Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Mindenféle belétek plántált, és gondosan nevelgetett tévhitekben. Emlékeztetnélek benneteket: Amerika a világ csendőrének szerepében tetszeleg, és jaj a legyőzöttnek, mert Ő az igazság bajnoka. Megállapítottuk, hogy ez a magát mindenekfelett tartó nép, ezt tette a hetvenes években, és napjainkban is ezt teszi. Hirdeti ezt egy olyan nép, amely bármely országot, nemzetet lelkiismeret nélkül bombáz, civil lakosságát halomra ölve. Vegyük a vietnami példát. Hegyekben állították elő azokat a filmeket, amelyben az amerikaiak hősiességét mutatják be. Az amerikai katonák szenvedéseit, és hősi helytállásukat. Minek mentek oda? Tévedés ne essék. Megkérdem én azt is: a Mi katonáink, mit kerestek a Don-kanyarban? Hősök! Dehogy hősök. Szerencsétlen áldozatok. Feláldozták Őket, egy eszméért. A nagy Magyarországért. Hitler (führer), Horthy (őfőméltósága), Szálasi (nemzetvezető) álmaiért. Míg itthon a családok sínylődtek, addig a férjek, fiúk a fronton, a lövészárkokban szenvedtek, és haltak meg, őrültek álmaiért. Ne feledjük. Horthyt újra temették. Vajon, ha nyer a jobbik. A nemzetvezető elvtársat, vajon rehabilitálják? És, az után, - vajon nagy pompával újra temetik e? Bármi is előfordulhat, az embereket manipulálják, félre vezetik. Mondani lehet sok mindent. Lehet, személyi kultuszt emlegetni. Nincs sajtó, meg szólásszabadság. Egy dolgot kérdek meg. Hallgatattak itt el újságírókat, úgy: hogy likvidálták őket? Nem kell Oroszországba, Ukrajnába, vagy Dél-Amerikába menni. Elég, ha csak a szomszédba átlibbenünk. Bebeszélik nekünk, hogy mi is van. Azt is, mi lesz. El is hisszük, mert szeretnénk jobban élni. De, gondoljátok már végig. A szüleiteknek azt ígérték: a Ti gyerekiteknek, az unokáitoknak jobb lesz. Fogcsikorgatva tették a dolgukat, amit elvárt tőlük a hatalom. És? Nem lett jobb! Most Nektek is ezt ígérik. Ezek után, miért lenne jobb? A hatalom mindég is a maga, és az őt kiszolgáló elit jólétét biztosítja. A többiek, kínlódva, egyre keservesebb munkával megteremtik azt az alapot, amiből a vezetés jóléte táplálkozik. Egyre nagyobb fokú kizsákmányolásban, és elnyomásban lesz része a munkavállalóknak. Cserébe hallgathatják a süketelést, a dolgozó kisember megbecsüléséről. Igaz, amit táblákon lenget a szél. Nekik első Magyarország. Nem Ti vagytok, az elsők. A szavazataitok kellenek. Természetesen, hisz ebből élnek olyan csodálatosan jól. Vigasztalásul mondom Nektek. Egy percig se higgyétek, hogy bármelyik uralomra törekvő csoportosulás, vagy párt jót akar Nektek. Mind magának akar jót. A képlet nagyon egyszerű. Előnyt, csak valakinek, valakiknek a kárára lehet biztosítani. Egyszerűbben fogalmazva, ha valakinek adni akarnak, akkor azt valakitől el kell venni. Ne hidd, hogy a gazdagoktól veszik majd el. A szegény megszokta, hogy szegény, Neki nem hiányzik. Nem ismeri azt az érzést, hogy mindene megvan. Hát, ilyen egyszerű ez. Befejezésül egy gondolat, Amerika világuralmával kapcsolatban. Kína, szépen csendesen, suttyomban átvette az uralmat. Mindenütt ott vannak, az USA-ban is, csak nem vették őket észre, pedig hatalmas kolóniákban élnek. Hagyjuk meg, roppant ügyesek.   -.appa.

Gizink, már meg ne haragudj. Te túl egyszerűen látod a világot. Nem ilyen egyszerű ez. Nőként így gondolhatod magatokról, csakhogy sokkal bonyolultabbul működtök. Azt mondod, elvárjátok a szeretetet, a törődést. Aztán olyanokat is mondotok időnként, hogy amit a családért tesztek, azért nem vártok hálát. Csakhogy, a minduntalan szeretetnél képesek vagytok kikövetkeztetni, hogy már megszűnt a szeretetünk, és/vagy titkolunk előletek valamit. Amúgy meg jut eszembe, boldog nőnapot, minden nőnek. Amit a múltkoriban felvetettél azzal kapcsolatban, én a következőt mondom neked. Lehet, megmosolyogsz érte. Tudod, van abban valami, hogy az ember visszakap dolgokat a sorstól. Egy reggel, éjszakás műszak után elmentem, ahhoz a kislányhoz, akivel jártam. Volt a konyhában, egy dikó, amire ledőltem. Egyszer kinyitom a szemem. Ott vasal, az asztalnál. A rádióban zene szól. Az volt a szövege, hogy: "soha, soha nem jövök, ne várj". Felültem. Felálltam. Kérdeztem: hallod, mit énekel? Igen. - mondta mosolyogva. Akkor, ehhez tartsd magad. - mondtam. És tényleg nem mentem többet. Azt gondolom, hogy a sors, az élet, - vagy csak a szeszélyes történetek ? - furcsaságokat produkálhatnak. Mint ezt is, itt. Elküldtek. Van ennek, valami tanulsága? Nem hiszem. Mégis, azt gondoltam, hogy ezt megosztom veled. Megosztottam, bár úgy vélem feleslegesen. Semmivel nem kerültél közelebb, az egészhez. Én sem, az enyémhez. Távolabb sem. De, nem is fogom fel problémaként. Így alakult. Mind a két esetben én mentem. Az elsőnél, én hagytam ott. Mind a két esetben, az emlék maradt. Az elsőnél kellemetlen utóízzel. A másodiknál, nem érzek keserűséget. Az valahogy azzal beteljesedett. Volt, és úgy gondolom még most is, hogy van benne valami, ami megnyugtató. Elnézésed kérem, hogy ilyen hosszan írtam erről a történetről, ami számodra érdektelen. Azt gondolom, az emberi sorsok alakulásával kapcsolatban, sokszor vetjük fel Isten felelősségét. Hibáztatjuk. Azt mondom, Istent ne keverjük bele. Hibázott? Lehet. Talán, amikor megkönyörült az emberen, és nem irtotta ki őket. Egyébként gondolj bele: nem egyszerű az Ő helyzete sem. Ott van a végtelen magányosság. Az űr. Én megértem, hogy elkezdett teremteni. Tisztán hallom most az ellenvetéseket, hogy nem unalmában tette. Lehet. Azért azt lássuk be. Nincs kihez fordulnia. Nincs, aki tanácsot adjon Neki. Mondhatod. Neki nem is kell. Nem úgy, mint a kis keresztlányodnak. Nincs egyedül. Gondolatai egyébként nem egyéniek. Szerintem sok embert foglalkoztatnak. Kérdései sajnos, valós alapokon nyugszanak. Valósabb, mint az igaz szerelem. Igazszerelemből, ami hosszan tart, sokkal kevesebb van. Azért azt mondom, higgyen benne. Hátha Neki sikerül. Kívánom, sikerüljön. De ne adja fel. Jó tanácsot adtál. Találhat társat, hiszen még fiatalka. Tudom, az ember hajlamos azt hinni, hogy minden elveszett. Ilyen hülyén van megszerkesztve az ember. VAGY! Túl jól van megszerkesztve, az ember. Sosem tudhatjuk, egy sorsfordulónál, hogy mi is fog következni. Azt gondolom jobb is, ha nem tudjuk előre a dolgokat.  -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még számtalan tévhitben, mert meghallgattok mindent. Hiszitek, felvilágosítanak benneteket. Hát tévedtek. Kíméletlenül félrevezetnek, és becsapnak benneteket. Pár gondolatban, - bár nem szívesen teszem – de mégis kifejtem nektek ezzel kapcsolatos meglátásaimat. Azt mondják egyesek, hogy vannak magyarországi pártok, amik olyanok, mint volt (anno domini 1944) a nyilas párt. Az nyilvánvaló, hogy a nyilas párt igyekezett másolni a náci pártot. A Szálasi nevű embernek a személyi kultuszát erősítették. A nyilas újságokban dicshimnuszokat zengtek róla. Ebből a szempontból, Orbán Viktor egészen jól áll. Vona Gábor, csak a jobbikos újságban áll jól, ilyen aspektusból. Abba belegondolva, hogy Szálasi arcképét jelvényeken is népszerűsítették, elmondhatjuk a mi két emlegetett politikusunk a fasorban sincs. Annak idején Jelcinről volt, SzU-ban rengeteg kitűző. Hazánkban meg, a neves rock sztárokról. A plakátokon, és fényképeken való terjesztésben viszont, a mai politikusok sokkal jobbak. Persze, ez érthető is. A nyomda technika óriásit fejlődött. Könnyű így nagy mennyiségben nyomtatni a plakátokat. Gondoljatok csak bele. Valaki otthon úgy gondolja, hogy akar egy szórólapot. Kiprinteli, és készen is van. Én még emlékszem, mikor az ünnepeken az írógépeket el kellett zárni a szekrénybe. Voltak anyagok, amiknek a gépelése után elvitték a gépírószalagot. Nehogy arról valaki, megállapítsa mit írtak utoljára. A gyárba egy helyen volt fénymásoló. Még az a lilás árnyalatú. Mindég attól féltek, hogy az ellenség beteszi a lábát. Mert az ellenség nem alszik! Akkor az ellenség, a burzsoázia, meg a kapitalizmus volt. Nemzetközi osztályharc volt. Bacsó filmjéből (Tanú) tudjuk, az osztályharc meg fokozódott. Nem volt konkrétan ilyen jó kis ellenségünk, mint Soros. Tudjuk ugye, Soros amerikai. Az is érthető, hogy inkább Európába özönöljön a sok menekült, mint Amerikába. Ami, az Ő szempontjukból érthető is. Egyébként meg, Amerika célja mindig is, Európa tönkretétele volt. Az évezredforduló után ez a tendencia, egyre inkább erősödött, és jelenleg is erősödik. Erre, a teljes nyíltsággal meg nem hirdetett projektre, ők sok pénzt fordítanak. Említettem már régebben, hogy vélhetőleg Európa csúcsvezetői jelentős zsebpénzt kaptak az USA-tól, hogy milyen nézetük alakuljon ki, a migránsok befogadásával kapcsolatban. Nem hinném, hogy annyira idióták lennének, - bár sose lehessen tudni - hogy elhiszik, ez a sok ember azért jön, mert dolgozni akar. Tehát nem tartom véletlennek, hogy Európa vezetői annyira befogadás pártiak. Mint ahogy az sem véletlen, hogy az amerikaiak 2011-ben kirobbantották, az arab tavaszt. Ennek lett következménye, a menekült áradat. Úgy gondolják, hogy ez megéri nekik. A Szovjetuniót sikerült lerendezniük, fegyverkezési versenybe hajszolással, (csillagháború) még Kissinger külügyminisztersége idején. Abban a hitben ringatják magukat, hogy övék a világhatalom. Azt csinálnak, amit akarnak. Ehhez tartják is magukat. Ez katonakoromban (1974-1976) is így volt. Úgy hangzott el a politikai tájékoztatókon: Amerika a világ csendőrének szerepében tetszeleg. Teszem hozzá, ma is ezt teszi. Országokat támadnak meg, embereket ölnek meg lelkiismeret furdalás nélkül, az erősebb jogán. Hivatkozva a civilizációra, és az emberiességre. Az emberi jogokra. Emlékeztek, mit mondtak a rómaiak? Jaj, a legyőzöttnek!      -.appa.

Ott tartottunk ugye, hogy Lali vitéz kimondottan stratégiai okokból kiadott, egy állj parancsot a gépháznak. Ezt, csak helyeselhetjük. Jó érzékkel látta át a helyzetét. Nem engedhetett meg magának hebehurgyaságot. Hát, Ű még csak-csak megengedhette volna, de Hajnalkája, így hajnaltájba soha. Lajos elemezte a helyzetet, és gyorsan megállapította. Na jó, viszonylag gyorsan, hogy biza, Ő a kérdésre felelt. Ebben, a figyelmesebb olvasók is megerősíthetik, hiszen játsszuk csak vissza gondolatban, az ominózus eseményeket. „Hát hülye vagyok én? Arra válaszolj, amit kérdeztem.” Igen ám, azt senki nem gondolta volna, (főleg Lajos nem) hogy Timke bogárka nem erre a most, pici rózsás szájacskájából közvetlenül elhangzott kérdésre várta a választ. Lássuk be, az túl egyszerű lett volna. Ő arra volt kíváncsi, amit kicsinykével korábbi időpontban nyomatékosított is: „nem hallod, hogy ugat a kutya?” Némi igaza, azért volt Tímeának is. Úgy illik, hogy az asszonyokat is védjem. Az ember, figyeljen oda, a párjára. Lajos azonnal kész volt a válasszal. De most, tényleg. Már, hogyne hallanám. Főleg, hogy még hergeled is a visítozásoddal. Ebben a formában, gyorsan megvolt a válasz. Megvolt, de nem mondta ki. Helyette, bátortalanul, azt mondta. Hogyne hallottam volna. Magában bátran hozzátette: miután felkőtöttél. Minek utána így rávezette Lajost a helyes válaszra. Hát akkor? – tette fel a kérdést, megbékélt hangon Timeske. Lajcsi manó, ettől teljesen elérzékenyedett. Elérzékenyedett, de még mindig nem tudta, hogy az Ő egyetlenkéje, - mit is akar? Vajon, mit vár el? Bátortalanul megkérdezte: mit, hátakkor? Légy oly Tündér Lalám, és csinálj valamit. Ettől a búgó hangtól tündéri ötlete támadt az Ő Lalájának, a valami csinálásról, de ezt elhessegette, mint nem ideillő megoldást. Száz százalékra vette, hogy az Ő virágszála, nem arra gondolt, amire Ő. Most mindkettőjüket védve, azt mondom, ez a legjobb párkapcsolatokban is előfordul. Így aztán Lajos felvette a köntösét, mint hajdan volt vitézek a páncéljukat. Leeresztette a képzeletbéli felvonóhidat, és méltóságteljesen kivonult a (várból) szobából. Ez is valami, gondolta nagyon helyesen. Gyanús, és vészt jósló csend fogadta. Előretört seregeivel, a frontig. Mármint az utcafrontig. Diadalt érzett. A gyaur kutya – ez a gyaur azért nem volt teljesen tiszta Lajos előtt, de a kutya stimmelt – továbbá, állapította meg magában: Jókai nagy író. Dicsérjük meg Lajost kétszeresen is megérdemli. Egyrészt hősies helytállása miatt. Másrészt, irodalmi műveltsége miatt. Jókai. valóban nagy író. A szőrszálhasogatók most fanyaloghatnak, mondván az „Egri csillagokat” Gárdonyi Géza írta. De, most mondjátok meg. Vitatta, ezt valaki? Bizony, hogy nem! Barátaim, ez a szűklátókörűség. Szerencsére Lajos vitéz, ennél sokkal szélesebb spektrumú gondolkodó volt. Nem beszélve arról, egyben a tettek embere is. A megvalósítás útjára lépett, meg az előszobába. Gondolta. Bebúvik, az ágyikóba, az Ő kicsi Timcicájához, - hátha kedve van dorombolni? A szobába lépve, az eleddig hősiesen viselkedő Lajos király megtorpant. A látvány lezsibbasztotta. Átlátta búvásról, szó nem lehet. Valami nagyon óvatos módon történő lefekvés jöhet szóba. Hajnika álmában mosolygott, összekucorodva az ágyikóban. Ezt az idillt megzavarni balgaság volna. Abból nem dorombolás, hanem dorongolás lenne. Nehogy félreértsétek a dógot. Lajos szerette Hajnalka mosolyát. Még bizonyos esetekben, netalántán, ha a körülmények úgy alakultak a kucorodással sem volt semmi baja. Mit ne mondjak? – még élvezte is. De beláthatjuk, ez nem az, az eset volt, és a netalántán se úgy alakult. Meg is állapította, hogy az igekötővel van a baj. Tudva lévő pedig, hogy a családban Tími asszony volt a nyelvmester, de valamicske ragadt azért Lajosunkra is. Egyértelműen felismerte, hogy a kucorodás esetében, maga az ige, igencsak kevés. Kimondottan hiányolta, az irányultságra utaló szócskát. Jó érzékkel, arra gondolt, hogy a rá, lenne a helyes. Ebben a formában nem élvezte a kucorodást, mint olyat. Megjegyzem, most rendkívül érzékenyen érintette a dolog, így elmondhatjuk át is tudta érezni. -.appa.

Speciel, most zömében én írok. Kicsi Leánykám! Az összes mag egészséges. Olyan ásványi anyagok vannak benne, amik szükségesek a szervezet számára. Amit nagyon eszik a nép. Dió, mogyoró, napraforgó, tökmag. No, és a mák. A mákban, sok esszenciális aminosav sav található. Ha emlékszel tanulmányaidból, akkor tudod, hogy az aminosavakból épít a szervezet fehérjét. Nem úgy közvetlenül egyből, de felhasználja azokat, erre a célra. Kell neki, oszt megcsinálja. Esszenciális az, amelyet a szervezet nem tud előállítani, vagy tud ugyan, de kevesebbet a szükségesnél. Vannak ilyen vitaminok is, mármint esszenciálisak. Az apró mag, az idősebb férfiak számára nem jó. Megbetegíti őket. Megáll a bélbolyhokban, és nem megy tovább. Bomlani kezd és problémákat okoz. Mondják ezt. De felmerül bennem. Miért nem okoz problémát az idős nőknek? Na, mindegy. Napjainkban, a növények nagyüzemileg termelődnek. Az állatok szintén. A lényeg, hogy mihamarabb  piacképes legyen. Nem halászunk, nem vadászunk, és főleg az asszonkák nem gyűjtögetnek. (gyűjtögetnek, de nem gyümölcsöket, meg magvakat). Annak idején a magokat megőrölték és megsütötték, de sok magot ettek törve, esetleg kissé pirítva. Ezzel bekerültek a szervezetbe a nyomelemek, amik most nem kerülhetnek be. Miért nem? Mert mindent túlfinomítanak. A liszteket is, de a cukrot is. A dolog érdekessége, hogy a kevésbé feldolgozott termék drágább. Így van ez a lisztekkel, és a cukorral is. A lisztnél kivonják a sikért. Jó drágán eladják, aztán a lisztet is eladják, azt is drágán. A cukornál is hasonló a helyzet. A barnacukor, aminél kimarad egy tisztítási eljárás, drágább a tisztított kristálycukornál. Elhitetik az emberekkel, hogy ez egészséges, ezt edd. Mit meg nem tesz az ember, az egészsége érdekében? És ezt használják ki, (ide teszek, egy megérdemelt jelzőt) az aljadék üzletemberek. Visszatérek a magokra. Jó a szilvamag is, meg az almamag is. Ha szétrágsz egy almamagot, azon is érezni egy kesernyés ízt. Úgy vélem ebben is van valami cián vegyület. A sárgabarack magban konkrétan, az amigdalin nevű vegyület van. Azon is érezni a kesernyés ízt. A mandulán is. Tanultátok a gimnáziumban, hogy a ciánnak keserű mandula illata van. Javasolják a barackmagot megszárítani, (pár hónap) akkor nincs olyan erős keserű íze. Ettől függetlenül is, csak négy-öt  magot ajánlatos enni naponta. A nyomelemek, pl. réz, szelén magnézium mérgek. Az összes fém, mérgező, de a szervezetnek szüksége van rá. Gondoljunk, a vasra. A vérünk fontos alkotó eleme. Tehát nem szabd túlzásba enni, a mindenféle szerek szedésével. Ugyan ez van az olajban oldódó vitaminokkal is. Hipervitaminózis alakulhat ki. Túladagolás. Magyarán nem csak hiánybetegségek vannak. Vitaminnal is előfordulhat túladagolás, ami megbetegedést okoz. Nem tudom elegendő e ennyi? Van itt barackmag majd eszünk, amikor hazajössz. Sőt még a mandulából is van, amit kaptunk. Annak bemutatására, hogy milyen tisztán, és értelmesen szólottam, közlöm veletek a választ. Igen, így már értem. Bár nem hiszem, hogy a rákos betegeken segít, esetleg a barackmag eladó magán segít anyagilag. Egy hozzáfűzni valóm volt. Babácskám! Sokat számít a hit is. Nem lehet véletlen, hogy placebó gyógyszerek is hatnak. Úgy emlékszem, hogy a világoskékek hatásosabbak.     -.appa.

Lajos. Lajoskám, - suttogta Hajnalka, olyan lágyan, simogatóan selymesen, mintha a gyöngyvirág illató hajnali szellő érintette volna meg Lajost. Kezei, már indultak is. Mi több? – oda is találtak. Hogy is mondjam csak? Timike elevenjére. Tímea asszony ezt megérezvén, plusz látván az Ő Lajosának mosolyát, olyan hangot adott ki, ami nem hasonlított, az imént ecsetelthez. Sőt, igen-igen nagymértékben eltért ettől. Nem csak annyiban, hogy nem volt képileg, vagy inkább szagilag, hozzátársítható a gyöngyvirág illat. Hogy éreztessem a különbséget, azt kell mondanom, ez inkább süvöltés volt, a legvadabb metsző északi sarki viharból. Abban a speciális helyzetben, amikor mogyorónyi jégdarabokat vág az ember képébe a viharos. Na jó, ne szépítsük itt a dolgot,  mondjuk inkább a valóságot, hogy orkános erejű szél. Emígyen hangzott: Lajooos! Te, alszol!? Mire is Lajos: nem alszom, dehogy alszom drága csillagom. Ijedten kapta vissza kezét, onnan, ahol volt. Nem voltak, ugyan agyában még riasztva a gyors reagálású egységek, de azonnal átlátta, hogy: a ki tudja? – mi módon indított akció kudarcra van ítélve, - és ha, már kézről beszéltünk, - akkor kézenfekvő visszavonulót fújni. Közbevetem, hogy jelen helyzetben, ama kijelentése, miszerint „nem alszom, dehogy alszom” tökéletesen megállta a helyét. Ennek ellenkezőjét semmiféle bizottság nem tudta volna megcáfolni. Timcsike mókuska, olyan fagyos hangon, mint mikor már a levegő is megfagyott, oly mértékben, hogy meg sem tud mozdulni. Azt kérdezte: Te. Drága jó Lajosom, - nem hallod, hogy ugat a kutya? Első megközelítésben, ez némi megnyugvást jelentett Lajosnak. Abban az értelemben, hogy a gyilkos erejű, északi sarki (Arktis, csak ez most Lajosnak nem ugrott be) eredetű orkán, szerencsére nem a kezének, melegebb vidékekre történő eltévelyedésének köszönhető. Mindeközben, agyának fogaskerekei oly mértékben kattogtak, hogy hallatszott. De, az is lehet, az ágyrugó volt. Bátortalanul megjegyezte. Hogy megvédjem Lajost, ebben igaza is volt, mert Hajnalkához hajnalban bátorság kellett. Mellé, még abban is igaza volt, amit mondott: Timcsicicukám, nincs is kutyánk. Ezt talán mégsem kellett volna mondani. Mármint a Timcsicicukámat. Timcsinek, meg cicukának, is már bevetésre készen állottak a gyors reagálású egységei, és fergeteges támadással válaszoltak, a gyengécske próbálkozásra. Laji! Ne háríts! Ne háríts!! Te, azt hiszed, én nem tudom, hogy nincs kutyánk. Hát hülye vagyok én? Arra válaszolj, amit kérdeztem. Lajos készséggel, és azonnal válaszolt. Hangjából a meggyőződés csengett. Tegyem hozzá, hogy szerintem is, a lehető legjobb választ adta. Nem vagy hülye, dehogy vagy Te hülye drágaságom. Mindezt olyan hangsúllyal, és finomsággal, hogy valami ilyesmire írhatta annak idején a költő, hogy bülbülszavú. Érdekes módon a hatás éppen ellentéte lett annak, amit Lajcsi várt, meg amit mi is elvártunk volna. Kétségbe esett sikoly, - erre mondják talán, hogy velőtrázó, - hasított a hajnal csendjébe. Valami olyasmi módon, mint mikor szakadékba zuhan valaki. Hát mondjuk, a Doppler-effektus nem jelentkezett, mint a filmeken, de mivel erről Lajos úgyse tudta mi az, nem is hiányolta. Az a kútból való visszhangos hang sem jelent meg. Végtére, ez se hiányzott Lajinak. Volt neki ennél több baja, mikor hallotta. Laajooos!!! Lalink, ettől a kétségbeesés határára sodródott. Ha, valaki ezt hallja? – azt hiszi, hogy ölöm Hajnit. A kutya, mindenesetre hallotta, mert éktelenül elkezdett vonyítani. Lajcsi tisztában volt tanulmányaiból, hogy a kutyák jobban hallanak, mint az ember. Láthatjátok, hogy hősünknek, voltak tiszta pillanatai. Azzal is tisztában volt, hogy ezeket a sikolyokat, még a nagyothallók is meghallották volna, az utca túlsó járdáján is. Igaz, az utcájukban, nem is volt tulsó járda. Egyáltalánjában járda se, de ez most, teljességgel érdektelen, mert Lajosunkon, az semmit sem segít volna, ha van járda. És ekkor Hajnika, Tímea: Lajos. – tette még hozzá elhaló hangon. Amúgy Lajcsi, ezt az elfúló suttogó hangot szerette, de most átlátta, hogy ez nem az a szituáció. És milyen igaza volt? Mert Hajnika így folytatta. Drága jó Lajosom. Mi lenne, ha arra válaszolnál, amit kérdeztem. Hirtelenjében, Lali vitéz kiadott, egy állj parancsot a gépháznak. Elemezni kellett a helyzetet. No, amíg Tímea, Hajnalka Lajoskája elemez, mi is pihenhetünk egyet. -.appa.

Törölgettem a régi emaileket, most láttam, hogy az egyikbe a helyesírás javító átírta a nevem Mártír-ra. Hát nah, mik vannak. Jegyzem meg, régebben attól félt a gyerek, hogy az angolos írásból kihagyják a „h” betűt. Na, nem ez történt. Erről a na-ról jut eszembe. Ez a gyerek mindig „nah”-ot ír. Amúgy meg, mindenféle javításokat felajánlanak ezek a masinák. Egyszer valamiért, egy időben meg volt marhulva a levelező rendszerem, és mindent javított át angolra. Tiszta piros aláhúzás volt minden. Azt írta még, az én gyerekem, hogy: Vettem kínai ruhát Kínából, ha sikerül csatolni fotót, akkor megmutatom. Megmondom Nektek. Jól néz ki, a kínai ruha. Nem is kellett rajta alakítani. A panaszával kapcsolatban , - mit is tudtam volna írni? Bizony nem jó front érzékenynek lenni. Azt figyeltem meg, eddigi életem során, hogy egyik betegség sem jó. Mondhatjuk, egyik rosszabb, mint a másik. Azt mondja Attila, alig tudott aludni, úgy zuhogott éjjel az eső.  Veri a párkányát a lehulló víz. Kinéztem az ablakon, hát a kis fa alatt száraz a beton. Annyira nem zuhoghatott. De a falon lecsorgó nagy cseppek jót odakoppintanak a lemezpárkánynak. Jut eszembe a lassú kislányról. Te nem tudnál ilyen beosztást készítő kislány lenni. Amúgy meg, nem tudhatjuk, hogy: mitől lassú? Lehet beteg is, de valami szertől is lehet. Ami nyugtató is lehet. Jól emlékeztél a kifejezésre. A  derogál megfelelő szó arra, amire gondoltál. Papp nagyanyád használta szeretettel, ezt a kifejezést, hogy „derogál neki a munka”. De, olyan lekicsinylő hanghordozással, ami szinte utánozhatatlan. Persze. Értettem én, hogy álmodban, álmodtad, hogy fel kell ébredned. Érdekes ez a késes álom is. Krúdy Álmos könyvében ez mit jelent. Psichológiailag megint érdekes, hogy a kése nélkül összemegy. Lesz belőle, egy tehetetlen kétségbe esett valaki. Egész érdekes novellát lehetne belőle kanyarítani. Valami filmes meg, jó kis thrillert fabrikálhatna belőle. Amúgy a filozófiában, mindenféle felvetések vannak, a világgal kapcsolatban. Platón barlang idóluma. A valóság csak látszat. Ha, emlékszel még rá, a gimiből. Egy barlangban ég a tűz, és mint árnyak vetítődnek ki a dolgok. Ettől még az álom is lehet valóság. Legalábbis úgy éljük meg, de ugyan ez van a pszichotrop szerekkel is, meg amikor becsavarodik az ember. Furcsa alkotás az emberi elme. Én úgy gondolom, hogy a világ nem létezik. Úgy vagyunk, mint a Simjeid (vagy mik, amik betegen is mindig felbúttak, oszt megpusztultak), meg amiket tanítgattál, a számítógépen, hogy dógozzanak. Csak mi 3D-ben vagyunk, nemcsak egy képernyőn. A kollega nőiddel kapcsolatban azt nem értem: akkor ezek moziban sem voltak, ahol kiírják, hogy Agatha Christie regényéből? A tálcás vakuval kapcsolatban jól emlékszel. Igazad van. A Váratlan Utazásban, Jasper Dale tényleg olyannal fényképezett. Amivel a leadandó dolgozathoz fényképeztetek, egy modernebb változat volt. Középiskolás koromban még olyan vaku volt Menyusnak (Tóth Sanyi), hogy egy kis izzószerű valamit kellett beletenni. Amikor exponáltál, nagyot villant, mert a gömböcskében lévő magnézium, egy elektromos szikra hatására, hirtelen elégett. Ebben, úgy rémlik 4,5 voltos lapos elem szolgáltatta, a szikrához való feszültséget. A Menyusé volt, a Jasper Dale által használt vaku tovább fejlesztése. Valahol még meg van az a vaku, amivel Ti fényképezgettetek. Az már elektromos volt, és egy villanás után töltögetni kellett. Egyébként, ha egy szobában voltál, akkor folyamatosan tudtál fotózni. Ameddig a kábel elért. Másik szobában, másik konnektorba dugtad, a dug villát, és fotóztál onnan. Mikor a kis lámpa kigyulladt, (ami nem igaz, mert csak világított) akkor töltve volt, és exponálhattál. Drágább készülékek is voltak. Azok, úgy működtek, hogy egy vállra akasztós táskában volt az akku, és szabadon jöttél mentél, fényképeztél. Amikor lemerült (egy adott számú villanás után), akkor feltöltötted, és fotózhattál. A Szovjetunióból kerültek be akkor a műszaki cikkek. A nyugati urak, nem segítették, a szocializmusalapjait építgető népeket. Hát így ment ez valamikor. Lassan el is feledjük ezeket az eszközöket, meg azt is, hogy volt Szovjetunió.   -.appa.

Nyugodjatok meg, nem a Taoról kívánok szólani. Egyszerűen, csak az útról. A 36-osról, amin Nyíregyházára autókáztam. József nap van. Gondoltam is, hogy Isten éltesse őket. A Sándorokra is gondoltam, akik csodálatos téli időt varázsoltak. Mit is akarok? – hiszen tél van még. Huszonegyedike a tavasz első napja. Hol van még az? Bármi is lehet addig, de nem azt jósolják. Az úton helyenként, nagy összetömörödött eljegesedett havas területek vannak. Egy őrült Mazdás maga mögött hatalmas korom felhőt hagyva előz. Ez jó dolog. A korom szennyezi, a havas, jeges részeket, és az elolvad. Emlékeztek. Tanultuk. A szennyezés olvadáspont csökkenést eredményez. Az út két oldalán, a kocsinál magasabb hó falak vannak. Aztán olyan részhez érek, ahol a Sebesség korlátozást jelölő tábla aljáig ér a hó. Megállapítom a maró szépen utat vágott a hóba. Mikor ez olvad – nem omlik le? Valószínűleg, nem. Megtömörödik. Miért nem raktak ki hófogókerítést? Mikor olyan részre érek ahol kihelyezték, látszik, hogy hasznos volt. Az úton alig van hó. Elérem a Nagycserkesz előtti részt. Eszembe jut, hogy apósom mesélte. Tanácsi dolgozóként, eddig jutottak, mikor lapátolták a havat, hogy a Tiszavasvári-Nyíregyháza utat járhatóvá tegyék. Elhagyva Cserkeszt látom a kék Mazdást, amint hatalmas koromfelhővel vág újabb előzésbe. Közben egy hómaró áll az útszélén. Belső hengerét forgatja, de nincs leengedve. Mögötte, vagy hat autó áll. Miattunk nem tudnak jönni. A rádió, azt mondja, postázzák a magyarországi lakcímmel nem rendelkezőknek, a leveleket, hogy szavazhassanak. Ők levélben szavazhatnak. Mi közük Magyarországhoz? Miért szavaznak Ők? Egyáltalán vannak? – vagy kamu az egész, és valakik visszaküldik? – mintha tényleg emberek lennének mögötte. Mennyi kérdés. Van időm töprengeni. 35-40-el megyünk. Mint kiderül, a Nyíregyháza előtti első körforgalomtól a felüljáróig, egybe van a kocsisor. Politikusok képei mindenfelé. Széll Berni a szélben. Elmerengek. Vasváriban Vinnai Győzőt lengedezteti a szél, a villany culápon. Itt nem tudom kit, csodálattal néznek. Én nem nézegetem. Előttem, mögöttem autók vannak. Jut eszembe. Otthon Győzőről is van ilyen hatalmas poszter kirakva. Még töprengtem is rajta, hogy milyen ismerős beállítás. És beugrik. Jehova tanúi osztogatnak újságokat. Abban vannak ezek a stílusú képek, mikor egy embert körbe vesznek. A fotó alapján, szinte kilebeg a többiek közül, és szent áhítattal, csodálattal nézik a többiek. Mindig is mondtam, a FIDESZ egy vallás. Közben szembe jön egy hótoló. A másik jön le a felüljáróról. Hazafelé jó utam lesz legalább, - gondolom. Közben Nyíregyen esik a hó. Azért indultam el, hogy ne a jósolt ónos esőben jöjjek. Szerencsénkre, az ónos eső nem jött be. Nem időzök soká. Apropó idő. Mondja a rádió, változás lehet az óra állításban. Mióta mondom: felezzék meg azt, az egy órát, oszt hagyjuk a francuba az állítgatást.  Dolgom végeztével húzok haza. Az út remek. Egyedül megyek, szembe is alig van forgalom. Aztán hopp. Egyszer csak, nincs az útszéle letolva. Gondolom a kotrók befordultak a Bokrokba. Tegnap a rádió tanyavilágot mondott. Helikopterről megnézték, nincs e valamire szükség. Hát kérem, itt Bokor van, míg a Bodrog-közben Homok. Persze ugyanaz, csak ez adja meg az elnevezés tájjellegét. Mit tudja? - Pesten egy hírolvasó szerkesztő, hogy nem mogyoró bokorról van szó. Ismét Vinnait lengedezteti a szél, a culágeren. Hazaérkeztem. Nekünk is van Bernikénk állapítom meg. Elintézem, még itthoni dolgaim is. Indulok haza. Szembejön a két hókotró. No, akkor tényleg a Bokrokban voltak. Megnyugtató, hogy velük is törődnek. Egyre jobban esik a hó. Beállok a garázsba, és a fűtött szobában irkálok valamit.  -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy az ember jó. Az ember empatikus, és segíti egymást. Naivan azt gondoljátok, hogy minden gondot, bajt legyőz az emberi szeretet. Hát nagyon tévedtek. Az ember, nem azért lett kitalálva, hogy egymást szeresse, vagy segítse. Gondoljatok bele. Tekintsünk vissza az emberiség történelmére. Ideig-óráig különböző érdekek mentén összefogtunk az igaz, de mindég győzött az egyéni érdek. Mihelyst lehetett, hátba támadtuk egymást. Így vagyunk kódolva. Az ember erre lett kitalálva. Háborúskodjon, irtsa egymást ahol éri. Aki, ezt nem hiszi el, annak ajánlom szíves figyelmébe a Bibliát. Elég vaskos mű. Szűkítsünk rajta egy kicsit, nehogy végig kelljen olvasnotok. Ott is, az Ó-szövetséget nézegessétek. Azokat a részeket, amelyet az egyházak olvasásra ajánlanak, nyugodtan kihagyhatjátok. Az szól az emberi jóságról, az egymás segítéséről, a szeretetről. Amint azt, említettem volt. Nem ezért, a felsorolt tulajdonságokért lett teremtve az ember. Lett olyan is, aki jó (az génhibás). Kódolási hiba történt.  Ezek, majd kikopnak, Isten is működteti az evolúciót. Úgy tudjuk, hogy egy emberpár lett teremtve a paradicsomba. Akik, hogy úgy mondjam elbaszták a renoméjukat, - azért nem mondtam, hogy a kapanyelet, mert akkor még nem kellett dolgoznia, a paradicsomban lakó embernek, - és kihajították őket a vadtermészetbe, a többi ember közé. Mai szóhasználattal élve: kiszavazták Őket. Életfogytiglan tartó kényszermunkára ítélve. Olyasmi módon, mint mikor a celebeket kiszavazzák a villából. Még, az is lehet, hogy Ők voltak a nyertesek, akik utoljára jöttek ki. Ennyi év távlatából, az elején kieső villalakókról sem fognak tudni semmit. Már most is alig. Na, ne hőköljetek meg. Ekkor a Földön, már laktak emberek, tehát nem a nagy pusztába kerültek. Jó. Végül is igen, a Paradicsomhoz képest mindenképpen. Aki nem hiszi, olvasson utána Mózes 1. könyve, a teremtésről. Káin megöli Ábelt, cinikusan hangzik, de szeretetből. Azt szerette volna, ha az ÚR, az Ő ajándékára néz. Isten rájött erre, és felelősségre vonja Káint. Mi több? - a 4:11-ben kiátkozza, imígyen: Most azért légy átkozott, kitaszítva arról a földről, amely megnyitotta a száját, hogy befogadja testvéred kiontott vérét a kezedből. (mondhatjuk Káint is kiszavazzák). A 4:13-ból megtudjuk: Ekkor Káin azt mondta az ÚR-nak: Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám. Majd így folytatja 4:14: Íme, elűztél ma erről a földről, el kell rejtőznöm színed elől, bujdosó és kóborló leszek a földön, és meggyilkolhat bárki, aki rám talál. A 4:15: De az ÚR azt felelte neki: Nem úgy lesz! Ha valaki meggyilkolja Káint, hétszeresen kell bűnhődnie. Ezért jelet tett az ÚR Káinra, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál. További sorsáról a 4:16 ad felvilágosítást: Ezután elment Káin az ÚR színe elől, és letelepedett Nód földjén, Édentől keletre. Ebből látszik, hogy nem beszéltem sületlenséget, már éltek emberek a Földön. Az ÚR megvédi Káint, hogy ne üssék agyon. Szüksége van, a gyilkos génjeinek továbbvitelére, hogy ez szaporodjon a Földön. Mint láthatjuk, úgy is lett. A 4:17 megírja: És Káin a feleségével hált, aki terhes lett, és megszülte Énókot. Majd várost épített Káin, és a fia nevéről Énóknak nevezte el. Hát eddig az idézet. Az ember génállományába ilyenformán, a harácsolás, a mohóság, és az agresszió lett beültetve. Semmiféle enyhülés nem tapasztalható. Ugyanazok a módszerek jelennek meg, egymás kiirtására, csak finomított módszerekkel.  Nincs semmiféle jele annak, hogy az emberek kicsit is törődnének egymással. Vannak szenteskedő mímelt dolgok, amit megpiszkálgatva rájövünk, hogy szarba nyúltunk. A konfliktusok egyre szaporodnak a Földön. Ha, olyan békések, szertettel teltek, és segítőkészek lennénk, akkor az összeütközések csökkenésnek kellene bekövetkeznie. Amire az ember teremtve lett, azt tökéletesen valósítja meg. Egyre fejlettebb katonai technikát alkalmazunk.  Olyan tökéletes tömegpusztító fegyvereket állítunk elő, amely embermentessé teheti a bolygót. A Mi, és MI-ról írtam. A MI fejlesztése, majd önmaga fejlődése katasztrofális következményekkel járhat. Egyszer úgy dönthet, átveszi az irányítást, és végez az emberiséggel. Akkor a globális felmelegedésről még nem is beszéltem. Az ember sok mindent alkot, aminek nem tudja felmérni a veszélyeit. Katonai célból vírusokat, baktériumokat módosítanak.  Itt vannak a génmódosított élelmiszerek. A felsoroltakon kívül rengeteg olyan emberi találmány van, amely veszélyt jelent a létünkre. A Földönkívüliekről nem beszélek. Amennyiben akarták volna, már elpusztították volna a Földet. Gondolni persze lehet, hogy amikor egy-egy új járvány sok halálos áldozatot követel, akkor az idegenek, hagyták itt. Mint mikor Kolombuszék, megfertőzték, és majdcsak kiirtották, az amerikai őslakosságot. Ezek, a járványok földi eredetűnek tűnnek. Persze módosíthatták, az idegenek is, az itteni kórokozókat. Ha, ide tudtak jönni akkor technikailag fejlettebbek, mint Mi. De módosíthattuk Mi is, és kipróbáljuk egymáson. Mégiscsak, az ölésre lettünk kifejlesztve. Aztán, az Istenek is kísérletezhetnek rajtunk. Választhattok.  -.appa.

Itt megint zuhog, villámlik. Úgy fáj a fejem, mint a háborodás. A vérnyomásom is magas. Nem jó front érzékenynek lenni. Bár szerintem a fáradtság rápakol egy lapáttal, mert alig volt szabadnapom. Új kislány csinálta a listát ma,  elírta kijelentkezik ki, és ki marad itt. A főnök  meg nem ellenőrizte le . Gondoltam fasza. Amúgy érdekes ez a kislányka, igen le van lassulva, meg olyan révetegen néz sokszor, mint aki le van szedálva. Amikor beszélek vele akkor is, így lövése nincs sokszor, mi, merre, hol. Szó esett, a továbbtanulásokról is. Mire is: Szerintem is, így megy a flancolás az egyetemre járással. Aztán meg nem lel munkát, mert diplomával nem akar "alja munkát ", derogál, vagy mi erre a flancos szó. Megbeszéljük, az álmokat is. Ne essetek tévedésbe, azt, ami alvás közben generálódik. Nem az ébrenlét közbeni ábrándozást. Oh, de én álmomba kezdtem el azt gondolni, hogy álmodom és fel kell ébrednem és felébredtem. De sokszor tudom, ha álmodom. Például azt álmodtam egyszer, hogy jön utánam valaki nagy késsel, hogy leszúrjon. És eszembe jutott, hogy elvegyem tőle a kést, elvettem és az egész alak összement és elkezdett sírni, hogy ne vegyem el a kést az a nagypapájáé volt, aki sorozatgyilkos volt. Ilyen hülyeségeket tudok álmodni. Lovecraft könyvbe van valami, hogy az álomvilág az igazi és mindig aludni akar, hogy visszamenjen oda. Aztán, kibeszéljük a kollégákat is. Képzeld el, három kollégám közül egyik se ismeri Agatha Christie-t. Mondom annak, akiről tudtam, hogy ismeri, hogy lehet ez, hiszen Agatha Christie híres. Azt mondja erre, igen, mert te olvasol. Aki nem olvas, azok nem ismerik. Mondjuk, én se tudok sok írót. Ez, azért csak meglepett. Aztán van, amit én vetek fel. Nem tudtam, mire írta ezt leánykám: Nah, hát akkor nem igen élvezte az összelopott pénzt. Aztán ezt tisztáztuk. Egyrészt. Visszanéztem az elküldött leveleimet és rájöttem, hogy Misiről beszélünk Isten nyugosztalja. Aztán Márti is írta, hogy: A Misi nem élvezte a pénzt. Róla beszéltél, hogy meghótt. Tudom, hogy halottról, vagy jót, vagy semmit. Most, azt hiszem mégis kivételt tehtünk. Bírósággal kapcsolatban, már zohoráltam, lehet meg is írom egyszer. Ő volt, az a csaló, sikkasztó, aki nyelvleckék ürügyén megszabadított bennünket, egy bizonyos összegtől. Kellett ehhez, a bírónő felületessége is. Aztán valamennyitől, a közjegyző, meg a végrehajtó. Ennyi kitérő után térjünk vissza levelezésünkhöz. Szerintem a váratlan utazásba Jasper Dale is, olyan tálcás megoldással fényképez. Nem biztos, hogy jól emlékszem. Egyszer megtekintjük. Arra emlékszem, hogy a régi gépedhez a vakuval szaladgálni kellett. Fényképeztük iskolai leadandóhoz a nagytemplomot Debrecenbe, aztán egy-két konnektor volt csak, onnan rohangáltam le fel. Most nosztalgiázok egy kicsit. Hát, én erre már nem is emlékeztem. Pedig, ez a konnektoros vaku, még megvan a szekrények valamelyikében. Sejtem is, hogy melyiknek a mélyén. Egy kis technikai adalékot nyújtok részetekre. A Zenit fényképezőgépre tettem fel. Exponáláskor vakuzott. Ha elfelejtetted a zársebséggel szinkronizálni, akkor egy fél fényképet sikerült elkészítened. Ezt, majd előhívás után láttad csak. Akkor már, csak a bánkódás maradt. Hisz, elmúlt a családi esemény, a bölcsis, vagy ovis rendezvény. Mi több, megettétek a halat egészen, aminek a rossz beállítás miatt, egy fotó segítségével, a felével büszkélkedtél.   -.appa.