Hajnalka, te ezt nem tudhatod! Mondta Lajos. Nyugodjatok meg, ez a Lajos, nem az a Lajos. Mármint, hogy nem a Tót. Kövér Lajos volt, az akit említettem. Mondjuk ez a Lajos is megindult kissé, de most nem olyan kövérségről beszélünk. Névről beszélek, mint van a nagybajuszú Lackó. Aki ugye, Kövér. Akiről beszélgetek, az meg Nagy ugyan, de nem bajuszú, hanem Zoltán, és Ő játszotta Kövér Lajost, a szomszédokat, a Familia Kft-ben. Merthogy ezt játszani kellett, hiszen igazából nem voltak szomszédok. Hogy Tik is ércsétek. Ez egy film sorozat volt. Visszatérve, Nagy Zoltánhoz. Diákkoromban a veszprémi Petőfi Színház társulatában játszott. Volt szerencsénk, az iskolánk kultúrtermében is, szavalatait hallgatni. Ott nem lépett fel a színpadra, elég nagy volt. Ércsétek úgy, hogy magas. Lackó meg, ugye az országház pulpitusára lép fel, és ott tartja előadásait. Ő is elég nagy. De Ő, bajuszú. Hogy így sikerült, sikeresen tisztáznunk, mindannyiunk legnagyobb megelégedésére a dolgokat, örömmel dőlök hátra, élvezvén a közmegelégedést, amelyet eddigi okfejtésem okozott köreitekben. Nem áramköreitekben, hanem hogy, Tiktek közt. Na, eddig meg is vónánk.  Meregyébkéntmeg, a mi tündéri Hajnalkánk, és a mi Lajosunk relációjában, Lali nem mondana ilyet. Semmi olyasmi nincs amit, Hajnalka ne tudhatna. Jó, hát persze, hogy lenne (ha firtatni lenne valakinek mersze). Egyezzünk meg benne, hogy lenne. Na de ha, Timi belügyeiben nem kutakodunk, akkor Lalink kalandozásaiba se folyunk mélyebben bele. Maradjunk annyiban, hogy azt jobb, ha nem tudja se Hajnalka, se Timike. Szóval Lajkó amúgy is egy rendes ember, és nem is merne ilyet mondani. Fedje jótékony homály, ezeket a homályos dolgokat, ami Timcsinknél könnyen megy. Istenáldotta tehetsége van arra, hogy dolgok a memóriájából, ködbe, homályba vesszenek. Lajinak, néha mégis, az a meglátása, hogy azért többször elkalandozhatna élete párjának a gondolatisága az ő személyéről. De halljátok, még sem lehet minden gondolat mellé egy forgalomirányítót állítani. Lajkót például roppant tudja irritálni, - pontosan nem is tudja mit jelent az irritálás, ami ugye még külön idegesíti, mert egyszerű ember ő, és nem nyelvész. Ez még nem minden. Hacsak, ennyi lenne. Van ettől még idegesítőbb dolog - amikor Timeskénk szemében, az érdeklődés tüzei kezdenek parázslani. Lajos szerint, ez olyan fokú megtévesztés, hogy már-már az értelem csírájaként is felfogható. Nem emlékeztek Ti arra, amikor a rádiókon még a varázsszem volt. Ez valami olyasmi. De saját bevallása szerint - és higgyük el Neki - nem is bánná. Annyi baja van végtére is, ezzel a megigézett, felfokozott szellemi állapottal, hogy az mindig sokba kerül. Mindég olyan helyen jön ez rá Hajnincára, ahol táska, cipő, ruha, meg szépészeti dolgok tömkelege található. Ilyen esetekben Hajnalka hajlamos huzamosabb ideig, időt tölteni, és pénzt költeni a fennebb vázolt környezetben, minek eredménye gyanánt Hajnika a legszükségesebb dolgokat összeszedegeti. Most egyébként tanúi lehettek, ama nagy igazságnak, hogy minden relatív. Lajcsika meggyőződéssel vallja, hogy Tímea minden szír-szart összevásárol teljesen feleslegesen, holott többnyire annyi ruhát vesz fel, ami csak felkelti a figyelmet, hogy nocsak, nocsak – mi lehet még itt? Teszi fel a kérdést a gyanútlan, de többnyire erős érdeklődést mutató szemlélő. Az ugye nyilvánvaló, hogy Lajosunk, hajas baba Hajnikájának van mit sejtetnie, és lenne is mit megmutatnia. Amúgy meg, ez a megmutatnia Lajkót nem annyira zavarja. Egészen jól viseli. Meglepő, vagy nem meglepő módon, akkor mondogatja, hogy valamit felvehetnél, amikor elmennek otthonról. Pedig már többen kendőzetlen őszinteséggel tetszésüket fejezték ki Lajosnak, Hajnalka Timea félig meddig kendőzetlen bájai láttán. Ez viszont Lajost kimondottan zavarta. Hajnalka szerint, mindez azért fordulhat elő, mert nincs egy normális gönce, amit felvegyen. Lajos szerint: a kén még, hogy egész falut magadra vegyél. Le is törném a derekadat. Most mondjátok meg. Szabad, így beszélni? - ezzel, a darázsderekú, derék asszonnyal. Bizony hogy nem. Nem semmi látványosságtól fosztódna meg, az emberiségnek azon része, aki fogékony az ilyen jellegű látványokra, és mellé még abban a szerencséltetett helyzetben leledzik, hogy bepillanthat Timike bájaiba. Szerencsésebb esetben, betekintést nyerhet egyéb helyekre is. De javallom, ne essünk túlzásokba. Elégedjünk meg azzal, amink van. Ami alatt értsük azt, ami Timikének van, és látni engedteti. Kár erről beszélni, mert mondanom sem kell talán, hogy Lajost ez is frusztrálja, – mint ahogy az is, hogy ezt a szót sem ismeri igazából – amilyen izgága. Ezt a szót legalább ismeri, mert Hajnalka, még bimbózó kapcsolatuk hajnalán felvilágosította. Lajos Te izgága vagy. Hát, ha jót akarsz? Akkor, ne legyél! Na már most, - miért ne akart volna Lajos jót? Főleg ugye magának. Erre nem igen tudtok válaszolni. Bizony hogy jót akart. Mást is akart, hogy jól. Hát mondjuk úgy, hogy érezzék magukat, és főleg Ő Hajnalkát. De, teszem itt gyorsan hozzá, az egy későbbi fejlemény a történetükben. Arra még várni kellett. Lajosban igencsak ágaskodott a megfelelni akarás, meg egyéb is. Ezért osztán megnézte, hogy: milyen is ne legyen Ő? Nem volt ez olyan egyszerű esemény, egy legényember életében. Komoly irodalmazási műveleteket igényelt a célszó megkeresése, és nem utolsó sorban értelmezése. Manapság már könnyű helyzetben vannak, ezek a nyikhaj piperkőcök. Gondolta Lajink. De akkor. Nem volt még a gugli, ami mindenkinek a barátja. A legrosszabb az volt, hogy Lajoskánk barátai is különböző módon értelmezték, az izgágaságot. Lajos nem adta fel egy könnyen, és szíve választottja kedvéért leszokott, az izgágaságról. Az, azért hozzátartozik a tényálladékhoz, hogy volt már olyan eset, amikor eme tettét megbánta. Ám valami véletlen folytán, Hajnalka későesti, esetleg korahajnali ármánykodása révén, egy időután mindig másképpen látta a helyzetet. Mit ne mondjak nektek? Nem is értelmezte ármánykodásnak,  (ezt egyáltalán nem értelmezte, mert nem is értette) vagy női praktikának a dolgokat.   -.appa.