Varga Tímea Hajnalka hajnalban kelt, mint lent. A dógos asszonkák mán csak ilyenek. Asszonyi sors, amint azt anno, hajnalka nagyanyja mondogatta volt, hajnalonként. Erre mondjuk Hajnalka nem emlékszik, Lévén még gyerek, akit nem vertek ki korán az ágyból. Mégis tudta. Beleivódott az álmaiba. Mert tudjátok meg, hogy Anna néni is hajnalban kelt. Mondjuk, ő nem úgy, mint lent, de ez most mellékes. Kigyelmetek, hívnám fel a figyelmetek, a nélkül persze, hogy ismétlésekbe kívánnák bocsátkozni, de volt ugye a kitétel a dógos asszonkákról. Mellé Timink, még dögös is volt. Na most, hogy asszonka e, vagy nem, abba ne menjünk bele. Messzire vezetne ez, akár a bíróságra. Javaslatom szerint, most ne kezdjünk el Timcsink nemi életével foglalkozni. Attól nem zárkózom el, hogy e szemre, és egyébre való teremtéssel kapcsolatban, azt gondoljatok, amit csak akartok. Ugyanis nagymérvű gondolati szabadságot biztosítunk számotokra. Én, meg az alaptörvény. Húú, majdnem alkotmányt írtam. Az botrányos megnyilvánulás lett volna. No de, röppenjünk vissza iménti gondolatainkhoz. Ezt, most ne vegyétek teljesen komolyan. Ezek az én gondolataim, csak csipegethettek belőle. Vagyis. Abból kiindulva, hogy az imént viszonyról, engedtem el, sejtelmesen. Vagyis sejtetéseket sejtettem, ne essetek tévedésbe. Itt most nem a kettőnk viszonyáról van szó. Korlátoznám kicsinység a gondolati szabadságotokat, ha nem zavarja nagyságtokat. Tehát. Ad egy. Hajnalka, és az én viszonyomról nem szól ez a történet. És itt hajnalka nem úgy hajnalka, hogy még kurva korán van. Mondhatni, ződ hajnalban jár a nap, még a horizont alatt dörgöli a csipát a szeméből. Aztán, a korán sem az a korán. Ezt beláthatjátok könnyen, hogy a fennebbi jelzős szerkezet társítása, egy szent könyvhöz méltatlan, és gyalázatos cselekedet lenne. Így viszont nem az. Ad kettő. Nem mentegetésként mondom, de! – nem, csak Hajnalkával nincs viszonyom, de az alaptörvénnyel se. Nem is lenne az ilyesmi helyes, vagy kívánatos. Mármint részemről. Mert, egyes részre hajló vélemények szerint Timink, helyes is, meg kívánatos is. Persona grata, de jegyzem meg ilyet nem írtak az útlevelekbe, és nem olvashattatok, az útlevelekben. Főleg, hogy nem voltatok határőrök, semmi közötök a FEP-hez. Hogy mi a FEP? Mondom, hogy semmi közötök hozzá! Komolyan mondom, hogy kénytelen voltam felemelni a hangom. Itt jegyzem meg, ha már emelés, hogy a 2016 évbeli munkám utáni nyugdíjemelést, még mindig nem kaptam meg. A 2017 év utánit meg főleg nem. Ebből kiókumlálhatjátok, hogy biza 2018-ban járunk. Ott is március közepén. Ez Hajnalkát nem érinti, így hajnaltájt. Meg amúgy sem, mert ő nem dolgozik. Ércsétek jól, dolgozik, persze, hogy dolgozik, hisz tisztáztuk. Ő egy dolgos. Azt tényleg nem tisztáztuk, - hogy asszony e? De, akár asszony, akár nem, Timikénk nem nyugdíj mellett teszi. Ad három. Nem akartam pedig többet adni, de ha mán eddig elolvastátok, akkor derüljön ki számotokra az igazság. Nem, az én szám, meg nem is úgy, hogy - egy kettő, három, majd csak ledarálom, - mint a mondókában. Hogy nincs ilyen mondóka? Láthatjátok, hogy van. Hát most olvastátok. Na. Amit itt harmadszorra adtam Nektek, azt már a legelején megkaptátok. A gondolati szabadságot. Tőlem, mag az alaptörvénytől. Örvendezzetek hát a Ti szívetekben, és szárnyaljon lelketek a szabadság szárnyain. Hogy keretbe kerüljön a történet. Timike hajnalban kelt, mint fenn, de hogy ne legyen sablonos a történet, a nagyanyja is. Csak Ő sokkal korábban. Nem úgy, hogy még éjfélkor. Néhány évtizeddel korábban. -.appa.
