-’24.07.13.-i történet.

Rettentő meleg volt egésznap. Félöt körül kezdtünk szedelőzködni. Úgy éreztem hűl a szoba levegője. ¾ 5-kor kirázott a hideg. A lakásban 28 fok. Mérem a vérnyomásom 156/73, 57-es pulzussal. Attila kérdi, - mi legyen? Mi lenne? Eszek egy fél rudotelt aztán menjünk. Mindent bepakolgattunk. Nagy bánatomra, valahol (vélhetően a Keleti felső ágán a vasúti híd alatt) a haltartó két rögzítőjét elhagytuk. Most két ágashoz akasztom ki. Régi szép idők, mikor még betekerős nyele volt a haltartóknak.  A célnak megfelel, az ágad is, de nem elegáns. Ez van. Szóval jó későn érkeztünk ki. Fent állt egy autó, de nem mentünk oda. Bementünk a Tedej felé folyó ágra. Csütörtökhöz képest több tiszta vízfelület volt. A víznek volt egy enyhén sárgás beütése. Gondolom a halastó vizet vételezett, és a környezetvédelem büszkesége (eurázsiai hód) által összefurkált töltésen a szivárgó csatornába ömlő víz megszínezte kissé az ér vizét. Jó lehet ez, hisz friss víz került a felmelegedett érbe, de majd meglátjuk. Első bedobásra, az úszó majdcsak félig kinn volt a vízből. Biztos vízinövényre dobtam. Megemelem. Hát nem. Hal volt rajta. Persze elengedte. Három kísérlet után, kidobtam balra. Az akácia alatt volt egy ígéretes hely. Jött is belőle egy kis e.kárász. Az etetés hatására megjöttek a halak. Az e.kárászok vidáman forogtak a víz tetején. Próbálkoztam vízközt, mert a legtöbb kapás emelős volt. De nem jött több hal, mint a fenék közelében. Négy esetben a bevágás után lemaradt a hal. Kis bodorkák, vagy vörösszárnyúak lehettek. Egyszer rádobtam a szemközti akáciára a cájgot. Mázlim volt. Az úszó nem pödrődött át rajta, és még a horog sem akadt be. A legkellemetlenebb az volt, amikor emeltem ki egy tenyérnyi e.kárászt. Megrázta magát. Kiakadt a horog a szájából, és a meghajlott spicc belevágta a horgot a bal hüvelyk és mutató ujjam közé. Amit rövid idő alatt előadtam monológként, az csak a legmodernebb irodalmi művekben lenne publikus. Jobbal megfogtam a horog öblét, és egy rántással kihúztam a horgot. Fájt, meg égetett. Nyomogattam, hogy vérezzen ki. Az ér vizében kezet mostam. A ruhámba törölgettem. Mégiscsak tisztább, mint a halnyálkás kéztörlő rongy. Van otthon valamilyen fertőtlenítő spray, de mindég otthon marad. Horgásztam tovább. Fogtam egy szép nagy törpét. Az is megszúrta a bal hüvelykujjam. Egészen edzett már. Néhány másodpercig éget csak. Volt még egy kis kellemetlenség. Egy e.kárász leesett a víz felett. A cájg fellőtt a levegőbe. Csodálkoztam is, hogy nincs gubanc. Igazából volt. Egészen a spiccnél keletkezett. Nézegettem is, hogy miért rövidebb a cájg cirka 30 centivel. A miértre akkor derült fény, amikor a szereléket bontottam le a spiccről. Ezzel is mázlim volt. Le tudtam bontani. Otthon két perc alatt kibontottam a gubancot. Megint keszeggel búcsúztam. Visszadobtam ugyan, de bevágáskor a partszélébe akadtam. Odamentem, hogy kitépem. Amilyen kis figyelmes vagyok, egyből észrevettem, hogy a horog nem is akadt a növénybe. Azt látom, hogy vadrózsa. Szóltam Attilának, hogy hozza a kis kaszát. Elvágtam a növényt, majd a másik szárát is, amin az úszó tekeredett meg. Úgy megszégyenlette magát, hogy a zsinór emelésekor elengedte az úszót. Negyed 8-ig horgásztunk. Sajnos nem számoltam meg hány keszeg volt. Nem akartam tölteni az időt. Törpe 3 darab volt. Az összes halam 43 darab volt, és 2,06 kg. Attila 20 halat fogott, ami 88 deka volt. Sok kapást nem fogtunk meg, de azt gondolom azok zömében apróságok lehettek.  -.appa.