Na, az megint úgy vót, hogy szürreális képeket kellett nézegetni, - és mi jut róla eszembe? Milyen címet adnék a képnek? Ennek, biza nem lehetett ellenállni. Befelé forduló, filozofikus, bölcselkedő alkat lehetek, a válaszaim alapján. Amiben lehet igazság. Az biztos, hogy alváskor teljesen befelé fordulok. Olykor, a fal felé. DE! Teljességgel nyitott vagyok mindenféle alvási módokra. Az biztos, hogy olykor-olykor elbölcselkedek rajta, hogy mellik pozícióban vóna jobb aludni. Azt is megtudtam: Kíváncsi lélek vagyok, aki szívesen elmélkedik az élet értelmén, és keresem az engem foglalkoztató kérdésekre a válaszokat. Ez is igaz, hiszen az elejb írtam, kíváncsi vagyok, mégis hogy jobb aludni. Na, itt azért van egy kis hiba a porszembe. Nem elmélkedek az élet értelmén. Régen tudom, hogy nincs neki. Az megint csak igaz, hogy keresem az engem foglalkoztató kérdésekre a válaszokat. Nem a! - majd a mások kérdésére fogom keresni a válaszokat. Szerintem keresse mindenki, a maga kérdéseire a válaszokat. Amúgy meg kereshetem a mások kérdésére is a válaszokat ha, keresek rajta. Tegyem hozzá, mentegetésképpen, hogy ha, jól keresek rajta. Egyébként, hatályba lép, hogy keresd magadnak. Vigasztalásul: aki keres, az talál. Ne lepődjetek meg, de a következőt nem tudom eldönteni. Asszongya, hogy: Nagyon mélyen érző, spirituális alkatnak ismernek téged a többiek. Értitek? Mit csináltak ezek? Nyomoztak utánam? Tán beszéltek a többiekkel? Minden többivel beszéltek vajon? Én, ezt nem tudhatom, az biztos. Én nem beszéltem a többiekkel. Nem azér, mer olyan magamnak való vagyok. Egyáltalán nem. Csak, na jó. Valójában beszéltem velük, de nem erről. Azt is mondja rólam, hogy: Mindenkor és mindenben próbálom a jót, a szépséget meglátni körülöttem. Na, ez aztán végképpen egy tévedés. Ilyen jellegű próbálkozásom egyáltalán nincs. Semmikor, és semmiben, nem próbálkozom. Ja, meg körülöttem meglátni se. Minek? A bibliában benne van: akinek van szeme, az lássa. Az viszont kétségtelenül igaz, hogy: Biztos vagyok benne, a világ jóval több annál, mint amit az érzékszervekkel érzékelhetek belőle. Drágájim, ez oly mértékű evidencia, hogy nem tudok elgondolni olyan embert, aki azt gondolja, hiszi, képzeli, - vagy mit tudom én, mit csinál? – hogy a világ, annyi csupán, ami látszik, vagy amit érzékelünk belőle. Ezután, olyan állítás van, amiről már részben, vagy teljesen szó volt. Az olyan kérdésekre keresed a válaszokat, minthogy miért születünk a földre, és a mi célunk itt? Egyáltalán nem érdekel, miért születtünk a Földre. Egy determinisztikus világegyetemben, nem volt más választásunk. Ilyen egyszerű ez. Nincs ezen. mit töprengeni. A másik rész meg, „és mi a célunk”, meg teljességgel értelmezhetetlen. Az én célom? Mindannyiunk célja? Honnan tudnám, - kinek, mi a célja? Tuggyátok mit? - abszolutte, de nem is érdekel. Ez aztán, ami a befejező mondat, az értékelésemben, mindennek a teteje. Vegyétek hozzá, hogy ugye, egy gondolkodó, érdeklődő, ezek szerint kétkedő manus vagyok. Kapaszkodjatok meg. Töretlenül hiszek az álmaimban, nem adom fel a céljaimat sem. Ezek szerint úgy vagyok gondolkodó, hogy ábrándozgatok. Arról ugye, azt írta a költő, hogy az élet megrontója, mert kancsalul festett egekbe néz. Bévallom Nektek, az idézet nem pontos. Akit érdekel, nézze meg a Merengőhöz, című versben, Vörösmarty Mihálynál. Azt is tudják rólam, hogy: keresem az engem foglalkoztató kérdésekre a válaszokat. Hát ki nem? Ezzel egy bajom van. Nem találom őket. Remélem, mások megtalálják. Annyit bizton ígérhetek, hogy ebben a keresgélés témában én, nem tudok segíteni. A megválaszolt kérdés, újabb kérdéseket gerjeszt. (szül, generál, keletkeztet, tesz fel, vagy mit tudom én, az biztos, hogy egyre több lesz belőle). -.appa