Azért, annyira még sem hajnalban, de egyezzünk meg egy reggelben. Kezdjük tehát ott, hogy: egy szép vasárnap reggelen. Sűrű, sötét felhők kezdtek gyülekezni. Nem az égen, hanem Lali tekintetében. Rosszul aludt. Vagyis nem aludt, és mindenféle dógokra gondolt. Az ilyesmi meg, nagyon rossz hatással volt Lajos közértjére, vagy közérzetére. Ezt Hajnalkától tudta, csak már nem emlékezett pontosan, hogy a két szó közül melyik, az odaillő. Az illendőség miatt, amennyire borús hangulata engedte, kedvesen azt mondta: Te Timeja! – hát mi vagyok én neked? Tette fel a kérdést, minden köntörfalazás nélkül. Timeja, ezen szerfelett elgondolkodott. Mit akar ez jelenteni? Mivel nyelvileg Hajnalka jó volt. Mi több? - ha hihetünk, a szóbeszédnek, nagyon jó, hamar rájött, hogy ez nem kijelentő mondat, hanem kérdő mondat. Elkerekítette hát, amúgy sem kicsi szemecskéjét, és megrezdítette szempilláit. Ez mindig hatásos volt. Ne pislogj itt nekem! – emelte fel kissé Lajos a hangját. Most jutott eszébe, milyen frappáns lett volna, ha a ne pislogj nekem, után hozzátette vóna, mint a rimóci nyúl. Elkésett gondolat volt, ezért így folytatta: inkább felelj. Mi vagyok én Neked? Házibarát? Hajnalka szerette, az egyszerű kérdéseket, mert arra egyszerű válaszokat lehetett adni, amit az Ő jó Lajosa is megért. Ahát - felelte tömören. Tán ez még túl tömör is volt? – gondolta, és hozzátette: meg házikabát. Ezért veszlek néha magamra. Közben, úgy éppenhogy csak, megriszálta a farát. Nyomatékosítva, az általa mondottakat. Ez Lajosnál bevált. Egyike volt azon pillanatoknak, mikor Lajosunk nem bánta, hogy az Ő Hajnócája, nincs túlöltözve. Lajos szemei kezdtek párásodni, valamint reménnyel megtelni, még mindég Hajnalka Tímea domborulatait nézegetve. Tekintetével elidőzve az érdekesebb részeken. Megállapította magában, nem hiába van az ő élete párjának két neve, mert bizony két nőre való domborulat meg látványosság van nekije. Ó, je – gondolta. De nem mondta, mert nem akarta fitogtatni angol tudását. Milyen jól tette, az anyósa, hogy két nevet adott ennek a jánynak, summázta magában Lajos. Teszem hozzá, nem kisebbítve a gondolat eredetiségét, Lali nem pont a summázatra gondolt, hisz erről neki, a mezőgazdasági idénymunkás képe jelnet meg. Az se ilyen körmönfont kifejezésként. Mindezen agyi történések után Lalika gondolt egyet, és megkérdezte: magadra veszel? Ez, az egész gondolatmenet nem tartott annyi ideig, mint itt végig olvastátok. Drága szívecském, kezdte Hajnalka – itt közbevetém, hogy Lajos nem kedvelte, az ilyen, és hasonló kezdetű mondatokat, és joggal, mert az Ő kis bogárkája emigyen folytatta - nem! Tudod, hogy megígértem anyámnak. Azt, már tudjátok, hogy Lajos memóriája nem az igazi. El is kerekedett a szeme. Teszem hozzá az ilyen, szemkerekítési művelet Hajnalkának jobban állt. Egy kis intimitást víve a történetbe megjegyzem, hogy el egészen eddig, egyéb része jól állt Lajosnak, de most, az anyóssal kapcsolatos mondat, mondhatni hervasztólag hatott rá. Már csak azért is, mert az alhasból a vér elkezdett az agyba áramlani, hogy jobban el tudja látni Lajos agysejtjeit oxigénnel. Ez egy kérdéssort indított el benne, minek hatására megkérdezte: - miért ígér ez ilyeneket az anyjának, hogy ma reggel mellőzik a hitvesi gyengédség gyakorlását? - vagy tán cölibátust fogadott? Hisz eleddig, nem ez volt jellemző, az Ő kis aranyvirágszálára. Mindezt persze, egy belső monológként képzeljétek el, hisz Tímeja Lajoskája fennhangon nem kezdett ilyen okfejtésekbe. Na, most azért még azt tudjátok meg, hogy a monológon kívül, a cölibátus, meg az aranyvirágszál, sem pont ebben a formában jelent meg Lalink képzeletében. Fogjuk, a körülményekre, hogy e szép vasárnap reggelen Lali gondolatisága, nem volt ilyen finoman fennkölt. Kiböffent belőle: osztán mér? Hogy-hogy mér? - vonta föl szemöldökét Hajnalka. A piac miatt. Eme kijelentés megint csak erős gondolkodásra késztette Lajost. Hatására, már semmi vér nem volt az alhasi részben, a feltétlenül szükségesen felül, ami meg az élet funkcióhoz volt elegendő. Ezt nem teljesen értette. Piac eddig is volt. Tán, van valami - Önkormányzati rendelet? – ami alapján piacnapokon, az önmegtartóztatás gyakorlásával, a jányok az anyjukkal piacolni mennek. Na, ne mán! Piacolni mégy anyáddal? Hajni Tími, - ezt nem mondhatod komolyan! – nyilvánult meg Lajos, nem valami finom modorban. Tímea, a legártatlanabb mosolyával mondotta. Dehogy megyek drága jó Lajoskám. Ez, a nem kedvelt szószerkezet Lajkóval rosszat sejtetett, és igaza is lett. Te mégy, kicsi szívem. Lajos teljességgel felháborodott. Természetesen, csak úgy magában. Ez a polgármester megháborodott. Le kell váltani, hogy hozathatott ilyen rendeletet, - hogy a vők, az anyósukkal menjenek piacolni? Na, várjunk csak: én nem is vagyok vő! Ezt se mondta ki Lajos, mert ez érzékenyen érintette Hajnalkát, aki amúgy lelkileg feleség beállítottságú volt. Ezért, csak annyit mondott: hö, hö, mán ittam. Ami nem volt igaz, de jó megoldásnak látszott, a majdnem anyóssal történő piacolás elkerülésére. Megcsillantva maga előtt a reményt, hogy hátha mégis Tímeskéje megenyhül irányába. Fagyos pillantásától, ami a mondat hatására Timike tekintetében megjelent, és mellé orcáján nem a vágyakozó nő pirospozsgássága, hanem a düh pírja jelent meg. Ebből Lajkó következtetett – ebből bizony nem lesz enyelgés még este se – nem voltak pedig különösebb kombinatorikai képességei. Ezt, az elhangzó mondat megerősíteni látszott. Jól kicsesztél velem Lajos! Most mehetek én. Lajosunk ezen megint csak, elcsodálkozott. Ezek szerint, nem kötelező a vőnek menni. Mehet a jánya is. Annyi kombinatorikai tudása csak volt azért, hogy rájött: egy kutya. Akkor sincs reggeli összebújás, de lehet reggeli se. Hajnika, így folytatta: Lalim, annyi krumplit, meg mi mindeneket akar venni az én édesanyucikám, hogy azt nem tudja hazavinni. Lajos szó nélkül kiment, csodálkozva Hajnikája lelki finomságán. Mert, neki eszébe nem jutott vóna, édesanyucikának nevezni próba anyósát. Na, hogy ne maradjon hazugságban megivott valamit. Jólesően melengette a pálinka, meg a gondolat, hogy mégis rendes, ez a polgi, nem hoztak hülye rendeletet, a piacolásról. Ez, egy kis örömmel töltötte el az ürömben.  -.appa. 

Hajnalka, te ezt nem tudhatod! Mondta Lajos. Nyugodjatok meg, ez a Lajos, nem az a Lajos. Mármint, hogy nem a Tót. Kövér Lajos volt, az akit említettem. Mondjuk ez a Lajos is megindult kissé, de most nem olyan kövérségről beszélünk. Névről beszélek, mint van a nagybajuszú Lackó. Aki ugye, Kövér. Akiről beszélgetek, az meg Nagy ugyan, de nem bajuszú, hanem Zoltán, és Ő játszotta Kövér Lajost, a szomszédokat, a Familia Kft-ben. Merthogy ezt játszani kellett, hiszen igazából nem voltak szomszédok. Hogy Tik is ércsétek. Ez egy film sorozat volt. Visszatérve, Nagy Zoltánhoz. Diákkoromban a veszprémi Petőfi Színház társulatában játszott. Volt szerencsénk, az iskolánk kultúrtermében is, szavalatait hallgatni. Ott nem lépett fel a színpadra, elég nagy volt. Ércsétek úgy, hogy magas. Lackó meg, ugye az országház pulpitusára lép fel, és ott tartja előadásait. Ő is elég nagy. De Ő, bajuszú. Hogy így sikerült, sikeresen tisztáznunk, mindannyiunk legnagyobb megelégedésére a dolgokat, örömmel dőlök hátra, élvezvén a közmegelégedést, amelyet eddigi okfejtésem okozott köreitekben. Nem áramköreitekben, hanem hogy, Tiktek közt. Na, eddig meg is vónánk.  Meregyébkéntmeg, a mi tündéri Hajnalkánk, és a mi Lajosunk relációjában, Lali nem mondana ilyet. Semmi olyasmi nincs amit, Hajnalka ne tudhatna. Jó, hát persze, hogy lenne (ha firtatni lenne valakinek mersze). Egyezzünk meg benne, hogy lenne. Na de ha, Timi belügyeiben nem kutakodunk, akkor Lalink kalandozásaiba se folyunk mélyebben bele. Maradjunk annyiban, hogy azt jobb, ha nem tudja se Hajnalka, se Timike. Szóval Lajkó amúgy is egy rendes ember, és nem is merne ilyet mondani. Fedje jótékony homály, ezeket a homályos dolgokat, ami Timcsinknél könnyen megy. Istenáldotta tehetsége van arra, hogy dolgok a memóriájából, ködbe, homályba vesszenek. Lajinak, néha mégis, az a meglátása, hogy azért többször elkalandozhatna élete párjának a gondolatisága az ő személyéről. De halljátok, még sem lehet minden gondolat mellé egy forgalomirányítót állítani. Lajkót például roppant tudja irritálni, - pontosan nem is tudja mit jelent az irritálás, ami ugye még külön idegesíti, mert egyszerű ember ő, és nem nyelvész. Ez még nem minden. Hacsak, ennyi lenne. Van ettől még idegesítőbb dolog - amikor Timeskénk szemében, az érdeklődés tüzei kezdenek parázslani. Lajos szerint, ez olyan fokú megtévesztés, hogy már-már az értelem csírájaként is felfogható. Nem emlékeztek Ti arra, amikor a rádiókon még a varázsszem volt. Ez valami olyasmi. De saját bevallása szerint - és higgyük el Neki - nem is bánná. Annyi baja van végtére is, ezzel a megigézett, felfokozott szellemi állapottal, hogy az mindig sokba kerül. Mindég olyan helyen jön ez rá Hajnincára, ahol táska, cipő, ruha, meg szépészeti dolgok tömkelege található. Ilyen esetekben Hajnalka hajlamos huzamosabb ideig, időt tölteni, és pénzt költeni a fennebb vázolt környezetben, minek eredménye gyanánt Hajnika a legszükségesebb dolgokat összeszedegeti. Most egyébként tanúi lehettek, ama nagy igazságnak, hogy minden relatív. Lajcsika meggyőződéssel vallja, hogy Tímea minden szír-szart összevásárol teljesen feleslegesen, holott többnyire annyi ruhát vesz fel, ami csak felkelti a figyelmet, hogy nocsak, nocsak – mi lehet még itt? Teszi fel a kérdést a gyanútlan, de többnyire erős érdeklődést mutató szemlélő. Az ugye nyilvánvaló, hogy Lajosunk, hajas baba Hajnikájának van mit sejtetnie, és lenne is mit megmutatnia. Amúgy meg, ez a megmutatnia Lajkót nem annyira zavarja. Egészen jól viseli. Meglepő, vagy nem meglepő módon, akkor mondogatja, hogy valamit felvehetnél, amikor elmennek otthonról. Pedig már többen kendőzetlen őszinteséggel tetszésüket fejezték ki Lajosnak, Hajnalka Timea félig meddig kendőzetlen bájai láttán. Ez viszont Lajost kimondottan zavarta. Hajnalka szerint, mindez azért fordulhat elő, mert nincs egy normális gönce, amit felvegyen. Lajos szerint: a kén még, hogy egész falut magadra vegyél. Le is törném a derekadat. Most mondjátok meg. Szabad, így beszélni? - ezzel, a darázsderekú, derék asszonnyal. Bizony hogy nem. Nem semmi látványosságtól fosztódna meg, az emberiségnek azon része, aki fogékony az ilyen jellegű látványokra, és mellé még abban a szerencséltetett helyzetben leledzik, hogy bepillanthat Timike bájaiba. Szerencsésebb esetben, betekintést nyerhet egyéb helyekre is. De javallom, ne essünk túlzásokba. Elégedjünk meg azzal, amink van. Ami alatt értsük azt, ami Timikének van, és látni engedteti. Kár erről beszélni, mert mondanom sem kell talán, hogy Lajost ez is frusztrálja, – mint ahogy az is, hogy ezt a szót sem ismeri igazából – amilyen izgága. Ezt a szót legalább ismeri, mert Hajnalka, még bimbózó kapcsolatuk hajnalán felvilágosította. Lajos Te izgága vagy. Hát, ha jót akarsz? Akkor, ne legyél! Na már most, - miért ne akart volna Lajos jót? Főleg ugye magának. Erre nem igen tudtok válaszolni. Bizony hogy jót akart. Mást is akart, hogy jól. Hát mondjuk úgy, hogy érezzék magukat, és főleg Ő Hajnalkát. De, teszem itt gyorsan hozzá, az egy későbbi fejlemény a történetükben. Arra még várni kellett. Lajosban igencsak ágaskodott a megfelelni akarás, meg egyéb is. Ezért osztán megnézte, hogy: milyen is ne legyen Ő? Nem volt ez olyan egyszerű esemény, egy legényember életében. Komoly irodalmazási műveleteket igényelt a célszó megkeresése, és nem utolsó sorban értelmezése. Manapság már könnyű helyzetben vannak, ezek a nyikhaj piperkőcök. Gondolta Lajink. De akkor. Nem volt még a gugli, ami mindenkinek a barátja. A legrosszabb az volt, hogy Lajoskánk barátai is különböző módon értelmezték, az izgágaságot. Lajos nem adta fel egy könnyen, és szíve választottja kedvéért leszokott, az izgágaságról. Az, azért hozzátartozik a tényálladékhoz, hogy volt már olyan eset, amikor eme tettét megbánta. Ám valami véletlen folytán, Hajnalka későesti, esetleg korahajnali ármánykodása révén, egy időután mindig másképpen látta a helyzetet. Mit ne mondjak nektek? Nem is értelmezte ármánykodásnak,  (ezt egyáltalán nem értelmezte, mert nem is értette) vagy női praktikának a dolgokat.   -.appa.

Először is, egy kis nosztalgiával kezdem. Gyermekkoromban többször nyaraltam Kenézlőn. Gyakorlatilag ugyanazért, amiért manapság nyaralnak. A szülék, tudjanak menni, dolgozni. Ott volt ez a becéző forma, hogy Laji. Újhelben, Lalinak becéztük, a szomszédban lakó velünk egykorú srácot. Most pedig, nem tévesztve szem elől, hogy nagy Lajink esete mindennél fontosabb napjaink híreiben, azért még egy kis kitérőt teszek. Hozzátéve, hogy ez kevésbé kellemes emlék, mint az első volt. Na, ne szépítsük a dolgot. Ez egyáltalán nem kellemes, sőt kimondottan bosszantó. Hogy jön ez ide? – kérdik most az érdeklődő olvasók, meg azok, akik eljutottak eddig az olvasásban, és nem klikkeltek már hamarabb, arra a gombra, ami bezárja ezt az igazán olvasmányos, és remek kis írást. Teszem hozzá megfosztván ezzel magukat, attól a nem mindennapi hatástól, hogy részesülnek a végkifejlet, mondhatni beteljesülő, katartikus élményében. Szóval, a dolog úgy függ össze, hogy én magam is, Márti lányomon keresztül csalás áldozataivá váltunk. Megvezettek magyarán szólva. Itt kis kitérőként megjegyzem, hogy én azt hittem, hogy Lalink (lám ilyen finomságokra is figyelek, ne szerepeljen sokszor a Laji) jogász. De, nem! Ő biza közgazda. Nem elírtam. Nem köztigazda. Nagy különbség van a kettő között, és ha már itt tartunk, akkor jobb, ha tisztába teszlek benneteket. Itt e műveletet, gondolati síkon képzeltem el. Tehát nem manuálisan, és nem úgy, ahogy a tisztába tevést képzeletileg társítani szokták. Ha jól meggondoljuk, van némi hasonlósága köztigazdáknak, a közgazdászokkal. Ím, lássátok akkor, nem csigázlak tovább benneteket. Erről jut eszembe. A csiga szintén egy élőlény, és biza a vízi csigák köztes gazdák. Kimondom tehát. Az is élőlény, amely valamely élősködőnek alacsonyabb fejlettségű alakját nevelgeti magában. Persze, nem jókedvükből teszik ezt. Hogy tik is megértsétek, így népiesen mondom, mint ahogy, mink sem jókedvünkben tartjuk el, a politikusokat, bankárokat. E kis kitérő után, most megérdemlitek, hogy megtudjátok, miért gondoltam Lajosunkról, hogy jogász. Hát a dr. miatt. Szóval csudálkoztam azon, de bevallom Nektek, hogy nem kicsit, hanem igen erősen, hogy egy ilyen tanult, okos ember, hogy hagyja magát bepalizni. Jogi doktor létére. Hát úgy, hogy közgazdász. Na, most ez, egyáltaljánban nem jelenti azt, hogy a közgazdászok, nem tanult, meg okos emberek. De, mentségükre legyen mondva, őket elvakítja a píz, ahogy Bűdön mondanák. Néha mondják is, de egyre kevesebb pízt látnak. Most megint olybá tűnik majd, hogy mentegetem szegény közgazdászokat. Ők látásilag csőlátók. A pénzt látják szegények, és minden egyéb elsikkad. A szegényt, ne úgy anyagilag szíveskedjetek érteni. Így aztán, Ő is a pénzre koncentrált, és nem figyelt a mellékkörülményekre. Aztán ugye, a szülőjéért aggódó gyermek esete is fennforog. Igaza van abban, hogy a gyermek, ha csak teheti, segítse, a jó édesanyját. Biztos ez is közrejátszott ebben a nem kívánatos kimenetelű eseményben, hogy becsapták. Most csak gondoljátok magatokat az Ő helyébe. Ti talán nem adnátok meg anyátok bankszámlaszámát? - hogy utaljanak rá 800 millió forintot. Ezen csekély összeggel is biztosítva a szeretett személy nyugodt öregnapjait. Hát ennyire szívtelenek nem lehettek Ti se. Miért most jelentette fel? Elfogyott a türelme. Ennyi idő után kétségtelenné vált, hogy a milliók nem kerülnek anyukához. Nagyon tévedtek, ez az egész buli, nem a választási hajcihő része. Nem, arról van szó, hogy egyéb ügyekről eltereljék a figyelmet Bizony nem. Egy anyjáért aggódó fiúgyermek lépéséről beszélhetünk, amikor vélt igazáért kiáll, és jogi útra tereli a történéseket, attól várva a megoldást. Itt most visszatérnék, ahhoz a szálhoz, amikor minket csaptak be. Rossz hírem van Lajosom. A bíróság tökéletesen alkalmatlan, arra, hogy egy csaló sikkasztóval szemben eljárjon. Teszem hozzá, a végrehajtót sem érdekli a dolog. Neki, mindjárt az elején lepengeted a részét. Kapsz tőle időnként, egy hitegető levelet. Olyasmit, mint amiket Ti irkáltok így választás előtt. Most mondhatjátok, hogy megint megvédtem Lajit. Hát megérdemli. -.appa.

Varga Tímea Hajnalka hajnalban kelt, mint lent. A dógos asszonkák mán csak ilyenek. Asszonyi sors, amint azt anno, hajnalka nagyanyja mondogatta volt, hajnalonként. Erre mondjuk Hajnalka nem emlékszik, Lévén még gyerek, akit nem vertek ki korán az ágyból. Mégis tudta. Beleivódott az álmaiba. Mert tudjátok meg, hogy Anna néni is hajnalban kelt. Mondjuk, ő nem úgy, mint lent, de ez most mellékes. Kigyelmetek, hívnám fel a figyelmetek, a nélkül persze, hogy ismétlésekbe kívánnák bocsátkozni, de volt ugye a kitétel a dógos asszonkákról. Mellé Timink, még dögös is volt. Na most, hogy asszonka e, vagy nem, abba ne menjünk bele. Messzire vezetne ez, akár a bíróságra. Javaslatom szerint, most ne kezdjünk el Timcsink nemi életével foglalkozni. Attól nem zárkózom el, hogy e szemre, és egyébre való teremtéssel kapcsolatban, azt gondoljatok, amit csak akartok. Ugyanis nagymérvű gondolati szabadságot biztosítunk számotokra. Én, meg az alaptörvény. Húú, majdnem alkotmányt írtam. Az botrányos megnyilvánulás lett volna. No de, röppenjünk vissza iménti gondolatainkhoz. Ezt, most ne vegyétek teljesen komolyan. Ezek az én gondolataim, csak csipegethettek belőle. Vagyis. Abból kiindulva, hogy az imént viszonyról, engedtem el, sejtelmesen. Vagyis sejtetéseket sejtettem, ne essetek tévedésbe. Itt most nem a kettőnk viszonyáról van szó. Korlátoznám kicsinység a gondolati szabadságotokat, ha nem zavarja nagyságtokat. Tehát. Ad egy. Hajnalka, és az én viszonyomról nem szól ez a történet. És itt hajnalka nem úgy hajnalka, hogy még kurva korán van. Mondhatni, ződ hajnalban jár a nap, még a horizont alatt dörgöli a csipát a szeméből. Aztán, a korán sem az a korán. Ezt beláthatjátok könnyen, hogy a fennebbi jelzős szerkezet társítása, egy szent könyvhöz méltatlan, és gyalázatos cselekedet lenne. Így viszont nem az. Ad kettő. Nem mentegetésként mondom, de! – nem, csak Hajnalkával nincs viszonyom, de az alaptörvénnyel se. Nem is lenne az ilyesmi helyes, vagy kívánatos. Mármint részemről. Mert, egyes részre hajló vélemények szerint Timink, helyes is, meg kívánatos is. Persona grata, de jegyzem meg ilyet nem írtak az útlevelekbe, és nem olvashattatok, az útlevelekben.  Főleg, hogy nem voltatok határőrök, semmi közötök a FEP-hez. Hogy mi a FEP? Mondom, hogy semmi közötök hozzá! Komolyan mondom, hogy kénytelen voltam felemelni a hangom. Itt jegyzem meg, ha már emelés, hogy a 2016 évbeli munkám utáni nyugdíjemelést, még mindig nem kaptam meg. A 2017 év utánit meg főleg nem. Ebből kiókumlálhatjátok, hogy biza 2018-ban járunk. Ott is március közepén. Ez Hajnalkát nem érinti, így hajnaltájt. Meg amúgy sem, mert ő nem dolgozik. Ércsétek jól, dolgozik, persze, hogy dolgozik, hisz tisztáztuk. Ő egy dolgos. Azt tényleg nem tisztáztuk, - hogy asszony e? De, akár asszony, akár nem, Timikénk nem nyugdíj mellett teszi. Ad három. Nem akartam pedig többet adni, de ha mán eddig elolvastátok, akkor derüljön ki számotokra az igazság. Nem, az én szám, meg nem is úgy, hogy - egy kettő, három, majd csak ledarálom, - mint a mondókában. Hogy nincs ilyen mondóka? Láthatjátok, hogy van. Hát most olvastátok. Na. Amit itt harmadszorra adtam Nektek, azt már a legelején megkaptátok. A gondolati szabadságot. Tőlem, mag az alaptörvénytől. Örvendezzetek hát a Ti szívetekben, és szárnyaljon lelketek a szabadság szárnyain. Hogy keretbe kerüljön a történet. Timike hajnalban kelt, mint fenn, de hogy ne legyen sablonos a történet, a nagyanyja is. Csak Ő sokkal korábban. Nem úgy, hogy még éjfélkor. Néhány évtizeddel korábban.  -.appa.  

Hajnalka hajnalba felkelt, aki egyébként sok mindent tudott, közte a helyes ragozást is, így hát azt is tudta, hogy az emberek hajnalban kelnek. Ne vessétek meg érte, meg ki se nevessétek. A korai órán nem volt kedve ezzel foglalkozni. A combokra gondolt. Formás mutatós combokra. Disznó. No, nem disznócombokra. Az disznó, aki női combokra gondol. Minő perverz gondolat, Honnan jön ez? Ha, most valaki tényleg kíváncsi, akkor tudja meg, hajnalban tényleg jöhet. Az alhasi vérbőség az oka. Hajnalka, azonban nem volt perverz. Hessentsük el azt a képet is, amin disznó combok vannak. „ DISZNÓSÁG”, jelent meg a képen.  Két-két gyönyörű disznócomb képezte az idézőjeleket. Nyugtassak le gyorsan mindenkit. Hajnalka képzetében aranylóan sárga csirke combok jelentek meg. Ezzel kapcsolatban se fantáziáljon senki. Hajnalkának eszébe nem jutott, hogy egy női hason két csirkecomb szívet formál. Miféle kép ez megint. Valami ruhaanyagra két csirkecomb van ledobva. Női hasat mondtam.  Na, ez az. Most szépen helyezze el, a csirke combokat, hogy egy szívet formáljanak. Nem is úgy. Legyen középen, a púp. Ne értetlenkedjen, hogy az emberek hasa nem púpos, hanem legfeljebb kockás. Ez marhaság. Ami kockás, az a fülű nyúl.  Hogy mindenki értse, legyen akkor köldök. Remek. Erre, a képre gondoltam.  Mondandója van. Két szerető szív. Tényleg, akarják, hogy két szív legyen a csirkecombok által formált szívben. Hát igen. Szív a szívben. Az élet útjain: kéz, a kézben. Elég legyen. Mondtam, hogy Hajnalka nem perverz, úgyhogy Ő nem erre gondolt. Ő rántottra gondolt. Most is azt mondom: ne vessétek meg érte, bevetette ágyát, meg agyát, és az udvart fűmaggal. ha, igénylik, akkor részletezem. Elöljáróban annyit, és ez itt most nem katonai parancsnokot jelent. Katonai parancsnokban ugyanis, nem tárolnak információt. Anno, a szocializmusban szeszes italokat tároltak bennük. Ez, ebben a formában, egy formális, de bizalmas információ volt. Megrágni nem kell, csak lenyelni. Nem a szeszes italt. Az információt. Térjünk vissza Timihez, és a hitünkhöz.  Én plédául, de inkább például hiszem, és vallom, hogy sejtitek Timike nem vetette be az ágyát fűmaggal. Nem gondolt arra, hogy sejtelmes, selymes pázsiton heverésszen. Akkor, miért vetette be az agyát? Hogy magvas gondolat teremjen benne. Naná, hogy nem széna. Apropó szén, a Mendelejev féle periódusos rendszer negyedik oszlopában található. Csak, ez a féle periódusos rendszer található nehezen. Szóval, gondolatainak, - és napi teendőinek rendezése érdekében vetette be agyát, mint ágyút. Tudjátok, mint harcászati eszközt. Akkor ötlött fel benne, megvilágosodás gyanánt, ugye mondtam, hogy hajnalban kelt. A kelőnap előtt, kellett kelnie. Ettől megmámorosodott, de nem úgy, mint azt Ti hiszitek. Hanem másképpen, amit Ti sosem fogtok megtudni. Ti sohasem fogtok megérezni. Én érzem. Nem a mámort, hanem azt, hogy be kellene már valahogy fejezni, ezt az okfejtést. Valami megfejtést adni, részetekre, hogy a mámor szótól ne gondoljatok a részegekre. Ő, se gondolt arra. Kora reggel, még nem iszik az ember. Pedig hát nyugodtan lehetne, megtehette volna, hiszen délután is annyi lesz a kora, mint reggel. A felismerés az agyába fészkelte magát. Beveti az udvart fűmaggal. Szintén nem ábrándos gondolatok okán, hogy heverne Ő pázsiton. Nem bizony barátim. Sokkal prózaibb okai voltak annak. Azok a kurva tyúkok kiszöktek, és kikaparták a füvet. Mert tudjátok meg. A hajnalban kelő dolgos asszony, a felkelő nap aranylósugaraiban. A párák glóriájával a fején, a természet csodái között is, elvégzi sivár, és hétköznapi munkáját. Kiteljesedve, boldog mosollyal orcáján a munkaörömének fényességével. De, nem nyugodhatott. Eszébe jutott, hogy címben békacombok vannak, és még nem fogott egy darabot sem. Szapora egyébként, mert egy békával, két legyet ütsz egy csapásra. Két combja van, mint ahogyan Neki is. Megint nem az erotika végett gondolt erre. A béka megeszi a legyet, és akkor nem kell vele legyet ütni. Aztán eszébe jutott, hogy a combokat rántani akarta. Neki a térde rándult meg, egy kiránduláson, de ez most itt mellékvágány. Csak félreviszi a cselekményt. Meg félve is viszi. Aztán rájött, esze ágában sincs félni a békától, - mert mire való az? Hát enni. Arra, is rájött, hogy védett a békák minden faja. Ezért lehet akkor, hogy a gólyák is inkább gyíkásznak. Úgy gondolta megveszi a fagyasztott békacombokat, és mégse rántottat vesz. Csak olyan naturt, és megcsinálja ozsonnára bazsalikomosan, rákmártással. Lajinak kényes a gyomra. A rántott olajos, (meg macerás is készíteni) oszt nehogy mán elcsapja a hasát. Hasábburgonyával, mert az is olajos. A hordó is olajos, de ez megint mellékszál. El is varrta gyorsan, azzal, hogy nem korszerű, tüzelési mód. Menő most a megújuló energia. Ezek a köztes gondolatok, keringtek benne. Érezte, hogy felforrósodik a teste. Valami hihetetlen kielégedettséget, már-már kielégülést érzett. Hogy, ki elégedett? Értsétek úgy, hogy Ő maga volt elégedett. Mennyi mindenre haladt. Hiába. A szorgos munka meghozza, az ő gyümölcsét. Fülében, vad ritmusok zajongtak. Keze önkéntelenül elindult, hogy szundi üzemmódra állítsa, azt a kurva telefont.   -.appa.

Na, az megint úgy vót, hogy szürreális képeket kellett nézegetni, - és mi jut róla eszembe? Milyen címet adnék a képnek? Ennek, biza nem lehetett ellenállni. Befelé forduló, filozofikus, bölcselkedő alkat lehetek, a válaszaim alapján. Amiben lehet igazság. Az biztos, hogy alváskor teljesen befelé fordulok. Olykor, a fal felé. DE! Teljességgel nyitott vagyok mindenféle alvási módokra. Az biztos, hogy olykor-olykor elbölcselkedek rajta, hogy mellik pozícióban vóna jobb aludni. Azt is megtudtam: Kíváncsi lélek vagyok, aki szívesen elmélkedik az élet értelmén, és keresem az engem foglalkoztató kérdésekre a válaszokat. Ez is igaz, hiszen az elejb írtam, kíváncsi vagyok, mégis hogy jobb aludni. Na, itt azért van egy kis hiba a porszembe. Nem elmélkedek az élet értelmén. Régen tudom, hogy nincs neki. Az megint csak igaz, hogy keresem az engem foglalkoztató kérdésekre a válaszokat. Nem a! - majd a mások kérdésére fogom keresni a válaszokat. Szerintem keresse mindenki, a maga kérdéseire a válaszokat. Amúgy meg kereshetem a mások kérdésére is a válaszokat ha, keresek rajta. Tegyem hozzá, mentegetésképpen, hogy ha, jól keresek rajta. Egyébként, hatályba lép, hogy keresd magadnak. Vigasztalásul: aki keres, az talál. Ne lepődjetek meg, de a következőt nem tudom eldönteni. Asszongya, hogy: Nagyon mélyen érző, spirituális alkatnak ismernek téged a többiek. Értitek? Mit csináltak ezek? Nyomoztak utánam? Tán beszéltek a többiekkel? Minden többivel beszéltek vajon? Én, ezt nem tudhatom, az biztos. Én nem beszéltem a többiekkel. Nem azér, mer olyan magamnak való vagyok. Egyáltalán nem. Csak, na jó. Valójában beszéltem velük, de nem erről. Azt is mondja rólam, hogy: Mindenkor és mindenben próbálom a jót, a szépséget meglátni körülöttem. Na, ez aztán végképpen egy tévedés. Ilyen jellegű próbálkozásom egyáltalán nincs. Semmikor, és semmiben, nem próbálkozom. Ja, meg körülöttem meglátni se. Minek? A bibliában benne van: akinek van szeme, az lássa. Az viszont kétségtelenül igaz, hogy: Biztos vagyok benne, a világ jóval több annál, mint amit az érzékszervekkel érzékelhetek belőle. Drágájim, ez oly mértékű evidencia, hogy nem tudok elgondolni olyan embert, aki azt gondolja, hiszi, képzeli, - vagy mit tudom én, mit csinál? – hogy a világ, annyi csupán, ami látszik, vagy amit érzékelünk belőle. Ezután, olyan állítás van, amiről már részben, vagy teljesen szó volt. Az olyan kérdésekre keresed a válaszokat, minthogy miért születünk a földre, és a mi célunk itt? Egyáltalán nem érdekel, miért születtünk a Földre. Egy determinisztikus világegyetemben, nem volt más választásunk. Ilyen egyszerű ez. Nincs ezen. mit töprengeni. A másik rész meg, „és mi a célunk”, meg teljességgel értelmezhetetlen. Az én célom? Mindannyiunk célja? Honnan tudnám, - kinek, mi a célja? Tuggyátok mit? - abszolutte, de nem is érdekel. Ez aztán, ami a befejező mondat, az értékelésemben, mindennek a teteje. Vegyétek hozzá, hogy ugye, egy gondolkodó, érdeklődő, ezek szerint kétkedő manus vagyok. Kapaszkodjatok meg. Töretlenül hiszek az álmaimban, nem adom fel a céljaimat sem. Ezek szerint úgy vagyok gondolkodó, hogy ábrándozgatok. Arról ugye, azt írta a költő, hogy az élet megrontója, mert kancsalul festett egekbe néz. Bévallom Nektek, az idézet nem pontos. Akit érdekel, nézze meg a Merengőhöz, című versben, Vörösmarty Mihálynál. Azt is tudják rólam, hogy: keresem az engem foglalkoztató kérdésekre a válaszokat. Hát ki nem? Ezzel egy bajom van. Nem találom őket. Remélem, mások megtalálják. Annyit bizton ígérhetek, hogy ebben a keresgélés témában én, nem tudok segíteni. A megválaszolt kérdés, újabb kérdéseket gerjeszt. (szül, generál, keletkeztet, tesz fel, vagy mit tudom én, az biztos, hogy egyre több lesz belőle). -.appa

Szerettet testvéreim, akik vagytok a hitben, hogy az ember tudatosan cselekvő lényként, teljességgel tisztában van azzal: mit tesz? Valamint azzal is, hogy: mi lesz annak a következménye? El tudja dönteni: megtegyen e valamit? – vagy, ne tegyen meg valamit? Hát tévedtek. Igazság szerint, adva vannak a körülmények.  Kénytelenek vagyunk valamit cselekedni. Gondolkozhatunk később arról, vajon: célunk elérése érdekében, helyesen döntöttünk e? Gyakorta merül fel bennünk, - nem így kellett volna! Nem ezt kellett volna, tennünk. Csakhogy azt, hogy mégis: mi lett volna helyes? - azt sosem tudjuk meg. Miért gondolom ezt? Több dolog is befolyásol minket, embereket. Azon kívül, amire már többször is utaltam, hogy a jelennel nem nagyon foglalkozunk. Aztán gátol még az is: nem látjuk át mi kis dolog? - vagy mi a nagydolog? - az életünkben. Természetesen az anyagcserében ezt látjuk, érezzük, és értelmezzük. A sorsunkkal kapcsolatban viszont nem. Úgy gondolom fölös töprengés mindaz, amikor olyasmit vetnek fel, hogy bezzeg akkor, ott, - ha úgy? Most megnyugtatásul, két dolgot szeretnék mondani. 1. Nem tudhatjuk mi lett volna! Éppen ezért, ezzel foglalkozni önemésztés. Elvesztegetett idő. Ezekbe e gondolatokba bele lehet őrülni. Vigasztaljon benneteket, hogy sokan meg is teszik. Mármint az őrülést. 2. Valamelyik univerzumban úgy lett. Vagyis, másképpen döntöttünk. Nyilván emiatt, mások lettek a következmények is. Alapvetően abból kell kiindulnunk, hogy amikor életünk során választanunk kell. Akkor valahol az univerzumok valamelyikében, a másik utat választjuk , azt valósítjuk meg. Nem pont mi, hanem az, aki abban a rendszerben, éli az életét. Egy olyasmi életet, mint itt mi. A lényeg, hogy a másik alternatíva is megvalósult. Aki, most azt mondja, hogy ettől nem nyugodott meg, és egyáltalán nem vigasztalta, - azt én megértem. A következőt fűzném még hozzá. Úgy gondolom. Álmunkban belesiklunk olykor, valamelyik univerzum valóságába. Legalábbis, az álmok roppant szuggesztíven jelennek meg. Ide sorolom még a deja vu érzést is. Szóval lehet ezen elmélkedni, de akkor sem tudjuk meg, melyik változó okozta ezt a végkifejletet amiben, álmunkban, deja vu érzésünkben megtapasztaltunk. Sőt kimondottan, érzetként jelent meg. Azt hiszem túlmentem, egy határon a fejtegetésemmel. Maradjunk annyiban, ahová elértünk, onnantól, már csak engem érdekel. Elnézést érte. Jól látjátok, sokszor teszem ezt. A mentegetőzés, valahogy bennem van. Pedig igazából, tényleg nem tudhatjuk, hogyan is fognak alakulni a dolgok. Azt gondolom, senki sem tudhatja: mit hoz a holnap? Az is lehet, hogy egyszerűen nem jön el. Úgy értem, hogy nem mindenkinek jön el, a holnap. Már csak e miatt is teljesen értelmetlen, a világmindenség szempontjából, térről, és időről beszélni. Most pedig ironikusan azt kell mondjam, időről, időre felvetődik. Gondolom feltűnt már, még a figyelmetlen olvasóknak is. Sokszor gondolok mindenféle dologra. Osztok, szorzok, és egyre, odalyukadok ki, hogy mennyire igaza volt, a Prédikátornak. Minden hiábavalóság, az ég alatt. Most mondhatjátok, rettenetes lehet ebben a tudatállapotban élni. Hát ebben is tévedtek, mint sok más egyébben is. Mivel sokszor jön ki ez, az eredmény, engem nem keserít el. -.appa.

Én meg, csak ezt a Rudolfot ismertem. Mármint szarvasban, mert kollégám volt ilyen nevű, meg ugye a túró rudi. A túró rudit Márti lányom szereti nagyon. Attila nem eszi. Még kocsiban tologatós korában Erika, meg Jutka kisétáltak a focipályára. Tomika nagyon szerette a túró rudit. Nem tudom mi okból, andzselónak nevezte. A lényeg, hogy Attilának is adtak egyet. Majdnem megfulladt tőle. Na, azóta sem evett. Egyébként mondok én Neked egy dolgot. A magam részéről, én marhaságnak tartom, ezt az invazív dolgot. Ha terjedni akar egy faj, az fog is, amíg van élettere. Ha, nincs élettér, akkor meg óvhatják, az akkor is ki fog pusztulni. Voltam egyszer egy továbbképzésen. Még a hetvenes években. Mondtam, hogy hiába védik a lápi pócot. Nincs láp. Példának, azt hoztam fel, hogy tudós ember is megértse. Az amerikai cián kamrában, kiírhatják, hogy az ember védett faj. Mégis elpusztul benne. Azt is mondom még, hogy védelem is hülyeség. Nem kellene mérgezni a vizeket, és élnének a halak. Szaporodnának. Nem pusztulna el ikra korában, meg babahal korában. Az ember roppant álszent, képmutató, mikor hirdeti a természet megóvását. A városokba kellene a park, az erdő. Tudják is, de ettől még irodaházakat, luxus lakóparkokat építenek a helyére. Istenkém, egy kicsivel csökken a terület. - mondják. A halak védelméről. Sokáig védték a gébeket. Most invazív. Megbüntetnek, ha visszadobod éltető elemébe. Évtizedek óta védik a selymes durbincsot. Az előzőekben már említett beszélgetésen mondtam. A menyhal nem tudja, hogy a selymes durbincs védett. A gyomrukban található, mert sok van. Azt mondta, az elvtárs, akkor még, a vót. A védelmet hivatalnokok határozzák meg a halászati fogások alapján. Ők állítják össze, mi kerüljön védelem alá. Azóta menyhalból is csak hármat lehet fogni egy nap. Nem a halászok, meg horgászok miatt fogy. Ez a hal, nyári álmot alszok. Elbújik, akadók, és kövek közé. És, ahogy suttyomban engedik a mérgeket (nehézfém sók) szépen kipusztulnak. Meg a kormoránok is irtózatos pusztítást végeznek. A menyhalakat, meg a kősüllőket szerintem kimondottan a kormoránoknak találták ki. Meg a bucókat, és természetesen a kisebb süllőket is. Hosszúak és könnyen tudják lenyelni. Szeretnélek emlékeztetni rá, hogy a kormoránt nagyon védtük. Túl is szaporodott. Ugyanide fogunk jutni a hódokkal is. Szerintem, ez a védelem durva beavatkozás a természet rendjébe. A halászokat letiltották az élővizekről. Ezzel szabaddá tették, az utat a rabsicok számára. Elektromosan irtják a halat. Kilesi, hol ívik a süllő. Aztán, mikor leívott, és védi a fészkét, akkor elektromosan leszedi róla. Érdekes módon a rabsicokat nem veszi észre a drón. Mi több, a hő kamera sem látja őket. Na, nem untatlak ezzel tovább. Inkább, ha már vízről volt szó átevezek, azaz áttérek más témára. Beviszlek az erdőbe. Ez is a védelemmel függ össze. Karácsonykor, megy a nagy sajnálkozás, a fenyők miatt. Nem, veszik figyelembe, hogy ezeket az erdőket azért ültetik, hogy legyen bőviben karácsonyfa. Nem szabadna elfeledni, azonban a következőket. Megveszik a kicsi csemetéket. Elültetik. Ezeket a fenyőket ezért ültetik, gondozzák, hogy legyen karácsonyfánk. Három sávban ülteti őket. Amit letermelt, annak a helyére ülteti a csemetéket. Legalábbis így tesz az, akivel én beszéltem. Tőle veszem a fenyőket. Sok munka van vele. Kapálják, permetezik, meg amit kell velük csinálni. A termelőknek, ez jövedelmet jelent. Jövedelem, annak, aki a csemetét előállítja. És jövedelem, annak, aki felneveli. Nem utolsó sorban, annak is, aki eladja. Ez életünk része, mert a világ így gömbölyű.  -.appa.

mert,

nem trillázik—látszik ahogy nyakán az ér megfeszül—haldoklik—lehet madárinfluenzás—haldokló madár nem repül—elenyészett a dal—na a madár is elfog—mármint enyészni—hol vannak már a hajnalok—azt mondom a fakó bús borongós hajnalok előtt emeljük meg a kalapot—hát akinek van—és a szép asszony—de persze nem csak az—más is megteheti—férje megcsalásában lel vigaszt—ha lel benne—de nagy szorgalommal próbálkozik—dobjátok hát őket a kerevetre—hászen hatalmas éhségük van a szeretetre—mondjátok—voltatok ti már az éhséggel megverve—megátkozva—de úgy hogy baromira akartatok valamit—már minden belső szervetek korgott az ürességtől—anno—festett rosszhírű lányokra vágyva kóvájogtam a nagyvilágba—hogy belém botlana egy nagyvilági nő—rám esne—vagy én esnék őrá—amúgy a rosszhírűt csak magamban mondom—hisz nem beszélhettem ijen bolondon—nem is lány már az—hanem asszony—na az is jó lesz én azt mondom—s ma mi van—szemtelen szüzek élesztik szítják a tüzet—akkor meg mi üldöztünk—én és te a két zarándok—valami jó nagy álmot—ritkán jutottunk el az ágyig—szerelem hejett egy gyors kamatyolásig—na hát persze—még hogy szerelem meg ágy—bokrok alatt és árok parton—nem lett koszos a bugyi—pardon e sokaknak rosszul csengő szóért—egy nagy túrót— hát föl sem merült ijesmi—meg nem dobáltuk szét—így nem kellett keresni—nem volt még tanga—még hogy randi bugyi—a teknika az hasonlatos volt—ujjal félre tolta a csaj—beirányozta a célt és uzsgyi

mert,

hát mit mesélgetek én itt—meg miért is—a józanésszel szemben—e szürke ködös—ónos esős decemberben—bevallom néked mindig is féltem—egyszer kiderül érdemes volt e élnem—hogy szerettem volna még gyerekeket—most már mindegy nekem és neked—el nem érlek—kinyújtom karom—de hát egyáltalán akarom—keringsz köröttem—látod én vagyok a te napod—tudom nem így van—jól gondolod—legyen fordítva kiscsillag—akarod—győztél szerelem—pedig én szembe fordultam veled—vitézül védekeztem—de lesújtott rám véres—és kicsorbíthatatlan fegyvered—most nehogy azt hidd sajnáltatni akarom magam—miért is tenném—nem csalatkoztam—a kapcsolatunk jól alakult—bár idővel megfakult—na a sajnálkozásról jutott eszembe—ha azt akarom hogy sajnáljanak akkor én szívesen sajnálom magamat—lazán megteszem—tudatában vagyok annak mi is hiányzik nekem—ne kérd hogy soroljam fel—te nagyon jól tudod egy kapcsolatban a hiány nem ojan ami felsorolható—ez egy érzés —mondhatnám szimplaérzés—de hát ez nem igaz—igazából nem is tudom érzés e—eluralkodik rajtad valami—valami tespedtség—ojan minden mindegy hangulat—nem tudom érted e—hát azt sem tudom hogy én értem e—egyáltalán a tespedtség—a restség—és a hangulat mint érzések nem lehetnek hiányok—hiszen ezek éppen pont mind megvannak—meg lássuk be hogy hosszútávon nem is kívánatosak —ki lenne az a nem normális őrült aki asszogya de jó lenne már a semmittevés unalmába fulladni—mégis mi ez a hiány—csak nem te

                                               -.appa.

mert,

egyszercsak megüti a fülemet hogy—mija marja—mija marja—mi a micsoda—kérdeztem—de amúgy a kérdés igazán értetlennek tűnt—vagy annak tűnhetett az ajvékoló—értsd a mijamarjázó szeméj szemében—istenem—szőkeszemű—esetleg—és nem megesett—meg nem esetlen—barna—halovány zöldszemű—gondolhatnánk egy vörös zöldszeműre is—de ojan úgy sincs—ezek csak így gondolati szinten—amiből következik hogy akár a vörös is szóba jöhet—naja—hát a kérdés elhangzása után egyből jött—márjám márjám—miért is nem teljesíted ki a te óriási kegyelmedet—itt arra gondoltam hogy vajon lehet kérdésre kérdéssel válaszolni—de a következőképpen fojtatta—és pusztítanád el ezeket a férgeket a te mérhetetlen jóságod által—akkor már fogalmam sem volt miről is van szó—sőt már a mijamarja előtt sem—de legalább akkor még nem vótam ott—ami a legrosszabb egyszerűen nem jutott eszembe hogy jutottam én ijen nem mindennapi méltatlan hejzetbe ezzel a nővel—mondhatjuk csak úgy egyszerűen perszónának—igazából perszóna non grátának—de igazából grétének—legalábbis ijen néven mutatkozott be—na meg ha hihetek neki—akkor én még ezeket a dógokat nem is igen tudhattam—még azt kell mondanom hogy azért—vagy valami másért igencsak kívánatos szeméj volt—vegyétek ki onnan a nont oszt tuggyátok franciául is—szerintem ez a gréte ojan német név—hát az tényálladék hogy nem is franciázott—pedig meg lett vóna a módja—de mit csináljunk ha nem élt vele

mert,

engedtessék meg nekem hogy ott legyek ahol lehetek—és akkor éljük egyszerűen az életet—gondolkodjatok el e fölött—van e élet két halál között—vagy teszel egy jó kis kerülőt—van e élet a halál előtt—mondjátok meg igaz lelketekre—mindannyian várunk a feleletre—mondjátok már—hát élet ez—megvannak hozzá a feltételek—szakadt kabátok leszakadt gombjai—kihasznált lányok nyitott combjai közt matatnak elárvult kezek—nem tudják mit is keresnek—és azt sem tudják minek—de igenlik az életet—hát élet ez—kérdezik a foghíjas szájak—meggyötörten kérdi—no—ad hát egy százast—ne féjjen—megadom—ne lássam anyámat—és ez  a mondat mindig emlékezteti—az anyjára akit régen eltemettek—és néha tényleg azt hiszik ők is élnek—torkukon köhögés szakad föl nem ének—szeretik az igazságot de mellé beszélnek amikor kérded—tőtött cigit szí—hörög—jönnek majd az örömök—és néha méla—de jól láthatóan bánatos mosojjal nyitja csókra ajkait—és egészen máscélra szeméremajkait—elnyűtt—elárvult testükben nem bizsereg az érzés—nincs felismerés—és nincs ígérgetés—nincs már hogy úgyis abbahagyom egyszer—ha fizet a patikában melltartóból elővett ötezressel teszi—és a boltban mindent vesz—veszek most van miből—megjött a segítség—bevásárol—mindent—nem is tudja minek—higgyétek el—ez a múltnak—de a holnapnak is üzenet—egy megsárgult füzetlap a sorsuk—és nincs jövőjük csak múltjuk—rányomtatva fénylő homlokukra—ne is gondoljanak  nyomorukra

                                                                                                                -.appa