Ha, visszaemlékeztek, akkor még biztosan dereng, hogy az ember, az emberen kívül, még egy csomó mindenből lett összeállítva. Hirdeti magáról fennen, hogy Ő a természet ura. Leigázta a természetet, ami annyiban igaz is, hogy sikeresen tönkretette. Meg van győződve, hogy Ő egy önálló személyiség, aki szellemi fölénnyel bír, minden más élőlény fölött. Mondottam ugye? – hogy az ember egy ökoszisztéma. Kétségtelenül az ember is sejtekből épül fel. Ijesztőileg hathat, hogy testünket idegen szervezetek lakják. Ezeket a bennünk élő mikroorganizmusokat gyűjtőnéven mikrobiomnak nevezik. Az emberi szervezetben, a baktériumsejtek száma tízszerese az emberinek. A mi sejtjeink lényegesen nagyobbak, mint a mikroorganizmusoké. A géneket tekintve, a mikrobiális (baktérium, vírus és egysejtű gomba) háromszázszor több féle található a szervezetünkben, mint az emberi DNS-ben. Amióta, a szekvencia elemzéssel precízen megtudják határozni a DNS-t azt is tudjuk, hogy az emberi genom nagy részében idegen, elsősorban vírus eredetű szekvenciákból tevődik össze. Tegyük túl magunkat azon, hogy ezek az organizmusok bennünk vannak, hogy a genetikai anyagunkban vannak. Vannak ezek valamilyen hatással ránk? Három, mint a kislány. 1. Ártanak 2. Hasznunkra vannak. 3. Ott vannak bennünk. Jelenleg úgy tudjuk: nem ártanak, de nem is használnak.  Ez hihetetlennek tűnik számomra. Amennyiben így van? És, miért ne lenne így? Azt mondom erre, akkor mi vagyunk hasznára ezeknek a mikrobiális szervezeteknek. Amennyiben ez így igaz, akkor mi emberek vagyunk táptalaj, az ő számukra. A vírusokkal kapcsolatban, azt híreszteljük, hogy mind patogének. Felmerül a kérdés, - miért van az akkor, hogy még nem pusztult ki az emberiség? Úgy, hogy nem betegítenek meg egyből. Elvannak bennünk, aztán egyszercsak elszaporodnak, és megbetegszünk. Azt mondják, ez akkor következik be, amikor az immunrendszer meggyengül. A baktériumokról, azt mondják, elvannak bennünk, mint a befőtt, vagy mint Marci Hevesen. Azért nemcsak táplálkoznak belőlünk, hanem részt is vesznek a tápanyagok lebontásában. Segítségünkre vannak vitaminok, és aminosavak létrehozásában. Igen fontosnak tartják, hogy edzőpartnerként szolgálnak az immunrendszerünknek. Szimbiózisnak nevezik ezt a populációk közötti kölcsönhatást. Mikor mind a két populáció számára előnyös a kapcsolat, akkor mutualizmusnak hívják (kölcsönösség). Bizonyos értelemben kimondottan olyan kölcsönhatásról beszélünk, ami nélkül egy faj képtelen lenne az életre. Emlegettem ugye, hogy a vitaminokat szimbionták termelik részünkre. Ők a bélrendszerünkben élnek. Láthatjuk hát, hogy mikrobákra szükségünk van. Igencsak szoros kapcsolatban állunk velük. Azt kell mondanunk, az életünk függ tőlük. Összefoglalva, óvják egészségünk, segítenek a táplálék lebontásban, vitaminokat, aminosavakat állítanak elő, és karbantartják az immunrendszerünk. Kell ennél több? Elgondolkodtató: honnan tudják, hogy mit vár el tőlük, az emberi szervezet? Mondjam azt, megbeszélik. Jelenleg az mondják, kommunikáció történik a mikrobiális sejtek, és az emberi sejtek között, természetesen, ezzel párhuzamosan a mikrobiomot képező sejtek között szintén. Annak bizonyítására, hogy mikrobiomnak milyen fontos szerepe van a táplálkozásban egy egereken elvégzett kísérletre kell hivatkoznom. Egyik csoportjukat megfosztották baktériumaiktól. Az derült ki, hogy egy bizonyos testsúly eléréséhez, ezeknek az egereknek, kétszer annyit kellett enniük, mint a normál baktérium flórával rendelkező, kontrollcsoportban lévő társaiknak. Szóval bennünk is ott vannak. Jól elbújva a mélyünkben. Hol vannak? - ezek az általunk nem látható méretű, parányi lények.  -.appa.