mert,

nem trillázik—látszik ahogy nyakán az ér megfeszül—haldoklik—lehet madárinfluenzás—haldokló madár nem repül—elenyészett a dal—na a madár is elfog—mármint enyészni—hol vannak már a hajnalok—azt mondom a fakó bús borongós hajnalok előtt emeljük meg a kalapot—hát akinek van—és a szép asszony—de persze nem csak az—más is megteheti—férje megcsalásában lel vigaszt—ha lel benne—de nagy szorgalommal próbálkozik—dobjátok hát őket a kerevetre—hászen hatalmas éhségük van a szeretetre—mondjátok—voltatok ti már az éhséggel megverve—megátkozva—de úgy hogy baromira akartatok valamit—már minden belső szervetek korgott az ürességtől—anno—festett rosszhírű lányokra vágyva kóvájogtam a nagyvilágba—hogy belém botlana egy nagyvilági nő—rám esne—vagy én esnék őrá—amúgy a rosszhírűt csak magamban mondom—hisz nem beszélhettem ijen bolondon—nem is lány már az—hanem asszony—na az is jó lesz én azt mondom—s ma mi van—szemtelen szüzek élesztik szítják a tüzet—akkor meg mi üldöztünk—én és te a két zarándok—valami jó nagy álmot—ritkán jutottunk el az ágyig—szerelem hejett egy gyors kamatyolásig—na hát persze—még hogy szerelem meg ágy—bokrok alatt és árok parton—nem lett koszos a bugyi—pardon e sokaknak rosszul csengő szóért—egy nagy túrót— hát föl sem merült ijesmi—meg nem dobáltuk szét—így nem kellett keresni—nem volt még tanga—még hogy randi bugyi—a teknika az hasonlatos volt—ujjal félre tolta a csaj—beirányozta a célt és uzsgyi

mert,

hát mit mesélgetek én itt—meg miért is—a józanésszel szemben—e szürke ködös—ónos esős decemberben—bevallom néked mindig is féltem—egyszer kiderül érdemes volt e élnem—hogy szerettem volna még gyerekeket—most már mindegy nekem és neked—el nem érlek—kinyújtom karom—de hát egyáltalán akarom—keringsz köröttem—látod én vagyok a te napod—tudom nem így van—jól gondolod—legyen fordítva kiscsillag—akarod—győztél szerelem—pedig én szembe fordultam veled—vitézül védekeztem—de lesújtott rám véres—és kicsorbíthatatlan fegyvered—most nehogy azt hidd sajnáltatni akarom magam—miért is tenném—nem csalatkoztam—a kapcsolatunk jól alakult—bár idővel megfakult—na a sajnálkozásról jutott eszembe—ha azt akarom hogy sajnáljanak akkor én szívesen sajnálom magamat—lazán megteszem—tudatában vagyok annak mi is hiányzik nekem—ne kérd hogy soroljam fel—te nagyon jól tudod egy kapcsolatban a hiány nem ojan ami felsorolható—ez egy érzés —mondhatnám szimplaérzés—de hát ez nem igaz—igazából nem is tudom érzés e—eluralkodik rajtad valami—valami tespedtség—ojan minden mindegy hangulat—nem tudom érted e—hát azt sem tudom hogy én értem e—egyáltalán a tespedtség—a restség—és a hangulat mint érzések nem lehetnek hiányok—hiszen ezek éppen pont mind megvannak—meg lássuk be hogy hosszútávon nem is kívánatosak —ki lenne az a nem normális őrült aki asszogya de jó lenne már a semmittevés unalmába fulladni—mégis mi ez a hiány—csak nem te

                                               -.appa.

mert,

egyszercsak megüti a fülemet hogy—mija marja—mija marja—mi a micsoda—kérdeztem—de amúgy a kérdés igazán értetlennek tűnt—vagy annak tűnhetett az ajvékoló—értsd a mijamarjázó szeméj szemében—istenem—szőkeszemű—esetleg—és nem megesett—meg nem esetlen—barna—halovány zöldszemű—gondolhatnánk egy vörös zöldszeműre is—de ojan úgy sincs—ezek csak így gondolati szinten—amiből következik hogy akár a vörös is szóba jöhet—naja—hát a kérdés elhangzása után egyből jött—márjám márjám—miért is nem teljesíted ki a te óriási kegyelmedet—itt arra gondoltam hogy vajon lehet kérdésre kérdéssel válaszolni—de a következőképpen fojtatta—és pusztítanád el ezeket a férgeket a te mérhetetlen jóságod által—akkor már fogalmam sem volt miről is van szó—sőt már a mijamarja előtt sem—de legalább akkor még nem vótam ott—ami a legrosszabb egyszerűen nem jutott eszembe hogy jutottam én ijen nem mindennapi méltatlan hejzetbe ezzel a nővel—mondhatjuk csak úgy egyszerűen perszónának—igazából perszóna non grátának—de igazából grétének—legalábbis ijen néven mutatkozott be—na meg ha hihetek neki—akkor én még ezeket a dógokat nem is igen tudhattam—még azt kell mondanom hogy azért—vagy valami másért igencsak kívánatos szeméj volt—vegyétek ki onnan a nont oszt tuggyátok franciául is—szerintem ez a gréte ojan német név—hát az tényálladék hogy nem is franciázott—pedig meg lett vóna a módja—de mit csináljunk ha nem élt vele

mert,

engedtessék meg nekem hogy ott legyek ahol lehetek—és akkor éljük egyszerűen az életet—gondolkodjatok el e fölött—van e élet két halál között—vagy teszel egy jó kis kerülőt—van e élet a halál előtt—mondjátok meg igaz lelketekre—mindannyian várunk a feleletre—mondjátok már—hát élet ez—megvannak hozzá a feltételek—szakadt kabátok leszakadt gombjai—kihasznált lányok nyitott combjai közt matatnak elárvult kezek—nem tudják mit is keresnek—és azt sem tudják minek—de igenlik az életet—hát élet ez—kérdezik a foghíjas szájak—meggyötörten kérdi—no—ad hát egy százast—ne féjjen—megadom—ne lássam anyámat—és ez  a mondat mindig emlékezteti—az anyjára akit régen eltemettek—és néha tényleg azt hiszik ők is élnek—torkukon köhögés szakad föl nem ének—szeretik az igazságot de mellé beszélnek amikor kérded—tőtött cigit szí—hörög—jönnek majd az örömök—és néha méla—de jól láthatóan bánatos mosojjal nyitja csókra ajkait—és egészen máscélra szeméremajkait—elnyűtt—elárvult testükben nem bizsereg az érzés—nincs felismerés—és nincs ígérgetés—nincs már hogy úgyis abbahagyom egyszer—ha fizet a patikában melltartóból elővett ötezressel teszi—és a boltban mindent vesz—veszek most van miből—megjött a segítség—bevásárol—mindent—nem is tudja minek—higgyétek el—ez a múltnak—de a holnapnak is üzenet—egy megsárgult füzetlap a sorsuk—és nincs jövőjük csak múltjuk—rányomtatva fénylő homlokukra—ne is gondoljanak  nyomorukra

                                                                                                                -.appa

Gizi, lehet ezen gondolkodni. Lehet tépelődni. De, az ember az lesz, amivé alakítják. Kicsiny korától irányítják a sorsát. Mikor hiszi, már maga ura, akkor is mások határozzák meg a lehetőségeit. Belemegyünk alkukba, hogy: jó még, most az egyszer. Aztán, véget ért, az életünk. De érdekes eljátszani a gondolattal. Mi van, ha ezt? – vagy azt teszem? Mindez, akkor is igaz, ha elfogadjuk, vagy csak eljátszunk a gondolattal, mintha a világ, létező valóság lenne, és nem csak illúzió. A halogatással kapcsolatban azt gondolom, hogy igazad van. Sokszor halogatunk tényleg. DE! Biztos, hogy hiba? Fordulatot vehetne az életünk. Hát, vehetne. DE! Jobb lenne akkor? Sosem tudjuk meg. Választottunk. Ez így igaz. Tényleg választottunk. A körülmények hatására. De, (vagy persze) ezt nem fogjuk bevallani. Szeretjük eljátszani, hogy mi magunk intézzük, a sorsunk, az életünk. Mondod, apró kis döntésen múlik. Az előzőek miatt, azt kérdem: ki dönt? Meg, egyáltalán, - mi az apró döntés? Mi a nagy döntés? Az ember élete, csupa apróságból épül fel. Egyszercsak kiderül, hogy nagydolgot vitt véghez. Élet, és halál kérdése. Na, hát az se egyszerű. Miért maradtál életben? Nem egyszerű eldönteni, az ilyesmit. El tudjuk dönteni? DE! Kell-e nekünk? - ezt elemezgetni. Itt vagyunk, és csináljuk a dolgunk. Ez így jól hangzik. Nagyon hangzatos. Csináljuk a dolgunk. Akkor is, ha fogalmunk sincs, hogy: mi az? Tegyem hozzá. Fiatalkorban, még optimistább az ember. Ettől függetlenül, engem is mindég foglalkoztatott: a, mi van ha? - kérdése. Most, hogy öreg lettem, egyre több kérdés merül fel bennem. Egyre kevesebb válasszal, hiszen a válaszokkal kapcsolatban is kérdések merülnek fel. Végtelen ciklusba kerül a gondolkodás, és egyszer csak rájön az ember, hogy nincs megoldás. Legalábbis, én ezt a következtetést vontam le. Remek példa erre, ez a valami, ami miatt ebe a polémiába kezdtem. Mi értelme? - múltbéli kérdésekkel foglalkozni. Persze jövőbelivel se. Azt gondolom, az ember megéli a mát. Úgy, ahogy. Rágódik a múlton. Töpreng a jövőn. A jelenhez, egyszerűen nincs bátorsága. Hezitál: meglépjen e valamit? Megkérdezzen e, valamit? Így aztán a dolgok alakulnak, ahogyan alakulnak. Történnek, ahogyan történnek. Pedig, mi részesei vagyunk, ennek a történetnek. Annyi minden történik, hogy mi, picurkák, csak sodródunk a történettel. Említettem már azt hiszem. A világ 96 %-áról nem tudjuk: mi is, az? Az érzékelés (detektálás) módosít a dolgokon. Értsd alatta, hogy az eredményen, mármint a mérés eredményén. Mennyire pontos is ez akkor? Azt gondolom. A végtelent, egy véges tudattal, nem lehetséges befogni, megismerni, átlátni. Reménytelen vállalkozás. Itt most, csak a mi univerzumunkról beszélek. Most meg sem említem a multiverzum elméleteket. Csupán arra céloztam. Mi van, azokkal a dolgokkal? - amikkel nem tudunk kölcsönhatásba lépni. Szóval: a világ nem az, aminek látszik. Bocsáss meg szószátyárságomért. -.appa.

,akkor megosztom veletek is. Az úgy vót tuggyátok, hogy jól kinéztem magamnak (a sok közül) az egyik horgász újságból, egy combo szettet. Azért nem írtam settet, hogy ne zavarjalak benneteket nagyon össze, vagy össze ne zavarjalak nagyon benneteket. Hogy, mi a combo? Hát nem az, amire az első négy betűből következtettek. Most komolyan, ha odaírom, hogy ilyen, vagy olyan, rod-pod féle, akkor se vagytok bentebb semmivel. Szóval így, de inkább úgy gondoltam, hogy nyerek egy olyat, oszt az jó lesz. Hát, ja. Csakhogy szépen visszagyött a levél, de azt meg is lássátok szemtükhel, hogy mik vogynak. Mán csak úgy kirándulgatás okán is, felmenék pénteken Pestre. Betyár hideg van, de hát mongyátok meg mit akarhassunk március másodikán. A buszon meg fűtenek. Megveszem a jegyet, aztán bemegyek a csarnokba. Na, járok kelek, mint az Úristen a Paradicsomban, tevé azt egy szellős esten. Mongyuk, én nem kerestem az embert, merhát vót ottan éppen elég. Látom csak, hogy Energofish. Mondgyuk, ezt nem vót nagydolog látni, mert minden ilyen rendezvényen, nagy területtel állítanak ki. Gondoltam, mán csak megmondom Nekik, amit meg Ti már tudtok, hiszen az előzményekből szíveskedtetek értesülni.(Esetleg, értesülni szíveskedtetek). Amúgy meg mindegy, mer mán úgyis tuggyátok. Na, kinézek ott magamnak egy jó megjelenésű hölgyet, aki nézeget a sorok között. Megszólítám. De, nem azt kérdeztem, mint a dalban a cigánytól, hogy „a legszebb lány tudod-e hol lakik?” Nem nézett ki kerítőnőnek. Elmondom történetem, úgy röviden. Megnyerően mosolyog, és mondja – közben nézeget a sorok között, és határozottan elindulunk – odavezet az illetékeshez. Mondom, hogy Én űtet, olyan illetékesnek néztem. Megint mosoly, (pedig már az előbb megnyert vele, nem úgy, mint én a combot. de megint nem az a comb) és azt mondja, hogy illetékes, de nem ebben. Odasétáltunk, az illetékeshez. Akinek a nevét, a percen elfeledtem. Megbeszéltük miről van szó. Ígértem, hogy lefényképezem a levelet, és elküldöm. Meg is tettem, csak a kűdéssel vót baj. Nem találtam a kábelt, amivel a képet át tudom tenni a gépre. Keresgéltem hát. Hát hajjátok. Ez a keresés nagyon hasznosnak bizonyult, olyan kábelek kerültek elő, amiket egyébként már kerestem, de nem voltak meg. Meg lett az átjátszó is, és elküldtem a levelet, amit a legnagyobb szeretettel osztok meg veletek. Hászen, nem minden tanulság nékül való az. Itt jegyzem meg, hogy aztat, majd magatoknak kell levonni. Na, meg felteszem a képet is (ha, el nem felejtem). Annyit azért még előrebocsájtok, hogy a levélben, úgy szűkkörben nem vallottam be, amit Nektek igen, már minthogy nem tanáltam, az átjátszó kábelt. Kérlek benneteket, hogy eme hiányosságom híresztelni, ne szíveskedjetek.

Tisztelt Cím!
Múlt hét pénteken a kiállításon megszólítottam egy kedves hölgyet. Elpanaszoltam Neki, hogy a beküldött pályázatom, amit a combora küldtem visszajött. Ő elkísért egy úrhoz, aki azt mondta, hogy fényképezzem le a levelet, és küldjem el részére. Tegnap elkészítettem a felvételt, és a mai napon áttettem a gépre. Ígéretemhez híven elküldöm. Rájöttem, a felvételkészítés közben, hogy én hibáztam. 1201 helyett 1021-es irányítószámot írtam.
Ezen cselekedetemmel megoldhatatlan feladat elé állítottam a Magyar Posta intézményrendszerét. Nem várható el, hogy a budapesti számtalan sokaságú Helsinki út közül, amelyeken számtalan Energofish Kft található, és pechemre, mind a 74. szám alatt található, mind végig bogarásszák, hogy: vajh, ez a jóember nem maguknak akarta kűdeni? Belátom, hogy nagy hibát követtem el. Culpa, mea maxima culpa.
Kérem szíveskedjenek, az úr részére továbbítani a levelem.
A legjobbakat kívánva, üdvözlöm Önöket.
Köszönettel. Oszt itten aláírtam.   -.appa.

Na, de gyöjjön a kép:

mert,

irkáltam eddig a mikrobiomról—de meguntam—ojan uncsi mondtam—mint tizenévesek a szekszre—tévedés—nem is a szeszre—na meg nem is a cigaritára—ez a rita meg nem is rita hanem retta—csak keresztapám így mondta—na de nehogy mán erről irkáljak—amúgy meg visszatérek én még ehhez—úgy mint a góják ősszel—hogy a góják nem ősszel térnek vissza—hát de—az magyar madár—az ide hazagyön—anyám azt mondta vóna hogy nincs kitartásom—szálásiéknak vót—oszt mire mentek vele—a fene se foglalkozik velük egyébként—elmúlt idő—majd visszahozzák őket —már úgy eszmeileg gondoltam—most sorosozás van meg enszezés—jut eszembe—fideszék nagy mellénnyel megszüntették a sorkötelességet—na most meg tartalékos katonaság meg ijenek—most jó vóna besorozni a népet oszt dógoztatni mint a rabszógát—nekünk magyarország az első— felcsút után—meg nem leszünk bevándorló ország—mi kivándorló ország leszünk—mindig is vándoroltunk—emlékezzetek mán vissza—nem kerget a tatár—pedig dehogynem—csak az történelmileg nem ojan dicsőséges hogy menekültünk a tatárhordák elől—így osztán migráncsként érkeztünk a kies kárpátmedencébe—fosztogattunk—gyilkolásztunk—tőtöttük az időt —nőknek megadtuk a törzsi tagságot—ha átmentek a vizsgán—ami a mai olvasatban egyet jelentett a megerőszakolással—csak akkor még nem vót halivúd ahonnan elindulhatott volna a megvilágosodása a nőknek—meg a protokollba akkor még belefért—lehetett akkor is ojan hogy nem akart a hölgy vizsgázni—nem csináltak belőle cécót—nem ciciztek vele—vagy de —meg egyebet is—csak nem morcoskodtak—tudomásul vették hogy nem sikerült a vizsga—egy egyszerűsített eljárás keretében békésen megvált a törzsétől—mármint a nő feje meg a törzse—mi meg odébb álltunk.

mert,

van koreográfiája viktornak—ül ottan egy asztal előtt és mondja—itt ülök várom az ájemefet—a baj ott lehet hogy ezek nem hallották a mondást—ha a hegy nem megy mohamedhez—akkor mohamed megy a hegyhez—na ez pedig egy eléggé ismert mondás lehet—ha figyelembe vesszük hogy mohamedet sokan ismerik—valami identitás zavar lehet—ezek nincsenek tisztában vele hogy ebben a viszonylatban ki a hegy—tetszett még ahogy a minap kikelt magából—hogy asszongya mindennek a teteje—abszurdum—megengedhetetlen—meg még ijeneket sorolt egy csomót—nem ijemefet nehogy mán félre értsék a dógot—szóval azon akadt ki—három egész két tized millió ember dógozott tavaly—oszt ebből csak kettő egész hat tized millió fizetett adót—asszonta hogy öt és fél millió embernek kell dolgozni és adót fizetnie—mondta különben a kormány nem tudja a programját megvalósítani—én eccerű ember vagyok eccerű gondolatokkal—szóval az uralkodása alatt ennyit romlott a helyzet—úgy vágott bele a dologba hogy egy millió munkahelyet kell teremteni—az meg istennek se megy—bár én nem vagyok otthon a különböző teremtés mitoszokban de nem emlékszem rá hogy írva lenne—hogy asszongya az úr pedig teremté a munkahelyet—és látá hogy az jó—amúgy nem is teremtett munkahelyet—bár amikor a paradicsomból kiüldözte őket akkor talán mondá nékik hogy izzaccságos munkátokkal keressétek a ti kenyeretek—lehet nem pont így mondta nem vótam én ott—gondolom annyira csak nem számolta tán el a dógot annak idején hogy most derüljön ki—barátaim dupla annyi munkahely kell mint először gondoltam—ijet nem igen mondana még saját magának se—no de a helyzeten se ronthatott annyit hogy így alakuljon—meg ezt se vallaná be amilyen karakán—akkor ez is annak  a piszkos ijemefnek a hibája

                                                                     -.appa.

mert,

lázár jános lázálmában kitalál valamit és beadja—mint önálló képviselői indítványt—az sem lehetetlen persze hogy nem ő találja ki, de minden képen ő adja elő—azt mesélik—akik elég rossz indulatúak hogy a nyolc szűk esztendőben ő meg kósa tizedes tartották el a fideszt—így aztán most mindent megtehetnek—ez nyílván nem igaz—ha másért nem—akkor gondolják végig azt is hogy egy ijen dolog a hatalmi rendszeren belül sem megengedhető—nehogy mán a farok csóválja a kutyát—érti nem—vannak mániáik ez kétségtelen—de hát mondja—kinek nincsenek—az embereket plö visszavezetik a munkavilágába—nahát jelenleg a munka világtalanabb mint egy vakkódus—a másik a  konzultáció—na ez is egy jó szórakozás—és ugye ebben a veszett nagy igyekezetben nincs idő kidolgozni semmit—emlékezzen csak vissza így történt ez az alkotmány esetében is—bocsánat alaptörvény—még háromhetes sem volt a—majdnem azt mondtam hogy a nyomorult—ez  csak  egy szófordulat lett volna—belátom nem ideillő—az is nyílvánvaló hogy a jobbító szándék vezette őket—hisz elmondták ők nem akarnak elvenni senkitől—adni akarnak—mindenkinek adni—és az sem igaz hogy nem jut—sokan úgy vélik hogy tényleg adnak—csak előbb a gazdagoknak—az könnyen belátható hogy valahol el kell kezdeni—és mivel a gazdagok vannak kevesebben így értelemszerűen őket kell—na jó ez nem igaz—tréfa lett volna de maga teljesen elképedt—nagyon egyszerű a magyarázat—ha pénzt juttatunk annak a rétegnek amejiknek már amúgy is van akkor az tud élni vele—az befekteti—munkahejeket teremt vele—így a pénztelen—szegény rétegek is pénzhez jutnak és elkezdődhet az ő felemelkedésük is—ha az ön által csóróknak aposztrofált emberek kapnák a pénzt akkor az szétszóródna—nem tudna hasznosulni—egyszerű nem

mert,

nem is az a bajom—hogy nincs rám szükséged—voltak ennek jelei—meg végül is nem gond ez—de miért is lenne gond—tavaj mikor a kolléganőd nyugdíjba ment—pontosabban még csak készült—említetted hogy azt mondta—ha nyugdíjas leszel összebútorozhattok—és akkor te mondtad— neki ijesmi eszében sincs—ez a naki én vagyok—mégis mit lehet erre mondani—tiltakozzak—hejeseljek—egyik sem jó—gondolkoztam de csak egy pillanatra—gyorsan átláttam itt a hallgatás a megoldás—aztán azt mondtad egyszer—talán egy hét múlva—kitaláltad hogy is legyen ha nyugdíjas leszel—akkor én csütörtökön fogok hozzád járni—nos mindkét  bejelentésed megdöbbentett—na azóta várom én ezt—hogy egyszer csak vége ennek a kapcsolatnak—amúgy meg jobb ez így—sokkal rosszabb lett volna úgy egyből megtudni—egy hete aztán—azért mégiscsak megleptél —felhívtál—ingerülten leráztál—nem sokára felhívtál—és egész gyorsan leráztál megint—felhívtalak—bár ne tettem volna—nagyon gyorsan leráztál—egy nap beszélgettünk idegesnek tűntél—fáradt voltál—másnap te hívtál hogy érdeklődjek meg neked valamit—megtettem—na mikor elmondtam roppant ingerült lettél—nem tetszett neked amit mondtam—pedig én csak közvetítő voltam—ingerülten búcsúztál—és befejeztük a beszélgetést—mondtad hívjalak csak fel nyugodtan—el is gondolkodtam rajta—komojan—de az előzmények után mertem volna—mégis minek— azt hiszem jobb ha nem beszélgetünk—minek idegesítselek—meg aztán abban reménykedem hogy egy ideig még elvagyunk—majdnem azt mondtam jól elvagyunk—hát annak is örülök ha valahogy elvagyunk—azt gondolom majd lesz valahogy—most az jutott eszembe vannak szerencsés emberek—talán nem szereted őket—de legalább kedves vagy velük                    -.appa.

Említettem, hogy állatkísérletekben elvégezték a széklet beültetést, ami jelentős változást hozott az egerek életében. Nehogy azt higgyétek, hogy ezt a módszert embereken nem próbálták ki. De bizony, hogy kipróbálták. Miért volt erre szükség? Az antibiotikum nem tudja, hogy melyik a hasznos baktérium, és melyik a káros, patogén baktérium. Emlékezzünk vissza, jól elvagyunk egy baktérium fajjal, törzzsel. Nem olyan tisztázott dolog ez a csoportosítás. Túl gyorsan képesek változni. Szóval, jól elvagyunk, és egyszer csak letámad minket. A saját gazdáját. No, megvolt az antibiotikum kúra. Sikeres volt. Ott állunk, illetve többnyire ülünk, mert szalajt a farunk. Ilyenkor jönnek a probiotikumok. Hát igen, de nem erre gondoltam. Ugyanis egy hosszan tartó, intenzív antibiotikummal történt kezelés esetén, főleg mikor több antibiotikummal is kezelik a pácienst, akkor bizony súlyosan károsodik a mikrobiom. A hasznos baktériumok pusztulhatnak, pusztulnak, mellé az antibiotikumra rezisztens kórokozók felszaporodnak. Az is lehetséges, hogy valamelyik addig békességben élő baktérium betegséget, vagy akár halált okoz. Egy orvos csoport, egy komoly antibiotikum kúra után, arra a következtetésre jutott, hogy a probléma gyökere nem más, mint az egészséges mikrobiom hiánya. Azt ötlötték ki, hogy helyre állítják a normál mikorobiomot. Igazából nem tudták, - hogy milyen is az? Megpróbálták, ami a legkézenfekvőbbnek látszott. A sérült mikrobiomu betegeket, egészséges emberek székletével kezelték. Kiindulási alapjuk az volt, hogy az egészséges ember székletében megtalálhatóak azok a baktériumok, amelyek a beteg szervezetéből, a gyógyító eljárás során kipusztultak. A baktérium, megfelelő körülmények közt, majd elszaporodik, és a páciens egészségessé válik. Az elgondolást tett követte, és beöntés formájában pótolták a gondos kezelés által kiirtott baktérium populációt. Az eljárás hozta a hozzáfűzött reményeket. Azt a perverz gondolatot felejtsétek el, hogy véradás mintájára székletadási napot szerveznek majd. A jövő útja az, hogy a kutatások derítsék ki, - melyik baktériumnak? – milyen szerepe van? Van e egyáltalán, valamelyik baktériumnak meghatározó szerepe egy ilyen terápiás eljárásnál? Ha, ezt sikerül igazolni, akkor kezdődhetnek kutatások, annak kidolgozására, hogyan lehet egy probiotikus baktérium tenyészetet létrehozni. Azt ne feledjük, hogy nem biztos, hogy ezeknek a baktériumoknak a tenyésztése könnyen megvalósító. Amennyiben az olcsó tenyésztés biztonságosan megvalósítható, akkor nincs akadálya annak, hogy széles körben és gyorsan elterjedhessen a módszer. Tehát a hatásos alkalmazásnak gátja van egyelőre. Viszonylag megismertük tehát, hogy ezekkel a baktériumokkal szimbiózisban élünk. Az még hagyján, hogy bennünk élősködnek, bár nem kellemes ilyesmire gondolni, azt belátom. Legyen, ha lenni kell. DE! Miben segítenek ezek nekünk? A leglényegesebbeket tekintsük át röviden. Mondogattuk itt, ott, hogy az egészséges mikrobiom, milyen rendkívüli módon, és hatásosan véd a patogén kórokozókkal szemben. Mondhatjátok: könnyű azt mondani. Mégis, mi módon? Egyszerűen elfoglalja az életteret, a helyet, felveszi a táplálékot a káros élőlények, szervezetek elől. Mi több, korlátozza azoknak szaporodását, és működésüket is gátolja. Azt is említsük meg, hogy szerves savakat állítanak elő, amely megvéd bennünket a kórokozó gombák fertőzéseivel szemben. Nagy segítség az is, hogy a szervezetünk számára fontos vitaminokat is termel a mikrobiom. A vérről tudjuk, hogy nélkülözhetetlen az élet szempontjából. Kétségtelen, hogy vannak kecsegtető kísérletek a művérrel kapcsolatban. Kettő olyan vitamint említek meg, amelyeket a mikrobiom állítja elő, és a vérünkkel kapcsolatosak. Az egyik a B12, ami a vérképzésben, a másik a K vitamin, ami véralvadásban játszik, mondhatjuk az előbbiek alapján, életfontosságú szerepet. Megemlítendő az is, hogy a mikrobiomban található baktériumok sok olyan vegyület előállítását is végzik, amelyek az emberi sejtek anyagcseréjében vesznek részt. Azok hiányában, sejtjeink károsodnának.  -.appa.

Még egy kicsit a retrovírusokról. Ezekhez a vírusokhoz tartozó K törzs, úgynevezett endogén (belső) retrovírus. Érdekessége, hogy látszólag teljesen ép. Ilyen alapon, elvileg képes lenne megfertőzni az embert. Valamiért, ezt mégsem teszi meg. Nem akarom az ördögöt a falra festeni: de mi van?, - ha egyszer megteszi?  Az is érdekes, hogy sok olyan vírus-eredetű szekvencia létezik, amely már sejtről sejtre, nem tud haladni. Az a képessége még meg van, hogy a DNS-ben ugrál, ezáltal genetikai betegségeket okoz, vagy okozhat. És, itt jön, egy „de” Ez nem mindig rossz. Persze, amikor betegséget okoz, akkor kétség nem fér hozzá, hogy rossz. Csakhogy, amikor ugrálnak ezek a gének, pozitív hatás is létre jöhet. Mondhatjuk, képlékennyé teszik a genomot, ebből kifolyólag, az evolúció során könnyebben valósul meg, a környezethez való gyors genetikai-szintű alkalmazkodás. Na már most, arról volt szó, hogy a genomunk másfél százalékát alkotják, az ember evolúciós fejlődése során összegyűlt gének.  DNS-ünk több mint a fele virális, és egyéb eredetű szekvenciákból áll. Akkor most mi van?  Az emberi test, emberi? Az emberi elme, - az embert tekinti elsődlegesnek?, - vagy elsődlegesen kiszolgálja, a többi sejtet? – hiszen ők vannak többségben. Eleddig azzal büszkélkedtünk, hogy minden ember egyéniség, Ezek az egyedek alkotják, az emberiséget. Az előbbiek alapján azt mondhatjuk, hogy az emberi test, zömében nem is emberi. Azt a testet, ami van nekünk, ökoszisztémának kell inkább tekinteni. Mellé még minden ember, a többitől eltérő, egyedi, önálló ökoszisztéma. Ami, azt jelenti, hogy emberi, és mikrobiális sejtek együttélése. A jelenlegi felfogás szerint, az emberi sejtek a meghatározóak. Vagyis, mi vagyunk a főnökök. Vessük össze azzal, amit megismertünk. A bennünk élő szervezetek, szignifikáns módon meghatározzák anyagcserénket, végső soron egészségünket. Azt mondják, ezeknek a szervezeteknek többsége hasznos, vagy közömbös az emberi szervezet számára. Ez a normál mikrobiom. E szervezetek kisrésze az, amely megbetegít bennünket. Kis rosszindulattal azt mondom, pontosabban kérdem: ha olyan nagy főnökök a mi sejtjeink? – akkor, miért tud megbetegíteni? Azt gyanítom, hogy vajmi keveset tud még az emberiség a mikrobiom működéséről, szerepéről, az emberi szervezettel kapcsolatban. Annál büszkébbek vagyunk, mintsem kijelentsük: drágáim, úgy néz ki, minden egyes ember, egy-egy Petri csésze, és tenyésztenek bennünk különböző szervezeteket. Tudósék, abban bíznak, hogy egyre többet fognak megtudni ezekről a dolgokról. Az eddigi eredmények alapján, úgy néz ki, hogy a mikrobiom fontos, meghatározó szereppel bír a betegségek kialakulásában. A további kutatások eredményeként, amikor még több információ áll majd, a kutatók rendelkezésére, akkor fel tudják használni ezt a tudást, az életminőség javítása érdekében. Többen úgy ítélik meg, hogy a XX. század, egyik legjelentősebb orvostudományi felfedezése volt az, amikor rájöttek milyen jelentős szerepe van a mikrobiomnak. Ne feledjük el, hogy hosszú időn át, antibiotikumok sokaságával harcoltunk a baktériumok ellen. Tekintve őket az emberiség legnagyobb ellenségének. Itt megjegyzem: az ember legfőbb ellensége, az ember. Tehát ebből következik, hogy ezek a velünk, bennünk élő szervezetek, a jelenlegi felfogásunk szerint jótevőink. Ezek szerint lehet, pont védenünk kell őket. Megvan ennek, az előzménye. Nem véletlen, az antibiotikum kúra közben, vagy azt követően, a probiotikum adagolás. Állatkísérletekből tudjuk, hogy kövér egér székletét sovány egérbe ültetve, az meghízik (nem a széklet, hanem az egér). Ez fordítva is igaz. Vicces úgy felfogni, hogy a kövérség, vagy a soványság ragályos. A mikrobiom működésével kapcsolatos ismeretek alapján azt mondhatjuk, az anyagcsere, és az immunrendszer működését befolyásolva van remény, az öregkori-, a környezet által kiváltott változások, és egyéb kóros állapotok kialakulásának megelőzésében. Vélik, hogy ezáltal még az öregedés folyamatának sebessége is lassítható. Végső soron, az említett ismeretek, az emberiség segítségére lehetnek a tartós egészség megőrzésében.  -.appa.

Ott tartottunk ugye, hogy hol vannak? - ezek az általunk nem látható méretű, parányi lények. Meg, ha már azt mondtam, hogy egy embert tekintve, ők vannak többen, akkor lehet nem is az ember a bacilusgazda, meg a vírushordozó. Akkor, ők hordoznak minket? Talányos dolgok ezek, és mivel nem is látjuk őket, csak motoszkál az ember fejében: hol rejtőzködnek ezek a parányi lények? A baktérium készletünk nagyobb része a bélrendszerünkben, ott is zömében a vastagbélben található. Az irodalmak szerint, több mint harmincezer fajról beszélünk. Tömegük, hétköznapi nyelven szólva súlyuk, másfél kilogrammra tehető. Aztán több ezer faj tartózkodik az ember torkában, a nyelvén, továbbá az orr-, és melléküregben, a fültőben. Mosás, öblögetés ellenére a fogakon. Aztán testhajlatokban, a hónalj, a könyök, – és térdhajlatban. Az anus, és a nemi szervek környékénél. Meg úgy egyáltalán, a bőr felszínén. Lehet, most lesz, aki megretten, beleborzong, de például bőrünk pólusaink mindegyikében, hogy úgy mondjam, üldögél egy-egy kis atka. Pontosan nem tudni, - minek mi a szerepe? Annyi bizonyos, hogy a nagy fertőtlenítés, amikor túlzásba viszik nem egészséges. A bőrzsírosodásának meg van, a maga szerepe. Véd minket attól, hogy azon a felületen keresztül patogén kórokozók kerüljenek a szervezetünkbe. Itt jegyzem meg, hogy alapvetően, az ember enyhén savas kémhatású. A bőre is, meg izzadáskor is savanyúak, az izzadtság cseppek. Említettem már, egyéb helyeken, hogy a természetben, minden savasodik. A mikrobiom tanulmányozása régebben rendkívüli nehézségekbe ütközött. Azt tanítgatták velünk, hogy a baktériumnak, ha kedvező körülményeket biztosítunk, akkor 3 nap alatt, 3 Föld tömegűre tudnának szaporodni. Mi volt, akkor a nehézség? Az, hogy az előbb mondottak ellenére, a baktériumok nagy többségét, egyszerűen, nem lehet laboratóriumi körülmények között szaporítani. Beláthatjuk, ha valami nincs, akkor azt roppant nehéz tanulmányozgatni. Mondjuk ki, hogy lehetetlen. A tudomány fejlődése, a molekuláris biológia, az új DNS szekvenáló technika jelentett áttörést ezen a kutatási területen. Miről is van szó? Ezekkel a módszerekkel: kis mintából, gyorsan, és viszonylag olcsón lehetséges megállapítani a DNS bázissorrendet. Az, már csak hab a tortán, hogy e metódus alkalmazásának, segítségével, sok különböző DNS információ tartalmát párhuzamosan, egy időben állapíthatják meg. Kellett ehhez a számítógépek, és persze a programozási ismeretek nagymértékű fejlődése is. Azt könnyen elgondolhatjuk az előbbiek alapján, hogy egy mintában óriási számú DNS darab áll rendelkezésre. Egy számítógép, e sok kis darabból összerakja, az egyes fajok komplett örökítő anyagát. A program, az egymással átfedésben lévő DNS darabkákat egyesével összepárosítja. Ennek eredményeként, összeáll a jelen lévő fajok teljes genomja. Lássuk be, hogy ez nem egyszerű. A genom egy szervezet teljes örökítő információit jelenti, amely a DNS-ben van kódolva (benne a gének, és a nem kódoló szekvenciák is). Na, ijesztgetek megint egy kicsit. Az emberi DNS-nek, közel felét a HIV-el rokon vírusok maradványai alkotják. A HIV-ről, sok embernek, az AIDS jut eszébe. Ilyen, Herpesz vírus okozza azt is, amikor valakinek a szája szélén, előbb bizsereg, majd égő érzéssel, egy kellemetlen hólyag jelenik meg. Gyermekkoromban, azt mondták: kilökődött a szája széle. Biztos, jóízűen ettél valamit. Tényleg gyakorta fordult elő, hogy zsíros étel, vagy füstölt húsos étel fogyasztása után következett be, ez a nem kívánatos esemény. Néhány embernél, már akkor bekövetkezik, ez a kellemetlen dolog, ha idegen helyen iszik egy pohár vizet. A HIV, a retrovírusok csoportjába tartozik. Ezek a vírusok, az RNS-ük segítségével képesek DNS-t előállítani, és képes összekapcsolódni, beépülni a gazdasejt DNS-ébe, vagyis a mi genomunkba. Az evolúció során több, egymástól független kolonizáció (betelepedés) következtében, a DNS-ünkbe épült retrovírusok zöme degradálódott (elvész a sejtosztódások során). Gondolom, ennek degradációnak lehet következménye, ami érdekes, és egyben talán ijesztő is, a genomunk egy százalékát olyan retrovírusok alkotják, melyeknek minden génjük meg van. Csak valami oknál fogva, talán a mutációk miatt, ezek a vírusok nem aktívak. Ebben én, azt tartom félelmetesnek, hogy nem tudhatjuk, mikor aktivizálják magukat. Mi van, ha ez olyasmi bennünk, mint a kémeknél az alvó ügynök. Emlékezzünk csak az AIDS megjelenésére, bár erről sokan meggyőződéssel állítják, hogy mesterségesen hozták létre, és terjesztették el. Említhetem az Ebolát is, mint hirtelen feltűnő, és sok halálos áldozatot követelő betegséget. -. appa.

Ha, visszaemlékeztek, akkor még biztosan dereng, hogy az ember, az emberen kívül, még egy csomó mindenből lett összeállítva. Hirdeti magáról fennen, hogy Ő a természet ura. Leigázta a természetet, ami annyiban igaz is, hogy sikeresen tönkretette. Meg van győződve, hogy Ő egy önálló személyiség, aki szellemi fölénnyel bír, minden más élőlény fölött. Mondottam ugye? – hogy az ember egy ökoszisztéma. Kétségtelenül az ember is sejtekből épül fel. Ijesztőileg hathat, hogy testünket idegen szervezetek lakják. Ezeket a bennünk élő mikroorganizmusokat gyűjtőnéven mikrobiomnak nevezik. Az emberi szervezetben, a baktériumsejtek száma tízszerese az emberinek. A mi sejtjeink lényegesen nagyobbak, mint a mikroorganizmusoké. A géneket tekintve, a mikrobiális (baktérium, vírus és egysejtű gomba) háromszázszor több féle található a szervezetünkben, mint az emberi DNS-ben. Amióta, a szekvencia elemzéssel precízen megtudják határozni a DNS-t azt is tudjuk, hogy az emberi genom nagy részében idegen, elsősorban vírus eredetű szekvenciákból tevődik össze. Tegyük túl magunkat azon, hogy ezek az organizmusok bennünk vannak, hogy a genetikai anyagunkban vannak. Vannak ezek valamilyen hatással ránk? Három, mint a kislány. 1. Ártanak 2. Hasznunkra vannak. 3. Ott vannak bennünk. Jelenleg úgy tudjuk: nem ártanak, de nem is használnak.  Ez hihetetlennek tűnik számomra. Amennyiben így van? És, miért ne lenne így? Azt mondom erre, akkor mi vagyunk hasznára ezeknek a mikrobiális szervezeteknek. Amennyiben ez így igaz, akkor mi emberek vagyunk táptalaj, az ő számukra. A vírusokkal kapcsolatban, azt híreszteljük, hogy mind patogének. Felmerül a kérdés, - miért van az akkor, hogy még nem pusztult ki az emberiség? Úgy, hogy nem betegítenek meg egyből. Elvannak bennünk, aztán egyszercsak elszaporodnak, és megbetegszünk. Azt mondják, ez akkor következik be, amikor az immunrendszer meggyengül. A baktériumokról, azt mondják, elvannak bennünk, mint a befőtt, vagy mint Marci Hevesen. Azért nemcsak táplálkoznak belőlünk, hanem részt is vesznek a tápanyagok lebontásában. Segítségünkre vannak vitaminok, és aminosavak létrehozásában. Igen fontosnak tartják, hogy edzőpartnerként szolgálnak az immunrendszerünknek. Szimbiózisnak nevezik ezt a populációk közötti kölcsönhatást. Mikor mind a két populáció számára előnyös a kapcsolat, akkor mutualizmusnak hívják (kölcsönösség). Bizonyos értelemben kimondottan olyan kölcsönhatásról beszélünk, ami nélkül egy faj képtelen lenne az életre. Emlegettem ugye, hogy a vitaminokat szimbionták termelik részünkre. Ők a bélrendszerünkben élnek. Láthatjuk hát, hogy mikrobákra szükségünk van. Igencsak szoros kapcsolatban állunk velük. Azt kell mondanunk, az életünk függ tőlük. Összefoglalva, óvják egészségünk, segítenek a táplálék lebontásban, vitaminokat, aminosavakat állítanak elő, és karbantartják az immunrendszerünk. Kell ennél több? Elgondolkodtató: honnan tudják, hogy mit vár el tőlük, az emberi szervezet? Mondjam azt, megbeszélik. Jelenleg az mondják, kommunikáció történik a mikrobiális sejtek, és az emberi sejtek között, természetesen, ezzel párhuzamosan a mikrobiomot képező sejtek között szintén. Annak bizonyítására, hogy mikrobiomnak milyen fontos szerepe van a táplálkozásban egy egereken elvégzett kísérletre kell hivatkoznom. Egyik csoportjukat megfosztották baktériumaiktól. Az derült ki, hogy egy bizonyos testsúly eléréséhez, ezeknek az egereknek, kétszer annyit kellett enniük, mint a normál baktérium flórával rendelkező, kontrollcsoportban lévő társaiknak. Szóval bennünk is ott vannak. Jól elbújva a mélyünkben. Hol vannak? - ezek az általunk nem látható méretű, parányi lények.  -.appa.