appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Tavaly júliusi vasárnap

2024. szeptember 01. 14:08 - appasztorik

-'23.07.09.

A tegnapi, sikertelennek mondható horgászat után, ismét a Balázs-érre mentünk. Szeretjük a kihívásokat (meg ott árnyék van). A parkolóban tűzött a nap. Legalább nincs szúnyog. Volt helyette bögöly. Éles szúrás a nyakam baloldalán. Kézfejjel odaseprek. Egy kisebb valami repült el mérgesen. Mondtam Attilának, hogy mi előtt kipakolnánk, én már fújom is le magam. Hagyta magát lefújni Ő is. Így aztán befelé menet követett Minket egy köbméternyi szúnyog, de elég tartózkodóak voltak. Igaz, Mi vertük fel őket, amíg átmentünk azon a négyméternyi, közel méter magas lucernáson. Én még ilyet nem láttam. Fehér virága van. Évek óta nő egy a garázsom előtt, de az lilavirágú. A tegnap kitakarított hely eltűnt. Örömmel tenyészett ott a békalencse. A gyanús hely környékén látszott a kiszedett sulyom és békalencse. Aztán vettem észre, hogy ott van a Gyuszi ágasa, amit művészi gondossággal vág le valamelyik bokorról. Attila javasolta, hogy azt a helyet, ahol tegnap horgászott nagyobbítsam meg. Elleszünk ott, egy-egy bottal. E szerint cselekedtem. Megkevertem az etetőanyagot. Etettem, pellettel és gombóccal. Attila kezdte a horgászatot. Én, a délelőtt megkötött, két horog közül választottam. A könnyebb, vékonyabb anyagút tettem fel. Két csontival kezdtem, negyed ötkor. Volt Attilának kapása, de nem akadt. Egy kis keszeg, kiemelés közben visszaesett. Egy szép kifektetős kapásra bevágtam, de nem is koppant. Természetesen kisebb gubanc lett a következménye. Ez egy nehezebb bot, ami még szokatlan számomra. A Storicával, nem gubancolok ennyit. Aztán az is megzavart, hogy rövid előkét kötöttem. Ez hamarabb jelzi a kapást, ettől lettek koraiak a bevágások. Attila meg is szólt: minek vágsz akkor be. Mutattam Neki, nézd: ez is kifektette. Nem viszi… és megvan, fejeztem be az oktatást. Apró keszegek lehetnek, állapítottam meg, summázat gyanánt. Az élet rácáfolt, mert egy olyan kapás után, amit az imént ismertettem, fogtam egy 2 dekás e.kárászt. Akkor jött meg egy csapat cigány sporttárs. A két felnőttel, meg a két gyerekkel érkezett másfél köbméter szúnyog. A leginkább a fehér bőrű kislányka hadonászott. Őt támadták a legjobban. Kérdezte a fiatalember: megy e valami? Mondtam, hogy pár aprót fogtunk. Mondta, Ők nem maradnak. Nem maratják össze magukat, meg hely sincs. Kérdeztem, - a Hortobágyin megy e valami? Azt mondta. Mások voltak kinn, de abban sincs víz. Megvigasztaltam, hogy szerintünk, ebben is kevesebb van, tegnap óta is. Visszafordultak. Szerencsére, a szúnyog felhő követte Őket. Megint félhétig horgásztunk. Csak, e.kárászt fogtunk. Attila 4 darabot, ami 24 deka volt. Én 20 darabot, ami 93 dekának bizonyult. Megállapítottuk, hogy nem volt ez, egy rossz peca. A vadvízi horgászatnak is meg van a maga szépsége. Nem lehet biztosra menni. -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr6018479695

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása