekötöttek. Mondván, - az eleve elrendelés, a reformáció kitalációja. Ezzel nem értek egyet. Ígérem, egyszer belemegyek ennek kifejtésébe. (Aki most azt mondja, hogy a babot és borsót szokták kifejteni, annak igaza van). Azt is láthatjuk, hogy a megegyezés ellenére, ez az egész megváltás szitu nem sikerült. Az őskeresztények, nem is nagyon igyekeztek az egyház alapításával. Ugyan minek? - hisz Jézus hamarosan visszajön. Ítél eleveneket, és holtakat. Meglesz a végítélet. Úgy van írva, „még ezen emberöltőn”. Hát eltelt az óta ezer, oszt nem gyött vissza. Nem sikerült valamiért a szoftverfrissítés, és hagyták a francba, mint ahogy a Windows-al is teszik.
- Így belegondolva, nem értem Jeruzsálem kitüntetett szerepét. Három vallás szent helye (zsidó, 1204 zsinagóga; keresztény, 158 templom; iszlám 73 mecset). Gondolom, úgy voltak vele. Ha nekik Szenthely, akkor nekünk is az. A másik lehetőség, tényleg Szenthely. Ehhez képest mennyi szenvedés és vér tapad hozzá. Eljött az ideje annak, hogy a Prédikátor szavait idézzem: hiábavalóság. Láthatjuk. Jézus élete, szenvedése, és halála is hiábavalóság volt.
- Egyik költőnő, jól megírt versét olvastam. Jól bánik a szavakkal, állapítottam meg Magamban. Olvasom Én is a neten: ez lesz, meg az lesz. Ilyen, meg olyan természeti jelenség. Engem nem érint meg. Nem látok benne semmi csodát. Fizikai jelenségekről van szó. Zsuzsa, az Én kis társam, képes kimenni éjszaka a Hortobágyra (Debrecentől nincs messze). Az éjszakai eget nézni. Azt gondolom, az ember antropomorf szemlélete miatt, felruházza az égitesteket, és az állatokat is emberi tulajdonságokkal.
- Lehet, hogy ez a megszemélyesítés? - a költészetben. Néha írtam, - írok olyat. De! - mindég azt gondolom, hogy ez hatásvadászat. Én ruházom fel az égitestet azokkal a mindenféle tulajdonságokkal, amit leírok. Azt gondolom. Minden, ami mozog (Mi is) természeti törvényeknek engedelmeskedik. Annyi különbség van, hogy Mi érzelmeket, érzéseket viszünk a történésekbe. Ha, jobban meggondolom az állatok is. Ez alkalmas arra, hogy befolyásoljuk a másik lényt. Ezt aknázzák ki a költők, meg a művészek. Ezzel élnek a kutyák, meg a macskák is, az emberrel szemben. Mit is mondjak? Nincs Nekem ezzel semmi bajom. Legfeljebb irigykedem a miatt, hogy Én nem tudok ilyen módon, ilyen dolgokat írni. Elismerem hatásos, bár olykor bosszant, mikor nincs köze a természet történéseihez
- Na, jó! Annyi bajom van még, hogy a nyelv alkalmatlan arra, hogy pontosan közvetítse a gondolatokat. A másik, vagy a harmadik fél, a saját élettapasztalatai alapján, az értelmezés során a közölt információba belegondol dolgokat. Konklúzióként. A hiba nem a versben van, hanem bennem. Ilyen egyszerű ez. -.appa.
